Egy éve január 3án lőtte ki egy amerikai drón Kaszem Szulejamani iráni tábornokot és barátját Abu Muhandis-t az iraki síita milíciák „vezetőjét” (egyszerűsítek). Ez már ki volt tárgyalva sokszor.
A likvidálást követőn napokban, hetekben mindenféle hírek
megjelentek arra nézve, hogy után milyen válaszcsapást (csapásokat) fog
végrehajtani. A valódi mellett (rakétatámadás az al-Asad és Harir bázisok
ellen) volt rengeted kamu/összesesküvés elmélet is.
El is felejtettem volna ezeket, ha ne látom tegnap azt a
jelentést, amely egy amerikai E-11-es kommunikációs átjátszó repülőgép lezuhanásának
körülményeiről készült. Ez a légierőhöz tartozó gép egy éve, január 18-a körül
zuhant le Kelet-Afganisztánban. Akkor az iráni média, annak affiliációi,
hasznos idiótái, összeesküvés hívők, USA utálók stb. lehozták, hogy ez volt az egyik
iráni válasz, vagy hogy a tálibok lőtték le a gépet iráni megbízásból.
Talán el is felejtettem volna a sztorit, hogyha nem lett
volna kiszínezve egy bizonyos „Mike ajatollah” CIA vezető részvételével, aki
állítólag a gépen volt és aki a Szulejmani elleni likvidálás irányítója volt.
Így lett volna teljes és célzott az iráni bosszú.
Mike ajatollah állítólag a CIA Irán elleni részlegének
vezetője, áttért muszlim, láncdohányos, munkamániás és még lehet, hogy létezik,
mert létezéséről először a New York Times számol be először.
A sztorit az is izgalmassá tette, hogy kevesen tudták pontosan
mire is szolgált ez a gép, annyira ritka volt (konkrétan az egyetlen a
légierőben), ahogy most olvasgattam a sajtót, általában csak hírszerző/felderítő
gépnek aposztrofálták. Pedig csak: allowing different battlefield
communication systems to share data (Tab CC-21). The BACN has the capability to
relay voice, video, imagery and data between warfighters in the air and on the
ground, 24 hours a day and seven days a week (Tab CC-22) (a jelentésből)
Most egy évvel nyilvános a jelentés, mire jutottak a
vizsgálatok. A gép elvesztéséhez pilóta hiba vezetett, ami valszeg túlzott önbizalmából
(overconfidence) vezethető le. A kéthajtóműves gép bal hajótműve sérülést
szenvedett repülés közben, leállt. Ennél a gépnél azonban nehéz lehet megállapítani
a pilótafülkéből, hogy melyik hajtóműről van szó, a főpilóta ezt elmulasztotta
és a működő jobb hajtóművet is leállította, mert azt hitte az sérült meg. És
nem is próbálta meg a továbbiakban újraindítani. Ebben a szituban először
vissza akart térni a gép Kabulba, majd később módosított, hogy egy közelebbi
kitérő reptérre menjen. Eközben annyi időt vesztett a sikló repülőgép, hogy nem
érte ezt a repteret sem, hanem attól néhány kilométerre kényszerleszállt és
megsemmisült.
Drámai lehetett az a 12 perc, amíg a pilóták megpróbáltak rájönni
a hibára, értelmezni a rengeteg jelzést, átlapozni a checklisteket. Mivel az
elején menthetőnek tűnt a dolog, gondolom csak az utolsó pillanatokban érhette
el őket a pánik. A fő/oktató pilóta majd 5000 repül órával rendelkezett, ebből
1000 órával az E-11-esen. A másodpilótának ez volt a harmadik kvalifikációs repülése
ezen a típuson. Neki összesen 1300 repült órája volt, ebből – ha jól értem – T-6-os
kiképző gépen 7xx óra mint kiképző pilóta, és 124 óra B-1 bombázón (részlet
kérdés, csak azon gondolkodom, hogy milyen pilóta karrier rajzolódik ki ebből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése