A kabul evakulásá kapcsán találtam ezt a cikket, amely egy majdnem 100 évvek korábbi kabuli evakuálásról mesélt, állítólag ez volt a világ első légihídja 1928-ban (Escape From Kabul in a Flock of Flying Elephants). Akkor is volt egy kisebb forradalom, akkor is az ország konzervatív csoportjai űzték el az afgán valóságtól elrugaszkodott uralkodott, aki túl sok nyugati, vagy nyugatos dolgot akart meghonosítani az országban. Mindig ez van, ha egy afgán vezető/elit gyorsabban halad a népénél. Ekkor is, szovjetek/afgán kommunisták is, ameriakaiaknál is. Akár van külső támogató, akár nincs.
Szóval 1928-ban a brit
"nagykövetség" aggódott, mivel a nagykövet korábban RAF pilóta volt,
és ismerte a brit légirendészet eredményeit a Közel-Keleten de főleg az indiai
szubkontinensen, mindjárt azzal a kéréssel fordult a feletteseihez, hogy legyenek
felkészülve egy evakuációra. Itt meg kell állnom egy pillanatra, mert sosem
érdekelt a II vh előtti brit légierő, de azt olvastam, hogy a I vh alatt a RAFnak
durván 380 század volt (kb fele harcoló, fele kiképző), ez 1920-ra – itt megkapaszkodtam,
tekintve, a brit birodalom méretét – 16 századra csökkent: 8 indiai
szubkontinensen, 7 a Közel-Keleten, egy otthon.
Szóval az indiai vezetés gyorsan át is rendelt egy századnyi bombázót (10 gép) a
Közel-Keletről a várható feladatra. Talán mert a szubkontinensen nem voltak
bombázó századok? Lövésem sincs. A bombázók jöttek, de körülményesen, hat
leszállással. Mondjuk a kor viszonyai között ez is rendkívüli sebesség volt, mint
ahogy manapság az amerikaiak képesek a kabuli repülőtérre visszatérni egy
pillanat alatt 45 percenként gépeket indítani valamelyik légibázisukra
tankerekkel.
Az afgán légierő eközben próbálta
támadni az felkelőket. Itt megint meg kell álljak. A korabeli afgán légierő sem
érdekelt soha, annyira emlékeztem, hogy a független Afganisztán (amit a posztban
szereplő uralkodó kiáltott ki) első vadászgépét a Szovjetuniótól kapta annak
jószándéka jegyéül. Annyira még emlékeztem a doktorimból, hogy ebben az
időszakban, 20-as évek, azért elég feszkós voltak a szovjet-afgán kapcsolatok,
mert Moszkva épp mai szóval államépítésben volt a szomszédos Közép-Ázsiában („sztánok),
ami rengeteg erőszakkal járt, ami ellen sokan felkeltek, akikből néhányan Afganisztánba
menekültek. Az szovjetek által elűzött buharai emír, a háremével együtt Kabulban
élt, vagy inkább háziőrizetben volt. A mellékszál mellékszála, hogy ebben az
időben mindenféle európai szerzetek is megfordultak Afganisztánban, pl
magyarok, akiket ’17-ig közép-ázsiai menekült táborokban tartottak, majd a
káoszban kiszabadulva, néhányan délnek vették az irányt.
Hogy jutottunk ide? Úgy hogy
a cikk szerint a afgán légierő brit gépeket repült és orosz pilótáik voltak,
akik a fehérek oldalán harcoltak korábban a szu polgárháborúban.
A közel-keleti bombázó/transzport
gépek végül megérkeztek és Pesavárból megindult a légihíd december 23-n. Miközben
Kabulban és környékén folyt a trónfosztás majd 600 embert, férfiakat, őket
gyereket menekítettek ki, veszteség nélkül! Nem csak a brit követséget de
számos más „nyugati” állampolgárt, diplomatát, nagykövetet menekítettek ki. Konkrét
veszély nem fenyegette őket, a trónfosztók sem akarták bántani őket, csak
óvatosságból csinálták meg a légihidat.
A cikk persze ennél
részletesebb, vannak benne kényszerleszállt pilóták kalandjai, T.E. Lawrence is
felbukkan mint rep. szerelő, kiderül, hogy
milyen rossz fagyban repülni nyitott pilótafülkében, de ezeket már
meghagyom annak, aki az eredetire kíváncsi vagy google translate-vel olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése