A tegnap megtartott iraki tartományi választások kapcsán, találtam egy cikket a Time weboldalán, amely arról, szól, hogy Irak egyik legkonzervatívabb régiójában, Anbar tartományban miként teljesítették a pártok azt a kötelező rendelkezést, miszerint pártok, szervezetek jelöltjeinek egynegyedét nők kell hogy alkossák. Ez egy meglehetősen progresszív rendelkezés, főleg ha az arab (írhatnék muszlimot is) társadalmat veszem. Az eredet verziót, 25%-os női kvóta az parlamenti választásokon, még furcsamód az USA "kényszerítette" rá az irakiakra. Értjük? Az USA. Amelynek hátsó szándékai voltak. Hogy a nőket egyenlőbbnek tekintsék a saját társadalmukban, hogy képesek legyenek képviselni az ország fele lakosságának az érdekeit. Micsoda gonosz hátsó szándékok!
Szóval a sztereotípia. A Time "címlapján" egy olyan kép található, ami vajmi kevéssé jellemző az irakiakra, de akár a közel-kelet nem-arábiai-félszigeten élő lakosságá nagyrészére (ez a többség). De pontos kiszolgálja a nyugati médiafogyasztók ízlését és elvárásait. És erősíti a tudatalatti gondolatokat, hogy jaj ezek micsoda elmaradottak, hím soviniszták és olyanok mint az afgánok (mert ott tényleg minden nő burkát hord). A kép:
Látni ilyet Irakban? Igen. Jellemző ez Irakra? Nem. Kis túlzással ez olyan mintha Magyarország kapcsán külföldi lapokban kendős, rakott szoknyás lányok képviselnék a a magyar nőket.
Az egyébként remek és informatív cikkhez van egy fotósorozat is az anbari törzsfők gyűléséről. Hááát, elég érdekes. Ez a csoportosulás az, amelyről 2006-2007-ben még úgy tűnt képes lesz szétszívatni az amerikai hadsereget, és a gyakorlatban is teljes kontrollt gyakorolt Irak nyugati szeglete felett. Így nézzük meg ezeket az arcokat, nyugodtan nagyítsuk ki a képet.
De ma itt vannak, a kormány oldalán, az amerikaiak oldalán. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy leginkább a saját oldalukon vannak, de most olyan feltételeket kínáltak nekik Bagdadból, hogy hasznos számukra ha egyben a kormány oldalán is állnak. Mit kínáltak nekik? Pénzt, befolyást, hatalmat. Hogyan? Azt mondták nekik, fúik január 31-én tartományi választásokat tartunk, ha tényleg annyira népszerűek vagytok, ha tényleg a törzsetek titeket támogat, gyertek, induljatok (A tartományi közgyűlésnek a bagdadi parlament számos jogkört biztosít, van saját büdzséje, biztonsági terve, és kormányzója). Mi tartunk egy tiszta választást, küldjétek a fiaitokat megfigyelőnek, és nyerjetek ha tudtok.
Persze nem volt ilyen egyszerű, mert közben az USA is egyre erősebben szorongatta a felkelőket, meg az al-Kaidával is összerúgták a port eltérő elképzeléseik miatt. Szóval a felkelőknek átmenni az ellenséghez egy "kényelmes" kiút volt az akkori helyzetből. Most meglátjuk elégedettek lesznek-e a választással és részesei válnak-e az iraki politikai rendszernek.
Akit az eszmefuttatásom nem győzött meg, hogy Irakban a felkelésnek egyelőre vége, annak számokat javaslok. 2008-ban kb. 9000 civil áldozat, szemben 2007-24000, 2006-28000. Pontos adatok itt.
MTI hír szerint 2009 januárjában volt idáig a legkevesebb civil halálos áldozat. "140 civil, 27 katona és 24 rendőr vesztette életét"
Több külföldi katona halt meg 2008. júniusban és júliusban Afganisztánban mint Irakban. A katonák aránya durván 1:2-höz a két országban.
Irak szerintem jó irányban tart. Ez nem menti fel a Bush kormányzat rengeted hülyeségét, és a sok fölösleges szenvedést amit okoztak. De az alapkérdésben, miszerint lehet-e demokrácia Irakban, egy muszlim országban, egy arab országban, lehet, hogy igazuk lesz. A válasz nyugaton mostanáig kórusban Neeeeem volt. Mióta nincsenek hírek az iraki terrorról, azóta a nyugati értelmiségek, konmmentátorok, politikusok és más megmondóemberek nem foglalkoznak az iraki demokratizálódás kérdésével. A pozitív hír, nem hír, ez tudjuk.
Én sem tudom ez demokrácia lesz-e. Szurkolok az irakiaknak, mert szerintem képesek rá. De az biztos, ahova Irak idáig eljutott a demokratikus keretek imitálásában, az fényévek előrébb van az őt követő bármelyik közel-keleti arab ország demokratikus kísérletétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése