hétfő, február 19, 2007

Irán, Irak és a mardzsák

Iránban nem sokat packáztak a múltkori zahedáni merénylet kapcsán. Ma már fel is akasztották az egyik (feltételezett) merénylőt a tett a színhelyén. Iran Hangs Bombing Suspect
Némi vita is kerekedett Irán és Pakisztán között, mert Teherán szerint utóbbi felelős a merénylők kiképzéséért.

Iran's President Did Not Say "Israel must be wiped off the map Ez egy nagyon érdekes írás. A weboldalról azt kell tudni, hogy hajlamos gyakran összeesküvés elmélet szerű anyagokat is hozni, jelszava valami olyasmi lehet, hogy minden ami a mainstrean (corporate) médiából kimarad, vagy amiről az szándékosan hallgat. Szép szándék, de az ilyen kezdeményezések általában eldurvulnak. Ennek az oldalnak sem vagyok gyakori olvasója, de ma valahogy kijutottam ehhez a cikkhez. A lényeg a címben benne van. Az egyébként kellően radikális és kiszámíthatatlan Ahmadinedzsádnak ezegyszer a média olyat adott a szájába, amit az nem mondott ki. Az ember persze azt várná, hogy akkor majd a szerző Izraelre vagy az USA-ra keni, hogy ők manipulálták a világot, de nem. Az szerző érvei hihetőek, ezért tettem fel a blogra. Szerinte a hibás fordításért (amelynek eredetijét is megadja perzsául) egy IRNA (iráni MTI) félrefordítás felelős. Aztán már senki sem akarta meghallani a javítást és a kijelentés önálló életre kelt és azóta is Ahmadinedzsád szájába adják.

A Human Rights Watchnak felfedeztem egy múlt novemberi tanulmányát az iraki törvényszékről. Judging Dujail 97 oldal
A HRW nagyon jó, forrás jellegű anyagokat szokott kiadni. Ezt is el fogom olvasni, mert idáig amit erről a törvényszékről lehetett tudni, az elég mozaikszerű volt. A bírokat amerikaiak képezték, a irányításban erősen anti-Baathista politikusok, illetve rokonaik vettek részt, a működés kaotikus volt és Szaddámot még azelőtt kivégezték, hogy a fő bűnének felrótt kurdok elleni támadásért felelősségre vonták volna. Nem tudom mi volt ebben a ráció, de elég érthetetlen, hogy a kurd vezetés olyan könnyen belenyugodottt a kivégzésbe.

Eredeti dokumentumokkal bővült ismét az USA Irak politikájának megismerése. Múlt héten tették fel a netre azt a dokumentum együttest, amely 1999-ben egy képzeletbeli Irak megszállást modellezett, mintegy 400000 amerikai katonával.
Documents
Note: The documents cited in this Electronic Briefing Book are in PDF format.
You will need to download and install the free Adobe Acrobat Reader to view.

Desert Crossing Pre-Wargame Intelligence Conference, April 29, 1999

Desert Crossing After Action Report, June 28, 1999

Desert Crossing After Action Report Briefing, July 22, 1999

Desert Crossing Miscellaneous E-mails, May-August 1999

Joint Intelligence Center Central, "Suggested new name for CONPLAN DESERT RESOLVE," November 14, 1999

Itt van néhány lényegi dolog valakitől aki elolvasta már az anyagokat.:
The war games looked at "worst case" and "most likely" scenarios after a war that removed then-Iraqi President Saddam Hussein from power. Some are similar to what actually occurred after the U.S.-led invasion of Iraq in 2003:

  • "A change in regimes does not guarantee stability," the 1999 seminar briefings said. "A number of factors including aggressive neighbors, fragmentation along religious and/or ethnic lines, and chaos created by rival forces bidding for power could adversely affect regional stability."

  • "Even when civil order is restored and borders are secured, the replacement regime could be problematic — especially if perceived as weak, a puppet, or out-of-step with prevailing regional governments."

  • A The Washington Institute for Near East Policy weboldalán van egy nagyobb gyűjtés a szervezet Irakról szóló tanulmányairól cikkeiről. Az érdekesebbek ezek a hosszabb tanulmányok lehetnek:
    ·The Muslim Scholars Association: A Key Actor in Iraq December 2006
    ·The Last Marja: Sistani and the End of Traditional Religious Authority in Shiism September 2006
    ·An Adaptive Insurgency: Confronting Adversary Networks in Iraq September 2006
    ·Assessing Iraq's Sunni Arab Insurgency December 2005
    ·Shaping the Plan for Operation Iraqi Freedom: The Role of Military Intelligence Assessments May 2005, with illustrations and appendices
    Comparing and Contrasting Hizballah and Iraq's Militias February 14, 2007

    Ami nekem a legérdekesebb az a Szisztániról és a síita vallási elit átalakulásáról szóló anyag. Ennek szerzője, maga is Qumban, az iráni teológiai oktatás fellegvárában tanult 1986 és 2000 között. Jelenleg a Sorbonneon doktorál síita teológiából. Már nagyon kellett egy olyan szerző, aki úgy tud írni erről a témáról, hogy a rendszer részeként maga is megtanulta, megismerte a működését. A mardzsák kiválasztásának ugyanis számos informális eleme van, amit persze kutatóként fel lehet térképezni, de ez nem az, mint amikor valaki maga is benne van a hierarchiában.

    A mardzsák a siíta iszlám legmagasabb rangú vallási (nem politikai - nagyon fontos) vezetői. Khomeini is mardzsa volt, Szisztáni is az, és a radikális Moktada asz-Szadr apja és nagybátyja is az volt. Persze Iránban a helyzet kaotikusabb, pont Khomeinit hoztam példának. Ott a politikai elit egyházi vezetőkből áll, de nincs köztük csak egy mardzsa (a többi ajatollah és hodzstoleszlám és még alacsonyabb rangú), Khamenei a legfőbb vezető. Állítólag a többi mardzsa háziőrizetben él, és passzív ellenállást folytat, mert
    Khomeini forradalmát és államelméletét devianciának, az ortodox síita teológiától való veszélyes eltérésnek tartják. Ezért nem is támogatják a rendszert.

    a mardzsává váláshoz kell hozzá néhány évtized megfeszített tanulás és írás (ez a formai része) és kell, hogy az ember a szorgalmán túl kiemelkedően értelmes, eredeti, karizmatikus, bölcs és jámbor legyen. Nem egyszerű.

    Viszont általában nincsenek sokan. Pontos számot nem ismerek, a többség (talán olyan 15-20 mardzsa) Iránban él. Irakban négy mardzsáról hallottam, de attól még lehet egy kettő plusz. Fadlallah-ot Libanonban mardzsának tekintik hívei, de állítólag ezt a síita világ más helyein vitatják. Talán még valahol az Öböl-térségben él egy vagy két ilyen vallási vezető. A szakirodalom sem ismer pontos válaszokat.

    Persze ha blogot pont egy iszlám szakértő most fogja olvasni és tud több és jobb információt, várom expert hozzászólását.

    És milyen jó, hogy szóba hoztam, mert olvasva ezt az egyébként tényleg rendkívül érdekes anyagot Szisztániról, a következő felsorolásra bukkantam a mardzsákat tekintve. Ez az első név szerinti felsorolás amivel találkoztam, de persze nem láttam minden forrást. Angolul idáig nagy tanulmányokban, könyvekben nem vállalkozott senki ilyenre:

    According to clerical sources, whether from confidential pilgrimage polling or Qom marja offices, nearly 80 percent of Shiite worshipers follow Ayatollah Ali Sistani. The rest of them follow other great marjas: Sayed Muhammad Hussein Fadlallah in Lebanon; Muhammad Said Hakim, Bashir Pakistani, and Muhammad Ishaq Fayyad in Najaf; Muhammad Fazel Lankarani, Naser Makarem Shirazi, Lotfollah Safi, Yossef Sanei, Abdolkarim Mossavi Ardebili, Mossa Shobeiri, Hossein Vahid Khorasani, Javad Tabrizi, Muhammad Taqi Bahjat, Hossein Nori Hamedani, Sadeq Shirazi, and Sadeq Rowhani in Qom; and Ali Khamenei, Supreme Leader of the Islamic Republic, in Tehran. Other clerics claim marjayiat and have published their sharia codes and collect religious taxes, but their followers do not exceed a few hundred at the most.

    Amit és ahogy a mardzsákról ír a szerző az egyébként teljesen újszerű azokhoz a komoly kuatatókhoz képest akiknek írásait idáig olvastam a témában. A könyveim nincsenek itt, de fejből Juan Cole, Yitzhak Nakash, Faleh A. Jabar, Wilfried Buchta jut eszembe. Ez most itt valami nagyon újszerű hozzállás a mardzsákhoz és az intézményrendszer leírásához.

    Nincsenek megjegyzések: