Az ukrán tüzérség hatékonyságához két adalék

 https://www.defenceview.in/explained-how-18-ukrainian-howitzers-were-able-to-defeat-72-russian-tanks-and-military-vehicles/?fbclid=IwAR3qzH1lzNlAWEKpPjcO5oQzV4e5vsmljqGL2EK3w9EswQG476JFlhJ5Vyc

Múltkor volt ez az indiai oldal a GPS visszakövetett orosz tüzérségi támadásokkal, amiről „megállapítottuk”, hogy bullshit. Voltak, akik, egyből fakenews, orosz PR oldalnak minősítették. Most mégis meg kell osztanom megint, mert egy olyan témát boncolgat, amit nagyon érdekel, és keveset írnak róla. Most nem tudom milyen minősítést fog kapni a minősítőktől, mert az ukrán tüzérség eredményeit méltatja egy oroszországi orosz (márt ezt is hozzá kell tenni manapság) katonai szakértő magyarázatán keresztül. Ez rakjuk össze.

„Colonel Khodalyonok” a március donyecki átkelési kísérletek során tüzérségi tűzben elvesztett 72 orosz harcjármű kapcsán két okot emel ki az ukránok sikerességre. Meglepő módon az egyik a katonai oktatásra vezethető vissza. Nahát, de szeretem ezeket a megközelítéseket.

Az ezrede szerint a SZU idején hat helyen volt „tüzérségi felsőoktatás” (gyula bácsi remélem kisegít minek kell ezeket fordítani), kettő oroszban, egy grúzban és három ukránban. A szu felbomlása után Ukrajnában tovább folyt a magas szintű tüzérképzés, ez adhat magyarázatot arra, hogy miért tudják átképezni gyorsan most az ukrán tüzéreket a nyugati technikára.

„More than 45% of the losses of tanks and armored vehicles of the Russian Army during the Russo-Ukrainian conflict were caused by Ukrainian artillery.” nem tudom a cikk szerzője, vagy az ezredes szerint, de erre mondja valaki ez orosz fake news 😊

A másik ok, hogy Mr. Khodalyonok szerint az orosz 2S5 Giatcint-Sz 152mm hatótávolsága 28 km, amiből 72 darab van egy orosz tüzér dandárnak, de francia 155 mm-es Caesar hatótávolsága meg 40 km, így tudták az ukránok kiiktatni az orosz tüzérséget. Na ezt már én sem tudom elhinni. Ott voltak már a Caesarok egyáltalán?

Van még egy érdekes gondolat Khodalyonok-tól. Az orosz csöves tüzérség fejlesztését elhanyagolták a Szovjetunióban, mert katonai felsővezetés annyira hitt a 80as években a nukleáris fegyverek és a ballisztikus rakéták mindenhatóságában. Így mennyiség van, de minőség nincs az orosz tüzérségben. Jó ezt eddig is tudtuk.

Még annyit fűznék hozzá, hogy annak a lemaradásnak lehet más okai is voltak, mint erőforrás hiánya, a számítástechnika beköszönte, digitalizáció hiánya a Szovjetunióban.

NATO csúcs Madridban

Írtam két cikket a NATO csúcs előtt, egy arról, hogy a NATO tagországoknak milyen haditechnikai tartalékaik vannak az ukrán haderő támogatására (Ipari méretű háború zajlik, amivel Ukrajna a Nyugat segítségével sem biztos, hogy képes lépést tartani), és egy másikat arról, hogy milyen viták vannak a NATO-n belül a keleti szárny megerősítéséről (Jelentősen növelheti katonai jelenlétét a NATO a keleti szárnyon)

Lassan szivárognak a NATO csúcs eredményei. Oké a törökök beadták a derekukat, kivesézzük majd. Stoltenberg bejelentette, hogy negyvenről - 300.000 főre emelik a készenléti erőket, ezt még sokan találgatják a NATO tagországokban is, hogy mi lehet, ki s kommunikációs vihar van, majd kiderül. Végül az USA növeli ÁLLANDÓ jelenlétét Europában, +  2 hadihajó + 2 század F-35 ös  és az V. hadtest parancsnokság Lengyelországba települ (szóval nem egy egész hadtest, csak az HQ). A hidegháború alatt ez vezetés-irányította az európai amerikai erőket, ellenünk kémkedett sikeresen a magyar katonai hírszerzés, a hidegháború után valamikor feloszlatták, mert nem volt rá szükség, 2020-ban meg megreaktiválták és egy részét Lengyelországba telepítették. Ha jól értem a hírt, akkor most az egész hadtest parancsnokság (600? 800? fő), nem csak a forward element, megy Fort Knoxból, Poznanba. 

A Kandahár c film és az orosz pilóták abszurd menekülése

Valamelyik nap mégis elkezdtem nézni a Kandahár c orosz filmet, és amikor az afgánok megjelentek a filmben másodszor hasított belém, hogy az orosz filmekben mennyire hitelesebb az afgánok megjelenítése (persze nem láttam minden amerikai és orosz filmet, még mielőtt valakiből kitör a tudás). Az előző orosz film nem a 9. szakasz volt, hanem ahol elrabolnak valami egy lelőtt orosz pilótát, és a orosz katonai hírszerzőknek vagy KGB-seknek kell megtalálniuk és kicserélni valahogy persze még a szovjet megszállás alatt. Az nagyon jól visszaadta az akkori háború kaotikus helyzetét, a sok szürkezónát, és persze az szovjet barát afgánok jelenlétét (akikről szinte sose beszélünk)

Ez a film azt a sztorit dolgozza fel, hogy a tálibok „légiereje” egy, a Törökországból Kabulba (a hivatalos kormányerőknek) tartó orosz cég szállítórepülőgépét földre kényszeríti Kandahárban (ami a rivális tálibok „fővárosa”). A személyzet egy évig raboskodik, majd annyira abszurd módon szökik meg, ahogy az csak Afganisztánban, az afgánokkal történhet meg. Ebből is látszik, ez is példa, hogy az afgánok semmit sem csinálnak komolyan. Persze a látszatra nagyon ügyelnek akkor is, ha fundamentalistának kell lenni, akkor is ha kommunistának, akkor is ha demokratának. Az tény, hogy a konzervatívizmusukat sokan kívülről fundamentalizmusnak hiszik (végül is).

Fotó forrása: https://kzn.ru/meriya/press-tsentr/novosti/g-khayrullin-eti-378-dney-perevernuli-vse-ya-stal-bolshe-tsenit-zhizn/

Hogy szöknek meg? Felszállnak a géppel és elvisznek magukkal a két vagy három tálib őrzőjüket is 😊. Valószínűtlen az egész, hogy tudták a tálibokat kijátszani? Hogyan volt működőképes a Ilyushin egy évvel a leszállás után, mindenféle karbantartás nélkül? És nem párolgott el az üzemanyag, nem romlott meg egy év alatt?

Ezeknek még nem jártam utána, mert a film első 20 perce után mellbe vert, hogy az oroszok mennyire hitelesebben tudják az afgánokat, az afgán környezetet rekonstruálni. Az egyik estémet azzal töltöttem, h megpróbáltam rájönni, hogy hol forgatták, mert Afganisztánban biztos nem, de az emberek, a kecskét, a házak téglafalai, az emberek feje és alkata, mind annyira hitelesnek tűnt. Törökország, Marokkó és Oroszország volt a válasz a net szerint, de nem kerültem közelebb, mert én egy üzbég vagy tádzsik helyszínre gondoltam, mert ott vannak ilyen arcok még.

Egy nyugati szemnek talán hihetetlen, hogy az oroszok személyzet kétszer is birokra kell az afgánokkal verekedés, lökdösődés, mintha nem a semmi közepén szálltak volna és nem az ellenség markában lennének. Bár lehet ez csak színészi túlzás volt a filmben, de a saját élményeim és olvasmányaim alapján nekem teljesen hihető volt.

Az eredeti 7 fős személyzetből 5-n voltak a filmben és a két nem szláv származású oroszt tagot Gazinur Khairullint és Askhat Abbyazovt (előbbi tatár, utóbbit nem találtam meg) a filmben átírták orosz etnikumu karakterre. De hát nem dokumentumfilmről van szó, jó pár eltérés van az eredeti történet és a filmbéli között, kivéve, hogy tényleg felszállva menekülnek el 😊

Nem ezzel továbbra sem tudok betelni. Egy ilyen négyhajtóműves gépet nem egy perc beindítani, mindenféle checklist-eken keresztül menni, kigurulni és a végén felszállni. És az is elképesztő, hogy a tálibok végül nem tudták megakadályozni. Persze tudom, erre minden fotelgenerális azonnak össze tudna rakni egy hatékony tervet, és meg tudná akadályozni egy lomha teherszállító felszállását, de lehet a tálibok szerették volna működőképes állapotban megtartani a gépet úgy, hogy a kifutópályát se blokkolja. 

Hol volt az orosz légierő?

 Az előző posztban Michael Kofmannal hosszan beszélt légierő furcsa hiányáról.  Sokadik elemző aki ezt hiányolta, így egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a nyugati szakértőket az orosz légierő NEM alkalmazása lepte meg. Az egészen pontosan, hogy nem úgy használják a saját légierejüket, ahogy azt az amerikaiak használják. Most már nagyon kíváncsi lennék egy elemzésre, ahol az orosz légierő doktrínáról lehet olvasni, mert egyelőre csak visszafelé megy a következtetés. Ami biztosan látszik:

- nem törekedtek a totális légifölény kialakítására egész Ukrajna területén (ahogy az amerikaiak tették volna)

- a közvetlen légitámogatás nem létezik, nem használják abban a formában, ahogy az amerikaiak.

Nekünk már az amerikai elvek annyira magától értetődőek, hogy el sem tudjuk képzelni, miért ne így csinálná az ember. Milyen más szempontok lehetnek.

Az orosz légierő hadrafoghatósága szerintem itt nem lehet kifogás, ennél ideálisabb helyzetből légiháborút vívni aligha lehetne. Sok repülőtér a határ közelében, jól kiépített infrastruktúra, jó helyismeret, radarlefedettség

Michael Kofman az ukrán-orosz háború első 4 napjának tapasztalatairól

INTERPRETING THE FIRST FEW DAYS OF THE RUSSO-UKRAINIAN WAR

Michael Kofman, CNA Ryan Evans, War on the Rocks

 https://warontherocks.com/2022/02/interpreting-the-first-few-days-of-the-russo-ukrainian-war/

(az egyik FB olvasó - - aki szeretne név nélkül maradni - meghallgatta és egy  bővebb leírását készítette el a fenti podcastnek. Az interjúalany, Michael Kofman az orok haderő és startégiai gondolkodás egyik elismert szakértője)

Az ukrán ellenállás mértéke bizakodásra ad okot, de az orosz hadsereg aktivitása az első pár napban némi zavart kelt a szemlélőben. Jól fel lehetett mérni előre a támadás céljait, de a megvalósítás néha bizarr volt, nehéz volt a cselekményekből leszűrni, hogy azok miképp segítik elő a célok megvalósítását. Első körben egy őrült előretörést láthattunk a főváros, Kijev felé, hogy ezzel nyomást gyakoroljanak az ukrán vezetésre, bízva abban, hogy az összeomlik. 

Másodsorban a háború gyors lebonyolításával akarták elérni, hogy az az orosz közvélemény előtt rejtve maradjon (ez nem hiszem, hogy felmerülhetett bennük, nem tűnik reálisnak még az erős kontroll alatt lévő orosz sajtó mellett sem - magánvélemény) 

Harmadrészt azt gondolták, hogy a gyors lebonyolítással elébe mehetnek a szankcióknak. Ezért négy nap után (a podcast február 27.-én készült) a szemlélőnek nagyobb fogalma van az ukrán ellenállásról, de teljesen rossz felfogása lehet az orosz megközelítésről, arról, hogy az orosz hadsereg miképp hajtana végre egy ilyen akciót az alapján amit eddig láttunk. 

Mintha az orosz hadsereg nem követné a saját doktrináját. Az orosz légierő a partvonalról nézi az akciót, mind a merev mind a forgószárnyasok, nincs elektronikus hadviselés, csak a tüzérséget használja rengeteg tankkal. Tulajdonképpen kivették a harcból egy sor zászlóaljat, előre tolták őket fontos csomópontokba, hogy az egész gyors előrehaladásnak tűnjön. Rengetegszer látunk harckocsikat gyalogsági támogatás nélkül, különleges alakulatokat Harkovban, amiről nem igazán értjük mit csinálnak ott, mögöttük pedig a támogatást csapdába ejtik, a logisztika sem képes követni az előretörést. 

A határ mentén felhalmozott alakulatok töredékét vetették be (azóta az utolsó hírek szerint ezen alakulatok 90%-a már Ukrajnában van -  magánvélemény). Azt gondolhatták, hogy ha a hagyományos módon akarják megvívni ezt a háborút, akkor ukrán oldalon magas lesz az áldozatok száma és a pusztítás, de a legfontosabb, hogy a politikai célokra, az ukrajnai politikai vízióra (egy oroszbarát kormány felállítása Ukrajnában) nem lesz jó hatással és ez nagyon népszerűtlen lesz az orosz közvélemény szemében. Úgy tűnik, hogy a katonai műveletekre a politikai célok vannak döntő hatással. És néha a politikai célok és korlátok egy háborút nehezen megnyerhetővé tesznek. Ezt az ukránok ki is használják. Úgy néz ki az első pár napban az ukrán légierő teljes megsemmisítése érdekében sem köteleződött el az orosz fél. 

Felmerül a kérdés, hogy miért nem használják az oroszok nagyobb mértékben az erre a hadszintérre átcsoportosított légierejüket? Valószínűleg itt is a nagy pusztítás elkerülése volt a legnagyobb tényező és a nyugati szankciók megelőzése érdekében a látszat javítása. Valószínűleg úgy ítélték meg, hogy nem lesz rá szükség (tekintve, hogy azóta jöttek hírek az ukrán légierő kimerüléséről, ennek lehet valami valóságalapja - Magánvélemény) 

Azóta az orosz fél rájött, hogy a stratégiája nem működik, ezért annak az átdolgozásába kezdett. Ez előrevetíti, hogy ennek a háborúnak a rosszabb része még hátravan, mert az oroszok annak a háborúnak a megvívására kényszerülnek, amit eredetileg nem akartak (azóta ennek is vannak jelei - Magánvélemény). A helyzet jelenleg az, hogy az orosz fél elérte bizonyos céljait, taktikailag az ukrán fél jól teljesített, de számára a hadműveleti helyzet nem néz ki jól. Ami újdonság ebben a háborúban, hogy a közvélemény az interneten élőben próbálja követni az eseményeket, de az internetes tudósítások túlnyomó része elfogult. Az ukrán oldalhoz és támogatóihoz köthető megszólalásokban nagy az optimizmus, az információs hadviselés részét a háborúnak egyelőre az ukránok nyerik, aminek szerepe van abban, hogy nyugatról végül több támogatást kapnak, mint amire a kezdetekben számíthattak és ez az ukrán morált is növeli. 

Az orosz fél részéről az információs hadviselés teljes sikertelenségét látjuk és az orosz befolyás hiányát Európában és Németországban. Ez egyelőre a vas és a pénz háborúja. (Ez egy tükörfordítás, a vas kifejezés használatával a katonai eszközökre gondol) Viszont egy háború résztvevői mindig eltúlozzák az elért sikereiket és alábecsülik a veszteségeiket. Az ukrán fél jó munkát végzett az orosz csapatok városi harcokra kényszerítésében, de jelenleg még csak az orosz csapatok töredékével ütköztek meg jellemzően kisebb rajtaütésekben, az orosz csapatok nagy része még nem vette fel a harcérintkezést. 

Ha ez megtörténik, a háború jellege nagyon meg fog változni. A legrosszabb forgatókönyv, hogy az orosz fél nem húzhatja a végtelenségig a városi harcok megkezdését, előbb utóbb összeér délen a keletről és a nyugatról indított támadás Mariupolnál, bekerítik Harkovot és a menetoszlop is eléri Kijevet (ezek azóta nagyjából meg is történtek - Magánvélemény) és az orosz légierőt is előbb utóbb bevetik. Taktikai bombázók százai állnak készenlétben, míg az orosz légelhárítás eddig is jól működött (Bayraktar? - Magánvélemény). 

A megszálló erők csecsen elemei is a harcok eldurvulását hozhatják, mert az oroszokkal ellentétben, akik vonakodnak az ukrán civilekre lőni, a csecseneknek a többségében fiatal orosz katonákkal szemben van városi hadviselési tapasztalata. A nyugatról érkező eszköz felajánlások közül a hordozható eszközöknek van értelme, aminek a használatára a katonákat gyorsan ki lehet képezni.

----

A podcast a második felére kicsit szétesik, megindul a csapongás és az ismételgetés, és a személyes utalásokat is kihagytam belőle. Meglepően pártatlannak tűnik az egész, ahhoz képest, hogy a szakértő azt állítja magáról, hogy Ukrajnában nőtt fel. Vannak messzemenő következtetések is benne a interneten megjelenő hírek valóságtartalmáról és a diskurzus szinvonaláról, de ez messzire vezetne, ezért nem nagyon mentem bele. A fordítás során nem ragaszkodtam az eredeti kifejezések használatához, próbáltam inkább magyarosabban fogalmazni.

Az orosz-ukrán háború harmadik napja, a lengyel Keleti Kutatások Központjának (OSW) értékelésével

Andrzej Wilk, Piotr Żochowski, Jadwiga Rogoża: Oroszország háborúja Ukrajna ellen - helyzetkép a harmadik nap után, Ośrodek Studiów Wschodnich - OSW (2021.02.27. 13 órai állapot)

https://www.osw.waw.pl/pl/publikacje/analizy/2022-02-27/wojna-rosji-przeciw-ukrainie-stan-po-trzech-dniach?fbclid=IwAR1iQsh0kW06mCuwxI2XRtXVzfdL5Pb1LlQ314V85dbroI4sKTIOfohVgOM

[a második napról szóló leírás és elemzés itt olvasható]

Mitrovits Miklós történész majdnem teljes fordítása az eredeti lengyel szövegből, a fordító jóváhagyásával, annak FB oldaláról. A szöveg két részből áll, első rész az események sorrendje, második rész a két lengyel kutató elemzése. 

„A hadművelet negyedik napjának elején az #Ukrajna északkeleti részén tevékenykedő orosz felderítő alegységek először közelítették meg Kijev határait. A várost nyugatról, északról és keletről körbeveszik. A fehérorosz területről tevékenykedő agresszor csapatai közvetlenül elérték Kijev északi és nyugati külvárosát, míg az Ukrajna jobb partján lévő csoportosulás a városközponttól 60-150 kilométeres távolságban alakult ki. Vasárnap a reggeli órákban orosz szabotázs- és felderítő csoportok végrehajtották az első elterelést Kijev jobb parti részén (Trojescsina). Az orosz erők folytatták előrenyomulásukat a Boriszpil nemzetközi repülőtér felé.

A Kijev térségében két napja tevékenykedő orosz különleges erők és a légideszantos erők egységeit a Fehéroroszországból bevonuló keleti katonai körzet alegységei erősítik. A Kijevtől északra (a Tyerek és a Deszna folyókon) a visszavonuló ukrán csapatok által az előző 24 órában lerombolt hidakat az agresszor műszaki egységei rögtönzött átkelőkkel helyettesítették. Az északkeleti irányban folytatott harcok során az orosz csapatok elkerülték és blokkolják az ott maradt ukrán helyőrségeket, élükön Csernyihivvel. Az ukrán erők visszavonulnak Kijev felé, azzal a feladattal, hogy megerősítsék védelmét. Az ukrán főváros bekerítésére irányuló művelethez az orosz erők aktív hadműveleteket kezdtek a Zsitomir régió északi részén, Korosztenynél csapást mérve.

A fennmaradó hadműveleti területeken a főbb városi központok felett pozíciós harcok folyna, ahol az ukránok keményen védekeznek. Az oroszok áttörték Harkiv védelmi gyűrűjét, és orosz felderítő csoportok könnyű páncélozott járműveken (valószínűleg SpecNaz GRU) behatoltak a városba, és rövid harcok után visszaverték őket. Folytatódnak a harcok Szumijért, Mariupolért (a várost minden irányból bekerítették), Mikolajivért és Odesszáért (az ukrán erők további tengeri partraszállásokat hárítanak). Miután az agresszor erők ellenőrzésük alá vonták a Kahovszkij-víztározó bal parti részét (az orosz erők megközelítették Enerhodart), a helyzet stabilizálódott a front ezen szakaszán.

A következő éjszaka Oroszország rakéta- és légicsapásokat, valamint tüzérségi lövéseket és elterelő támadásokat hajtott végre célpontok ellen Ukrajna egész területén. A megsemmisített célpontok között voltak üzemanyagraktárak Vaszilkovóban és egy gázvezeték Harkivban. Egy orosz rakéta egy kijevi radioaktív hulladéktároló kerítésére zuhant. Az elterelő és felderítő csoportok akcióira először került sor nagyobb léptékben a jobb parti Ukrajnában (a cserkaszi régióban). Emellett először vetettek be stratégiai bombázót fehérorosz területről (egy Tu-22M3-as bombázót, az egyik róla indított rakétát lelőtték). Egyes források szerint a fehérorosz fegyveres erők alegységei az orosz csoportok részeként közvetlenül részt vesznek az agresszióban.

Február 26-án Zelenszkij elnök bejelentette, hogy Ukrajna visszavert egy támadást a főváros ellen, és ezzel meghiúsította a puccsra irányuló terveket. Az ukrán fél szerint a főváros elfoglalására tett kísérletek ellenére az orosz hadsereg két napja nem jutott előbbre - a megszállók elleni harcok ugyanott folynak, mint a háború kezdetén. Denisz Smihal miniszterelnök bejelentette, hogy a védekezés a teljes frontvonalon folytatódik, az ukrán erők "megsemmisítik a megszállót a szárazföldön, a tengeren és a levegőben", és az ország csak "felemelkedik", hogy ellenálljon az ellenségnek.

Zelenszkij elutasította azt a javaslatot, hogy vegyen részt a minszki béketárgyalásokon, azzal érvelve, hogy Fehéroroszország már nem semleges állam, mivel területét átadta az orosz csapatoknak. Ehelyett felajánlotta a tárgyalások máshol történő lefolytatásának lehetőségét, Ukrajna fegyverletétele nélkül. A katonai optimizmushoz lelkesedés társult a Nyugat azon döntése miatt, hogy kizárja Oroszországot az SWiFT-rendszerből. Az elnök felszólította a külföldön élő ukránokat, hogy térjenek haza és védjék meg hazájukat. Egyúttal "Ukrajna barátaihoz" fordult segítségért a megszálló erők elleni harcban, bejelentve egy speciális nemzetközi hadosztály létrehozását a területvédelmi erőkön belül. Megismételte az oroszokhoz intézett felhívását, hogy gyakoroljanak nyomást a Kremlre a háború leállítása érdekében. Felszólította a fehéroroszokat is, akiket arra buzdított, hogy szálljanak szembe a minszki hatóságokkal, amelyek fehérorosz területről engedélyezték az Ukrajna elleni agressziót. Az ukrán védelmi minisztérium információs forródrótot indított, amelyen az elesett orosz katonák és hadifoglyok adatait osztják meg. Ez az ukrán tájékoztatási politika egy újabb eleme, amelynek célja az oroszországi közhangulat befolyásolása.

Az agresszió harmadik napján drámaian megnőtt az Ukrajna nyugati része és Lengyelország felé távozó civilek száma. A lengyel határőrség adatai szerint az ellenségeskedések kezdete óta összesen 156 000 ember lépett be Lengyelországba (ebből 77 300 szombaton). Ez azonban (a bevezetett könnyítések ellenére) meghaladja a határ kapacitását, több kilométeres dugók alakulnak ki, és több tucat órát vesz igénybe a határátkelés. A szlovákiai, magyarországi és romániai határátkelőkön is sorok állnak.

Az ország keleti részén a lakosság biztonsági helyzete egyre romlik, számos város és település tüzérségi tűz alatt áll, gyakoriak a légitámadások, és az emberek idejük nagy részét óvóhelyeken töltik. A közúti infrastruktúra egy részének pusztulása miatt egyre nagyobb gondot okoz az élelmiszer-beszerzés. Az ostromlott Harkivban és a környező városokban már most érezhetők az üzletek ellátásával és az üzemanyag elérhetőségével kapcsolatos problémák. Ugyanakkor látható a megmaradt lakosok mozgósítása. Az elmúlt napokban Ukrajna-szerte 37 000 önkéntes csatlakozott a Területi Védelmi Erőkhöz. A lakosság körében sok jel utal a szolidaritásra, és a hadsereg támogatására gyűjtő alapítványok rekordbevételt könyvelhettek el.

Az energiaügyi miniszter bejelentette, hogy az ukrán villamosenergia-hálózat nem fog visszatérni az orosz és a fehérorosz hálózattal való szinkronüzemhez, és azt tervezi, hogy felszólítja az EU-t, hogy gyorsítsa fel az ukrán hálózatnak az európai ENTSO-E hálózathoz való csatlakoztatásáról szóló döntést. Az Ukrajna által az elmúlt napokban végrehajtott elszigetelt rendszerüzem tesztje (beleértve az 50 Hz-es frekvencia fenntartását) sikeres volt.

Az OWS szakértőinek magyarázata

Az orosz csapatok három irányból is megalapozták a Kijev elleni támadást, de nem magától értetődő, hogy a várost meg fogják ostromolni. Feltételezhető, hogy - más ostromlott nagyvárosokhoz hasonlóan - a különleges egységek először Kijevbe fognak bevonulni (lehetséges, hogy a fehéroroszországi Gomel régióban összegyűjtött mintegy 150 helikopterrel fognak helyszíni műveleteket végrehajtani). A legvalószínűbb, hogy az agresszor délről megpróbálja majd lezárni az ukrán főváros körüli bekerítőgyűrűt, de lehetséges, hogy hagynak egy folyosót a lakosság esetleges evakuálására a városból.

A művelet eddigi szakaszában az orosz csapatok nem értek el látványos sikereket, következetesen követik a művelet fő céljait. A krími oldalról működő csoportosulás megteremtette a feltételeket a félsziget vízellátásának helyreállításához. A fehérorosz és északkeleti területekről tevékenykedő csoportosulások elérték a hadművelet fő célját, azaz Kijev közelébe jutottak. Az Oroszországból a főváros irányába tevékenykedő csoportosulás három nap alatt több mint 250 kilométert tett meg. Egyedül a Krím felől előrenyomuló csoportosulás, amely Mariupolt (300 km-re a kiindulási bázisától) elérte, büszkélkedhet gyorsabb támadási ütemmel, azonban az ukrán erőkkel való különösebb kapcsolat nélkül. A krími csoportosulásnak az a része, amely a kezdetektől fogva folyamatosan harcban állt, 150 kilométeren át ukrán területre hatolt be, és elérte Mikolajivet. A fentiekhez képest a szumi, harkivi és donbaszi térségben zajló hadműveletek viszonylag statikusnak tekinthetők, de Harkiv bekerítése után az orosz egységek Kremencsuk irányába folytatták a csapást, ahol 120 km mélyen, Poltava felé közeledve hatoltak be Ukrajnába.

Az ukrán szárazföldi erők még mindig nem törtek meg, azonban sok helyen a helyőrségek bekerítve harcolnak, ami a logisztikai támogatás kilátásba helyezésével jelentősen korlátozza az esélyeiket, és arra kényszeríti őket, hogy szabálytalan műveletekre térjenek át. A visszavonuló egységeknek azonban még mindig elegendő szabadságuk van ahhoz, hogy Kijev felé mozogjanak, és megerősítsék a főváros védelmét. A stratégiai léptékű szabálytalan akciókra való fokozatos áttérés szükségességét bizonyítja az ukrán hadvezetés döntése az átkelők (Kijev és Harkiv környékén) megsemmisítéséről, valamint a lakossághoz intézett felhívás, hogy tömeges ellenállást tanúsítson, többek között az úgynevezett felperzselt föld taktika alkalmazásával.

Függetlenül a fehérorosz katonáknak az ukrán hadsereggel folytatott harcokban való részvételéről szóló jelentések valóságtartalmától, Fehéroroszország harcoló fél, amely közvetlenül részt vesz a konfliktusban. A Kijev elleni fő hadműveleteket eddig a fehérorosz infrastruktúrára és nagyrészt a fehérorosz hadsereg logisztikai eszközeire támaszkodva hajtották végre. Ukrajnát Fehéroroszországból lövik és bombázzák, amint azt Lukasenko hivatalosan elismerte. Ez a helyzet csak megerősíti Minszk szubjektivitásának teljes elvesztését Moszkvával szemben.

Az ukrán hatóságoknál optimista és harcias hangulat uralkodik. Az ellenállás hősiességének és az orosz csapatok bűnös tetteinek hangsúlyozása segít a társadalom megszilárdításában és mozgósításában, valamint a lehető legszélesebb nemzetközi támogatás megszerzésében. Ehhez hozzájárul Kijev rendkívül ügyes információs politikája. A nyugati politikusok és társadalmak lelkiismeretére való hivatkozás fontos elemmé vált az orosz ellenféllel szembeni információs előny megszerzésében, valamint a külföldi politikai és anyagi támogatás megszerzésében.

A félelem jelen van a közhangulatban, de még mindig nincs defetizmus, inkább az agresszor gyűlölete és az áttörés reménye. A helyi győzelmek, visszaverések és az ellenségnek okozott veszteségek minden példáját kiemelik. A média ezt a narratívát erősíti, hogy a reményt és a harci szellemet életben tartsa. A televíziók továbbra is közösen sugároznak, bár egyre több technikai problémát és a régiókból való információszerzés problémáit is látni (a tévéstúdiókban bombariasztás hallható, a tudósítók az óvóhelyek közeléből sugároznak).”

Az orosz-ukrán háború második napja, a lengyel Keleti Kutatások Központjának értékelésével

Orosz támadás Ukrajna ellen - a háború második napja

Rosyjski atak na Ukrainę – druga doba wojny - Andrzej Wilk - Piotr Żochowski

https://www.osw.waw.pl/pl/publikacje/analizy/2022-02-26/rosyjski-atak-na-ukraine-druga-doba-wojny?fbclid=IwAR3y97WqWiTt1sC8x7ueRT3RGaBqAjour_8wY4FRYOFcSvpCqwUDLZ45w-4

Mitrovits Miklós történész majdnem teljes fordítása az eredeti lengyel szövegből, a fordító jóváhagyásával, annak FB oldaláról. A szöveg két részből áll, első rész az események sorrendje, második rész a két lengyel kutató elemzése.

(Mivel Magyarországon nem tudok olyan elemzőközpontról, amely naprakész elemzéseket adna az #orosz-#ukrán háborúról, így lefordítottam a lengyel Ośrodek Studiów Wschodnich - OSW napi anyagát tájékoztatás céljával -  Mitrovits Miklós megjegyzése)

"Az #Ukrajna elleni fegyveres agresszió második napjának végére az Orosz Föderáció fegyveres erőinek egységei elfoglalták a Kijevtől északra és északnyugatra fekvő területeket, és megkezdték a városon belüli műveleteket - kezdetben eltereléssel, később pedig felderítő oszlopok bevonulásával a város határain belül. A fővárosban a harcok pontszerűek, főként az északi kerületekben és a központban zajlanak. Az ott tevékenykedő szabotázs- és felderítőcsoportokat a védők - az Ukrán Fegyveres Erők katonái mellett a területvédelmi erők és rendőrök - semlegesítették vagy kiszorították. Az ukránok kezükben tartották a Kijevet ellátó vízerőművet is Vigorodban (Kijevtől északra). A város területén található erőművet lőtték. Az Orosz Föderáció erői megszilárdították ellenőrzésüket a főváros északi és északnyugati külvárosa felett, de sikertelen volt az éjszakai légi támadási kísérletük a repülőtér és Vaszilkiv városa (Kijevtől 40 km-re délre) ellen, amelynek központjából több órás összecsapások után az ukrán 40. gépesített dandár alegységei és a területvédelem visszaverte őket.

Ukrajna északkeleti és keleti részén a felek áttértek a pozíciós hadműveletekre. A leghevesebb harcok Csernyihiv, Szumi, Ohtirka és Harkiv városai körül folynak, utóbbi városok bekerítve vannak, az orosz egységek megpróbálják áttörni a védelmi gyűrűt és betörni. Donbasszban sokkal kisebb léptékű összecsapások zajlanak, és az ukrán fél megkezdte a két napja támadás alatt álló (állítólag 80%-ban elpusztult) Scsasztja városának kiürítését. A Herszon térségben az orosz egységek áttörték a Dnyeperen átívelő híd védelmét, és Herszon megkerülésével - amelyért harcok folynak - fő erőikkel megközelítették Nyikolajevet (a város elleni támadást visszaverték), majd bevették Melitopolt. Február 25-26-án éjszaka az oroszok légi és tengeri partraszállást hajtottak végre a Fekete-tenger partvidékén. Az Odessza és Nyikolajev közötti Koblev térségében az egyiket az ukrán 28. gépesített dandár erőinek kellett visszaverniük.

Az oroszok folytatják rakéta- és légicsapásaikat ukrán területen. Február 25-26-án éjszaka a Fekete-tengeri Flotta állítólag különösen aktív volt, és szárazföldi célpontokat támadott Kalibr rakétákkal. Többnyire katonai célpontokat bombáznak, de célzott, helyszíni csapásokat mérnek polgári célpontokra is (Kijev, Harkiv).

Az ukrán egészségügyi minisztérium szerint 198 civil halt meg és 1115 sebesült meg az orosz támadások következtében. Az energiainfrastruktúra létesítményeit érintő csapások az energiaellátás első jelentős problémáihoz vezettek. Számos felsővezeték és alállomás megsérült, és számos település - 32 a Csernyihovi területen, 53 Zaporizzsjában, 11 a Szumi régióban - lekapcsolódott a hálózatról. Az ország villamosenergia-rendszere már harmadik napja üzemel elszigetelt üzemmódban.

Az ukrán fél arról számol be, hogy az orosz fegyveres erők második csapásmérő egységeket készítenek elő és telepítenek. Az orosz csapatok különleges koncentrációja Fehéroroszország Gomel régiójában figyelhető meg. A 35. összhaderőnemi hadsereg (a Keleti Katonai Körzetből) zászlóalj harccsoportjai várhatóan Mazir térségében fejlődnek ki. Mazir és Hojniki (mindkettő Belarusz terület) környékén összese 150 harci, támogató és szállító helikopter állt össze. Keleti irányban és a Krím felől is bevetésre kerülnek másodrendű egységek.

A konfliktusban részt vevő felek az ellenséges veszteségekről beszámolnak, de saját veszteségeikről nem adnak adatokat.

Az orosz védelmi minisztérium szóvivője szerint február 24. óta 821 ukrán katonai infrastrukturális létesítményt semmisítettek meg, köztük 14 repülőteret és 19 parancsnoki állást és kommunikációs központot. Az ukrán hadsereg állítólag szintén vesztésre állt: 24 SZ-300 és Osza légvédelmi rakétarendszer, 48 rádiólokációs állomás, 7 harci repülőgép, 7 helikopter, 9 pilóta nélküli légi jármű, 87 harckocsi és páncélozott harcjármű, 28 többpályás rakétaindító, 118 speciális katonai jármű és 8 hajó.

Az ukrán védelmi minisztérium szerint az orosz katonai veszteségek 2022. február 26-án reggel 6 órakor a következők: repülőgépek - 14, helikopterek - 8, tankok - 102, páncélozott harcjárművek - 536, ágyúk - 15, BUK rakétakészlet - 1, autók - 17, emberi veszteségek - 3-3,5 ezer (hangsúlyozták, hogy ezeket az adatokat meg kell erősíteni). Az ukránok állítólag 200 embert ejtettek foglyul.

Az ukrán társadalomban két párhuzamos folyamat figyelhető meg. Egyrészt a lakosság egy része elhagyja azokat a területeket, amelyeket leginkább veszélyeztet az orosz csapatok átvétele (kelet-ukrajnai városok és Kijev). Megnövekedett a forgalom a határátkelőhelyeken, elsősorban Lengyelországgal. A lengyel határőrség adatai szerint február 25-én 47,5 ezer ember lépett be Lengyelországba (10,8 ezren Ukrajnába távoztak). Másrészt fokozódik a mozgósítás és a társadalmi-politikai konszolidáció a hadsereg és az elnök körül, aki aktívan kommunikál a polgárokkal, hatékonyan tájékoztat az aktuális katonai helyzetről és tárgyal a külföldi partnerekkel. Ez a lakosság és a katonák moráljának fenntartását szolgálja, és hatékonyan ellensúlyozza az orosz média által terjesztett dezinformációt. Zelenszkij hozzáállását sok ukrán, köztük az ellenfelei is nagyra értékelik.

Az OSW szakértőinek megjegyzései:

A hadműveletek második napján nyilvánvalóvá váltak az orosz hadművelet jellegzetes vonásai, amelyek megkülönböztetik azt a tipikus támadó hadműveletektől. Az Orosz Föderáció Fegyveres Erői úgy kezdtek, hogy előbb nem szereztek klasszikus (legalább háromszoros) számbeli előnyt a védekező féllel szemben, ami azonban érthetőnek tekinthető a felszereltségi aránytalanságok miatt, különösen a légvédelmi és légitámadó eszközök tekintetében. Az agresszor megelégedett a viszonylagos egyensúly elérésével. A két csoportosulás - az orosz és az ukrán - egyenként mintegy 200 000 katonát és tengerészt számlál. Az orosz hadsereg eddig legfeljebb 100 000 főt vetett be az ukrán területen folyó műveletben való közvetlen, aktív részvételre (az orosz fegyveres erők teljes potenciáljának 10%-át), többségüket a szárazföldi komponensben (ukrán becslések szerint a 90 zászlóalj harccsoportból 60-at korábban közvetlenül a határvidéken vetettek be). A rakétatámadások, és különösen a légierő bevonása, amelynek fokozott részvétele már a háború első óráiban az ellenséges légierő teljes megsemmisítéséhez vezethetett volna, ami nem történt meg, viszonylag korlátozottnak tekinthető - a lehetséges célpontok listájához képest. Tekintettel arra, hogy Oroszország a támadó fél, ezt a helyzetet úgy kell tekinteni, hogy nem illik bele a hadművészet meglévő kánonjaiba. Ehelyett természetes, hogy az Orosz Fegyveres Erők a hadművelet harmadik napján kezdik meg a másodrendű egységek bevezetését.

Az orosz akciók viszonylag érthetővé váltak abban a pillanatban, amikor Kijevet a hadművelet fő célpontjaként azonosították, és az egyetlen olyan nagy célpontként, amelynek elfoglalására az orosz erők következetesen törekednek, növelve helyi potenciáljukat és kockáztatva a jelentősebb veszteségeket. A legtöbb támadó alegység elsődleges feladatának az ukrán erők lekötését kell tekinteni, és így megakadályozni, hogy azok a védekező főváros segítségére siessenek. A Kahovszkij-víztározó és a Krím vízellátását biztosító csatorna környékének elfoglalására irányuló hadmozdulatok kivételével az összes többi a fent említett csapatok lekötésének elsőbbségét mutatja a földrajzi cél elérésével szemben.

Az ukrán fegyveres erők potenciálját eddig kevéssé érintették. Kivételt képeznek a légierő és a légvédelem, amelyek elvesztették az orosz légi műveletekkel szembeni hatékony fellépés képességét, és tevékenységük a kétnapos művelet után nagyrészt szimbolikus jellegű. A hadsereg szárazföldi potenciáljának magja azonban megőrizte az ellentámadások végrehajtására való képességét, mint például Kijev felmentése. Az ukrán hadvezetés döntése, hogy egy nagyobb manővert hajtson végre a csapataival (amit megnehezít, hogy az agresszorral való harcok lekötik, és nincs megfelelő légvédelme), továbbra is nyitott kérdés marad. Egyelőre a fő városok blokádjára összpontosít, hatékonyan akadályozva az ellenség támadásának kialakulását. Az összecsapások első két napja alatt az ukrán állásokat csak Kijev (északról és keletről) és Herszon (a Dnyeper folyó feletti híd elfoglalása után, amely lehetővé tette az orosz hadműveletek mélyen a jobb parti Ukrajnába történő lehetséges kibontakozását) irányában sikerült áttörni vagy megkerülni. Eddig azonban a városokért folytatott harcok mérlege - főként a Kijevért folytatott első összecsapások - a védők számára kedvező (a nagyobb városközpontok közül az agresszor csak Melitopolt foglalta el).

Az ukránokat különösen aggasztja az orosz hadsereg előrehaladása az ország déli részén. A Herszon, Mikolajiv és Odessza környéki védelmi harcok kudarca végső soron elvágná az országot a Fekete-tengertől (a tengeri kikötők az Ukrajna által exportált áruk fő átrakodási pontjai).

A felek által a veszteségekről adott információkat óvatosan kell kezelni. A hadsereg által tett bejelentések egy információs háború részét képezik, amelynek célja a harcoló katonák és saját állampolgáraik magas moráljának fenntartása. Az infrastruktúrában keletkezett károkra vonatkozó adatokat - amelyek műholdas felderítéssel minden fél számára ellenőrizhetők - kell a legmegbízhatóbbnak tekinteni, majd a lezuhant légi járművekre vonatkozó adatokat. Az emberi veszteségekre vonatkozó információk jelenleg nem ellenőrizhetők, és az információs háború részét képezik.

Az ukrán hatóságok meg akarják védeni az országot, de nyitottak a Moszkvával folytatott béketárgyalásokra. Az orosz oldalról érkező hírekkel ellentétben azonban Kijev nem egyezett bele a semleges státuszról szóló tárgyalások megkezdésébe. Az, hogy a Kreml felvetette ezt a kérdést, valószínűleg arra irányult, hogy lejárassa Zelenszkijt. A tárgyalások lehetőségének bejelentése nem jelenti azt, hogy az inváziót megállítják, mielőtt az elkezdődne. A támadó hadműveletek folytatása eszköz arra, hogy Kijev siettesse a kapitulációra vonatkozó döntését, amit az uralkodók elutasítanak.

A védelmi mozgósítás folyamatban van: a Területvédelem (OT) nagyszámú önkéntes jelentkezését regisztrálja, és sok városban hosszú sorok állnak az önkéntesek előtt a kiegészítő parancsnokságokon - Lvivben például már 3500-an csatlakoztak az OT-hez. Sok lakos próbál fegyverhez jutni; az invázió második napján legalább 18 ezer gépfegyvert osztottak ki Kijevben az OT-állásokon. A média beszámol arról, hogy közszereplők csatlakoztak ehhez a formációhoz. A katonaság felhívására az emberek saját maguk készítenek Molotov-koktélokat, jelentik a szabotázscsoportok gyanúját a városaikban, és sokféleképpen próbálnak együttműködni a hadsereggel. A városaikban maradt polgárok a nap nagy részét óvóhelyeken és pincékben töltik. A pánik elemei ellenére hangulatukat az agresszorral szembeni ellenségesség és a védekezés iránti elszántság uralja.

Kijev a lehető legszélesebb körű nemzetközi támogatást próbálja megszerezni, remélve, hogy a szigorú szankciók megállítják Moszkva lépéseit, vagy legalábbis drágábbá teszik azokat. Ukrajna is az orosz társadalomra helyezi az ellenség megállításának reményét, ezért - Zelenszkij elnök és Olekszij Reznyikov védelmi miniszter szavaival élve - aktív tiltakozásra szólít fel a Kreml intézkedései ellen. Ezt támasztja alá Dmitro Kuleba bejelentése is, miszerint bizonyítékokat fognak gyűjteni az Ukrajnában elkövetett háborús bűnök miatt a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság előtt indítandó perhez.

A villamosenergia-termelés országszerte stabil, de egyes régiókban, ahol harcok folynak (Kijev, Harkiv, Csernyihiv és Zsitomír régiók egyes részein), az átviteli infrastruktúra megrongálódott és az ellátás megszakadt. Az Ukrenergo (a hálózat üzemeltetője) szerint a villamosenergia-fogyasztás nagyon alacsony (12-15 GW, órától függően), ami azt jelenti, hogy a legtöbb ipari üzem és vállalkozás vagy nem, vagy csak minimálisan működik. Eddig az oroszok elkerülték az erőművek lerombolását, bár több támadás is történt, amely ilyen típusú létesítményekben okozott károkat (többek között Tripolban). A fekete-tengeri ukrán kikötőkbe való be- és kilépés továbbra is zárva marad. Az Azovi-tenger kikötői működnek, bár Mariupol környékén összecsapások vannak. Arról nincs információ, hogy a vasúti teherforgalom zajlik-e, míg a személyforgalom (főként a lakosság evakuálása) nem állt le, bár nagy késések vannak. Február 25-én az ukrán valuta árfolyamát 29,25 hrivnya/dollár szinten befagyasztották."

Az orosz hadsereg logisztikájának határai egy Ukrajna vagy NATO tag elleni támadás idején

Fordította és kommentekkel ellátta: Végh Ferenc ny. vezérezredes, a Magya Honvédség vezérkari főnöke (1996-1999)

Feeding the beer: A closer look at Russian Army logistics and the fait accomply

Alex Vershinin

War on Rocks 2021. november 23.

Forrás: https://warontherocks.com/2021/11/feeding-the-bear-a-closer-look-at-russian-army-logistics/?fbclid=IwAR02pm4J4iyTwt9gK1Acthd09z6QRmA4pVzsJeI1x0v2miCligqt9U7yiy8

A medve etetése: Az orosz hadsereg logisztikájának és a megmásíthatatlan tényeknek az alapos vizsgálata

A cikk szerzője Alex Versinin alezredest 2002-ben avatták harckocsizó hadnaggyá. Koreában, Irakban és Afganisztánban 10 éves frontvonali tapasztalattal rendelkezik, ebből négy év harci bevetés. 2014 óta elemző és szimulációs tisztként teljesít szolgálatot a NATO és az Egyesült Államok hadseregének koncepciófejlesztési és kísérleti területein, beleértve az amerikai hadsereg fenntartásának harci laboratóriumát, ahol a kísérleti forgatókönyvek készítésének csoportját vezette. A cikk szerzője az orosz hadsereg logisztikai lehetőségeinek vizsgálatával próbál választ keresni arra a kérdésre, hogy indíthat e Oroszország nagy mélységű inváziót vagy csak korlátozott mélységű, logisztikailag támogatható műveletekbe kezdhet. 

Oroszország katonai felvonulása az ukrajnai határ mentén Kijevtől Washingtonig egyértelműen felkeltette a politikai döntéshozók figyelmét. Bill Burns, CIA igazgatója Moszkvába repült, hogy megpróbálja elérni a válság elkerülését, míg az amerikai hírszerzés tisztviselői figyelmeztették a NATO szövetségeseit, hogy nem zárható ki egy nagy orosz invázió, amely Ukrajna nagy részére is kiterjedhet.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió lehetősége súlyos következményekkel járna az európai biztonságra nézve. Talán még aggasztóbb lenne egy NATO-tag ellen irányuló orosz támadás. Lehet, hogy Moszkva alá akarja ásni a biztonságot például a balti államokban vagy Lengyelországban, de vajon az orosz kormány végrehajthat-e sikeresen nagyszabású inváziót ezekben az országokban? Mivel a közelmúltbeli hadijátékok erre utalnak, a válasz határozott igen – és ez elég könnyen megvalósítható. Az orosz hadsereg három napon belül képes lerohanni a balti államokat. A legtöbb ilyen hadijáték, mint például a RAND (kutatóintézet) balti tanulmánya, a kész tényként kezeli az orosz kormány támadását, amelynek célja a terület birtokba vétele – majd megtartása. Ez dilemmát jelent a NATO számára: indítson költséges ellentámadást, és kockáztasson súlyos veszteségeket, esetleges nukleáris válságot, vagy fogadja el kész tényként az orosz megszállást, ami aláásná a szövetség hitelességébe vetett hitet. Egyes elemzők azzal érvelnek, hogy ezek az orosz támadások nagyobb valószínűséggel korlátozottak, egy vagy két városra terjednek ki. Noha ezt a forgatókönyvet természetesen tanulmányozni kell, továbbra is fennáll az aggodalom a jelentősebb invázió megvalósíthatóságával kapcsolatban.

Míg az orosz hadseregnek határozottan megvan a harci ereje ezeknek a forgatókönyveknek a megvalósításához, vajon Oroszország rendelkezik-e megfelelő logisztikai struktúrával, hogy támogassa ezeket a műveleteket? A kezdeti offenzíva során –a harcok kimenetelétől függően – az orosz erők teljesíthetik a közelebbi célokat, de a logisztikai felépítése megköveteli a műveleti szüneteket. Ennek eredményeként egy kész tényként elfogadott nagy mélységű területfoglalás valószerűtlen. Az orosz hadseregnek megvan a harci ereje ahhoz, hogy megvalósítsa a forgatókönyvben elképzelt célokat, de nincsenek meg a logisztikai erői ahhoz, hogy ezt egyetlen lépésben, logisztikai szünet nélkül megtegye. Az Orosz Repülő Erők (nagy erőt képviselő harcászati bombázókkal és támadó repülőerővel) a támadóhelikopterek tűztámogatásával elérhetik a tüzérségi lőszerfogyasztás mérséklését. A NATO-tervezőknek olyan terveket kell kidolgozniuk, amelyek az orosz logisztikai kihívások gyengeségeinek kiaknázására összpontosítanak, ahelyett, hogy a harci erőviszonyok egyenlőtlenségét próbálnák kezelni. Ez a terv magában foglalja az orosz hadsereg mélységbe történő előretörését a NATO területére, az orosz utánpótlási vonalak maximális megnövelését, miközben megcélozza a logisztikai és szállítási infrastruktúra, például a teherszállító oszlopok, vasúti hidak és csővezetékek támadását. A határ menti harcok az oroszok számára kedvezőek, mivel a rövidebb utánpótlási távolság kompenzálja a logisztikai hiányosságaikat.

Vasutak és az orosz logisztikai képességek

Az orosz hadsereg logisztikai erőit nem tervezték a vasutaktól távoli nagyszabású szárazföldi offenzívákra. A harcoló egységeken belül az orosz ellátó és kiszolgáló erők mérete kisebb, mint nyugati társaiké. Csak a dandárok rendelkeznek egyenértékű logisztikai képességgel, de ez nem pontos összehasonlítás. Az orosz alakulatoknak mindössze háromnegyed annyi harcjárműve van, mint amerikai társaiknak, de csaknem háromszor annyi tüzérséggel rendelkeznek. Papíron (nem minden dandárnak van teljes számú zászlóalja) az orosz dandároknak dandáronként két tüzérosztálya, egy rakétaosztálya és két légvédelmi rakétaosztálya van, szemben az egyesült államokbeli dandáronként egy tüzérosztállyal és egy megerősítő légvédelmi rakétaüteggel. Az extra tüzérségi és légvédelmi osztályok eredményeként az orosz logisztikai igények sokkal nagyobbak, mint amerikai társaiké. Ezenkívül az orosz hadseregnek az összfegyvernemi hadseregeiken belül nincs elegendő számú ellátó dandárja – vagy anyagi-technikai támogató dandárja, ahogyan ők nevezik ezeket.

A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete által közzétett Military Balance tíz anyagi-technikai támogató dandárt ismertet, amelyek tizenegy összfegyvernemi hadsereget, egy harckocsi hadsereget és négy hadtestet támogatnak. Oroszország nyugati és déli parancsnoksága három-három hadsereggel és három anyagi-technikai támogató dandárral rendelkezik. Védelmi műveletekben egy orosz dandár közvetlenül a kirakóállomásoktól tud vételezni. (Én: az orosz dandár a hadosztálytól vételez) Az oroszok ütőkártyája a tíz vasúti dandár, amelyeknek nincs nyugati megfelelője. Szakterületük a vasútbiztonság, az építés és a javítás, míg a gördülőállományt polgári állami cégek biztosítják.

Az ok, hogy Oroszország egyedülálló a vasúti dandárok tekintetében az, hogy logisztikailag az orosz erők a vasúthoz kötődnek a gyártól a katonai körzet raktárakig, valamint az összfegyvernemi hadseregekhez, és ahol lehetséges hadosztály/dandár szintig. Egyetlen másik európai nemzet sem használ olyan mértékben vasutat, mint az orosz hadsereg. Ennek részben az az oka, hogy Oroszország hatalmas – több mint 6000 mérföld az egyik végétől a másikig. A baj az, hogy az orosz vasutak széles nyomtávúak. Csak a volt szovjet köztársaságok, - magában foglalva a balti államokat is - és Finnország alkalmazza még mindig az orosz szabványt. A balti fővárosok előtt több átrakóállomás is létezik, de még így is több napba telhet a vasútállomások elérése és a kirakás megkezdése. Az előretolt átrakóállomásokon folyó műveletek többet jelentenek, mint pusztán a rakomány átrakodása a vonatról a szállítójárművekre. Magában foglalja a rakomány átvételét és válogatását, meghatározott készletekre történő bontását és a tartalékok földön történő tárolását. A katonai rakomány veszélyessége miatt a terepet elő kell készíteni, hogy a rakomány biztonságos, széttagolt környezetben tárolható legyen. Ez a folyamat egy-három napig tarthat. A helyszínnek az ellenséges tüzérség hatótávolságán kívül kell lennie, és biztosítani kell a partizánoktól is. Egyetlen lövedék vagy egy rakéta becsapódása komoly robbanást eredményezhet, és aránytalanul befolyásolhatja egy egész hadosztály tevékenységét. Az eredményességhez hozzátartozik, hogy a kulcsfontosságú hidak, mint például az orosz-észt határon lévő Narva híd, nem pusztulnak el, és nem kell javítani őket.

Lengyelországnak csak egy széles nyomtávú vasútvonala van, amely a Krakkó régiótól Ukrajnáig tart, és nem használhatják az orosz erők anélkül, hogy előbb elfoglalnák Ukrajnát. Fehéroroszországból Varsóba nincsenek széles nyomtávú vonalak. A határokon áthaladó vasúti forgalom a határnál általában leáll, amíg vagonokat átállítják keskeny nyomtávúra, (átállítható vasúti kocsikat használnak), a mozdonyok nem állíthatók át. Háborús időkben nagyon valószínűtlen, hogy az orosz hadsereg elegendő nyugati mozdonyt szerezne be a hadsereg támogatásához, és ez arra kényszerítené őket, hogy tehergépjárművekre támaszkodjanak. Ez azt jelenti, hogy az orosz hadsereg vasúti szállítási képessége véget érhet a volt Szovjetunió határainál. Ha az orosz hadsereget az orosz nyomtávú vasúthálózaton túl próbálják ellátni, az arra kényszerítené őket, hogy leginkább a tehergépjárművekre hagyatkozzanak, amíg a vasúti csapatok át nem állítják a vasutat vagy újat építenek. (ezzel az állítással lehet vitázni!!)

Oroszország tehergépjármű-logisztikai támogatását, amely kulcsfontosságú lenne Kelet-Európa inváziójában, korlátozza a teherautók száma és a műveletek kiterjedése. Egyszerű matematika segítségével kiszámítható, hogy a teherautók milyen távolságig tudnak működni. Feltéve, hogy a meglévő úthálózat 45 mérföld/órás (kb. 72km/ó) sebességet képes biztosítani, egyetlen teherautó naponta három utat tud megtenni akár 45 mérföldes (70-80km-es) hatótávolságig: egy óra a berakodás, egy óra az utazás a támogatott egységig, egy óra a kirakodás és egy másik óra, hogy visszatérjen a bázisra. A ciklus háromszori megismétlése összesen 12 órát vesz igénybe. A nap hátralévő részét a járműkarbantartás, az étkezés, a tankolás, a fegyverkarbantartás és az alvás tölti ki. Növelve a távolságot 90 mérföldre (145km), a teherautó naponta két utat tehet meg. 180 mérföldnél (290km) ugyanaz a teherautó napi egy utat tesz meg. Ezek a feltételezések nem működnek rossz terepen, vagy ahol korlátozott/sérült az infrastruktúra. Ha egy hadseregnek éppen elég tehergépjárműve van ahhoz, hogy 45 mérföldes (72km-es) távolságon el tudja látni magát, akkor 90 mérföldnél (144km-nél) az áteresztőképesség 33 százalékkal alacsonyabb lesz. 180 mérföldnél (290km) ez már 66 százalékkal csökken. Minél nagyobb a távolság a készletlerakóktól, annál kevesebb anyagot képesek eljuttatni a hadsereg raktáraihoz egyetlen nap alatt. Az orosz hadseregnek nincs elég tehergépjárműve ahhoz, hogy kielégítse logisztikai igényeit a tábori raktároktól 90 mérföldnél (145km-re) nagyobb távolságra. A 180 mérföldes (290km-es) hatótávolság eléréséhez az orosz hadseregnek meg kell dupláznia a tehergépjárműinek számát. 400 általános tehergépkocsi szükséges mindegyik anyagi-technikai támogató dandár számára. Az orosz logisztikai követelmények és a szállítási erőforrások megismeréséhez hasznos kiindulópont lehet az orosz összfegyvernemi hadsereg. Mindegyiküknek más az összetétele, de állománytábla szerint minden hadsereghez egy anyagi-technikai támogató dandár tartozik. Minden anyagi-technikai támogató dandárban két szállítózászlóalj van, összesen 150 általános tehergépjárművel, 50 pótkocsival és 260 speciális tehergépjárművel. Az orosz hadsereg nagymértékben alkalmaz ágyú- és rakétatüzérségi tüzet, és a rakétái igen terjedelmes méretűek. Bár minden hadsereg más és más összetételű, egy hadseregben általában 56-90 sorozatvető található. Az egyes indítók feltöltése egy tehergépjármű teljes platóját elfoglalja. Ha az összfegyvernemi hadsereg sorozatvető tüzérsége egyetlen sortüzet lőne ki, akkor 56-90 teherautóra lenne szükség a rakéta lőszer utánpótlásához. Ez körülbelül a fele az anyagi-technikai támogató dandár tehergépjármű mennyiségének csak, hogy egy rakétasort feltöltsenek. Van továbbá hat-kilenc csöves tüzérosztály, kilenc légvédelmi tüzérosztály, 12 gépesített és felderítő zászlóalj, három-öt harckocsi zászlóalj, aknavető, páncéltörő rakéta és kézi lőfegyverek lőszerei is számottevőek – nem is beszélve az élelmiszer-, műszaki, egészségügyi felszerelésekről, és így tovább. Ezeket a szükségleteket nehezebb megbecsülni, de a lehetséges utánpótlási igények jelentősek. Az orosz hadseregnek sok tehergépjárműre van szüksége csak a lőszer és a szilárd rakomány utánpótlása miatt.

Az üzemanyag- és vízellátás érdekében minden anyagi-technikai támogató dandárnak van egy harcászati csővezeték zászlóalja. Ezek kisebb áteresztőképességűek, mint nyugati megfelelőik, de az új működési terület elfoglalása után három-négy napon belül üzembe helyezhetők. Addig is üzemanyag szállító gépkocsik szükségesek az üzemanyag utánpótlás biztosításához. Lehet vitatkozni, hogy az orosz hadseregnek megfelelő-e a működési hatótávolsága ahhoz, hogy elérje céljait az eredeti üzemanyagkészletével, különösen azokkal a tartalék üzemanyag-hordókkal, amelyekkel kiegészül és szállítását meg kell oldani. Ez nem teljesen helyes megközelítés. A harckocsik és a páncélozott járművek elégetik az üzemanyagot, amikor harcban manővereznek, vagy csak üresjáratban állnak. Ez az oka annak, hogy az amerikai hadsereg az „ellátó napokat” használja az üzemanyag-fogyasztás tervezésére, nem pedig a hatótávolságot. Ha egy orosz hadsereg hadművelete 36-72 óráig tart, amint a RAND tanulmány becsüli, akkor az orosz hadseregnek legalább egyszer fel kell tankolnia, mielőtt a harcászati üzemanyag csővezetékeket beüzemelnék a műveletek támogatására. (az orosz hadsereg közelebbi feladatának mélysége 150km, 3nap, további feladata 300km, +3 nap. A harc szüneteiben és a harci nap végén történik a feltöltés. A logisztikai lépcsők a zászlóaljtól, hadseregig megfelelő készletekkel rendelkeznek. A szerző itt keveri csapatszintű logisztikai biztosítást a hadszíntéri logisztikával).

A logisztikai biztosítás fenntartása nehéz feladat

Forgatókönyv a Baltikumban

A balti országok komoly logisztikai kihívások elé állítják a nagyszabású orosz műveletek megvalósítását. A kis léptékű műveletek kis erőkkel is megvalósíthatók logisztikai kihívás nélkül, de nagy léptékben sokkal nagyobb kihívást jelentenek. A kész helyzet elé állítás stratégiája megköveteli, hogy az orosz erők lerohanják a balti államokat, és kevesebb, mint 96 órán belül felszámoljanak minden ellenállást – még mielőtt a NATO nagyon magas készenlétű erői megerősíthetik a védőket. Ez az erő nem állít meg egy orosz támadást, de szárazföldi háborúra kötelezi a NATO-t, megcáfolva a kész helyzet elé állítás célját. A logisztikai biztosítás a fő buktató a művelet tényleges megvalósulásának időszámvetésében. A vasút széles nyomtávú és használható, de az idő túl rövid ahhoz, hogy az elfoglalt kirakó állomásokat újra üzembe helyezzék. A Németország felett kilőtt tucatnyi NATO szárnyas rakéta tönkreteheti a kulcsfontosságú vasúti hidakat Narvában, Pszkovban és Velikie Lugiban, és amíg meg nem javítják ezeket a hidakat, napokra leállhat a Baltikumba irányuló vasúti forgalom. Az orosz Nyugati Parancsnokság logisztikai tervezőinek azzal kell számolni, hogy a balti államok úgy dönthetnek, hogy a fővárosaikra is kiterjesztik a harcot. Történelmileg a városi harcok hatalmas mennyiségű lőszert fogyasztanak, és hónapokig tart a művelet befejezése. A két legkiemelkedőbb példa, a csecsen háborúk grozniji csatái és a 2016-os moszuli csata során a védők négy-tízszeresét kötötték le négy hónapig. Groznijban az oroszok napi 4000 lövedéket lőttek ki – ez napi 50 tehergépjárművet követel. (Na és?)

Az orosz tervezőknek még balti forgatókönyv esetén is számolniuk kell azzal a kockázattal, hogy a négy hadosztályt felsorakoztató Lengyelország azonnali ellencsapást indít, és megpróbálja visszaállítani az eredeti helyzetet. Az orosz hadsereg nagy erőket kötne le Tallinn és Riga ostrománál, miközben kivédi a délről érkező lengyel ellencsapást. A lőszerfogyasztás hatalmas lenne. A 2008-as orosz-grúz háború során egyes orosz erők 12 óra alatt egy teljes javadalmazás lőszert használtak el. Ugyanezt az arányt feltételezve az oroszoknak 12-24 óránként jelentős mennyiségű lőszert kellene felhasználniuk. (zászlóalj szinten egy javadalmazás van az eszközökben, egy javadalmazás gépjárműveken, az ezrednél, dandárnál további 5 javadalmazás van, hadosztálynál 7 javadalmazás= ezt ki kell szállítani, a többi lőszer hadsereg raktárakban, kirakó állomásokon, gyárakban van.)

Itt van a dilemma. A balti térségben a helyi erők túlsúlya a NATO-csapatok érkezése előtt nem ad időt Oroszországnak a kirakóállomások kialakítására, így tehergépjárművek használatára kényszerülnek. 130 mérföld távolságnál (208km) csak egy utat tudnak megtenni naponta, ami tehergépjármű hiányt generál. Az orosz tervezők kevesebb harcoló erőt vethetnek be, és fennáll annak a veszélye, hogy nem győzik le a védőket. (az orosz tervezők támadásnál minimum 3x-os erőfölénnyel terveznek) Alternatív megoldásként két-három napos logisztikai szünetet tarthatnak, ezzel időt adnának a balti államoknak a mozgósításra, a NATO nagyon magas készenlétű harccsoportjainak pedig az érkezésre. Eközben a helyi partizánoktól, a NATO légicsapásaitól szenvednének veszteséget, karbantartási munkákkal, meghibásodásokkal és a rajtaütésekkel is számolniuk kell, ahogy az a legutóbbi hegyi-karabahi háborúban is tapasztalható volt. Akárhogy is, a megmásíthatatlan tény elé állítás stratégiája kudarcot vall, és a konfliktus elhúzódó háborúvá fajul, amelyet Oroszország valószínűleg elveszít. Az orosz logisztika csak akkor lenne képes támogatni egy nagyszabású műveletet, ha a NATO-erők döntő csatát vívnának a peremvonalban. Az anyagi készletek túlnyomó része ebben az esetben az orosz raktárak közelében lenne. Az orosz légierő tűztámogatással enyhíthetné a logisztikai feszültséget. Ami bizonytalan, az az, hogy az orosz légierő meddig nyújt hatékony légi támogatást a NATO légierővel szemben, tekintettel arra, hogy a NATO képes a kalinyingrádi és szentpétervári orosz légvédelem hatékony hatótávolságán túlról is indítani a levegő-levegő nagy hatótávolságú rakétákat. Hasonló a helyzet a tengeren is. A légierő, a dízel-tengeralattjárók és a parti hajóelhárító rakéták kombinációja valószínűleg megakadályozza a Balti-tengeren mindkét fél számára a felszíni flották alkalmazását. (ez a bekezdés nehezen értelmezhető, álom, álom édes álom)

Az orosz hadseregnek elegendő harci ereje van a balti államok elfoglalására, de ez a művelet nem lesz gyors lefolyású, hacsak az orosz kormány nem csökkenti le az elfoglalni kívánt terület mértékét. A logisztikai erők csak egy fokozatosan megvalósuló műveletet támogathatnak, ami nem bontja meg a NATO egységét, hanem időt ad a NATO-nak a mozgósításra és a terület elfoglalására. Még ha a NATO úgy is dönt, hogy nem veszi birtokba azonnal a területet, tagállamai valószínűleg megbénító gazdasági szankciókat vetnének be Oroszország behódolásáig. Másrészt, például egy teljes jogú tagállam meghódításával, elérhetik a NATO-egység megbontásának célját, de ezt az orosz hadsereg logisztikailag nem tudja támogatni. A téves számítások nagy kockázatával jár, ha azt feltételezzük, hogy mind a harminc tagállamnak deklarálnia kell a NATO 5. cikkelyét. Papíron ez igaz, de a gyakorlatban, ha csak az Egyesült Államok (a harci erő biztosítása érdekében), Németország és Lengyelország (a biztonság érdekében) tartaná be az 5. cikket, Oroszország akkor is súlyos konfliktusba kerülne, amely a nukleáris küszöbön túl is eszkalálódhatna.

A lengyel forgatókönyv

Az orosz hadsereg logisztikai kihívásai a lengyel forgatókönyv szerint eltérőek az előzőtől. Kevesebb az időkényszer, de nagyobb nehézségek vannak a távolságok és a széles nyomtávú vasutak hiánya miatt, amelyek a fehérorosz határnál érnek véget. Lengyelországhoz legközelebbi vasútállomás a fehéroroszországi Grodnóban és Bresztben van. Az első 130 mérföldre (208km), a második 177 mérföldre (263km) található Varsótól. Egy 90 mérföldes (144km) képességű hadsereg számára ez egy hosszú utánpótlási vonal.

Kalinyingrád is számba jöhet egy másik lehetőségként, de ez nem praktikus, mivel az érintett  NATO-tagállamok tengerparttal rendelkeznek. A NATO légierejének, haditengerészeti erőinek és a lengyel szárazföldi hajóelhárító rakétáinak kombinált alkalmazása valószínűtlenné teszi a tengeri utánpótlást. A Military Balance szerint van ott egy orosz hadtest jelentős raktárakkal, de nincsenek támogató logisztikai egységek, amelyek biztosítanák az utánpótlást. A harcoló erőket a logisztikai csapatoknak kellene ezekkel a készletekkel ellátni körülbelül 45 mérföldes (72km-es) hatótávolságban. Az ottani helyőrség hosszú ideig ki tud tartani elszigetelten, de nem hajthat végre szárazföldi támadó hadműveleteket. Az orosz hadsereg el tudja érni Varsót, de nem tudja azt elfoglalni logisztikai szünet nélkül, meg kell állnia, hogy átkonfigurálja/javítsa a vasútvonalat, és harcászati csővezetékeket és arcvonalbeli raktárakat (arcvonalban raktárakat ?) építsen. Ahelyett, hogy a balti forgatókönyvhöz hasonlóan néhány napos szünetet tartana, a lengyel forgatókönyvben a szünet akár néhány hétig is eltarthat. Ez lélegzetet ad a NATO-nak a harci erő kiépítéséhez.

A logisztika megítélése az ukrán konfliktus értékeléséhez is hasznos, mivel az orosz erők ismét tömegesen vonulnak fel a határon. Az orosz szándékok komolyságának értelmezésének legjobb módja a logisztikai erők felépítésének és az utánpótlás raktárak elhelyezésének a nyomon követése, nem pedig a határra telepített zászlóalj harccsoportok számbavétele. A logisztikai felkészülés mérete és mértéke pontosan megmutatja, hogy az orosz hadsereg milyen messzire és mélyre tervez elmenni.

Orosz stratégiai tartalékok

Oroszország megerősítheti Nyugati Összhaderőnemi Stratégiai Parancsnokságát (Nyugati Katonai Körzet) az ország más részeiről, hogy növelje logisztikai erejét, de nem sokkal. Ahogy Michael Kofman rámutatott, a NATO képes horizontálisan eszkalálni a konfliktust azáltal, hogy veszélyben tartja a legtöbb orosz hadszínteret. Az orosz vezérkar nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a fenyegetést. Ennek eredményeként az orosz Központi Parancsnokság és a Keleti Parancsnokság egyes részei az egyetlen olyan összhaderőnemi parancsnokság, amely nem néz szembe külső fenyegetéssel, és képes megerősíteni a Nyugati Parancsnokságot. Az általuk biztosított támogató erőket azonban felemésztik az eszkalációval járó további harcoló erők. Az orosz hadseregben nincs extra tehergépjármű mennyiség, amelyek ne lennének lekötve a harcoló erők támogatásához.

Az orosz hadsereg egyik erőssége egy balti- vagy lengyelországi háborúban az lenne, hogy képes tartalékosokat és polgári teherautókat mozgósítani. Oroszország még mindig hatalmas mobilizációs kapacitással rendelkezik nemzetgazdaságában, ami a második világháború és a hidegháború öröksége. A civilek mozgósítása a háború megvívására azonban jelentős gazdasági és politikai költségekkel jár. Az otthoni politikai stabilitás fenntartásához az orosz népnek őszintén el kellene hinnie, hogy a hazájukat védik. Nem fogják eltűrni, hogy férjek, fiak és apák Putyin szeszélyére induljanak háborúba. Az orosz kormány utoljára az első csecsen háború (1994–1996) idején támaszkodott erősen a hadkötelesekre és tartalékosokra. Két hónapon belül nagy háborúellenes mozgalom indult el, amelynek élén a katonaanyák álltak.

Oroszország és a megmásíthatatlan tények

Az orosz hadsereg arra kényszerül majd, hogy logisztikai szünet nélkül szárazföldi offenzívát hajtson végre több mint 90 mérföldes (144km) távolságban a volt Szovjetunió határain túl. A NATO számára ez azt jelenti, hogy kevésbé aggódhat a balti államok vagy Lengyelország elleni jelentős orosz invázió miatt, és nagyobb hangsúlyt fektethet az orosz logisztikai hiányosságok kiaknázására azáltal, hogy távolabb vonja az orosz erőket utánpótlási raktáraiktól, és általánosságban megcélozza az orosz logisztikai infrastruktúra és logisztikai erők támadható pontjait. Ez azt is jelenti, hogy Oroszország nagyobb valószínűséggel fog korlátozott mélységű támadást indítani (elfoglalni az ellenséges terület kis részeit), amely logisztikailag fenntartható, 90 mérföldes (144km-es) hatótávolságon belül, nem pedig egy jelentősebb inváziót, az ellenfelet kész tények elé állító, nagyszabású műveleteket kiváltó, stratégiát kockáztatni.

Orosz szemszögből nem úgy tűnik, hogy az ellenfelet kész tények elé állító, nagyszabású, nagy mélységű műveleteket vagy a villámháborút szem előtt tartva építik logisztikai erőiket Lengyelországban. Ehelyett az orosz kormány ideális hadsereget épített fel az „aktív védelem” stratégiájához. Az orosz kormány olyan fegyveres erőket épített ki, amelyek kiválóan alkalmasak a hazai földön vagy határai közelében harcolni, és nagy mélységű tűzcsapásokat alkalmazni. Azonban nem képesek tartós szárazföldi offenzívára messze az orosz vasutaktól jelentősebb logisztikai leállás vagy a tartalékok tömeges mozgósítása nélkül.

Oroszország szándékait jelenleg egyre nehezebb megfejteni. A haderő struktúrája az ukrán határon lehet egy invázióra való felkészülés, vagy a kényszerdiplomácia újabb eszköze. Mindazonáltal, ha átgondoljuk Oroszország katonai logisztikai képességeit, a NATO betekintést nyerhet abba, hogy mit tervezhet Moszkva a következő lépésben – és mit tehet a nyugati szövetség saját érdekei védelmében.

A FAIT ACCOMLY JELENTÉSE: megelőző jellegű, az ellenfelet kész tények elé állító, további nagyszabású műveleteket kiváltó stratégia.

Beteljesedett eltervezett megvalósult műveletek.

Fait accomply kész helyzet elé állítás stratégiája/taktikája. Megmásíthatatlan, befejezett tény. Tényleges eredmény, tényleges tények, tényleges megvalósulás.

 

 

Néhány gondolat a karabahi háborúról és a végéről

A konfliktus egy hónapos évfordulója kapcsán írtam egy cikket a karabahi háborúról, amely összefoglalta a harci cselekményeket és a címben is jelzett megállapításra jutott: Drónokra váltottak, így nyerhetnek háborút az azeriek az örmények ellen 

A kapitulációt követő napon erre jutottam az FB oldalamon az motivációkat illetően:"Végét ért a karabahi háború. Ritkan érnék manapság így végét, teljes kapitulacioval. A kapitulációt az örmény elnök jelentette be, nem a karabahi vezető. A bejelentés értelmében az azeri területeket kiuritik az örmények, a Lachin korridort orosz békefenntartók fogják biztosítani (kb 1500). Ha jól értem, így az a azeri erők nem mennek be Karabahba. Ha így van, akkor ez egy tisztességes megoldás Alijevtol, és nem azt amit az örmények és a sajtó vizionált, hogy majd jön a genocídium. Persze az még jöhet de az első lépest az úton Alijev most nem tette meg. És ez nagy eredmény. Ahogy várható volt, Moszkva azért a háttérben nem adta fel, és ezzel a megoldással megmaradt a kétoldalú kapcsolatok  őre. TR szerepe még kérdéses a jövőben de mindenképpen megerősödve jött ki. Meglátjuk hogyan viselkedik az azeri oldal most, mindenesetre ez egy nagylehetoseg nekik, hogy rácáfoljanak a rossz hírükre."

Az alábbiakat pedig a következő írtam a török pontos szerepe kapcsán: Tegnap összevissza röpködtek a hírek, hogy akkor most a törökök részt vesznek-e valahogy a karabahi megállapodásban vagy sem. Nyilván ha igen, annak óriási implikáció lettek volna/lennének. Hiszen helyet kapnának a nagyok asztalánál, vagy párhuzamosan lehetnének jelen a Minszk csoport mellett.

A tisztánlátás végett az orosz-azeri-örmény megállapodás nem szól egy szót sem a törökökről, az az orosz békefenntartók szerepéről szól, akik majd a két fél közé állnak (vagy már fel is vonultak részben).

A törökök szerepe máshol jelenik meg, amihez a megállapodásnak nincs köze, de amely régóta érzékeny pontja a karabahi kérdésnek, ez pedig a tűzszünet sértések nyilvántartása (a kivizsgálásról még nincs szó). Erről egyelőre mindenki hallgat még, ezért keltek szárnyra különböző verziók Ankara szerepéről. Egyelőre annyit tudunk, amit az orosz külügy szóvivője egy sajtótájékoztatón elmondott (Köszönet Besztercei Zoltánnak a linkért): Lesz valóban egy orosz-török tűzszüneti ellenőrző központ (центр по контролю за прекращением огня, ceasefire control center) és ez pedig Azerbajdzsán területén lesz. Gondolom ez azt jelenti, hogy nem Karabah területén lesz? Tekintve, hogy ezt az orosz külügyi szóvivő tisztázza, arra kell gondoljak, hogy tudnak róla és elfogadták ennek a központnak (és a török jelenlétnek) a tényét, de biztos nem kezdeményezték. Ez viszont azt is jelenti, hogy a háttérben a török-azeri egyeztetés továbbra is intenzív és még főzhetnek ki dolgokat. A tűzszüneti megfigyelők jelenlétét korábban ellenezte Baku de most hogy fölényben van, és hogy ezzel a török jelenlét is megoldható belement/kezdeményezte. Mivel nyerő helyzetben van nem lesz érdeke a tűzszünet megsértése, így ha az örmények teszik, felhasználhatja propaganda célokra. Más kérdés persze, hogy a központ adatait a tűzszünetsértésekről mennyire fogja bárki hitelesnek elfogadni, hiszen rajtuk kívül csak az oroszoknak lesz külső szereplőként hozzáférésük a terephez. центр по контролю за прекращением огня будет

Ezzel a lépéssel a törökök ott is vannak meg nicsenek is, nem váltottál le a Minszk csoportot, de egy kicsit szerephez is jutottak.

Orosz stratégia a karabahi konfliktusban

A korábbi orosz aktivitáshoz képest (Szíria, Líbia) kicsit meglepődtek sokan, hogy az oroszok miért ilyen passzívak a mostani karabahi konfliktusban, miközben egyfelől védelmi szerződéses viszonyban Örményországgal, másrészt a Kaukázusra mindig is úgy tekintenek - és ezt elvárják másoktól is - mint a saját hátsó udvarukra. 

Ez az orosz passzivitás "gyilkos", abban az értelemben, hogy gyengíti az orosz pozíciókat mindkét fent említett szinten. Egyfelől az örmények bizalma folyamatosan gyengül az oroszokban, másrészt az orosz nem lépések kikezdik Moszkva jogát/gyakorlatát, hogy senki ne szóljon az ottani dolgokba.

 De miért nem lépnek oroszok? Erről szól az ECFR elemzése, és fő érve nekem nagyon tetszik, és szerintem logikus. Azt mondja a szerző, hogy Moszkva már nagyon frusztrált az örmények viselkedésétől (évtizedekre gondoljunk), akik eddig az "atombiztos" orosz támogatással a hátuk mögött semmiféle megállapodásra, engedményre nem voltak hajlandóak tárgyalni az azeriekkel. Most Moszkvanak elege lett, és a passzivitásával arra kényszeríti Jerevánt, hogy egy kicsit újragondolja a viselkedését. Persze a hadszintéren történtek is erre kényszerítik, mert olyan területeket veszít el, amelyeket 30 éve tart birtokában. Már csak érdekességként jegyzem meg, hogy az orosz-örmény viszonyrendszernek ez a belső logikája nem egyedi, az USA és öbölbeli szövetségesi (plusz Izrael) között ugyanilyen dinamikák zajlottak le, amikor Obama alatt az amcsik megkezdték a korábbi kapcsolatrendszer gyengítését. Sok oka volt annak is, de az egyik az volt, hogy Obamanak elege volt, hogy az arab partnerek az amerikai ököl mögé bújva próbálták lejátszani a meccsüket Iránnal.

BTR-D deszantjármű Kubinkán

 A kubinkai Patriot múzeum egyik legjobb darabja egy deszantra felkészített BTR-D volt. Ahogy elnézem a wiki-t, ez a típus a BMD-1 csapatszállító változata volt, torony nélkül, kicsivel hosszabb test és gyengébb páncélzat (és gyalogsági harcjármű helyett páncélozott szállító harcjármű, IFV helyett APC). Afganisztánban intezíven használták, és számos ex szovjet haderőben a mai napig használják a járművet. 

Kanadai Nyitott Égbolt (Open Skies) megállapodás dokumentumok

Nem tudom van e valakinek kedve olvasgatni Nyitott Égbolt jelentéseket, de Steffan Watkins kanadai kutató oldalán megteheti. Ez a bizalomerősítő megállapodás, amit még a hidegháború vége felé kötöttek, azért került be a hírekbe, az USA jelezte, hogy kilép belőle. A lényeg, hogy előre meghatározott szempontok és szabályok alapján a részes országok berepülhetnek egy másik ország fölé és fotózhatják a tájat maguk alatt. Oroszok amerikaiakat, magyarok oroszokat, németek lengyeleket, ahogy tetszik.

Szigorú protokollok vannak mindenre, és minden útról jelentések készülnek és fényképek, amelyeket minden tagállam megkap. Azaz amit az oroszok fotóznak az USA felett, az megkapják az amcsik is utána, stb. stb.

Az alábbi dokumentum csomag azért érdekes, mert egy kanadai kutató kikérte a kanadai hatóságoktól, az orosz repüléseket Kanada felett, és a  kanadai repüléseket Oroszország felett. És mintegy öt évvel a kérés benyújtása után meg is kapta.

Szenzációs dolgokat tartalmaz? Nem. Fotók vannak benne? Nincsenek. A repült útvonalak koordinátái vannak benne és a két fél megjegyzései az egyes utakkal kapcsolatban. Így a dokumentumok egyszerűen csak bepillantást engednek, hogy ezek a repülések hogyan néznek ki, megmutatják, hogy minden tervezés ellenére milyen kaotikusak tudnak lenni a programok és rávilágítanak pl hogy a kanadaiak mennyire akarták (amikor az oroszokat fogadták), hogy az a repülési program egy jó hangulatú, az együttműködést erősítő program legyen és ezért megtettek mindent. Vagy hogy a kanadaiak mennyire figyelmetlenek voltak, amikor Oroszországban repültek, mert nem vettek figyelembe rendelkezéseket, vagy mert nem vittek magukkal oroszul beszélő személyt a repülésekre. Az a fantasztikus, hogy tényleg minden a legapróbb szintig szabályozva van (pl a helyi nyelvet beszélő kötelező jelentléte a megfigyelő ország részéről).

Persze aki nem szokott ilyen anyagokat olvasni, az azon is meglepődhet, hogy a nagypolitika sajtóban megjelenített hangneméhez képest, mennyire normális hangulatú az együttműködés a felek között. És biztos vagyok benne, hogy hasonló hangvételű jelentések születtek a többi NATO ország hatóságai esetében is.

Nyilván az hazai relevanciája az lenne, ha most valaki fogná és itthon is kikérné ezeket az anyagokat. Érdekes lenne belőle egy tanulmányt írni, egyáltalán csak megismerni, hogy kik jöttek Magyarországra és mi milyen országokban voltunk megfigyelő repüléseken. Arra emlékszem, hogy Nyitott Égbolt megállapodás elején épp Magyarország és Kanada volt az, amely próbarepülésekkel kidolgozta a megállapodás technikai részleteinek alapjait, és aztán folytattunk közösen is ilyen repüléseket, részben a kanadaiak egyik C-130-asával, részben az egyik An-26-ossal (bár lehet ez már nem a kanadaiakkal közösen volt).

Mennyire lehet vakáció, amikor nem dolgozol az új norvég kémhajón?

Ez kémhajós érdeklődés onnan jött, hogy egy norvég hír kapcsán eljutottam a Marjata nevű kémhajóhoz, ami egy meglehetősen csúnya és kicsi hajó anorvég haditengerészetben. Ahogy utánolvastam, kiderült hogy már Eger a neve és az új Marjata (sorban ez a negyedik), már inkább hasonlít egy luxus krúzerre mint egy kis hánykolódó kémhajóra. Oké persze ott vannak rajta az antennák meg még ki tudja mi, de tágas, széles nagy hajóról van szó.

Forrás. )Ez a cikk önmagában is érdekes, a hajó különleges formája, Ramform teste elsősorban a tengerállóságával, stabilitásával áll összefüggésben)

És a következő gondolatom az volt, hogy na aki ezen szolgál, az egy kiránduláson vesz részt, már ha szeret hajókázni az északi jeges tengeren (én szeretnék hajókázni). Csak gondolom, hogy tágasak a kabinok, van edzőterem, úszómedence, jó konyha és könyvtár. Érdemes belegondolni, hogy egyébként milyen szar lehet egy kémhajón dolgozni. Egybe le kell nyomni heteket, hónapokat család nélkül, a munkádon kívül más munkád nincsen, és nagyon nem is tudsz csinálni mást. Mint egy katonai tábor Afganisztánban, Irakban, csak nem vagy közvetlen életveszélyben, de ugyanúgy monoton az egész.

Forrás: 

Persze a váltás könnyebben megoldott, mert helikopterrel vagy kikötő látogatáskor feljöhet a váltás, de azért még is csak egymagadban dekkolsz. Otthon legalább csak 8-10 órát látod a kollégáid, itt 7/24-ben. Az előző Marjatan állítólag 50 hírszerző dolgozott, ez a hajó másfélszer olyan hosszú, és amit látni a kiszorításáról adatot, aszerint az egynegyedével nagyobb.

Az új Marjatát Romániában építették (lásd még a svédeket a lengyelekkel), aztán végigvontatták a Boszporuszon és Gibraltáron keresztül Norvégiáig. Mennyi kérdésem lenne, hogy ezt mégis hogyan csinálják. Itt felszerelték, és bár nem emlékszem konkrétan, de az amerikai együttműködés itt is megvolt a technika tekintetében.

Most (2015-ben állt asszem rendszerbe az új hajó) először egyszerre két kémhajója is lesz a Norvég Hírszerzésnek (Norwegian Intelligence Service, Norsk Etterretningstjenesten), ami már önmagában is eszkalációt jelent a megelőző évtizedekhez képest. Ennek két különálló oka is van. Egyrészt az ukrajnai orosz beavatkozás mindent megváltoztatott, de ha nem is történt volna, Moszkva egyébként is intenzíven elkezdte az Arktisz militarizálást. Novaja Zelmjan régi légibázisok újjáépítése. Sarvidéki hadviselésre felkészített és dedikált alakulatok, és egy új állandó szárazföldi bázis valahol magasan a 80-ik szélességi kör felett. Erről voltak szuper képek, majd megkeresem egy következő posztban. Mindezek mellett az oroszhaditengerészet tevékenysége is megélénkült, új, modernebb tengeralattjáró típusok, hadihajók mind több feladatot adnak a norvég hadseregnek és a hírszerzésnek is.

Már nem tartozik szorosan ide, de Norvégia néhány évtized után ismét állandó katonai jelenlétet hoz létre Finnmark tartományban, a sarkkörön túl. Kirkenesbe (ez az orosz határ mellett van) egy ranger századot telepít, Porsvangerben, pedig ha jól emlékszem egy lövészzászlóalj kerül. Szerencsém, hogy voltam mindkét városban, talán lesz értelme előkeresni a régi képeket? Remélem még eljutok oda még egyszer, és már a katonákat is fogom tudni nézni. 😊