Megjelent egy új tanulmányom a Külügyi Intézetben. Ennyi önreklámot talán megengedhetek, nem?
Wagner Péter: Európa és az al-Káida: a fenyegetettség formái és szereplői, MKI tanulmányok, 2011/16
Miről szól? A cím talán nem annyira egyértelmű. Két érdekes kérdés biztos van benne, az egyik az arab afgánok, az önkéntesek viszonya a afgán ellenállással. Azt hiszem erről kevesen értekeztek, de ki tudja. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy mennyire érdes is volt a viszony a két fél között (2001 előtti illetve a szovjet időszakról van szó)
A másik rész az EUROPOL 2010-es terrorizmus jelentése kapcsán foglalkozik az al-Káida lehetséges európai jelenlétével, illetve ez már nem is az al-Káida, hanem az ilyen egyéni dzsihádisták jelenléte.
#### Asszem még idetehetem azt a május eleji elemzésemet, amit Bin Láden halála kapcsán írtam az al-Káidáról.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mudzsahed. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mudzsahed. Összes bejegyzés megjelenítése
kedd, június 28, 2011
péntek, július 18, 2008
Ismét Kunar a célkeresztben
Talán múlt szombaton, talán múlt vasárnap az amerikai erők második legsúlyosabb veszteségüket szenvedték el Afganisztánba. Szemben az első alkalommal, amikor katonákkal teli helikoptert szedtek le a tálibok ez alkalommal valódi harcokban vesztették el ezt a sok embert. A helyszín ugyan az, Kunar tartomány (más források szerint Nuristan), ahol az egyik legsúlyosabb harcok voltak, és amit egy amerikai újságíró helyesen a terror elleni háború egyik valódi frontvonalának nevezett.
Pénteken fejeztek be az amerikai erők egy combat outpostot, vasárnap megpróbálták a helyiek és tálibok lerohanni őket, minden eddiginél sikeresebben. Többen bejutottak a táborba, az katonák közül 9-en meghaltak, 15-en megsebesültek. Gondolom ez olyan igazi last man stand volt kézitusával, miegyebekkel mire a végén megérkeztek a helikopterek és megtámogatták a védőket. A támadás napfelkelte előtt kezdődött és délutánig tartott
A támadók mintegy 100-200-an voltak és a közeli Wana település lakóinak teljes támogatásával próbálták meg lerohanni a bázist: He said people in the adjacent village of Wanat aided the assault. About 20 local families left their homes in anticipation of the raid, while other tribesmen stayed behind "and helped the insurgents during the fight," Jangalbagh said. - Ez a helyi rendőrfőnök véleménye.
A NATO finomabban fogalmazott. "The insurgents went into an adjacent village, drove the villagers out, used their homes and a mosque as a base from which to launch the attack and fire on the outpost,"
A védők olyan 100-200 lehettek szintén.
Az események kísértetiesen emlékeztetnek a Korengal völgyben történt eseményekre. Korengal Wanat-tól délre van, ugyanabban járásban (Pech). A Korengal völgyben felépített amerikai előretolt bázis életét két újságíró is megörökítette, drámai erővel.
Csütörtöki hír szerint végül is az amerikaiak egyelőre kiürítik a bázist. E hír szerint a Wanat mégis Núrisztánban van, de Kunarral közvetlenül határos. Wanatból a rendőrök Kunarba menekültek át. Akkor Wanat mégiscsak északra van Korengaltól.
Kunar és Nurisztán az érdeklődés egyik új központja, mert az aktív ellenállás helyszíneiről van szó. Kunarban történik - kis mérete ellenére - a második legtöbb támadás a koalíciós erők ellen (Kandahár és Helmand között).
Giustozzi könyvéből kimásolt térképen (ezen blogon megnézhető) jól látható, hogy ezen a két tartományon megy keresztül a fő csempészési és beszivárgási útvonal, Kabul és Észak-Afganisztán fel.
Núrisztánban és Kunarban is működik az USA-nak egy-egy PRT-ja, Kunarban a Pech völgy bejáratánál van egy további bázis és a már említett korenagáli outpost. Most hallottunk egy újabbról Wanatban, amit máris megpróbáltak lerombolni a rossz arcok.
A Pech völgy melletti Korengál völgyről már többször volt szó. Itt egy 3D térkép a két völgyről és a korenagáli emberekről, itt meg egy térkép a földrajzi elhelyezkedésről.
A Ghost of Alexander blogra felkerült két újabb video, a két legjobb amerikai Nurisztán szakértőtől, Richard Strandtól és David Katztol. A két előadás egyenként 50 perc, csak Strandét volt időm meghallgatni. Az eseményt a bostoni egyetemen rendezték, ahol a hallgatóság ha jól láttam 5-10 ember lehetett. Strand előadása érdekes volt, volt benne sok nyelvészet, az ember dolgozott sokat a helyszínen még korábban. Ami nekem új volt, hogy Strand Nurisztani PRT-ben dolgozott tavaly, ami nem csak jó hír, hanem azt is jelenti, hogy van kapcsolat a Pentagon, a külügy és a tudományos szféra között. (nálunk ugye ez alakulóban van, mindenki szerint fontos, de senki sem tudja pontosan mire kellene használni a másik oldalt vagy hogy tudna a másik oldalnak igazán hasznára válni).
A másik érdekes nekem az volt, hogy Ahmed Sah Maszúd az egyik núrisztáni hadúrhoz menekült először a 70-es években és ott kapott kiképzést. Ja és még egy. A núrisztáni mudzsahedek nagy tragédiája az volt, hogy Zia ul-Hakk csak iszlamista pártokat támogatott és minden támogatást csak rajtuk keresztül lehetett megszerezni. Ez szétzilálta a kezdetben egységes, főként szekuláris beállítottságú núrisztáni vezetőket.
Pénteken fejeztek be az amerikai erők egy combat outpostot, vasárnap megpróbálták a helyiek és tálibok lerohanni őket, minden eddiginél sikeresebben. Többen bejutottak a táborba, az katonák közül 9-en meghaltak, 15-en megsebesültek. Gondolom ez olyan igazi last man stand volt kézitusával, miegyebekkel mire a végén megérkeztek a helikopterek és megtámogatták a védőket. A támadás napfelkelte előtt kezdődött és délutánig tartott
A támadók mintegy 100-200-an voltak és a közeli Wana település lakóinak teljes támogatásával próbálták meg lerohanni a bázist: He said people in the adjacent village of Wanat aided the assault. About 20 local families left their homes in anticipation of the raid, while other tribesmen stayed behind "and helped the insurgents during the fight," Jangalbagh said. - Ez a helyi rendőrfőnök véleménye.
A NATO finomabban fogalmazott. "The insurgents went into an adjacent village, drove the villagers out, used their homes and a mosque as a base from which to launch the attack and fire on the outpost,"
A védők olyan 100-200 lehettek szintén.
Az események kísértetiesen emlékeztetnek a Korengal völgyben történt eseményekre. Korengal Wanat-tól délre van, ugyanabban járásban (Pech). A Korengal völgyben felépített amerikai előretolt bázis életét két újságíró is megörökítette, drámai erővel.
Csütörtöki hír szerint végül is az amerikaiak egyelőre kiürítik a bázist. E hír szerint a Wanat mégis Núrisztánban van, de Kunarral közvetlenül határos. Wanatból a rendőrök Kunarba menekültek át. Akkor Wanat mégiscsak északra van Korengaltól.
Kunar és Nurisztán az érdeklődés egyik új központja, mert az aktív ellenállás helyszíneiről van szó. Kunarban történik - kis mérete ellenére - a második legtöbb támadás a koalíciós erők ellen (Kandahár és Helmand között).
Giustozzi könyvéből kimásolt térképen (ezen blogon megnézhető) jól látható, hogy ezen a két tartományon megy keresztül a fő csempészési és beszivárgási útvonal, Kabul és Észak-Afganisztán fel.
Núrisztánban és Kunarban is működik az USA-nak egy-egy PRT-ja, Kunarban a Pech völgy bejáratánál van egy további bázis és a már említett korenagáli outpost. Most hallottunk egy újabbról Wanatban, amit máris megpróbáltak lerombolni a rossz arcok.
A Pech völgy melletti Korengál völgyről már többször volt szó. Itt egy 3D térkép a két völgyről és a korenagáli emberekről, itt meg egy térkép a földrajzi elhelyezkedésről.
A Ghost of Alexander blogra felkerült két újabb video, a két legjobb amerikai Nurisztán szakértőtől, Richard Strandtól és David Katztol. A két előadás egyenként 50 perc, csak Strandét volt időm meghallgatni. Az eseményt a bostoni egyetemen rendezték, ahol a hallgatóság ha jól láttam 5-10 ember lehetett. Strand előadása érdekes volt, volt benne sok nyelvészet, az ember dolgozott sokat a helyszínen még korábban. Ami nekem új volt, hogy Strand Nurisztani PRT-ben dolgozott tavaly, ami nem csak jó hír, hanem azt is jelenti, hogy van kapcsolat a Pentagon, a külügy és a tudományos szféra között. (nálunk ugye ez alakulóban van, mindenki szerint fontos, de senki sem tudja pontosan mire kellene használni a másik oldalt vagy hogy tudna a másik oldalnak igazán hasznára válni).
A másik érdekes nekem az volt, hogy Ahmed Sah Maszúd az egyik núrisztáni hadúrhoz menekült először a 70-es években és ott kapott kiképzést. Ja és még egy. A núrisztáni mudzsahedek nagy tragédiája az volt, hogy Zia ul-Hakk csak iszlamista pártokat támogatott és minden támogatást csak rajtuk keresztül lehetett megszerezni. Ez szétzilálta a kezdetben egységes, főként szekuláris beállítottságú núrisztáni vezetőket.
péntek, június 13, 2008
Bibi Ayesha megadta magát
Miért érdekelhet ez minket? Nos Baglán sok különlegességgel rendelkezik Afganisztánt tekintve, többek között, hogy a kevés női hadúr egyik itt él (őszintén, hírek más női hadúrról még nem számoltak be, de ez olyan mint, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban?)
Nos Bibi Ayesha (Darisujan völgy, Nahrin járás, Baghlan tartomány), vagy Kaftár (a galamb) friss hírek szerint végül beadta a derekát és felszámolta milíciáját. A hírt olvasva persze több a kérdés mint a tény, de lássuk mi volt a hír:
Kíváncsi lennék, hogy mi lehetett abban az egyezményben, hadúr ritkán adja meg magát a semmiért, vagy a fenyegetésért cserébe. Aki kiváncsi a hadúr asszonyra, itt egy dari nyelvű hír róla, nyilatkozik, meg minden.
Nyilatkozik benne a rendőrfőnök és az új kormányzó is. A nemzetközi média 2001 óta visszatérően foglalkozott Bibi Ayeshaval. Ez itt a BBC cikke 2006 tavaszáról, ez meg egy meglepetés, mert egy magyar újságírónak is felkeltette a figyelmét, és kicsit megcsonkítva átültette magyarra az eredeti cikket.
A BBC cikkben Qari Alam, egy már leszerelt hadúr egyébként rátapint a problémára: "Once you give away your guns people don't care about you anymore," Szóval ismét csak az jut eszembe mi tette időszerűvé, hogy a nő leszereljen.
Most az jutott eszembe, hogy Haqbin, az új kormányzó is Nahrin járásból való. Lehet, hogy ez dobott valamit a dolgon?
A Times Online-vak van egy 2004-es cikke. Ebben még vannak plusz információk az asszonyról:
Her ascent to military command was made possible by violent tribal infighting and the power of her father Haji Dawlat. The eldest of ten children by the second of Dawlat’s seven wives, Kaftar was his favourite. She was carrying a gun by the age of 14, defending her home against rival families, and had killed her first man long before the Soviet invasion of 1979.
Találtam még egy érdekes blogot is. Azért tűnik jónak, mert valaki afgán blogol afganisztánból, helyi szemmel, helyi politikai híreket kommentál. Azt hozzá kell tegyem, hogy az illető elfogult, és biztos nem pastu, mert az afgán királyság alapítójáról (ugye egy Ahmed Sah Durrani pastu törzsfőnök, hadvezért stb. volt) a következő címmel írt posztot: If our father is a rapist and looter, how we be proud? De például, amit Farook Wardak-ról, Karzai jobb kezéről írt, megfelelő osztás-szorzás után érdekes és tartalmas forrásnak tekinthető. Egyébként Wardakról valami hasonlót állít ez cikk is.
Nos Bibi Ayesha (Darisujan völgy, Nahrin járás, Baghlan tartomány), vagy Kaftár (a galamb) friss hírek szerint végül beadta a derekát és felszámolta milíciáját. A hírt olvasva persze több a kérdés mint a tény, de lássuk mi volt a hír:
Officials in Baghlan, where Kaftar carried out most of her rebel activities, said the rebel commander had handed herself in after negotiations with the government in the province.
Her militant group operated mainly in the north-east of the country, especially in the Nahrin district of Baghlan province, close to the provincial capital Pul-e-Khumri....
The 50-year-old is charged with a number of crimes, including the murder of a police officer and a former local commander, as well as numerous armed robberies.
Baghlan’s governor, Abdul Jabar Haqbin, said her surrender will have a positive impact on security in the area.
Haqbin said he was trying to bring in from the cold about 280 militiamen who fought under her. But Kaftar claims she only has five men under her control.
Head of the police in the north, General Mujtaba Patang, said he threatened to kill commander Kaftar if she failed to surrender.
Pajhwok news agency said Kaftar fled to the Nahrin mountains with hundreds of her fighters last year.
She is believed to have been a prominent commander in the Jamiat-e-Islami party during the Soviet invasion, and was Nahrin’s representative in the 2002 Loya Jirga.
Baghlan’s security chief, Abdul Rahman Said Khalil, called Kaftar a criminal and said police had evidences of her involvement in killings, lootings and other crimes in Nahrin.
Kíváncsi lennék, hogy mi lehetett abban az egyezményben, hadúr ritkán adja meg magát a semmiért, vagy a fenyegetésért cserébe. Aki kiváncsi a hadúr asszonyra, itt egy dari nyelvű hír róla, nyilatkozik, meg minden.
Nyilatkozik benne a rendőrfőnök és az új kormányzó is. A nemzetközi média 2001 óta visszatérően foglalkozott Bibi Ayeshaval. Ez itt a BBC cikke 2006 tavaszáról, ez meg egy meglepetés, mert egy magyar újságírónak is felkeltette a figyelmét, és kicsit megcsonkítva átültette magyarra az eredeti cikket.
A BBC cikkben Qari Alam, egy már leszerelt hadúr egyébként rátapint a problémára: "Once you give away your guns people don't care about you anymore," Szóval ismét csak az jut eszembe mi tette időszerűvé, hogy a nő leszereljen.
Most az jutott eszembe, hogy Haqbin, az új kormányzó is Nahrin járásból való. Lehet, hogy ez dobott valamit a dolgon?
A Times Online-vak van egy 2004-es cikke. Ebben még vannak plusz információk az asszonyról:
Her ascent to military command was made possible by violent tribal infighting and the power of her father Haji Dawlat. The eldest of ten children by the second of Dawlat’s seven wives, Kaftar was his favourite. She was carrying a gun by the age of 14, defending her home against rival families, and had killed her first man long before the Soviet invasion of 1979.
“I can’t remember how many I have killed since,” she says. “I remember getting my first Russian though. It was early in the occupation and he was a commando. He was close. A young man. I shot him. Later at the Battle of Kelagai we were killing so many we just threw their bodies in the river.”...
But after we leave her cousin Abdul Ghaffur, a former Mujahid whose legs were blown off by a mine on the last day of the war, speaks... “Two of Kaftar’s sons cut the throat of a 20-year-old man from another family there three weeks ago on her orders. There have been killings in this valley as long as anyone can remember, and there will be killings for a long time to come. And Kaftar’s family are always involved. Don’t mistake her. Tough, yes. But very cruel.”
Rákerestem közben erre a Battle of Kelagai-ra. A Szalang hágó bagláni oldalán fekszik, Doshi körzetben. Elvileg erről lehet szó. De mit találok közben, egy full könyvet a szovjet megszállás első három évéről a kevés afgán történészek egyikének tollából. M. Hassan Kakar: The Soviet Invasion and the Afghan Response, 1979-1982 című könyve fent van a neten full textben. Éljen!Találtam még egy érdekes blogot is. Azért tűnik jónak, mert valaki afgán blogol afganisztánból, helyi szemmel, helyi politikai híreket kommentál. Azt hozzá kell tegyem, hogy az illető elfogult, és biztos nem pastu, mert az afgán királyság alapítójáról (ugye egy Ahmed Sah Durrani pastu törzsfőnök, hadvezért stb. volt) a következő címmel írt posztot: If our father is a rapist and looter, how we be proud? De például, amit Farook Wardak-ról, Karzai jobb kezéről írt, megfelelő osztás-szorzás után érdekes és tartalmas forrásnak tekinthető. Egyébként Wardakról valami hasonlót állít ez cikk is.
kedd, október 16, 2007
Konferenciák között
Holnap megyek egy konferenciára, csütörtökön egy másikra, pénteken nem megyek. De hétfőn igen. Megpróbálok valamikor írni majd a múlt péntekiről, de közben Péter is azonnal válaszolt az írásomra. Addig is míg összedem magam, két olvasnivaló.
Ez itt Anatolij Voronyin emlékezése a Kandahárban eltöltött időszakról. Érdekes mert említi Omart, aki a 80-as években sosem került a afgán és szovjet elhárítók látókörébe (ha jólértettem egy likvidáló egységben szolgált Anatolij), viszont megemlékezik Esmatullah Muslimról, Muslim Ismat néven (nem bizonyított, de úgy érzem ugyanaz) valamint molla Malangról, aki Roy is említ Islam and Resistance c. könyvében.
A másik Barnett R. Rubin összefoglalása a tálibok és a Karzai kormány közötti lehetséges egyeztetésekről. Célok és eredmények itt.
A "saját írások" mappát (jobbra lent) frissítettem a két legutóbbi afgános tanulmányommal.
Ez itt Anatolij Voronyin emlékezése a Kandahárban eltöltött időszakról. Érdekes mert említi Omart, aki a 80-as években sosem került a afgán és szovjet elhárítók látókörébe (ha jólértettem egy likvidáló egységben szolgált Anatolij), viszont megemlékezik Esmatullah Muslimról, Muslim Ismat néven (nem bizonyított, de úgy érzem ugyanaz) valamint molla Malangról, aki Roy is említ Islam and Resistance c. könyvében.
A másik Barnett R. Rubin összefoglalása a tálibok és a Karzai kormány közötti lehetséges egyeztetésekről. Célok és eredmények itt.
A "saját írások" mappát (jobbra lent) frissítettem a két legutóbbi afgános tanulmányommal.
hétfő, október 15, 2007
Update VI. tálibok születése
Mindenki joggal gondolhatja, hogy a blog identitásválságban szenved, annyit változtatja a külalakját. De nem, előzőleg valóban kicsit sötétre sikeredett.
Pénteken nagyszabású konferencia volt a BHKK rendezésében (a szervezetnek ha jól látom még mindíg nincs egy rendes weboldala). A program megtekintehető itt, Afganisztánról és a PRT-ról. Nagyon jó volt és egyben tanulságos is. De erről legközelebb írok, mert közben molla Naqub meghalt s ez időszerűvé tette egyébként is Haji Bashir szerepének tisztázását.
Ami új forrás és Kandahár elemzéséhez talán a legjobb Antonio Giustozzi és Noor Ullah két tanulmánya. Az egyik a Tribes and Warlords in Afghanistan, 1980-2005, a másik a Central Asian Survey-ben jelent meg 2006-ban, (nincs fent a neten, csak online folyóirat adatbázisban - könyvtárakban) The inverted cycle: Kabul and the strongmen's competition for control over Kandahar, 2001-2006 c. tanulmány. Bár ez, mint címe is mutatja, inkább napjainkkal foglalkozik, a szereplők majdnem ugyanazok. Valószínűleg még hasznos infokat tartalmazhat a 94 előtti hadúri állapotokról B. R. Rubin The Fragmentation of Afghanistan (ez nincs nálam) és O. Roy Islam and Resistance in Afghanistan (most ezt átnéztem nincsen benne semmi nekünk fontos név)
Péter utolsó posztjától indulok.
A felvonulási utat tisztáztuk, azt viszont kétlem hogy ez az állítás megállna a lábán: Kándáhárban ugyanis, mint írtam, voltak jelentős támogatóik, ezért azt nem kellett egyből elfoglalni. Kizártnak tartom:
Az első tálibokról az info 30 fő, de ha el is túlzom, akkor 100, néhány 100. Kandahár egy több százezres város, amely olyan hadurak között van felosztva, akiknek hatalmi bázisa már több éve, vagy egy évtizede van kiépítve. Egyenként több ezer fegyveressel rendelkeznek. Miből következtetted ezt?
Haji Bashir Noorzai: Hogy Haji Bashar jelentős figura volt-e? Ha végigolvasod az elég hosszú pósztomat, amiből az egész rejtvényfejtés indult, ott találsz linkeket (Time, ABC stb.). A palinak tizenkétezer katonája volt állítólag 2001-2002-ben (ha csak fele ennyi ténylegesen, az sem kevés). Gul Agha Sherzai az ő támogatásával lett kormányzó Naqib ellenében. Basharék 2002-ben, az együttműködés jeleként iszonyatos mennyiségű fegyvert szolgáltattak be az amerikaiaknak, és mivel részben önként csinálták, feltételezem, hogy maradt is nekik elég (valami 400 föld-levegő rakétát is leadtak, ha jól emlékszem). Honnan volt minderre pénz? Naná, hogy a kábszerből. Haji Bashar lett a legnagyobb kábszerkereskedő délen - ezért került 2005-ben börtönbe, miután az USA-ba csalták tárgyalni, ott meg letartóztatták.
Péter annak alapján próbálja megítélni fontosságát, hogy mit írnak róla 2001 után. Az általa is említett két forrás egy hosszú Times cikk és egy interjú szerű átirat. Bashir Noorzai két alkalommal kapott figyelmet nyugaton. Először a tálibok bukása idején, amikor állítólag segített letárgyalni Kandahar átadását (lásd második hivatkozás az interjúszerűben) és menteni magát mint ex tálib finanszírózót. Itt az első probléma: a helyzet kaotikus, a riporter nem ért annyira a témához (Péter azt mondta Pulitzert kapott ezért az anyagért), nem foglalkozott korábban a témával, megvezethető, a média szenzációra éhes, a helyzet kaotikus, mindenki mindent mond és dezinformál, Bashirnak nagyon érdeke úgy beállítani a dolgokat, mintha fontos lenne (12000 katona, 400 SA rakéta, sok tonna fegyver). Szóval szerintem ezek a körülmények arra intenek minket, hogy fenntartással kezeljük ezt a forrást. Péter forrásai szerint Haji kulcsszerepet játszott abban, hogy Sherzai lett Kandahár kormányzója nem Naqib. Ehhez képest Giustozziék, akik az eseményeket részletesen tárgyalják, nem is említik nevét, viszont egy sor más okot felsorolnak. Egyébként, nem értem miért engednék az amerikaiak egy ex-tálibot beleszólni a kandahári dolgokba (mégha próbálja is hűségét, átállását bizonygatni). Ez Karzaiék biznisze volt.
Másodszor akkor hallunk róla, amikor USA letartóztatja New Yorkban, mint drogbárót. A Times akkor ír róla hosszú cikket. Túl azon, hogy a szövegben eleve vannak ellentmondások (egyszer mint Omar közeli barátja, máskor állítja nem ismert egyetlen arabot sem Omár környezetében. et hogy lehet), és túlzások (12000 fegyverese lenne? Az egész Talibánnak 60000 re becsülték az erejét!) de itt ismét szenzáció, önturbózás, vagy az újságíró érdeke, hogy minél fontosabbnak állítsa be alanyát. Szóval szerintem itt is fenntartások kellene alkalmazni. Egyébként itt a vádirat, teljesen semmitmondó számomra.
De ha mindezek igazak is, Péter érvei a fontosságra 1994-ben akkor is kétségesek számomra, vagy árnyalásra szorulnak. Egyrészt a drogtermelés még sehol sem volt abban az időben, így a Bashir gazdasága és befolyása sem. Másodszor az eddig talált szakirodalom alig említi, és hát ezeket magasabb értékűnek tekintjük. Bashir említése gyakorlatilag csak annak kapcsán történik a neten, hogy az USA letartóztatta 2005-ben (az ABC anyag inkább kivétel) és gyakorlatilag mindenki ezeket az infokat spilázza tovább.
Giustozzi és Ullah két anyagát átolvasva világos, hogy Bashir nem volt játékos Kandahárban a tálibok felbukkanása előtt. A szereplőkről mindkét tanulmány hosszan értekezik. A múltkor én is említettem őket (Davis tanulmánya után):
Molla Naqib és
Amir Lalai (a két fő rivális)
Mansur Achakzai (aki a reptértől Spin Boldakig ellenőrizte az utat és gondolom a vidéket)
Gul Agha Sherzai
Sarkateb
Halim
Giustozziék mindenkiről megemlékeznek. Onnan kezdik, hogy Kandahár környékén főleg a Durrani föderáció törzsei élnek. A föderáció két csoportra oszlik a Zirak Durranikra (Popalzai, Barakzai, Acekzai, Mohammadzai, Alikozai) és a Panjpai Durranikra (Noorzai, Alizai, Ishaqzai, Khaugani, Mako). A Panjpai mindíg alárendelt státuszban volt a Zirakkal szemben, így a Noorzai, Alizai és a Popalzai, Barakzai, Acekzai, között sok volt a feszültség.
A polgárháború alatt a királyi családot adó Popalzai és Barakzai royalista a maradt, és nem nagyon folyt bele a háborúba, vagy ha igen akkor pastu tradícionalista mudzshedek szervezetek oldalán. A intra-Zirak ellentétek miatt a kisebbik (Alikozai) ezért az erre felé gyenge, tádzsik dominanciájú Dzsamiattal szimpatizált. A Panjpai törzsek vagy royalisták vagy iszlamisták (versus tradícionalistákkal) lettek. A Durraniknak alárendelt Ghilzaik pedig szinte mind Hekmatyar iszlamista, anti-royalista Hizb-ijéhez csatlakoztak. Visszatérve embereinkhez:
Mulla Naqib az Alkozait vezette, és múlt héten meghalt békés körülmények között. (Most nagy az izgalom mert a körzete volt az egyik biztos támasza a kanadai védelmi vonalnak. Ha nem sikerül az Alkozai törzsnek valaki megfelelőt választani, könnyen lerohanhatják ezt a területet a tálibok. (A tribal council, or shura, is expected to decide the next leader of the Alokozai tribe. The government's favoured candidate will be Haji Agha Lalai, a provincial council member from Panjwai district... Other leading candidates will be Malim Akbar, the brother of slain Kandahar police chief Zabit Akrem Khakrezwal; and Abdul Hakim Jan, a relatively uneducated police commander in Arghandab.)
Amir Lalai a Popalzaiok vezetője lett (a törzsfő Abdul Ahad Karzai jóváhagyásával, a jelenlegi államfő apja): In this way Amir Lalai emerged as a leader of the Popolzais in place of the old leader, Abdul Ahad Karzai, but also with his tacit if not enthusiastic approval. (Giustozzi - Ullah (2006): The inverted cycle, 170. o.)
Gul Agha Sherzai a Barakzai vezetését vette át,
Aziz Sarqatib a Ghilzai föderációt itteni csoportjait dominálta,
Abdul Halem a Noorzaiokat, (ez lenne Haji Bashir helye)
Haji Ahmed pedig az Achakzaiokat vezette.
Ezt követően a két szerző végig megy, hogy 2001 után az egyes hadurak és mögöttük levő törzsek, hogy harcoltak Kandahárban a posztokért, a tisztségekért, hogyan változtak az erőviszonyok stb. De mi most Bashirral foglalkozunk.
A másik tanulmányuk még inkább a mi időszakunkkal foglalkozik és ott sincs szó Haji Bashirról, viszont hosszan foglalkoznak Esmatullah Muslimmal, aki az Achakzai törzsből szervezett milíciát, és amely kegyetlenkedésével, brutalitásával és hatalmával mindenki mást überolt a térségben.
He was widely rumoured to have personally killed hundreds of innocent people
without reason. His victims included many tribal chiefs and road travellers and even popular celebrities, such as the singer Ubaidullah Jan, a fact, which magnified the impact of his abuses. He himself and his followers were involved in forced marriages, rape and torture and he boasted of having ten young wives.
A Kandahár és Spin Boldak közötti területet uralta. Bár végig a kommunista kormánynak dolgozott, de úgy tűnik attól merőben függetlenül, önhatalmúlag végezte a dolgát. Az is igaz, hogy egyedül ő tudta hatékonyan felvenni a harcot mudzsahedekkel:
Under the agreement with Kabul, Esmatullah was given the task of guarding all the Achekzai
settlements and 130 Km of the border with Pakistan, as well as the road connecting the
important border post of Spin Boldak with Kandahar. A variety of sources recognise his high
degree of activism against the mujahidin.
Hívei állandó harcban álltak a Noorzai csempészekkel a jobb biznisz lehetőségek miatt.
A cikk második részében a helmandi Akhundzada családról (Panjpai/Alikozai) van szó, akik a 80-as évektől dominálták Helmand északi részét. Csupa ismerős hely: Sangin, Musza Qala, Kajaki duzzasztó. A Davis által már említett Ghafur Akhundzada itt is megemlítésre kerül, méghozzá jó hosszan. Meg kell még említsem, hogy fia vagy unokaöccse volt az az ember, akit a britek kérésére mozdítottak el a helmandi kormányzói pozícióból Kabulból, amikor a britek készülődtek bevonulni 2005 telétől.
Egy szó mint száz Haji Bashir szerintem egy középszíntű kereskedő/csempész/notabilitás volt Majvandban, akinek Omar molla szerintem nem volt katonája, de ismerőse, barátja. Bashir a városban, vagy Majvand járásban lehetett valaki, tartományi szinten nem valószínű. A 1990-es évek elején, a tálibok felemelkedése idején különösebben gazdag sem lehetett (országos vagy tartományi szinten). Omarral való meglevő kapcsolata, plusz a tálib rendszer alatt induló ugrásszerű kábítószer termelés nagyon megnövelte státuszát, s az ezredfordulóra már minden bizonnyal lehetett "valaki". A tálib struktúrába szerintem nem lépett be, azt kívülről, informális kapcsolatai révén támogatta, finanszírozta. Lehet, hogy erre az időre a Noorzai törzsön belül is meghatározó pozícióba került (akár törzsfőnök), de ez még nem volt így 1994 közepén.
A Péter által idézett két forrás, akár 100 százalékig hiteles is lehet, de létrejöttük körülményei, a megírás mögött szereplő kontextus, az egyéb források megtámogatásának hiánya, illetve a más véleményt követő, általában nagyobb hitelességű források (itt most nem a szerzők személyére gondolok, hanem tanulmányok versus újságcikkek) mind azt mondatják velem, hogy erős fenntartással kezeljem azt a két cikket, amelynek Péter oly nagy jelentőséget tulajdonított Bashir életének és Omarhoz való viszonyának feltérképezésekor.
Még Péter néhány megjegyzésére kitérek:
Rashid valóban máskorra írja a tank akasztásos sztorit, ezt nem tudom jobban belőni.
Informális checkpointok. Igen ezen azért akadtam meg mert ez annyira egyértelmű számomra és szerintem az összes ezzel foglalkozó ember számára, hogy még sose láttam checkpointok informális jelzővel ellátva. Persze, hogy informális, de más nem is lehet, hiszen a kormány effektíve nem működött sehol 1992 után (sok helyen már előtte sem), tehát értelemszerűnek tartom, hogy nem a központi büdzsére számára rekviráltak. Mondjuk erre gondoltam soha: Az ilyen checkpointok azért informálisak, mert nem egy állam központi kormánya működteti őket, azaz, hogy egy ellenőrző pontot, ahol embereket fosztanak ki, vámolják meg őket illegálisan, az állam működtesse. Azt mondanám, egyetértünk, csak kicsit zavaró a megfogalmazásod.
Transznacionális maffia: Hát amennyiben a határokat nézzük, valóban az, ha nem azt nézzük, akkor szerintem itt pastu-pastu, törzsi kapcsolat rendszer alapján működtetett szervezetekről van szó, amelyek szervezettsége azért elmarad a maffiáétól. Még ha Rashid ezt is írja. Szerintem azért fogalmaz így, hogy a nyugati olvasó könnyebben megértse, elképzelje miről is van szó.
Szerintem mindketten értjük, hogy kb kik is lehetnek az emberek, csak az zavar meg engem, hogy olyan terminológiát használsz, ami egy ilyen társadalomra nem alkalmazható, vagy igen, de félrevezető, nem fogja pontosan leírni a szitut és idővel félreértésekre ad okot.
Egy kérdést ismételnék még meg innen, mert bár sejtem a válaszod de nem egyértelmű. Ezt írod:
Így szerintem nem volt szükség Kandahar elfoglalására a Chaman felé található informális checkpointok felszámolása előtt, mivel ezeket az akciókat éppen a kandahari erős figurák támogatták, a hadurakon kívül a komplett, az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelemből profitáló üzleti elit is, nem mellékesen.
Ez akkor azt jelenti, hogy szerinted a (informális - a kedvedért :-) checkpointok eltávolítása - aminek a tálibok láttak neki - a kandahári hadurak (Naqib, Lalai, Sherzai stb.) érdekében állt, s ezért részben ők is támogatták a tálibokat (az üzleti elit mellett) ebbéli tevékenységükben?
Pénteken nagyszabású konferencia volt a BHKK rendezésében (a szervezetnek ha jól látom még mindíg nincs egy rendes weboldala). A program megtekintehető itt, Afganisztánról és a PRT-ról. Nagyon jó volt és egyben tanulságos is. De erről legközelebb írok, mert közben molla Naqub meghalt s ez időszerűvé tette egyébként is Haji Bashir szerepének tisztázását.
Ami új forrás és Kandahár elemzéséhez talán a legjobb Antonio Giustozzi és Noor Ullah két tanulmánya. Az egyik a Tribes and Warlords in Afghanistan, 1980-2005, a másik a Central Asian Survey-ben jelent meg 2006-ban, (nincs fent a neten, csak online folyóirat adatbázisban - könyvtárakban) The inverted cycle: Kabul and the strongmen's competition for control over Kandahar, 2001-2006 c. tanulmány. Bár ez, mint címe is mutatja, inkább napjainkkal foglalkozik, a szereplők majdnem ugyanazok. Valószínűleg még hasznos infokat tartalmazhat a 94 előtti hadúri állapotokról B. R. Rubin The Fragmentation of Afghanistan (ez nincs nálam) és O. Roy Islam and Resistance in Afghanistan (most ezt átnéztem nincsen benne semmi nekünk fontos név)
Péter utolsó posztjától indulok.
A felvonulási utat tisztáztuk, azt viszont kétlem hogy ez az állítás megállna a lábán: Kándáhárban ugyanis, mint írtam, voltak jelentős támogatóik, ezért azt nem kellett egyből elfoglalni. Kizártnak tartom:
Az első tálibokról az info 30 fő, de ha el is túlzom, akkor 100, néhány 100. Kandahár egy több százezres város, amely olyan hadurak között van felosztva, akiknek hatalmi bázisa már több éve, vagy egy évtizede van kiépítve. Egyenként több ezer fegyveressel rendelkeznek. Miből következtetted ezt?
Haji Bashir Noorzai: Hogy Haji Bashar jelentős figura volt-e? Ha végigolvasod az elég hosszú pósztomat, amiből az egész rejtvényfejtés indult, ott találsz linkeket (Time, ABC stb.). A palinak tizenkétezer katonája volt állítólag 2001-2002-ben (ha csak fele ennyi ténylegesen, az sem kevés). Gul Agha Sherzai az ő támogatásával lett kormányzó Naqib ellenében. Basharék 2002-ben, az együttműködés jeleként iszonyatos mennyiségű fegyvert szolgáltattak be az amerikaiaknak, és mivel részben önként csinálták, feltételezem, hogy maradt is nekik elég (valami 400 föld-levegő rakétát is leadtak, ha jól emlékszem). Honnan volt minderre pénz? Naná, hogy a kábszerből. Haji Bashar lett a legnagyobb kábszerkereskedő délen - ezért került 2005-ben börtönbe, miután az USA-ba csalták tárgyalni, ott meg letartóztatták.
Péter annak alapján próbálja megítélni fontosságát, hogy mit írnak róla 2001 után. Az általa is említett két forrás egy hosszú Times cikk és egy interjú szerű átirat. Bashir Noorzai két alkalommal kapott figyelmet nyugaton. Először a tálibok bukása idején, amikor állítólag segített letárgyalni Kandahar átadását (lásd második hivatkozás az interjúszerűben) és menteni magát mint ex tálib finanszírózót. Itt az első probléma: a helyzet kaotikus, a riporter nem ért annyira a témához (Péter azt mondta Pulitzert kapott ezért az anyagért), nem foglalkozott korábban a témával, megvezethető, a média szenzációra éhes, a helyzet kaotikus, mindenki mindent mond és dezinformál, Bashirnak nagyon érdeke úgy beállítani a dolgokat, mintha fontos lenne (12000 katona, 400 SA rakéta, sok tonna fegyver). Szóval szerintem ezek a körülmények arra intenek minket, hogy fenntartással kezeljük ezt a forrást. Péter forrásai szerint Haji kulcsszerepet játszott abban, hogy Sherzai lett Kandahár kormányzója nem Naqib. Ehhez képest Giustozziék, akik az eseményeket részletesen tárgyalják, nem is említik nevét, viszont egy sor más okot felsorolnak. Egyébként, nem értem miért engednék az amerikaiak egy ex-tálibot beleszólni a kandahári dolgokba (mégha próbálja is hűségét, átállását bizonygatni). Ez Karzaiék biznisze volt.
Másodszor akkor hallunk róla, amikor USA letartóztatja New Yorkban, mint drogbárót. A Times akkor ír róla hosszú cikket. Túl azon, hogy a szövegben eleve vannak ellentmondások (egyszer mint Omar közeli barátja, máskor állítja nem ismert egyetlen arabot sem Omár környezetében. et hogy lehet), és túlzások (12000 fegyverese lenne? Az egész Talibánnak 60000 re becsülték az erejét!) de itt ismét szenzáció, önturbózás, vagy az újságíró érdeke, hogy minél fontosabbnak állítsa be alanyát. Szóval szerintem itt is fenntartások kellene alkalmazni. Egyébként itt a vádirat, teljesen semmitmondó számomra.
De ha mindezek igazak is, Péter érvei a fontosságra 1994-ben akkor is kétségesek számomra, vagy árnyalásra szorulnak. Egyrészt a drogtermelés még sehol sem volt abban az időben, így a Bashir gazdasága és befolyása sem. Másodszor az eddig talált szakirodalom alig említi, és hát ezeket magasabb értékűnek tekintjük. Bashir említése gyakorlatilag csak annak kapcsán történik a neten, hogy az USA letartóztatta 2005-ben (az ABC anyag inkább kivétel) és gyakorlatilag mindenki ezeket az infokat spilázza tovább.
Giustozzi és Ullah két anyagát átolvasva világos, hogy Bashir nem volt játékos Kandahárban a tálibok felbukkanása előtt. A szereplőkről mindkét tanulmány hosszan értekezik. A múltkor én is említettem őket (Davis tanulmánya után):
Molla Naqib és
Amir Lalai (a két fő rivális)
Mansur Achakzai (aki a reptértől Spin Boldakig ellenőrizte az utat és gondolom a vidéket)
Gul Agha Sherzai
Sarkateb
Halim
Giustozziék mindenkiről megemlékeznek. Onnan kezdik, hogy Kandahár környékén főleg a Durrani föderáció törzsei élnek. A föderáció két csoportra oszlik a Zirak Durranikra (Popalzai, Barakzai, Acekzai, Mohammadzai, Alikozai) és a Panjpai Durranikra (Noorzai, Alizai, Ishaqzai, Khaugani, Mako). A Panjpai mindíg alárendelt státuszban volt a Zirakkal szemben, így a Noorzai, Alizai és a Popalzai, Barakzai, Acekzai, között sok volt a feszültség.
A polgárháború alatt a királyi családot adó Popalzai és Barakzai royalista a maradt, és nem nagyon folyt bele a háborúba, vagy ha igen akkor pastu tradícionalista mudzshedek szervezetek oldalán. A intra-Zirak ellentétek miatt a kisebbik (Alikozai) ezért az erre felé gyenge, tádzsik dominanciájú Dzsamiattal szimpatizált. A Panjpai törzsek vagy royalisták vagy iszlamisták (versus tradícionalistákkal) lettek. A Durraniknak alárendelt Ghilzaik pedig szinte mind Hekmatyar iszlamista, anti-royalista Hizb-ijéhez csatlakoztak. Visszatérve embereinkhez:
Mulla Naqib az Alkozait vezette, és múlt héten meghalt békés körülmények között. (Most nagy az izgalom mert a körzete volt az egyik biztos támasza a kanadai védelmi vonalnak. Ha nem sikerül az Alkozai törzsnek valaki megfelelőt választani, könnyen lerohanhatják ezt a területet a tálibok. (A tribal council, or shura, is expected to decide the next leader of the Alokozai tribe. The government's favoured candidate will be Haji Agha Lalai, a provincial council member from Panjwai district... Other leading candidates will be Malim Akbar, the brother of slain Kandahar police chief Zabit Akrem Khakrezwal; and Abdul Hakim Jan, a relatively uneducated police commander in Arghandab.)
Amir Lalai a Popalzaiok vezetője lett (a törzsfő Abdul Ahad Karzai jóváhagyásával, a jelenlegi államfő apja): In this way Amir Lalai emerged as a leader of the Popolzais in place of the old leader, Abdul Ahad Karzai, but also with his tacit if not enthusiastic approval. (Giustozzi - Ullah (2006): The inverted cycle, 170. o.)
Gul Agha Sherzai a Barakzai vezetését vette át,
Aziz Sarqatib a Ghilzai föderációt itteni csoportjait dominálta,
Abdul Halem a Noorzaiokat, (ez lenne Haji Bashir helye)
Haji Ahmed pedig az Achakzaiokat vezette.
Ezt követően a két szerző végig megy, hogy 2001 után az egyes hadurak és mögöttük levő törzsek, hogy harcoltak Kandahárban a posztokért, a tisztségekért, hogyan változtak az erőviszonyok stb. De mi most Bashirral foglalkozunk.
A másik tanulmányuk még inkább a mi időszakunkkal foglalkozik és ott sincs szó Haji Bashirról, viszont hosszan foglalkoznak Esmatullah Muslimmal, aki az Achakzai törzsből szervezett milíciát, és amely kegyetlenkedésével, brutalitásával és hatalmával mindenki mást überolt a térségben.
He was widely rumoured to have personally killed hundreds of innocent people
without reason. His victims included many tribal chiefs and road travellers and even popular celebrities, such as the singer Ubaidullah Jan, a fact, which magnified the impact of his abuses. He himself and his followers were involved in forced marriages, rape and torture and he boasted of having ten young wives.
A Kandahár és Spin Boldak közötti területet uralta. Bár végig a kommunista kormánynak dolgozott, de úgy tűnik attól merőben függetlenül, önhatalmúlag végezte a dolgát. Az is igaz, hogy egyedül ő tudta hatékonyan felvenni a harcot mudzsahedekkel:
Under the agreement with Kabul, Esmatullah was given the task of guarding all the Achekzai
settlements and 130 Km of the border with Pakistan, as well as the road connecting the
important border post of Spin Boldak with Kandahar. A variety of sources recognise his high
degree of activism against the mujahidin.
Hívei állandó harcban álltak a Noorzai csempészekkel a jobb biznisz lehetőségek miatt.
A cikk második részében a helmandi Akhundzada családról (Panjpai/Alikozai) van szó, akik a 80-as évektől dominálták Helmand északi részét. Csupa ismerős hely: Sangin, Musza Qala, Kajaki duzzasztó. A Davis által már említett Ghafur Akhundzada itt is megemlítésre kerül, méghozzá jó hosszan. Meg kell még említsem, hogy fia vagy unokaöccse volt az az ember, akit a britek kérésére mozdítottak el a helmandi kormányzói pozícióból Kabulból, amikor a britek készülődtek bevonulni 2005 telétől.
Egy szó mint száz Haji Bashir szerintem egy középszíntű kereskedő/csempész/notabilitás volt Majvandban, akinek Omar molla szerintem nem volt katonája, de ismerőse, barátja. Bashir a városban, vagy Majvand járásban lehetett valaki, tartományi szinten nem valószínű. A 1990-es évek elején, a tálibok felemelkedése idején különösebben gazdag sem lehetett (országos vagy tartományi szinten). Omarral való meglevő kapcsolata, plusz a tálib rendszer alatt induló ugrásszerű kábítószer termelés nagyon megnövelte státuszát, s az ezredfordulóra már minden bizonnyal lehetett "valaki". A tálib struktúrába szerintem nem lépett be, azt kívülről, informális kapcsolatai révén támogatta, finanszírozta. Lehet, hogy erre az időre a Noorzai törzsön belül is meghatározó pozícióba került (akár törzsfőnök), de ez még nem volt így 1994 közepén.
A Péter által idézett két forrás, akár 100 százalékig hiteles is lehet, de létrejöttük körülményei, a megírás mögött szereplő kontextus, az egyéb források megtámogatásának hiánya, illetve a más véleményt követő, általában nagyobb hitelességű források (itt most nem a szerzők személyére gondolok, hanem tanulmányok versus újságcikkek) mind azt mondatják velem, hogy erős fenntartással kezeljem azt a két cikket, amelynek Péter oly nagy jelentőséget tulajdonított Bashir életének és Omarhoz való viszonyának feltérképezésekor.
Még Péter néhány megjegyzésére kitérek:
Rashid valóban máskorra írja a tank akasztásos sztorit, ezt nem tudom jobban belőni.
Informális checkpointok. Igen ezen azért akadtam meg mert ez annyira egyértelmű számomra és szerintem az összes ezzel foglalkozó ember számára, hogy még sose láttam checkpointok informális jelzővel ellátva. Persze, hogy informális, de más nem is lehet, hiszen a kormány effektíve nem működött sehol 1992 után (sok helyen már előtte sem), tehát értelemszerűnek tartom, hogy nem a központi büdzsére számára rekviráltak. Mondjuk erre gondoltam soha: Az ilyen checkpointok azért informálisak, mert nem egy állam központi kormánya működteti őket, azaz, hogy egy ellenőrző pontot, ahol embereket fosztanak ki, vámolják meg őket illegálisan, az állam működtesse. Azt mondanám, egyetértünk, csak kicsit zavaró a megfogalmazásod.
Transznacionális maffia: Hát amennyiben a határokat nézzük, valóban az, ha nem azt nézzük, akkor szerintem itt pastu-pastu, törzsi kapcsolat rendszer alapján működtetett szervezetekről van szó, amelyek szervezettsége azért elmarad a maffiáétól. Még ha Rashid ezt is írja. Szerintem azért fogalmaz így, hogy a nyugati olvasó könnyebben megértse, elképzelje miről is van szó.
Szerintem mindketten értjük, hogy kb kik is lehetnek az emberek, csak az zavar meg engem, hogy olyan terminológiát használsz, ami egy ilyen társadalomra nem alkalmazható, vagy igen, de félrevezető, nem fogja pontosan leírni a szitut és idővel félreértésekre ad okot.
Egy kérdést ismételnék még meg innen, mert bár sejtem a válaszod de nem egyértelmű. Ezt írod:
Így szerintem nem volt szükség Kandahar elfoglalására a Chaman felé található informális checkpointok felszámolása előtt, mivel ezeket az akciókat éppen a kandahari erős figurák támogatták, a hadurakon kívül a komplett, az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelemből profitáló üzleti elit is, nem mellékesen.
Ez akkor azt jelenti, hogy szerinted a (informális - a kedvedért :-) checkpointok eltávolítása - aminek a tálibok láttak neki - a kandahári hadurak (Naqib, Lalai, Sherzai stb.) érdekében állt, s ezért részben ők is támogatták a tálibokat (az üzleti elit mellett) ebbéli tevékenységükben?
Update V. tálibok születése
Frissítés képpen Péter ezt írta utolsó előtti posztomra, ahol azt kérdeztem tőle, hogy mi volt szerinte a tálib terjeszkedés útvonala, illetve hogy miért tulajdonít nagy jelentőséget Haji Bashirnak. A válasza:
Májvánd - Spin Boldak - Kandahar.
Kándáhárban ugyanis, mint írtam, voltak jelentős támogatóik, ezért azt nem kellett egyből elfoglalni.
Májvánd környékének a megszerzését én nem neveztem jelentősebb katonai cselekménynek, ezt nem értem, hogy ez jön ide. Az állításom az volt, hogy a Spin Boldak-i támadás az túl komoly volt ahhoz, hogy azzal kezdjék.
Hogy Haji Bashar jelentős figura volt-e? Ha végigolvasod az elég hosszú pósztomat, amiből az egész rejtvényfejtés indult, ott találsz linkeket (Time, ABC stb.). A palinak tizenkétezer katonája volt állítólag 2001-2002-ben (ha csak fele ennyi ténylegesen, az sem kevés). Gul Agha Sherzai az ő támogatásával lett kormányzó Naqib ellenében. Basharék 2002-ben, az együttműködés jeleként iszonyatos mennyiségű fegyvert szolgáltattak be az amerikaiaknak, és mivel részben önként csinálták, feltételezem, hogy maradt is nekik elég (valami 400 föld-levegő rakétát is leadtak, ha jól emlékszem). Honnan volt minderre pénz? Naná, hogy a kábszerből. Haji Bashar lett a legnagyobb kábszerkereskedő délen - ezért került 2005-ben börtönbe, miután az USA-ba csalták tárgyalni, ott meg letartóztatták. (A tárgyalás még hátravan, tehát a korrektség jegyében: az ártatlanság vélelmét érdemlő emberről van szó.)
Arról kevés infóm van, hogy az erőviszonyok pontosan hogyan néztek ki 1994 idején, de biztos nem a semmiből lett Bashar jelentősebb szereplő.
Hogy mi az az informális checkpoint? Ehhez érteni kell az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelem lényegét. Az afgán viszonyok között minden drágább, van egy konfliktusprémium a termékek, pl. az élelmiszerek árában (1994-ben is volt, ma is van). Ezért megéri oda csempészni, különösen amikor a pakisztániak még exportvámot is kivetnek. Odafelé van mit vinni. Visszafelé meg van mit hozni, mert létezik az Afghan Transit Trade Agreement intézménye, amelyik lehetővé teszi, hogy pakisztáni kikötőn keresztül rengeteg dolgot vámmentesen lehessen bevinni Afganisztánba. Ennek az a következménye, hogy az ilyen termék viszont olcsóbb lesz, ha Pakisztánba visszacsempészik, mint ha a pakisztáni vámok megfizetésével rögtön Pakisztánban árulták volna. Ebből sokan élnek, nevezhetjük őket "üzleti elitnek" (fogalmam nincs, mi ebben az erős, több pénzt mozgatnak, mint amennyihez nekünk valaha közünk lesz), vagy jelölhetjük őket a helyi "bazaari" kifejezéssel, ahogy tetszik. Na, ezeknek az embereknek a profitja csökken, ha a checkpointok annak egy részét lefölözik.
Az ilyen checkpointok azért informálisak, mert nem egy állam központi kormánya működteti őket, hanem magánszemély, aki nem fog adózni ugyebár a jövedelme után, nem ad számlát stb.
Úgyhogy a ckeckpointok fenntartása egy valakinek az üzlete, a kereskedelem, amelyiket megsápolja, az meg másoké.
Összegezve: a kandahari kép kétségtelenül bonyolultabb volt, ahogy te is leírod, de azért Haji Bashar jelentőségében nem kételkedem. Omar társadalmi státusáról pedig azt mondja Rasid: "Omar's tribal and social status was non-existent and notables from Kandahar say they had never heard of his family."
Az viszont egy jó kérdés lehet, hogy a pakisztániák mikortól szervezték Omarékat határozottabban, bár, mint mondtam, ez kicsit a pakisztániak a jövőbelátását feltételezi, ha már a Spin Boldak előtti időkben is az ISI-t nyaggatjuk az ügyben (nem zárom ki, csak kételkedem). Egy másik vonal, amin érdemes elindulni, amit említettél, hogy azért ez a vallásos társaság valamennyire már szerveződött a szovjetek kivonulása utántól 1994-ig eltelt időben. Hogy mennyire értek össze valami laza hálózattá, és hogyan? Derítsd ki, de komolyan!
Mondjuk a 30 fős májvándi kezdet egy kiindulópont, tehát egyből nem sikerült mindenkit kiugrasztani a madraszájából, de idővel az ilyen előzetes kapcsolatnak nagy jelentősége lehetett a mozgósításban, úgyhogy ez egy fontos kérdés.
Majd még hozzátűzte:
Most, hogy előbányásztam újra Rasidot idézgetés végett, még két idézetre hívnám fel a figyelmet:
1) erősnek találtad az áltaalam transznacionálisnak leírt bazaarikra az "üzleti elit" kifejezést - nézzük, hogyan nevezi őket Rasid? Hát... maffiának! :-)
"For the powerful mafia of truck transporters based in Quetta and Kandahar, it was an intolerable situation for business. In 1993 I travelled the short 130 miles by road from Quetta to Kandahar and we were stopped by at least 20 different groups, who had put chains across the road and demanded a toll for free passage. The transport mafia who were trying to open up routes to smuggle goods between Quetta and Iran and the newly independent state of Turkmenistan, found it impossible to do business."
Ez igen figyelemre méltó, úgy vélem. Mellesleg elég jól alátámasztja, amit a checkpointokról mondtam az imént.
2) Ez csak apróság - írtad, hogy a tank csövére felakasztott hadúr esete nem Májvánd környékén esett meg. Rasid szerint viszont igen - ő ezt írja:
"There is now an entire factory of myths and stories to explain how Omar mobilized a small group of Taliban against the rapacious Kandahar warlords. The most credible story, told repeatedly, is that in the spring of 1994 Singesar neighbours came to tell him that a commander had abducted two teenage girls, their heads had been shaved and they had been taken to a military camp and repeatedly raped. Omar enlisted some 30 Talibs who had only 16 rifles between them and attacked the base, freeing the girls and hanging the commander from the barrel of a tank."
Mindjárt nekiállok a válasznak
Májvánd - Spin Boldak - Kandahar.
Kándáhárban ugyanis, mint írtam, voltak jelentős támogatóik, ezért azt nem kellett egyből elfoglalni.
Májvánd környékének a megszerzését én nem neveztem jelentősebb katonai cselekménynek, ezt nem értem, hogy ez jön ide. Az állításom az volt, hogy a Spin Boldak-i támadás az túl komoly volt ahhoz, hogy azzal kezdjék.
Hogy Haji Bashar jelentős figura volt-e? Ha végigolvasod az elég hosszú pósztomat, amiből az egész rejtvényfejtés indult, ott találsz linkeket (Time, ABC stb.). A palinak tizenkétezer katonája volt állítólag 2001-2002-ben (ha csak fele ennyi ténylegesen, az sem kevés). Gul Agha Sherzai az ő támogatásával lett kormányzó Naqib ellenében. Basharék 2002-ben, az együttműködés jeleként iszonyatos mennyiségű fegyvert szolgáltattak be az amerikaiaknak, és mivel részben önként csinálták, feltételezem, hogy maradt is nekik elég (valami 400 föld-levegő rakétát is leadtak, ha jól emlékszem). Honnan volt minderre pénz? Naná, hogy a kábszerből. Haji Bashar lett a legnagyobb kábszerkereskedő délen - ezért került 2005-ben börtönbe, miután az USA-ba csalták tárgyalni, ott meg letartóztatták. (A tárgyalás még hátravan, tehát a korrektség jegyében: az ártatlanság vélelmét érdemlő emberről van szó.)
Arról kevés infóm van, hogy az erőviszonyok pontosan hogyan néztek ki 1994 idején, de biztos nem a semmiből lett Bashar jelentősebb szereplő.
Hogy mi az az informális checkpoint? Ehhez érteni kell az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelem lényegét. Az afgán viszonyok között minden drágább, van egy konfliktusprémium a termékek, pl. az élelmiszerek árában (1994-ben is volt, ma is van). Ezért megéri oda csempészni, különösen amikor a pakisztániak még exportvámot is kivetnek. Odafelé van mit vinni. Visszafelé meg van mit hozni, mert létezik az Afghan Transit Trade Agreement intézménye, amelyik lehetővé teszi, hogy pakisztáni kikötőn keresztül rengeteg dolgot vámmentesen lehessen bevinni Afganisztánba. Ennek az a következménye, hogy az ilyen termék viszont olcsóbb lesz, ha Pakisztánba visszacsempészik, mint ha a pakisztáni vámok megfizetésével rögtön Pakisztánban árulták volna. Ebből sokan élnek, nevezhetjük őket "üzleti elitnek" (fogalmam nincs, mi ebben az erős, több pénzt mozgatnak, mint amennyihez nekünk valaha közünk lesz), vagy jelölhetjük őket a helyi "bazaari" kifejezéssel, ahogy tetszik. Na, ezeknek az embereknek a profitja csökken, ha a checkpointok annak egy részét lefölözik.
Az ilyen checkpointok azért informálisak, mert nem egy állam központi kormánya működteti őket, hanem magánszemély, aki nem fog adózni ugyebár a jövedelme után, nem ad számlát stb.
Úgyhogy a ckeckpointok fenntartása egy valakinek az üzlete, a kereskedelem, amelyiket megsápolja, az meg másoké.
Összegezve: a kandahari kép kétségtelenül bonyolultabb volt, ahogy te is leírod, de azért Haji Bashar jelentőségében nem kételkedem. Omar társadalmi státusáról pedig azt mondja Rasid: "Omar's tribal and social status was non-existent and notables from Kandahar say they had never heard of his family."
Az viszont egy jó kérdés lehet, hogy a pakisztániák mikortól szervezték Omarékat határozottabban, bár, mint mondtam, ez kicsit a pakisztániak a jövőbelátását feltételezi, ha már a Spin Boldak előtti időkben is az ISI-t nyaggatjuk az ügyben (nem zárom ki, csak kételkedem). Egy másik vonal, amin érdemes elindulni, amit említettél, hogy azért ez a vallásos társaság valamennyire már szerveződött a szovjetek kivonulása utántól 1994-ig eltelt időben. Hogy mennyire értek össze valami laza hálózattá, és hogyan? Derítsd ki, de komolyan!
Mondjuk a 30 fős májvándi kezdet egy kiindulópont, tehát egyből nem sikerült mindenkit kiugrasztani a madraszájából, de idővel az ilyen előzetes kapcsolatnak nagy jelentősége lehetett a mozgósításban, úgyhogy ez egy fontos kérdés.
Majd még hozzátűzte:
Most, hogy előbányásztam újra Rasidot idézgetés végett, még két idézetre hívnám fel a figyelmet:
1) erősnek találtad az áltaalam transznacionálisnak leírt bazaarikra az "üzleti elit" kifejezést - nézzük, hogyan nevezi őket Rasid? Hát... maffiának! :-)
"For the powerful mafia of truck transporters based in Quetta and Kandahar, it was an intolerable situation for business. In 1993 I travelled the short 130 miles by road from Quetta to Kandahar and we were stopped by at least 20 different groups, who had put chains across the road and demanded a toll for free passage. The transport mafia who were trying to open up routes to smuggle goods between Quetta and Iran and the newly independent state of Turkmenistan, found it impossible to do business."
Ez igen figyelemre méltó, úgy vélem. Mellesleg elég jól alátámasztja, amit a checkpointokról mondtam az imént.
2) Ez csak apróság - írtad, hogy a tank csövére felakasztott hadúr esete nem Májvánd környékén esett meg. Rasid szerint viszont igen - ő ezt írja:
"There is now an entire factory of myths and stories to explain how Omar mobilized a small group of Taliban against the rapacious Kandahar warlords. The most credible story, told repeatedly, is that in the spring of 1994 Singesar neighbours came to tell him that a commander had abducted two teenage girls, their heads had been shaved and they had been taken to a military camp and repeatedly raped. Omar enlisted some 30 Talibs who had only 16 rifles between them and attacked the base, freeing the girls and hanging the commander from the barrel of a tank."
Mindjárt nekiállok a válasznak
péntek, október 12, 2007
Update IIII. tálibok születése
A tegnapi poszthoz érkezett egy megjegyzés, remélem lesz valami velősebb is. Ma volt Afganisztán konferencia, majd visszatérek rá, ahogy Péter utolsó írására. Ez itt egy rövid összefoglalás a tálibok születéséről (még tegnap előtt írtam), ahogy most gondolom az elmúlt írásváltások után. Péter erre még nem reagálj :)
Most így újra olvasva és gondolva mindent saját következtetésem valami olyasmi, hogy Omár és a többi molla tartják a kapcsolatot az 1990-es éevk elején, sopánkodnak, hogy kellene valamit csinálni, mert a sok mudzsahed megszentségeteleníti a dzsihád eszméjét a sok erőszakkal, öncélúsággal. A szöszölést először Szingeszárban követi tett 2004 nyarán, amikor Omár molla, Haji Bashir segítségével, lerendez a környéken néhány kisebb parancsnokot (őszintén ez nem annyira meggyőző, mert az egy dolog, hogy 30 tálibbal lerohanok egy csekkpointot és azt lebontom, vagy lelövök egy gonosz hadúrt. Az meg egy másik, hogy hogyan tartok utána rendet, mit csinálunk így harmincan, ha jön a testévre, vagy az apja a milíciája élén. Azok biztos nem harmincan lesznek). Apróság.
Szeptemberben már ott van vele Rabbani molla (későbbi kormányfő a Kabuli Súrában), aki ekkor Kabulba utazik és megbeszéléseket folytat B. Rabbani államfővel (nem rokonok), aki támogatást ígér. (Rashid p. 26., Davis p. 44.). Szintén szeptemberben Naserullah Babar (ekkor pakisztáni belügyér) látogatást tesz Kandahár, Herát útvonalon mintegy tesztelni a közelekedés lehetőségét. Rosszak a tapasztalatai, sok kis hadúr, sokba kerül. (addigra már hangoztatja sokat tervét egy új Paki-Közép-Ázsia korridor létrehozásáról)
Omárék sikerének híre megy, a többi molla ismerős kedvet kap, ők is embereket kezdenek toborozni. 1994 szeptember és október eleje között Ghaus molla (a későbbi külügyminiszter 97-ig) a kandahári reptér környékén kezd operálni tálibjaival (Davis p. 44).
Ebben az időben az ISI már biztos tud róluk, mert vannak Kabulban és Kandahárban is embereik. A Talibán meg valahogy úgy nézhet ki, hogy vannak fegyveres csoportok, egy-egy molla irányítása alatt Kandahár tartományban és környékén. Ezek a mollák ismerik egymást régóta, veteránok, korábban már beszélgettek egy új mozgalom elindításáról, Omár molla kivételével legtöbbjük egy medreszébe járt (a deobandi Dar al-Ulum Haqqania madrasza NWFP tartományban, Rashid p. 91. Szó szerint: ... but those around him (around 1994) were all Haqqania students... mondja a madrasza tulajdonosa/fenntartója, akinek az apja Maulana Abdul Haq alapította az intézményt), jó és állandó kapcsolatuk van egymással és a pakisztáni vallási elit bizonyos szegmenseivel (azoknak meg az ISI-vel és a kormánnyal). Omárt valamiért (személyes karizma, bölcsesség, jámborság stb.) molla ismerősei, barátai elfogadják a vezetőjüknek, mércének tekintik, talán ezért az ő lépésével kezdődnek a dolgok.
Ok. Visszatérve az időrendiséghez. Október 12-én 200 tálib, három irányból lerohanja a Spin Boldakot és a depot. Ezt nevezik az első jelentős katonai eseménynek a szakirodalomban. Hogy kerültek oda? Lehettek Kandahártól délre tevékenykedő tálibok (Ghaus molla példája már feltételezheti) és lehetnek pakik által felkarolt tálibok, ami azt jelenti, hogy kis számú eredeti tálib+nagyszámú hirtelen az ISI által egybegyűjtött önkéntes/ex-mujahed/ veterán-munkanélküli. Ki mennyire látja fontosnak a paki eredeztetést, aszerint választhat. Omár molla szerintem nem is volt ott. De néhány molla barátja, tálib társa jó eséllyel igen.
Az időzítés gyanúsan egybeesik azzal a paki kormányzati propagandával, ami szeptemberben kezdődik és azt ígéri, hogy a Közép-Ázsiával való gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében októberben segély szállítmányt indítanak majd.
Október 20-án Babar az USA, brit, olasz, kínai és koreai nagykövetet elviszi repülővel Herátba és Kandahárba. Nincs híre, hogy már tálib kézen lenne.
Október 29-én elindul egy teherautó konvoj árukkal Türkmenisztánba (Babar indítja, abszolút kormányzati projekt). Spin Boldak és Kandahár között a járművekkel/járműveken legalább két ISI tiszt és két tálib parancsnok (Borjan és Turabi molla - későbbi igazságügy miniszter) néhány katonájával.
November 2-án a konvojt Kandahártól 12 km feltartóztatják egy checkpointnál Amir Lalai és Mansur Achakzai emberei.
November 3. Nem világos, hogy a konvojjal utazó tálibok önmaguk, vagy a megsegítésükre érkező, valahonnan felbukkanó (Davis egyértelműen azt írja Taliban reinforcements from Pakistan freed the convoy p. 48.), újabb tálib egységekkel együtt, de lefegyverzik a két hadúr embereit és Mansur Achakzait és 10 testőrét rövid sivatagi üldözés után megölik, Achakzait pedig felkötik (élve vagy holtan?) egy harckocsi csövére.
Ezután meglepetésszerűen a tálibok lerohanják a várost is. Aki ellenáll (Lalai, Halim, Sarkateb, Mansur egységei), azokat két napi harc után kisöprik, aki nem pl Naqib molla és 2500-3000 katonája, azoknak jó. Így november 5 környékén övék Afganisztán második legnagyobb városa, ismét rengeted fegyvert, tankokat és repülőgépeket is zsákmányolnak.
Davis hosszan foglalkozik azzal, hogy Naqib miért nem ellenkezett. Két verziót említ.
1. Megvásárolták Ez ismert gyakorlat korábbról és későbbről is.
2. A tálibok fellépését a Rabbani kormány még szeptemberben támogatta. Azt remélték egy Hekmatyarhoz hasonló erejű pastu mozgalom jöhet létre, aki majd sakban tartja riválisukat. H. ebben az időben éppen rakétákkal lőtte Kabult és a Rabbani kormányt ostromolta. Naqib a Rabbani vezette Jamiat Islami hoz csatlakozott 1992 után, ezért is ő volt Kandahár kormányzója. Elképzelhető, hogy Kabulból utasítást kapott, hogy ne ellenkezzen (nem teljesen életszerű, hogy csak úgy lehetett neki parancsolni szankciók teljes hiányában.)
3. Volt is utasítás és a döntését kis pénzzel is megtámogatták
A tálbok jól bántak vele, még két hónapig kormányzó maradt, majd visszaköltözött szűkebb hazájába az Arghandab folyó völgyébe. A tálibok nem bántották, de testőrségét lefegyverezték. 2001 októberében segített letárgyalni a város átadását és összeveszett Gul Agha Sherzaijal, aki annak idején elmenekült a tálibok elől. De erről több cikk van a neten.
Kandahár elfoglalása után már nincs sok vita, hogy mi és hogyan történt.
Uff nekem jelenleg ez az véleményem a tálibok felbukkanásáról.
Most így újra olvasva és gondolva mindent saját következtetésem valami olyasmi, hogy Omár és a többi molla tartják a kapcsolatot az 1990-es éevk elején, sopánkodnak, hogy kellene valamit csinálni, mert a sok mudzsahed megszentségeteleníti a dzsihád eszméjét a sok erőszakkal, öncélúsággal. A szöszölést először Szingeszárban követi tett 2004 nyarán, amikor Omár molla, Haji Bashir segítségével, lerendez a környéken néhány kisebb parancsnokot (őszintén ez nem annyira meggyőző, mert az egy dolog, hogy 30 tálibbal lerohanok egy csekkpointot és azt lebontom, vagy lelövök egy gonosz hadúrt. Az meg egy másik, hogy hogyan tartok utána rendet, mit csinálunk így harmincan, ha jön a testévre, vagy az apja a milíciája élén. Azok biztos nem harmincan lesznek). Apróság.
Szeptemberben már ott van vele Rabbani molla (későbbi kormányfő a Kabuli Súrában), aki ekkor Kabulba utazik és megbeszéléseket folytat B. Rabbani államfővel (nem rokonok), aki támogatást ígér. (Rashid p. 26., Davis p. 44.). Szintén szeptemberben Naserullah Babar (ekkor pakisztáni belügyér) látogatást tesz Kandahár, Herát útvonalon mintegy tesztelni a közelekedés lehetőségét. Rosszak a tapasztalatai, sok kis hadúr, sokba kerül. (addigra már hangoztatja sokat tervét egy új Paki-Közép-Ázsia korridor létrehozásáról)
Omárék sikerének híre megy, a többi molla ismerős kedvet kap, ők is embereket kezdenek toborozni. 1994 szeptember és október eleje között Ghaus molla (a későbbi külügyminiszter 97-ig) a kandahári reptér környékén kezd operálni tálibjaival (Davis p. 44).
Ebben az időben az ISI már biztos tud róluk, mert vannak Kabulban és Kandahárban is embereik. A Talibán meg valahogy úgy nézhet ki, hogy vannak fegyveres csoportok, egy-egy molla irányítása alatt Kandahár tartományban és környékén. Ezek a mollák ismerik egymást régóta, veteránok, korábban már beszélgettek egy új mozgalom elindításáról, Omár molla kivételével legtöbbjük egy medreszébe járt (a deobandi Dar al-Ulum Haqqania madrasza NWFP tartományban, Rashid p. 91. Szó szerint: ... but those around him (around 1994) were all Haqqania students... mondja a madrasza tulajdonosa/fenntartója, akinek az apja Maulana Abdul Haq alapította az intézményt), jó és állandó kapcsolatuk van egymással és a pakisztáni vallási elit bizonyos szegmenseivel (azoknak meg az ISI-vel és a kormánnyal). Omárt valamiért (személyes karizma, bölcsesség, jámborság stb.) molla ismerősei, barátai elfogadják a vezetőjüknek, mércének tekintik, talán ezért az ő lépésével kezdődnek a dolgok.
Ok. Visszatérve az időrendiséghez. Október 12-én 200 tálib, három irányból lerohanja a Spin Boldakot és a depot. Ezt nevezik az első jelentős katonai eseménynek a szakirodalomban. Hogy kerültek oda? Lehettek Kandahártól délre tevékenykedő tálibok (Ghaus molla példája már feltételezheti) és lehetnek pakik által felkarolt tálibok, ami azt jelenti, hogy kis számú eredeti tálib+nagyszámú hirtelen az ISI által egybegyűjtött önkéntes/ex-mujahed/ veterán-munkanélküli. Ki mennyire látja fontosnak a paki eredeztetést, aszerint választhat. Omár molla szerintem nem is volt ott. De néhány molla barátja, tálib társa jó eséllyel igen.
Az időzítés gyanúsan egybeesik azzal a paki kormányzati propagandával, ami szeptemberben kezdődik és azt ígéri, hogy a Közép-Ázsiával való gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében októberben segély szállítmányt indítanak majd.
Október 20-án Babar az USA, brit, olasz, kínai és koreai nagykövetet elviszi repülővel Herátba és Kandahárba. Nincs híre, hogy már tálib kézen lenne.
Október 29-én elindul egy teherautó konvoj árukkal Türkmenisztánba (Babar indítja, abszolút kormányzati projekt). Spin Boldak és Kandahár között a járművekkel/járműveken legalább két ISI tiszt és két tálib parancsnok (Borjan és Turabi molla - későbbi igazságügy miniszter) néhány katonájával.
November 2-án a konvojt Kandahártól 12 km feltartóztatják egy checkpointnál Amir Lalai és Mansur Achakzai emberei.
November 3. Nem világos, hogy a konvojjal utazó tálibok önmaguk, vagy a megsegítésükre érkező, valahonnan felbukkanó (Davis egyértelműen azt írja Taliban reinforcements from Pakistan freed the convoy p. 48.), újabb tálib egységekkel együtt, de lefegyverzik a két hadúr embereit és Mansur Achakzait és 10 testőrét rövid sivatagi üldözés után megölik, Achakzait pedig felkötik (élve vagy holtan?) egy harckocsi csövére.
Ezután meglepetésszerűen a tálibok lerohanják a várost is. Aki ellenáll (Lalai, Halim, Sarkateb, Mansur egységei), azokat két napi harc után kisöprik, aki nem pl Naqib molla és 2500-3000 katonája, azoknak jó. Így november 5 környékén övék Afganisztán második legnagyobb városa, ismét rengeted fegyvert, tankokat és repülőgépeket is zsákmányolnak.
Davis hosszan foglalkozik azzal, hogy Naqib miért nem ellenkezett. Két verziót említ.
1. Megvásárolták Ez ismert gyakorlat korábbról és későbbről is.
2. A tálibok fellépését a Rabbani kormány még szeptemberben támogatta. Azt remélték egy Hekmatyarhoz hasonló erejű pastu mozgalom jöhet létre, aki majd sakban tartja riválisukat. H. ebben az időben éppen rakétákkal lőtte Kabult és a Rabbani kormányt ostromolta. Naqib a Rabbani vezette Jamiat Islami hoz csatlakozott 1992 után, ezért is ő volt Kandahár kormányzója. Elképzelhető, hogy Kabulból utasítást kapott, hogy ne ellenkezzen (nem teljesen életszerű, hogy csak úgy lehetett neki parancsolni szankciók teljes hiányában.)
3. Volt is utasítás és a döntését kis pénzzel is megtámogatták
A tálbok jól bántak vele, még két hónapig kormányzó maradt, majd visszaköltözött szűkebb hazájába az Arghandab folyó völgyébe. A tálibok nem bántották, de testőrségét lefegyverezték. 2001 októberében segített letárgyalni a város átadását és összeveszett Gul Agha Sherzaijal, aki annak idején elmenekült a tálibok elől. De erről több cikk van a neten.
Kandahár elfoglalása után már nincs sok vita, hogy mi és hogyan történt.
Uff nekem jelenleg ez az véleményem a tálibok felbukkanásáról.
csütörtök, október 11, 2007
Update III, Tálibok születése
Először szóról szóra elolvastam Davis, és Rashid írásait, hogy minden apró részletre odafigyeljek. Most sorra veszem Péter fontosabb állításait.
Ami Kandahart illeti, én abból indulok ki, hogy ott két igazán jelentős szereplő volt 1994-ben, Haji Bashar és mullah Naqib (utóbbit említik úgy is, hogy mullah Naqibullah). Davis és Rashid említi Bashart, de nem tűntetik fel jelentősnek. Felsorolják viszont a következőket:
A Péter által említett Naqib a legerősebb,
aztán Amir Lalai (ők ketten lehettek a fő riválisok)
Mansur Achakzai (aki a reptértől Spin Boldakig ellenőrizte az utat és gondolom a vidéket)
Gul Agha Sherzai (aki hírnevét, befolyását apjának, Hadzsi Latifnak Kandahár Oroszlánjának köszönhette elősorban: Haji Latif fought for the National Islamic Front (Mahaz-i-Milli-Islami) against the Communists. He was martyred on August 8, 1989, by means of poisoning in Kandahar Province. Haji Latif was over 80 years old. Latif was remarkable on the battlefield, so much that he was nicknamed, "Lion of Kandahar". He was more successful than Commanders half his age.)
Sarkateb és Halim (ez két ember két csoporttal)
Mindezek Davis, p. 47. Péter honnan jön az info Bashir kandahári jelentőségéről?
Haji Basharnak a katonája volt Omar, és az első adag fegyvert (meg pick-up truckot) a rögtönítélő csapatával Omar éppen Haji Bashartól kapta, az ő támogatásával indult tehát ez az egész dolog. Mullah Naqib pedig a jelek szerint támogatta őket idővel szintén, mert üzletileg ez szerencsésnek látszott.
Ez hol találtad, hogy az ő katonája volt? És akkor éppen miért nem volt a katonája 94 nyarán? Életszerű, hogy egy hadúr egy mollár ugráltasson, egy veteránt? Omár egy Nek Mohamed nevű parancsnok alatt/mellett szolgált. Honnan jön ez a Bashir dolog?
Davis (pp. 43-44) nagyon figyelmes olvasása után az derült ki, hogy először Omár molláék - 1994 nyarán -Szingeszár környékén léptek fel a hadurak ellen, Haji Bashir támogatta őket. Azaz Péternek igaza volt, tényként ezek említve vannak. De hogy Bashir valaki lett volna, arról szó sincs, nem tudom mire alapozza ezt Péter. Pl. a támogatás mértékét (és talán Bashir erejét) árnyalja, hogy mindkét szerző szerint kb 30-an voltak ezek a tálibok és csak 14-16 darab fegyverük volt. Afganisztánban ennyi fölösleges fegyverrel rendelkezni 1994-ben még nem árul el sok dolgot. Naqib támogatásáról nincs szó, van viszont egy helmandi nagyúrról Ghaffur Akhundzadeh-ről igen.
Rashid (p. 23 és 25) 30 talibot és 16 fegyvert említ, illetve hogy a mozgalom első tagjai mind mollák voltak, és ők maguk közül válaszották Omárt. Ezt ellent mond annak, hogy a medreszéből indult volna Omar a híveivel. Mert a nagyszámú mollát tekintve ennyien nem lehettek diákjai Omárnak. Sőt Rashid meg is jegyzi, hogy Omár, Ghaus, Hassan és Rabbani mollák együtt kezdték a tervezgetést egy új mozgalomról.
Így szerintem nem volt szükség Kandahar elfoglalására a Chaman felé található informális checkpointok felszámolása előtt, mivel ezeket az akciókat éppen a kandahari erős figurák támogatták, a hadurakon kívül a komplett, az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelemből profitáló üzleti elit is, nem mellékesen.
Nem teljesen értem az informális checkpoint jelentését. Miben tér el egy rendes checkpointól? Másrészt ha jól értem Péter szerint az előbb felsorolt kandahári hadurak, érdekében állt a checkpoint felszámolása, és így támogatták a tálibok tevékenységét. Nem értem az sem, hogy a haduraknak miért kellett ehhez egy új szervezetet támogatni? Miért nem maguk intézték el a kérdést? Mintha azt feltételeznéd, hogy három különálló csoport volt:
- akik a checkpointokat csinálták
- akik a hadurak voltak
- és az üzleti elit
Jól értem? Mert szerintem az első kettő ugyanaz az volt, az "üzleti elit" 1994-ben kicsit meredeknek hangzik. Ezek saját következtetések, vagy olvastad? Az irodalom pont az mondja, hogy ők működtették a checkpoint, és így profitáltak a kereskedelemből.
Érdekes módon a talibános Wikipedia-szócikk is a májvándi verzió híve, ezt most fedeztem fel. http://en.wikipedia.org/wiki/Taliban
Hát nem örülök, hogy Wikipédiát vetjük be. Annyira nem akkurátus a web enciklopédia. A csávó biztos ugyanazt az linket olvasta amit te. Ráadásul nem is hivatkozza le, ha nem feltételezem, hogy egy afgén kutató írta, akkor ez kétséges állítás, úgy hogy nincs alátámasztva. A 15-ös hivatkozás Rashidra ráadásul teljesen inkorrekt, a megadott oldalszámokon R nem azt állítja amit a cikk szerzője a szájába ad.
És én meg abból jutottam erre a következtetésre, mint azt az e-mailben is leírtam, hogy Ahmed Rasidot is beleértve egy csomóan a kis, Szangeszar nevű faluba helyezi Omart 1994 előtt, és következésképp én valószínűsítettem, hogy akkor nem Spin Boldakban csinált először valamit Omar, mindjárt egy komolyabb egység élén, hanem legelőször is a saját háza táján kavarta fel a vizet (ami azért is valószínű, mert társadalmi státuszát tekintve akkor jelentéktelen figura volt, akinek összes társadalmi tőkéje a Haji Basharhoz fűződő kapcsolata volt).
Szangeszár és Omár kapcsolatát eddig sem vitattam, csak azt hogy mit foglaltak el először és másodszor. A "jelentős katonai cselekmény" ugye kicsit szubjektív fogalom. Ha úgy értem, ahogy te, akkor igen Szingeszárban volt az első lépés. De mivel csak 30 tálibot említenek, hajlamos vagyok a "jelentős" szót más kontextusban értelmezni, és Spin Boldakot fogadni el elsőnek.
Egyébként Omár, a falu mollájaként nem lehetett jelentéktelen figura, akinek összes társadalmi tőkéje a Haji Basharhoz fűződő kapcsolata volt. Szerintem, mint vallási vezető egy faluban, és mint az előző háború veteránja (tele sebesülésekkel), igenis lehetett valaki a faluban. Társadalmi tőkéje sokkal több lehetett mint Basharhoz fűződő viszonya, és ezt bizonyítja, hogy az a rengeted molla, akivel később végigcsinálta a mozgalmát. Ez szerintem igenis jelentős kapcsolati hálót feltételez. Másrészt Bashir és Omár is Hizb-i Iszlami zászló alatt harcoltak, azaz más parancsnokokhoz, legalább ebből a pártból, voltak kapcsolatok. Egyáltalán, életidegen afgán viszonyok között, hogy valakinek egyetlen emberre korlátozódjon a kapcsolat hálója. Szerintem egyébként túlértékeled Haji Bashir jelentőségét jó lenne tudni, hogy milyen források alapján?
A kérdésem feléd, a kommentedből nem derül ki, hogy terjeszkedés sorrendje szerinted:
Majvand - Kandahárt - Spin Boldakot vagy
Majvand - Spin Boldak - Kandahár?
Ami Kandahart illeti, én abból indulok ki, hogy ott két igazán jelentős szereplő volt 1994-ben, Haji Bashar és mullah Naqib (utóbbit említik úgy is, hogy mullah Naqibullah). Davis és Rashid említi Bashart, de nem tűntetik fel jelentősnek. Felsorolják viszont a következőket:
A Péter által említett Naqib a legerősebb,
aztán Amir Lalai (ők ketten lehettek a fő riválisok)
Mansur Achakzai (aki a reptértől Spin Boldakig ellenőrizte az utat és gondolom a vidéket)
Gul Agha Sherzai (aki hírnevét, befolyását apjának, Hadzsi Latifnak Kandahár Oroszlánjának köszönhette elősorban: Haji Latif fought for the National Islamic Front (Mahaz-i-Milli-Islami) against the Communists. He was martyred on August 8, 1989, by means of poisoning in Kandahar Province. Haji Latif was over 80 years old. Latif was remarkable on the battlefield, so much that he was nicknamed, "Lion of Kandahar". He was more successful than Commanders half his age.)
Sarkateb és Halim (ez két ember két csoporttal)
Mindezek Davis, p. 47. Péter honnan jön az info Bashir kandahári jelentőségéről?
Haji Basharnak a katonája volt Omar, és az első adag fegyvert (meg pick-up truckot) a rögtönítélő csapatával Omar éppen Haji Bashartól kapta, az ő támogatásával indult tehát ez az egész dolog. Mullah Naqib pedig a jelek szerint támogatta őket idővel szintén, mert üzletileg ez szerencsésnek látszott.
Ez hol találtad, hogy az ő katonája volt? És akkor éppen miért nem volt a katonája 94 nyarán? Életszerű, hogy egy hadúr egy mollár ugráltasson, egy veteránt? Omár egy Nek Mohamed nevű parancsnok alatt/mellett szolgált. Honnan jön ez a Bashir dolog?
Davis (pp. 43-44) nagyon figyelmes olvasása után az derült ki, hogy először Omár molláék - 1994 nyarán -Szingeszár környékén léptek fel a hadurak ellen, Haji Bashir támogatta őket. Azaz Péternek igaza volt, tényként ezek említve vannak. De hogy Bashir valaki lett volna, arról szó sincs, nem tudom mire alapozza ezt Péter. Pl. a támogatás mértékét (és talán Bashir erejét) árnyalja, hogy mindkét szerző szerint kb 30-an voltak ezek a tálibok és csak 14-16 darab fegyverük volt. Afganisztánban ennyi fölösleges fegyverrel rendelkezni 1994-ben még nem árul el sok dolgot. Naqib támogatásáról nincs szó, van viszont egy helmandi nagyúrról Ghaffur Akhundzadeh-ről igen.
Rashid (p. 23 és 25) 30 talibot és 16 fegyvert említ, illetve hogy a mozgalom első tagjai mind mollák voltak, és ők maguk közül válaszották Omárt. Ezt ellent mond annak, hogy a medreszéből indult volna Omar a híveivel. Mert a nagyszámú mollát tekintve ennyien nem lehettek diákjai Omárnak. Sőt Rashid meg is jegyzi, hogy Omár, Ghaus, Hassan és Rabbani mollák együtt kezdték a tervezgetést egy új mozgalomról.
Így szerintem nem volt szükség Kandahar elfoglalására a Chaman felé található informális checkpointok felszámolása előtt, mivel ezeket az akciókat éppen a kandahari erős figurák támogatták, a hadurakon kívül a komplett, az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelemből profitáló üzleti elit is, nem mellékesen.
Nem teljesen értem az informális checkpoint jelentését. Miben tér el egy rendes checkpointól? Másrészt ha jól értem Péter szerint az előbb felsorolt kandahári hadurak, érdekében állt a checkpoint felszámolása, és így támogatták a tálibok tevékenységét. Nem értem az sem, hogy a haduraknak miért kellett ehhez egy új szervezetet támogatni? Miért nem maguk intézték el a kérdést? Mintha azt feltételeznéd, hogy három különálló csoport volt:
- akik a checkpointokat csinálták
- akik a hadurak voltak
- és az üzleti elit
Jól értem? Mert szerintem az első kettő ugyanaz az volt, az "üzleti elit" 1994-ben kicsit meredeknek hangzik. Ezek saját következtetések, vagy olvastad? Az irodalom pont az mondja, hogy ők működtették a checkpoint, és így profitáltak a kereskedelemből.
Érdekes módon a talibános Wikipedia-szócikk is a májvándi verzió híve, ezt most fedeztem fel. http://en.wikipedia.org/wiki/Taliban
Hát nem örülök, hogy Wikipédiát vetjük be. Annyira nem akkurátus a web enciklopédia. A csávó biztos ugyanazt az linket olvasta amit te. Ráadásul nem is hivatkozza le, ha nem feltételezem, hogy egy afgén kutató írta, akkor ez kétséges állítás, úgy hogy nincs alátámasztva. A 15-ös hivatkozás Rashidra ráadásul teljesen inkorrekt, a megadott oldalszámokon R nem azt állítja amit a cikk szerzője a szájába ad.
És én meg abból jutottam erre a következtetésre, mint azt az e-mailben is leírtam, hogy Ahmed Rasidot is beleértve egy csomóan a kis, Szangeszar nevű faluba helyezi Omart 1994 előtt, és következésképp én valószínűsítettem, hogy akkor nem Spin Boldakban csinált először valamit Omar, mindjárt egy komolyabb egység élén, hanem legelőször is a saját háza táján kavarta fel a vizet (ami azért is valószínű, mert társadalmi státuszát tekintve akkor jelentéktelen figura volt, akinek összes társadalmi tőkéje a Haji Basharhoz fűződő kapcsolata volt).
Szangeszár és Omár kapcsolatát eddig sem vitattam, csak azt hogy mit foglaltak el először és másodszor. A "jelentős katonai cselekmény" ugye kicsit szubjektív fogalom. Ha úgy értem, ahogy te, akkor igen Szingeszárban volt az első lépés. De mivel csak 30 tálibot említenek, hajlamos vagyok a "jelentős" szót más kontextusban értelmezni, és Spin Boldakot fogadni el elsőnek.
Egyébként Omár, a falu mollájaként nem lehetett jelentéktelen figura, akinek összes társadalmi tőkéje a Haji Basharhoz fűződő kapcsolata volt. Szerintem, mint vallási vezető egy faluban, és mint az előző háború veteránja (tele sebesülésekkel), igenis lehetett valaki a faluban. Társadalmi tőkéje sokkal több lehetett mint Basharhoz fűződő viszonya, és ezt bizonyítja, hogy az a rengeted molla, akivel később végigcsinálta a mozgalmát. Ez szerintem igenis jelentős kapcsolati hálót feltételez. Másrészt Bashir és Omár is Hizb-i Iszlami zászló alatt harcoltak, azaz más parancsnokokhoz, legalább ebből a pártból, voltak kapcsolatok. Egyáltalán, életidegen afgán viszonyok között, hogy valakinek egyetlen emberre korlátozódjon a kapcsolat hálója. Szerintem egyébként túlértékeled Haji Bashir jelentőségét jó lenne tudni, hogy milyen források alapján?
A kérdésem feléd, a kommentedből nem derül ki, hogy terjeszkedés sorrendje szerinted:
Majvand - Kandahárt - Spin Boldakot vagy
Majvand - Spin Boldak - Kandahár?
szerda, október 10, 2007
Update II, Tálibok születése
Az egyszerűség kedvéért bemásolom ide Péter válaszát, ami egyébként megtalálható az előző poszt kommentjében:
Szia, Péter!
És üdv persze minden más fanatikus érdeklődőnek is, aki velünk együtt követi ezt az ügyet :-)
Szerintem a legegyszerűbb, ha leírom ide is, amit e-mailben írtam. Ami Kandahart illeti, én abból indulok ki, hogy ott két igazán jelentős szereplő volt 1994-ben, Haji Bashar és mullah Naqib (utóbbit említik úgy is, hogy mullah Naqibullah). Haji Basharnak a katonája volt Omar, és az első adag fegyvert (meg pick-up truckot) a rögtönítélő csapatával Omar éppen Haji Bashartól kapta, az ő támogatásával indult tehát ez az egész dolog. Mullah Naqib pedig a jelek szerint támogatta őket idővel szintén, mert üzletileg ez szerencsésnek látszott. A tálibok remekül felhasználhatók voltak arra, hogy oldják a Pakisztán felé vezető kereskedelmi útvonal fragmentáltságát. Így szerintem nem volt szükség Kandahar elfoglalására a Chaman felé található informális checkpointok felszámolása előtt, mivel ezeket az akciókat éppen a kandahari erős figurák támogatták, a hadurakon kívül a komplett, az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelemből profitáló üzleti elit is, nem mellékesen.
(Itt van közben egy link egy iszlamabadi követségi jelentéshez: http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB97/tal3.pdf
Ebben szerepel olyan megjegyzés, hogy Hekmatyar, akinek a fegyverraktárát Spin Boldakban a tálibok lenyúlták ugyebár, aggódik a mullah Naqib által a táliboknak nyújtott támogatás miatt.)
Visszatérve Májvánd kérdéséhez, az volt viszont szerintem a legelső nagyobb település, amelyet igazán az ellenőrzésük alá vontak a tálibok, még ezt az egészet megelőzően, és ennek a szimbolikus jelentőségét egyes narratívák ki is emelik: Ajub Kán ott aratott a britek ellen pirruszi győzelmet 1880-ban.
Érdekes módon a talibános Wikipedia-szócikk is a májvándi verzió híve, ezt most fedeztem fel.
http://en.wikipedia.org/wiki/Taliban
Azt írja: "The first major military activity of the Taliban was in October-November 1994 when they marched from Maiwand in southern Afghanistan to capture Kandahar City and the surrounding provinces, losing only a few dozen men."
Ez persze kihagyja Spin Boldakot a sztoriból, meg kicsit pongyola, de azért a májvándi kezdettel kapcsolatban egyértelmű.
És én meg abból jutottam erre a következtetésre, mint azt az e-mailben is leírtam, hogy Ahmed Rasidot is beleértve egy csomóan a kis, Szangeszar nevű faluba (amely szinte biztosan azonos a Májvánd közelében lévő Szangi-Hiszarral, mivel nincs más hasonló egész Kandaharban) helyezi Omart 1994 előtt (ha nem éppen azt gondolja, hogy egyenesen ott született), és következésképp én valószínűsítettem, hogy akkor nem Spin Boldakban csinált először valamit Omar, mindjárt egy komolyabb egység élén, hanem legelőször is a saját háza táján kavarta fel a vizet (ami azért is valószínű, mert társadalmi státuszát tekintve akkor jelentéktelen figura volt, akinek összes társadalmi tőkéje a Haji Basharhoz fűződő kapcsolata volt).
Szia, Péter!
És üdv persze minden más fanatikus érdeklődőnek is, aki velünk együtt követi ezt az ügyet :-)
Szerintem a legegyszerűbb, ha leírom ide is, amit e-mailben írtam. Ami Kandahart illeti, én abból indulok ki, hogy ott két igazán jelentős szereplő volt 1994-ben, Haji Bashar és mullah Naqib (utóbbit említik úgy is, hogy mullah Naqibullah). Haji Basharnak a katonája volt Omar, és az első adag fegyvert (meg pick-up truckot) a rögtönítélő csapatával Omar éppen Haji Bashartól kapta, az ő támogatásával indult tehát ez az egész dolog. Mullah Naqib pedig a jelek szerint támogatta őket idővel szintén, mert üzletileg ez szerencsésnek látszott. A tálibok remekül felhasználhatók voltak arra, hogy oldják a Pakisztán felé vezető kereskedelmi útvonal fragmentáltságát. Így szerintem nem volt szükség Kandahar elfoglalására a Chaman felé található informális checkpointok felszámolása előtt, mivel ezeket az akciókat éppen a kandahari erős figurák támogatták, a hadurakon kívül a komplett, az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelemből profitáló üzleti elit is, nem mellékesen.
(Itt van közben egy link egy iszlamabadi követségi jelentéshez: http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB97/tal3.pdf
Ebben szerepel olyan megjegyzés, hogy Hekmatyar, akinek a fegyverraktárát Spin Boldakban a tálibok lenyúlták ugyebár, aggódik a mullah Naqib által a táliboknak nyújtott támogatás miatt.)
Visszatérve Májvánd kérdéséhez, az volt viszont szerintem a legelső nagyobb település, amelyet igazán az ellenőrzésük alá vontak a tálibok, még ezt az egészet megelőzően, és ennek a szimbolikus jelentőségét egyes narratívák ki is emelik: Ajub Kán ott aratott a britek ellen pirruszi győzelmet 1880-ban.
Érdekes módon a talibános Wikipedia-szócikk is a májvándi verzió híve, ezt most fedeztem fel.
http://en.wikipedia.org/wiki/Taliban
Azt írja: "The first major military activity of the Taliban was in October-November 1994 when they marched from Maiwand in southern Afghanistan to capture Kandahar City and the surrounding provinces, losing only a few dozen men."
Ez persze kihagyja Spin Boldakot a sztoriból, meg kicsit pongyola, de azért a májvándi kezdettel kapcsolatban egyértelmű.
És én meg abból jutottam erre a következtetésre, mint azt az e-mailben is leírtam, hogy Ahmed Rasidot is beleértve egy csomóan a kis, Szangeszar nevű faluba (amely szinte biztosan azonos a Májvánd közelében lévő Szangi-Hiszarral, mivel nincs más hasonló egész Kandaharban) helyezi Omart 1994 előtt (ha nem éppen azt gondolja, hogy egyenesen ott született), és következésképp én valószínűsítettem, hogy akkor nem Spin Boldakban csinált először valamit Omar, mindjárt egy komolyabb egység élén, hanem legelőször is a saját háza táján kavarta fel a vizet (ami azért is valószínű, mert társadalmi státuszát tekintve akkor jelentéktelen figura volt, akinek összes társadalmi tőkéje a Haji Basharhoz fűződő kapcsolata volt).
csütörtök, június 21, 2007
Haqqani és ahol Kabulban laktam
Állítólag meghalt Dzsalaluddi Haqqani, bár hozzá kell tegyem rendszeresen halálhírét keltik. Unconfirmed Report: 'Jalaluddin Haqqani died of Hepatitis' A tegnap említett Abdul Haq hoz hasonló formátumú katonai parancsnok volt (vagy még az), talán egyenesen stratéga.
Kb ugyanarra fele harcoltak, Haqqani kicsit lejjebb harcolt (Nangarhar, Paktia, Paktika és Khost), és a nevéhez fűzödik Khost ostroma 1987-ben. Az szovjet-afgán erőknek egy kb 25000 fős task forcera és 42 napra volt szükségük a Gardez és Khost közötti út megtételére és a város felszabadítására illetve The DRA forces lost an estimated 1,000 killed, 2,000 wounded, and 346 captured. DRA equipment losses included 110 mechanized vehicles, of which 47 were tanks. Soviet forces lost 320 killed and 600 wounded.
Szóval elég súlyos árat fizettek, a mudzsahedeket Haqqani irányította. Az Op. Magistral az utolsó nagy szovjet hadművelet volt, és itt lehet róla részletesen olvasni.
Megtaláltam a térképen, ahol 2006 februárjában laktunk Kabulban. Megpróbálom berakni a képet, Lucky Town Hotel:
Kb ugyanarra fele harcoltak, Haqqani kicsit lejjebb harcolt (Nangarhar, Paktia, Paktika és Khost), és a nevéhez fűzödik Khost ostroma 1987-ben. Az szovjet-afgán erőknek egy kb 25000 fős task forcera és 42 napra volt szükségük a Gardez és Khost közötti út megtételére és a város felszabadítására illetve The DRA forces lost an estimated 1,000 killed, 2,000 wounded, and 346 captured. DRA equipment losses included 110 mechanized vehicles, of which 47 were tanks. Soviet forces lost 320 killed and 600 wounded.
Szóval elég súlyos árat fizettek, a mudzsahedeket Haqqani irányította. Az Op. Magistral az utolsó nagy szovjet hadművelet volt, és itt lehet róla részletesen olvasni.
Megtaláltam a térképen, ahol 2006 februárjában laktunk Kabulban. Megpróbálom berakni a képet, Lucky Town Hotel:
Elmaradások
Ezen a héten nem sokat írtam. Be kellett villlámgyorsan fejeznem az új tanulmányom a bagláni PRT-ról. 25 oldal lett, és még nem tudom hol fog megjelenni. ÉS még írni kellett az iraki ellenállós tanulmányt és ezt még folytatom a hétvégén. Aztán a jövő héten egy újabb afgán tanulmány.
Hír az rengeteg van, most például egy óriási fekete lepke repked a szobában, majd bezárom valahogy a lámpabúrába. Aztán ott van a Petőfi rádió, ma szólt valaki, hogy teljesen átalakult a zenei kínálat. És tényleg, nagyon hallgatható, mindenféle zene van, és egyenlőre még nem ismétli önmagát. Fiatalos. Változatos.
És Afganisztán? Hétfőn jön Magyarországra M. E. Ishaqzai bagláni kormányzó, tárgyal a külügyminiszterrel. Kicsit fáj, hogy ezt nem a külügyből tudtam meg, hanem egy újságíró ismerősömtől. Na mindegy, ezen még dolgozom.
A tálibok szóvivője bejelentette, hogy taktikát váltanak és ezentúl Kabult célozzák öngyilkos merényletekkel. Transcript: BBC Taleban interview Ez jelentheti azt is, hogy befulladtak a dél-afganisztáni tálib elképzelések és a NATO mégis képes volt valamit hatékonyat alkotni a szervezet ellen, akik nem voltak képesek fenntartani az op. tempot. Az öngyilkos merényleteknek annyi hátránya van az elkövetők oldaláról (túl azon hogy meghallnak), hogy ha civil áldozatok vannak - már pedig általában vannak - akkor a lakosság nem feltétlenül támogatja a robbantókat. Ennek mondjuk Kabulban kevesebb jelentősége van, mint délen.
A Telegraph híre szerint a tálib/al-Kaida erők új frontot nyitottak Kelet-Afganisztánban, visszaszivárogtak a Tora Bora hegységbe. Taliban fighters back in caves of Tora Bora
They believe that one of the group's leaders could be Amin ul-Haq, a close associate of bin Laden. One western official also named Maulvi Anwar ul-Haq Mujahed as a commander of the group. He is the son of Younis Khalis, one of the most famous Islamist leaders in the Afghan jihad against the Soviets.
Younis Khalis a Hizb-i Islami másik frakcióját vezette (az egyiket a sokat emlegetett Hekmatyar) valahogy már 1979-től, egy igazi veterán volt a Pakisztánnal határos Nangarhar tartományból. Itt van Dzsalalabad (Jalalabad) nagyváros, a régió központja.
Khalis tavaly halt meg 87 éves korában. Ő volt az, aki 1996-ban befogadta a Szudánból elűzött bin Ladent. Nem véletlenül, ugyanis Laden ezen a környéken harcolt vagy segítette az arab-afgánokat a 80-as években, úgyhogy jól ismerhették egymást korábbról.
Így nézett ki az öreg 1989-ben! Már akkor sem volt fiatal. El kell mondjam a nangarhariak különleges nép, élnek ott pastuk (Khalis is az volt) meg mindenféle kis népcsoportok, de sok közülük gyönyörű vörös szakállú és/vagy hajú.
De a Time azért ellazáskodta, a Telegraph szerint Abdul Qadir volt, aki behívta bin Ladent. Hozzá kell tegyem nincs sok különbség. Qadir Khalis pártjának tagja volt, szintén régi mudzsahed és Nangarhar kormányzója 92 és 96 között. Ő viszon tisztán tálib ellenes volt 96-tól Dubaiban és Németországban élt, 2001 ig. Utána Karzai három alelnöke közül az egyik lett, egy öngyilkos merénylő robbantotta fel 2002-ben. (mellék szál: Qadir tesója, Abdul Haq szintén régi mudzsahed, 1977-ben kezdte, tesójával együtt harcolt, 2001 októberében átment Pakisztánból lázítani törzsét a tálibok ellen, akik elfogták és kivégezték. Egy ritka értelmes ember volt, aki nemcsak harcolni hanem gondolkodni is tudott. Egy bámulatos nekrológ itt, családjuk gazdag földbirtokos volt Nangarhárban, több politikussal az elmúlt évszázadban, )
Khalist a tálibok megjelenése után a legtöbb hír a mozgalom hívének sorolja, de nekem inkább úgy tünt, egyszerűen elfogadták egymást, Khalis nem harcolt ellenük, de velük sem. Fia Amin ul-Haq volt az aki hónapokkal ezelőtt megtámadott egy tengerészgyalogos konvolyt Dzsalalabadban, amely válaszul szétlőtt mindent és mindenkit aki az útjába került. Ebből lett a nagy balhé aztán. Most, ő az aki visszaszivárgott a Tora Borába, ismerheti mint a tenyerét.
Hír az rengeteg van, most például egy óriási fekete lepke repked a szobában, majd bezárom valahogy a lámpabúrába. Aztán ott van a Petőfi rádió, ma szólt valaki, hogy teljesen átalakult a zenei kínálat. És tényleg, nagyon hallgatható, mindenféle zene van, és egyenlőre még nem ismétli önmagát. Fiatalos. Változatos.
És Afganisztán? Hétfőn jön Magyarországra M. E. Ishaqzai bagláni kormányzó, tárgyal a külügyminiszterrel. Kicsit fáj, hogy ezt nem a külügyből tudtam meg, hanem egy újságíró ismerősömtől. Na mindegy, ezen még dolgozom.
A tálibok szóvivője bejelentette, hogy taktikát váltanak és ezentúl Kabult célozzák öngyilkos merényletekkel. Transcript: BBC Taleban interview Ez jelentheti azt is, hogy befulladtak a dél-afganisztáni tálib elképzelések és a NATO mégis képes volt valamit hatékonyat alkotni a szervezet ellen, akik nem voltak képesek fenntartani az op. tempot. Az öngyilkos merényleteknek annyi hátránya van az elkövetők oldaláról (túl azon hogy meghallnak), hogy ha civil áldozatok vannak - már pedig általában vannak - akkor a lakosság nem feltétlenül támogatja a robbantókat. Ennek mondjuk Kabulban kevesebb jelentősége van, mint délen.
A Telegraph híre szerint a tálib/al-Kaida erők új frontot nyitottak Kelet-Afganisztánban, visszaszivárogtak a Tora Bora hegységbe. Taliban fighters back in caves of Tora Bora
They believe that one of the group's leaders could be Amin ul-Haq, a close associate of bin Laden. One western official also named Maulvi Anwar ul-Haq Mujahed as a commander of the group. He is the son of Younis Khalis, one of the most famous Islamist leaders in the Afghan jihad against the Soviets.
Younis Khalis a Hizb-i Islami másik frakcióját vezette (az egyiket a sokat emlegetett Hekmatyar) valahogy már 1979-től, egy igazi veterán volt a Pakisztánnal határos Nangarhar tartományból. Itt van Dzsalalabad (Jalalabad) nagyváros, a régió központja.
Khalis tavaly halt meg 87 éves korában. Ő volt az, aki 1996-ban befogadta a Szudánból elűzött bin Ladent. Nem véletlenül, ugyanis Laden ezen a környéken harcolt vagy segítette az arab-afgánokat a 80-as években, úgyhogy jól ismerhették egymást korábbról.
Így nézett ki az öreg 1989-ben! Már akkor sem volt fiatal. El kell mondjam a nangarhariak különleges nép, élnek ott pastuk (Khalis is az volt) meg mindenféle kis népcsoportok, de sok közülük gyönyörű vörös szakállú és/vagy hajú.De a Time azért ellazáskodta, a Telegraph szerint Abdul Qadir volt, aki behívta bin Ladent. Hozzá kell tegyem nincs sok különbség. Qadir Khalis pártjának tagja volt, szintén régi mudzsahed és Nangarhar kormányzója 92 és 96 között. Ő viszon tisztán tálib ellenes volt 96-tól Dubaiban és Németországban élt, 2001 ig. Utána Karzai három alelnöke közül az egyik lett, egy öngyilkos merénylő robbantotta fel 2002-ben. (mellék szál: Qadir tesója, Abdul Haq szintén régi mudzsahed, 1977-ben kezdte, tesójával együtt harcolt, 2001 októberében átment Pakisztánból lázítani törzsét a tálibok ellen, akik elfogták és kivégezték. Egy ritka értelmes ember volt, aki nemcsak harcolni hanem gondolkodni is tudott. Egy bámulatos nekrológ itt, családjuk gazdag földbirtokos volt Nangarhárban, több politikussal az elmúlt évszázadban, )
Khalist a tálibok megjelenése után a legtöbb hír a mozgalom hívének sorolja, de nekem inkább úgy tünt, egyszerűen elfogadták egymást, Khalis nem harcolt ellenük, de velük sem. Fia Amin ul-Haq volt az aki hónapokkal ezelőtt megtámadott egy tengerészgyalogos konvolyt Dzsalalabadban, amely válaszul szétlőtt mindent és mindenkit aki az útjába került. Ebből lett a nagy balhé aztán. Most, ő az aki visszaszivárgott a Tora Borába, ismerheti mint a tenyerét.
csütörtök, május 03, 2007
Cseh diplomata támadás, Szekeres vizit, Baghlani halál
Cseh diplomat támadták meg a Pakisztánnal határos Paktia tartományban. Filip Velach mindössze két(!!!) testőrrel utazott valahova látogatóba (gondolom ????) amikor tálibok elállták az útját és megsorozták. A testőrök profi kommandósok lehettek, mert viszonozták a tüzet, megfordultak az autóval és elérték a legközelebi teleülést, közben hívták a NATO-t is és még meg is sebesültek. A mentési akció során a segítségükre siettek az afgán biztonsági erők is, akik öt katonát veszítettek. Nem világos, hogy mikor haltak meg és hogy mikor halt meg a hét tálib.
Végül az amerikaiak kiemelték a három személyt és Bagramra vitték őket. Velach április közepe óta van kint, Csehország 180 katonát állomásoztat az országban. De nincsn PRT-jük, hohó. Nem azt mondom, hogy jobban vagyok, csak azt, hogy valamit jobban csinálunk (bevállaltunk).
Szekeres Imre ma (csütörtökön) elutazott Baglánba, hogy szemrevételezze, a civil projekteket.
1. Ha civil projekt, akkor miért nem a külügyminiszter vagy TKB-ből megy valaki? Ez olyan, mintha a külügyminiszter menne szemlézni a katonai egységet.
2. Tudtommal nem indult még be civil projekt egy se. Akkor mit szemrevételez?
3. Talán CIMIC projekteteket? Azok működnek, vannak. De azok nem civil projektek.
4. El kellene végre döntenie a kormánynak, hogy ez most katonai misszió vagy sem? Mert ha az, akkor nincs szükség a tárcaközi bizottságra és irányíthatja a HM az egészet. Ha nem, akkor meg valakinek másnak is kellene vele foglalkoznia a HM-en kívül (aki becsületére legyen mondva belead tényleg apait-anyait).
5. Pontatlan volt a riporter vagy a szerkesztő és nem a civil projektek miatt megy.
6. Reggel volt és félálomban én értettem félre.
Meghalt Bashir Bagláni. Nem hallotunk róla és addig jó. Hizb-i Iszlami Hekmatyar mudzsahed volt a 80-as, 90-es években, a pastuk lakta észak-bagláni vidékeken. A tálibokkal először szembeszállt, aztán egy év kandahári raboskodás meggyőzte, hogy egyszerűbb velük lenni. Onnantól Baglánból őrizte a rendet. A Karzai-kormány alatt Baghdis majd Farah tartomány kormányzója (nyugati régió) volt. Majd semmi. Mikor 2006-ban őszén Baglanban voltam, állítólag azt tervezte hogy visszatér, és ez ott többeket aggodalommal töltött el.
Végül az amerikaiak kiemelték a három személyt és Bagramra vitték őket. Velach április közepe óta van kint, Csehország 180 katonát állomásoztat az országban. De nincsn PRT-jük, hohó. Nem azt mondom, hogy jobban vagyok, csak azt, hogy valamit jobban csinálunk (bevállaltunk).
Szekeres Imre ma (csütörtökön) elutazott Baglánba, hogy szemrevételezze, a civil projekteket.
1. Ha civil projekt, akkor miért nem a külügyminiszter vagy TKB-ből megy valaki? Ez olyan, mintha a külügyminiszter menne szemlézni a katonai egységet.
2. Tudtommal nem indult még be civil projekt egy se. Akkor mit szemrevételez?
3. Talán CIMIC projekteteket? Azok működnek, vannak. De azok nem civil projektek.
4. El kellene végre döntenie a kormánynak, hogy ez most katonai misszió vagy sem? Mert ha az, akkor nincs szükség a tárcaközi bizottságra és irányíthatja a HM az egészet. Ha nem, akkor meg valakinek másnak is kellene vele foglalkoznia a HM-en kívül (aki becsületére legyen mondva belead tényleg apait-anyait).
5. Pontatlan volt a riporter vagy a szerkesztő és nem a civil projektek miatt megy.
6. Reggel volt és félálomban én értettem félre.
Meghalt Bashir Bagláni. Nem hallotunk róla és addig jó. Hizb-i Iszlami Hekmatyar mudzsahed volt a 80-as, 90-es években, a pastuk lakta észak-bagláni vidékeken. A tálibokkal először szembeszállt, aztán egy év kandahári raboskodás meggyőzte, hogy egyszerűbb velük lenni. Onnantól Baglánból őrizte a rendet. A Karzai-kormány alatt Baghdis majd Farah tartomány kormányzója (nyugati régió) volt. Majd semmi. Mikor 2006-ban őszén Baglanban voltam, állítólag azt tervezte hogy visszatér, és ez ott többeket aggodalommal töltött el.
kedd, április 03, 2007
Románok és új afgán párt
Csütörtökön reggel 9.30 és 11 között a Petőfi rádión leszek. Irán (feltételezett) másnapi megtámadását elemezzük. Gondolom
Láttam a neten egy blogbejegyzést és erről eszembe jutott, hogy kereste tavaly a HM a pastu-magyar, dari-magyar tolmácsokat. Titokban. Magyar orientalistát nem találtak, perzsa oktatás van itthon, magas színvonalú, igaz kevés a perfekt ember. De onnan már csak egy lépés a dári. Állítólag. Pastu nyelvet magyarok nagyon kevesen beszélnek, talán egy kézen meg lehet őket számolni. A cél tehát a menekültként vagy az elmúlt 30 év alatt itt letelepedett afgánok megnyerése volt. Több helyen is felvetettem, hogy miért nem adnak fel hirdetést, az egyik lépés lehetett volna ez. Talán nem röhögtek ki, de mindenféle érvekre hivatkozba lehetettlennek találták. Nagy volt kapkodás úgy emlékszem, de mint majdnem minden végül ez is megoldódott. Vannak kint prima magyar afgán tolmácsok. Ja igen, az volt az egyik érv, hogy a nyilvánosságot maximálisan kerülni kell, mert idejöhetnek a tálibok, meg akkor zsarolhatóak. Tényleg volt ilyen. Na mindegy, mondjuk ezek nem ellenérvek a hirdetésre.
Aztán persze lehet, hogy teljesen más okok miatt volt a nagy titokzatosság és én látom rosszul a dolgokat. Viszont ez az igazi igazság is titkos.
Onnan jutott csak az egész az eszembe, hogy most olvastam a kanadai kormány tavaly decemberi felhívását, amiben ők is sürgősen kerestek pastu-kanadai (hiába ez van odaírva) tolmácsot. De ők ezt jobbra balra hirdették, még az ilyen blogokra is felkerült. Világos feltételrendszerrel fizetéssel, költségekkel és kötelezettségekkel.
Egy príma weboldal Afghanistan Analyst néven. Csodálatos és teljességre törekvő linkgyűjteménnyel.
Itt egy másik blog. Most éppen azzal foglalkozik, hogy mi lenne ha teljes afgán máktermést egyszerűen felvásárolná anemzetközi közösség. Egész kevésből kijönne (1 milliárd dollárra emlékszem), ami helyi viszonyokban nem olyan sok. Akkor a parasztok termelhetnének, a hadurak meg rosszul járnának. Így szinte biztos is, hogy szó nélkül tűrnék. Nem?
Aki szeretné látni Dadullah mollát, a tálibok vezetőjének Omar mollának egyik helyettesét, aki hetente igéri a nagy tavaszi offenzívát a a ISAF ellen és aki a tálib hadműveletek fő irányítója, nos az olasz Sky TV-n megnézheti. Reméljük majd valaki küld nekünk egy hevenyészett fordítást, hogy miről beszél.
Volt csütörtökön afgán prt konferencia a Közgáz szervezésében. Mindenféle témában jól körüljártuk. Nem voltunk sokan de legalább volt egy kis vita. Előadásom címe: A magyar vezetésű Tartományi Újjáépítési Csoport irányítási rendszere és működése.
Elég alapos méltatást kapott a román hadsereg az amerikai médiában. Az AP hírügynökség elég hosszú írásban mutatta be a szorgalmas és a veszélyt bevállaló Kárpáti Sólymokat. Romanians securing vital Afghan highway Az eddig is tudtam, hogy a román katonák valahol délen, az ország legveszéllyesebb részén teljesítenek szolgálatot, az amerikaiak alárendeltségében. A mostani hír szerint önállóan dolgoznak, és az 1-es számú főútat kell biztosítaniuk. Ez köti össze Kabult és Kandahárt. Az út 300 km de olyan rossz volt régen, hogy csak 7-8 óra alatt lehetett megtenni. Ezen az úton jöttek a tálibok Kabulba, és közben sorra szerelték le a kisebb hadurakat, ahol szinte falvakként szedte sápot az utazokon. 2001 után a USA egyik első projektje ennek az útnak a felújítása volt. Kész vannak vele. Mostanába ismét a tálibok zaklatják a forgalmat rajtaütésekkel, robbantásokkal. Ettől kell megóvni a román katonáknak az utat és az embereket.
A cikk kiemeli, hogy mindösssze hat olyan ország van az ISAF-ben, amely megkötések nélkül engedte el katonáit. Románián kívül: United States, Britain, Canada, Denmark, Estonia and the Netherlands.
Új politikai formáció jött létre Afganisztánban (Cheragh on Monday the 02. of April 07) JABHA-YE MILLI [NATIONAL FRONT] OF AFGHANISTAN néven. A régi, főként nem pastun mudzsahedek egyesültek néhány pastun ex-kommunistával. A vezetőségben benne van Burhanuddin Rabbani, Mohammad Yunis Qanuni, Marshal Mohammad Qasim Fahim. Ők mindhárman az Ahmed Sah Maszúd féle Dzsamiat Iszlami vezetői. Rabbani volt mindvégig az elnök. Qanuni Maszúd embere volt, majd az első Karzai kormányban belügyér. 2004-ben Új Afganisztán néven pártot alapított, szakított korábbi társaival (Rabbani, Fahim, Abdullah Abdullah). nem tudni most azzal mi lesz. Fahim lett Maszúd utóda, Karzai alatt az elején hadügyminiszter, majd kiszorították.
General Abdul Jamil, the head of the security department of Baghlan provincial police department, told a Pajhwok correspondent that, “prisoners here in this province restarted their hunger strike last night.”
More than two hundred prisoners are holding a hunger strike, complaining about the lack of due process and attention to their cases, a lack of good food and small rooms.
Láttam a neten egy blogbejegyzést és erről eszembe jutott, hogy kereste tavaly a HM a pastu-magyar, dari-magyar tolmácsokat. Titokban. Magyar orientalistát nem találtak, perzsa oktatás van itthon, magas színvonalú, igaz kevés a perfekt ember. De onnan már csak egy lépés a dári. Állítólag. Pastu nyelvet magyarok nagyon kevesen beszélnek, talán egy kézen meg lehet őket számolni. A cél tehát a menekültként vagy az elmúlt 30 év alatt itt letelepedett afgánok megnyerése volt. Több helyen is felvetettem, hogy miért nem adnak fel hirdetést, az egyik lépés lehetett volna ez. Talán nem röhögtek ki, de mindenféle érvekre hivatkozba lehetettlennek találták. Nagy volt kapkodás úgy emlékszem, de mint majdnem minden végül ez is megoldódott. Vannak kint prima magyar afgán tolmácsok. Ja igen, az volt az egyik érv, hogy a nyilvánosságot maximálisan kerülni kell, mert idejöhetnek a tálibok, meg akkor zsarolhatóak. Tényleg volt ilyen. Na mindegy, mondjuk ezek nem ellenérvek a hirdetésre.
Aztán persze lehet, hogy teljesen más okok miatt volt a nagy titokzatosság és én látom rosszul a dolgokat. Viszont ez az igazi igazság is titkos.
Onnan jutott csak az egész az eszembe, hogy most olvastam a kanadai kormány tavaly decemberi felhívását, amiben ők is sürgősen kerestek pastu-kanadai (hiába ez van odaírva) tolmácsot. De ők ezt jobbra balra hirdették, még az ilyen blogokra is felkerült. Világos feltételrendszerrel fizetéssel, költségekkel és kötelezettségekkel.
Egy príma weboldal Afghanistan Analyst néven. Csodálatos és teljességre törekvő linkgyűjteménnyel.
Itt egy másik blog. Most éppen azzal foglalkozik, hogy mi lenne ha teljes afgán máktermést egyszerűen felvásárolná anemzetközi közösség. Egész kevésből kijönne (1 milliárd dollárra emlékszem), ami helyi viszonyokban nem olyan sok. Akkor a parasztok termelhetnének, a hadurak meg rosszul járnának. Így szinte biztos is, hogy szó nélkül tűrnék. Nem?
Aki szeretné látni Dadullah mollát, a tálibok vezetőjének Omar mollának egyik helyettesét, aki hetente igéri a nagy tavaszi offenzívát a a ISAF ellen és aki a tálib hadműveletek fő irányítója, nos az olasz Sky TV-n megnézheti. Reméljük majd valaki küld nekünk egy hevenyészett fordítást, hogy miről beszél.
Volt csütörtökön afgán prt konferencia a Közgáz szervezésében. Mindenféle témában jól körüljártuk. Nem voltunk sokan de legalább volt egy kis vita. Előadásom címe: A magyar vezetésű Tartományi Újjáépítési Csoport irányítási rendszere és működése.
Elég alapos méltatást kapott a román hadsereg az amerikai médiában. Az AP hírügynökség elég hosszú írásban mutatta be a szorgalmas és a veszélyt bevállaló Kárpáti Sólymokat. Romanians securing vital Afghan highway Az eddig is tudtam, hogy a román katonák valahol délen, az ország legveszéllyesebb részén teljesítenek szolgálatot, az amerikaiak alárendeltségében. A mostani hír szerint önállóan dolgoznak, és az 1-es számú főútat kell biztosítaniuk. Ez köti össze Kabult és Kandahárt. Az út 300 km de olyan rossz volt régen, hogy csak 7-8 óra alatt lehetett megtenni. Ezen az úton jöttek a tálibok Kabulba, és közben sorra szerelték le a kisebb hadurakat, ahol szinte falvakként szedte sápot az utazokon. 2001 után a USA egyik első projektje ennek az útnak a felújítása volt. Kész vannak vele. Mostanába ismét a tálibok zaklatják a forgalmat rajtaütésekkel, robbantásokkal. Ettől kell megóvni a román katonáknak az utat és az embereket.
A cikk kiemeli, hogy mindösssze hat olyan ország van az ISAF-ben, amely megkötések nélkül engedte el katonáit. Románián kívül: United States, Britain, Canada, Denmark, Estonia and the Netherlands.
Új politikai formáció jött létre Afganisztánban (Cheragh on Monday the 02. of April 07) JABHA-YE MILLI [NATIONAL FRONT] OF AFGHANISTAN néven. A régi, főként nem pastun mudzsahedek egyesültek néhány pastun ex-kommunistával. A vezetőségben benne van Burhanuddin Rabbani, Mohammad Yunis Qanuni, Marshal Mohammad Qasim Fahim. Ők mindhárman az Ahmed Sah Maszúd féle Dzsamiat Iszlami vezetői. Rabbani volt mindvégig az elnök. Qanuni Maszúd embere volt, majd az első Karzai kormányban belügyér. 2004-ben Új Afganisztán néven pártot alapított, szakított korábbi társaival (Rabbani, Fahim, Abdullah Abdullah). nem tudni most azzal mi lesz. Fahim lett Maszúd utóda, Karzai alatt az elején hadügyminiszter, majd kiszorították.
Mostafa Kazemi, síita, talán hazara politikus. Korábban mudzsahed (Hizb-i Wahdat), a tálibok alatt az Északi Szövetség tagja, Maszúd barát, 2003 környékén, az átmeneti (interim) kormányban kereskedelmi miniszter. A parlamentben 4-12 (becslés) képviselővel van jelen saját pártjával, a Eqtedar Milli-vel. Multi -etnikus, ahogy az angol mondja, a párt összetétele.
Gulabzoi ex kommunista, volt beügyminiszter a 80-as években, Nadzsibullah államfő riválisa, a Sarandoy milícia vezetője (munkásőrség szerű, forradalom védő egység), 85 végén a PDPA közpo bizottságának titkára stb., most parlamenti képviselő Khost tartományból.
Naeem Farahi, micsoda meglepetés, Farah tartományból jutott be a parlamentbe, korábban a turizmusért felelős miniszterhelyettes volt valamelyik átmeneti Karzai kormányban. Az ember 62 év körül lehet, aminek azért van jelentősége, mert az írja róla egy anyag: former Interior Ministry official and representative of Afghan refugees in
Volt ilyen is, úgy tűnik nem először, néhány info a hírből: BAGHLAN PRISONERS HOLD HUNGER STRIKE! (Arman-e Milli 27. of March)
General Abdul Jamil, the head of the security department of Baghlan provincial police department, told a Pajhwok correspondent that, “prisoners here in this province restarted their hunger strike last night.”
More than two hundred prisoners are holding a hunger strike, complaining about the lack of due process and attention to their cases, a lack of good food and small rooms.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)