Nos Iránban megvoltak a választások pénteken és sok furcsaság mellett a jelenlegi elnök Mahmud Ahmadinezsád nyerte meg a választásokat.
A parlamenti- és az elnökválasztások majdnem demokratikusak Iránban és 1989-óta szabadok és tiszták (nem csalják el). Úgy tűnik ez idén másképp alakult, a vesztes tábor hívei tüntetnek tízerével, ami nagy szó Iránban, mert nem jellemzőek a rendszer-ellenes tömegdemonstrációk.
A kampányról, amely olyan volt mint egy vérbeli nyugati országban, már említettem írt Rózsa Erzsébet a Magyar Külügyi Intézetben, nem sokkal később én is elkövetettem Ablaka Gergő barátommal egyet, amely kicsit általánosabban nézte a választások előtt a helyzetet. Gergő éppen kint van Iránban és ha jól látom írogat a Népszabadságnak.
Erősen úgy néz ki, hogy ezúttal elcsalták a választásokat, ami nem általános. A fő érveket az Irán szakértő Juan Cole foglalta össze precízen a blogján. A lényeg, hogy Ahmadinezsád olyan helyeken is nyert, ahol teljesen elképzelhetetlen. Mondjuk fő riválisa szülővárosában. Egy másik kihívója Mehdi Karrubi 2005-ben 5 millió szavazatot gyűjtött most 300.000-t. Van ilyen aránytalanság?
Itt vannak a tartományi eredmények, bár ahogy nézem ezek sem a hivatalosak még.
A wikipédia nagyon, és folyamatosan követi az eseményeket
Juan Cole-nak itt van egy jó kis áttekintése az iráni társadalomról, nagyon kritikus és nagyon jó. De azt hiszem, hogy jelenleg az iráni társadalom annyira megosztott, hogy nehéz hosszú távon megálló jó következtetéseket levonni.
A két tábor közötti kiélezett helyzetre jellemző, hogy hihetetlen információk látnak napvilágot. ez egy feltételezett levél néhány belügyes alkalmazottól (név nélkül), akik állítják, hogy a választási csalásra előre készült a hatalom, sőt ehhez vallásjogi felhatalmazást is szereztek az egyik vallási vezetőtől.
Egy másik ilyen a neten és ellenzék soraiban keringő info, hogy a választások után néhány belügyes megsúgta az eredményeket az fő ellenzéki Mir-Hoszein Muszavinak. Ebből az derült ki, hogy ő nyerte meg a választásokat, mindjárt az első fordulóban (ha 50%+1 szavazatot szerez a jelölt, nincs második forduló).
A tüntetések folytatódnak, a hatalom ellentüntetések szervez, és valós tömegek egyelőre úgy tűnik nem mozdul meg az eredmény megváltoztatása érdekében. A többit, majd ha megjelentek a cikkeim :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iráni választások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iráni választások. Összes bejegyzés megjelenítése
kedd, június 16, 2009
hétfő, június 08, 2009
Közelgő iráni választások
Közelednek az iráni választások, a hetemet most ez fogja elvinni. Bár a stratégia döntések az országban nem az államfő szintjén dőlnek, azért az ország gazdaságpolitikája, a külkapcsolatok és a lakosság hangulata szempontjából nem mindegy hogy ki az államfő. Ja, nem mondtam, államfő lesz
Nyugaton azért értik félre, és rettegnek feleslegesen a jelenlegi államfő személyétől, mert ez az államfői cím félrevezető. aki nyugaton államfő (és közevetlenül választják és ennyit szerepel) az általában irányítja is az országot.
A mostani iráni államfő Ahmadinedzsád is irányítja persze az országot, de a legfontosabb kérdésekben (atombomba, USA-iráni, izraeli-iráni kapcsolatok) nem dönt, hanem a "Legfelső vallási vezetőnek" fordított Khamenei ajatollah. De még ez sem igaz így, mert az országnak van egy szűk körű, informális politikai elitje, akik mind a 1979-es iszlám forradalom aktív tagjai voltak (mostanában jó öregek), és komoly döntések meghozatalát valahova oda sejtik a szakértők.
