Antonio Giustozzi újabb remek cikkel járult hozzá az afgán hadsereg témájához. Mark Sedra mellett hirtelen csak ő jut eszembe, aki a kutatói oldalról mostanában mondott valami érdekeset. Koran, Kalasnykov and the Laptop: The Neo-Taliban Insurgency in Afghanistan c könyvéről talán már írtam, de ha nem majd felteszem ide azt a recenziót, amit a Nemzet és Biztonság c. folyóirat számára írtam.
Szóval Guistozzi az Afghan army far from fighting fit címmel egy időszerűen kritikus cikket írt. Az írás két területre fokuszál, az egyik a ANA harci képessége, önállósága, másik a etnikai összetétele. A szerző által emlegetett ISAF optimizmust meg tudom erősíteni. Korábban, és a most út során, a különböző nyugati parancsnokok elégedettségüket fejezték ki az elért eredményekkel kapcsolatban. Megjegyzem - tekintve hogy ezek magas szintű és gyakran újságíró mentes megbeszélések voltak - nem feltétlenül csak a kincstári optimizmusról volt szó. Állításaikat erősítette, hogy a negatívumokat is mindig elmondták. Itt nem kell titkot elárulnom, mert ezek nagy része megegyezik a Giustozzi cikkben felsoroltakkal.
Ami pozitívumként még említendő (vagy ez a minimum?) az az, hogy a ANA-nak nem okoz problémát a toborzás, illetve, hogy egyes vélemények szerint a kiképzett egységek harckészségével (ha van ilyen) nincs probléma. Magyarán szívesen mennek harcolni. Lelkesek. Ami a probléma velük, hogy úgy akarnak harcolni, ahogy 10, 20, 50, 100 évvel ezelőtt. Gerilla harcmodorban. Ezen nem azt értem, hogy képtelenek lennének fegyelmezetten, parancsnokat követve, egy nagyobb rendszer részeként harcolni (remélem másoknak is ez ugrik be, ha gerillát, afgán mudzsahedet hallanak), hanem hogy a feladatra logisztikai értelemben pl. nem nagyon akarnak rákészülni. Ez mondjuk részben kultúrális, tradícióbeli különbség, úgyhogy ehhez sem kellett ott legyek egyetlen találkozón sem. Elég ha elolvastam mondjuk Olivier Roy Islam and Resistance c. könyvét (itthon biztosan megvan az ELTE BTK könyvtárában és nálam).
És éljen az internet. Fent van a könyv a neten is. Itt a fontos fejezet!
A pozitívumokhoz még érdemes elolvasni a Giustozzi cikk legelejét. Ha mindaz igaz, amit én hallottam és olvastam itt az elmúlt két évben, akkor előtör belőlem az optimista arc, ami azt mondja, csoda, hogy eljutottunk ide négy-öt év alatt.
Szenes Zoltántól most olvastam a Nemzet és Biztonságban (még nincs netes verziója, pedig kellene, mert a lap egyre jobb), hogy még 150 OMLT-re lenne szükség. Mi egyelőre 2 darabot ajánlunk fel.
Az a baj, hogy annyi helyen voltam a tárgyalások során a mostani úton, hogy a végén már nem tudja az ember miről szabad beszélni és miről nem.
Uruzgánban egy jó órás eligazítást kaptunk a hollandoktól a saját OMLT-s tapasztalaikról. Inkább idézem Marton Andrást a MTI-től: A másik helyszín az afganisztáni viszonyok között is rendkívül elmaradott Uruzgán tartomány, ahol a magyarok az egyik elképzelés szerint az egyesült államokbeli Ohio állam nemzeti gárdájával közösen állítanának fel egy OMLT-t. A csoport egy 680 fős afgán lövész zászlóalj hadra foghatóságát fogja segíteni. A magyar küldöttség vasárnap délután Uruzgánban, a Tarinkót tartományi székhely melletti holland-ausztráliai PRT-nél kimerítő tájékoztatást kapott egy ott már működő OMLT tevékenységéről.
Kicsit megijedtem, mert úgy tűnt mindenki csak megúzva hozta le a hírt, de aztán a Híradó honlapján meglett az egész verzió.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése