"Nem vagyok rossz ember"

Írtam egy nagyon hosszú blogot a tolmácsok kérdéséről, aztán egy mozdulattal kitöröltem. Öncenzúra? Nem, szimplán kreténkedés. Este megpróbálom újra. Addig olvassátok Molla Rocketivel készült interjúm a Magyar Narancsból

"Nem vagyok rossz ember"
Abdul Szalám Rocketi mollá

A szovjetek bevonulásakor a dél-afganisztáni Zabul tartományban egy medresze, vallási szeminárium hallgatója volt. A megszállást harctéri parancsnokként harcolta végig annak az iszlamista pártnak az oldalán, amelyhez ebben az időben állítólag Mohamed Omár mollá is tartozott. A talibán alatt szűkebb hazájának katonai parancsnoka volt. A Magyar Narancsot az afgán parlament egyik irodájában fogadta.
Magyar Narancs: Honnan a Rocketi (rakétás) név?
Abdul Szalám Rocketi: A dzsihád idején mindenféle fegyvert használtunk a szovjetek ellen. Én nagyon pontosan lőttem az RPG-7-essel, ezzel az egyszerű, vállról indítható orosz gránátvetővel. Idővel minden fontosabb feladatot rám bíztak, ha ezzel a fegyverrel kellett harcolni. Végül rajtam ragadt ez a név.
MN: Mikor lőtt utoljára RPG-7-essel?
ASZR: Nem nagyon emlékszem. Valószínűleg a talibán alatt. De én akkor már magas rangú katonai parancsnok voltam, csak irányítottam, a harcokban már nem vettem részt.
MN: A talibán Dél-Afganisztánt röpke másfél év alatt ellenőrzése alá vonta, és leszerelte vagy elűzte a milíciákat. Egyes információk szerint sokan önként, netán félelemből vagy pénzért álltak át. Ön hogyan találkozott a tálibokkal?
ASZR: Ekkoriban Kalatban éltem, saját törzsem, a Szulejmánkhel környezetében. Amikor a tálibok megjelentek, tőlem és embereimtől minden további nélkül elvették a fegyvereket. Aztán néhány hónappal később otthonomban felkeresett Omár mollá néhány embere, és megkérdezték, akarok-e csatlakozni a mozgalmukhoz.
MN: Miért mondott igent?
ASZR: A talibán a reményt jelentette. Akkor már évek óta tartott a polgárháború, mindenki mindenki ellen harcolt. Az országban szinte lehetetlen volt utazni, teljes törvénytelenség uralkodott, az embert bármikor elrabolhatták váltságdíjért, megerőszakolhatták, kifoszthatták. A tálibok korábban nem vettek részt harcokban, tiszta lappal indultak, ezért bíztak bennük sokan. Hosszú ideig példát mutattak jó kormányzásból, délen egyesítették a megosztott pastun törzseket, biztonságot teremtettek.
MN: Kevés olyan emberrel találkozni, aki ismerte a fundamentalista mozgalom vezetőjét. Omár mollá zárkózott ember hírében állt, országa fővárosát, Kabult talán mindössze kétszer látogatta meg a talibán hét éve alatt, fotó se igen készült róla. Ma sem tudjuk, hogy néz ki. Ön találkozott vele személyesen?
ASZR: A tálibok, elismerve a dzsihád alatt szerzett katonai eredményeimet, az ország északkeleti régióját ellenőrző 1. hadtest parancsnokának tettek meg. Omár mollával természetesen többször is találkoztam. Kevés szavú, csöndes ember, aki a találkozókon inkább hallgatott. Nem tűnt ki a többiek közül, ugyanazt az egyszerű, hagyományos népviseletet hordta, mint mindenki. Emberei körében rendkívüli tisztelet övezte viszonylag fiatal kora ellenére.
MN: Állítólag az utolsó időkben már teljesen Uszáma bin Ládin bűvkörébe került, aki pénzzel, fegyverekkel és katonákkal segítette mozgalmát. Találkozott az al-Káida vezetőjével is?
ASZR: Igen, de csak egyszer, Dzsálálábádban, ahol egy partin mutattak be minket egymásnak. Tolmács segítségével váltottunk néhány szót.
MN: Bejelölhetem önt a wiwen? Két lépésből Uszámánál lennék?
ASZR: Nem használok internetet.
MN: Nyugaton általános az a nézet, miszerint bin Ládin a szovjetek elleni háború kulcsfigurája volt, aki irányította és szervezte az ide érkező külföldi önkéntesek tevékenységét, és maga is több csatában részt vett. Megtudja ezt erősíteni? Hiszen ön pont ezen a vidéken volt harctéri parancsnok.
ASZR: Bin Ládin a dzsihád alatt nem volt ismert Afganisztánban. Rengeteg önkéntes mozgott ebben az időben a pakisztáni oldalon, sokan jöttek segíteni és harcolni. Lehet, hogy bizonyos szűkebb régiókban ismerték, de általánosságban ez nem mondható el.
MN: Mi történt önnel a talibán bukása után?
ASZR: Elfogtak az amerikaiak és a Bagramra (Kabul melletti katonai repülőtér és börtön - a szerk.) vittek. Mindenféle vád nélkül hét hónapig tartottak fogva, akkor feljöttek az emberek Zabul tartományból, és követelték, hogy engedjenek szabadon. Ez történt.
MN: Hogyan jutott arra a gondolatra, hogy elindul a választásokon? Hiszen ez a rendszer döntötte meg a talibánt, és vetette önt börtönbe.
ASZR: Én a parlamentben szűkebb hazámat, a zabuli embereket képviselem. 'k kértek fel arra, hogy jelöltessem magamat.
MN: A Karzai-kormány olyan tálibokat keres, akik hajlandóak együttműködni az új adminisztrációval, és ezzel legitimálni a demokratizálás folyamatát. Önt is egy ilyen egyezség keretében engedték ki a választások előtt?
ASZR: Nem volt semmilyen egyezség. Engem az segített a sikerben, hogy sosem voltam hadúr, nem foglalkoztam kábítószer-kereskedelemmel, egyszerűen nem vagyok rossz ember.
MN: A tálibok a szeptemberi választásokon nem váltották be fenyegetésüket, a szavazás komolyabb incidensek nélkül zajlott le. November óta azonban, főleg Dél-Afganisztánban és Kabulban, az öngyilkos merényletek és rajtaütések jelentős növekedése figyelhető meg. Ön szerint a fundamentalista mozgalom újbóli megerősödésének lehetünk tanúi?
ASZR: Egyértelműen igen, bár nem a tálibok erősek, hanem a Karzai-kormány gyenge. Elismerem, hogy az államfő rengeteget tesz mind az országért, mind a talibán feltartóztatásáért, de a kormányzata tele van egykori hadurakkal és parancsnokokkal (nagyrészt tádzsik és egykor tálibellenes személyek - a szerk.). Azt is hozzá kell tenni, hogy a fundamentalista mozgalom feltámadása mögött ott van Pakisztán, amely pénzzel és fegyverekkel támogatja egykori szövetségesét. Iszlámábádnak nem érdeke, hogy északon egy erős, stabil Afganisztán jöjjön létre.
MN: Változhat a helyzet azáltal, hogy az ISAF kiterjeszti tevékenységét Dél-Afganisztánra is? Sokan attól tartanak, hogy az európai országok katonái súlyos veszteségeket fognak szenvedni, ha megpróbálják ellenőrizni a jelenleg tálibok uralta területeket.
ASZR: Fontos, hogy lejöjjenek az ISAF-erők, mert a biztonsági helyzet borzasztó. Zabul tartományban például egyetlen NGO vagy segélyszervezet sem működik a bizonytalanság miatt, így ezeken a területeken a nemzetközi segéllyel megvalósuló fejlesztések teljesen elmaradnak.
MN: Hosszú távon miben látja a leginkább megoldásra váró problémát, amely veszélyeztetheti az ország jövőjét?
ASZR: Leginkább az etnikai ellentétek elfelejtésére lenne szükség. A szovjet csapatok kivonulása után sajnos a polgárháború olyan formát öltött, mintha az ország etnikumai harcolnának egymás ellen. Ez rengeteg felesleges bizalmatlanságot és konfliktust szül. A legnagyobb szükség ezek elfelejtésére és a közösségek közötti együttműködésre lenne.