Rózsa Erzsébet írt egy remek gyorselemzést a mostani kampányról. Az a durva, és nyugaton (itthon) sokan nem is gondolják, hogy olyan kampány folyik, mit nyugaton. Igen Roadshow, Facebook, videospotok, választási plakátok, televíziós vita, weboldal stb. Hozzáteszem az irániak nem tőlünk hanem egyenesen az USA-tól tanulnak ilyen dolgokban.
Az, hogy mennyi energiát fektetnek a kampányba a jelöltek, hogy programokkal vitáznak (még ha néma populisták is - mondom én Magyarországról, hehe) mutatja, hogy az iráni választáok nem olyanok mint a arab világ vagy más diktatúrák előre lejátszott, tétnélküli referndumai. Ez nem sima diktatúra, a rendszernek komoly legitimitást ad, hogy elmegy 30-40 millió ember szavazni, 50-60 százalékos részvételi arányokat produkálva (nem 99 százalékosakat). Ezek a választások bizonyos mértékben arra is lehetőséget adnak, hogy bár az ország stratégia céljait nem tudja befolysolni a lakosság, (azt továbbra is néhány tucat, száz, nem válaszott ember dönti el), de az arányokra, a hangsúlyokra igenis lehet hatással a nép hangja.
Leegyszerűsítve itt is reformerek és konzervatívok szállnak harcba, de ennél persze bonyolultabbak a dolgok. A rendszer alapjait egyik jelölt sem akarja megváltoztatni, csak a hangsúlyokat. A 2005-ben hatalomra került és most újraválasztásáért küzdő Mahmud Ahmadinezsád pl igen konzervatív, populista és egyszerű ember. Néhány elemző szerint méltó párja volt ifj. George Bushnak.
Ma sem értik hogyan nyerte meg a választásokat, mert ismeretlen volt korábban az országban (Teherán polgármestere volt, ami ott nem jelent országos ismertséget). Az elmúlt négy évben elsősorban Izrael szapulásával, az iráni atomfejlesztések hangzatos védelmével és az iráni lakosság morális tartásával volt elfoglalva. Az amúgy is gyenge iráni gazdaság - rossz/populista döntései miatt még rosszabb helyzetbe került. Ezzel próbálják most megfogni az kihívói.
A verseny annyira kiélezett, hogy egy hír szerint Ahmadinezsád vallási mentora kiadott egy olyan fatwát, amely szerint megengedett a választási csalás a győzelem érdekében.
Nem tudom elhiggyem-e. Egyrészt a fatwa titkos, csak onnan tudunk róla, hogy valaki látta és megküldte több helyre (és erről beszámolt), de onnan egyelőre nincs visszaigazolása ennek. Aztán ez elég példátlan bevatkozás lenne a politikába még iráni viszonylatban is. Szóval nem tudom.
A válaszátok pénteken lesznek, még visszatérek addig.
Nyugaton azért értik félre, és rettegnek feleslegesen a jelenlegi államfő személyétől, mert ez az államfői cím félrevezető. aki nyugaton államfő (és közevetlenül választják és ennyit szerepel) az általában irányítja is az országot.
A mostani iráni államfő Ahmadinedzsád is irányítja persze az országot, de a legfontosabb kérdésekben (atombomba, USA-iráni, izraeli-iráni kapcsolatok) nem dönt, hanem a "Legfelső vallási vezetőnek" fordított Khamenei ajatollah. De még ez sem igaz így, mert az országnak van egy szűk körű, informális politikai elitje, akik mind a 1979-es iszlám forradalom aktív tagjai voltak (mostanában jó öregek), és komoly döntések meghozatalát valahova oda sejtik a szakértők.
Rózsa Erzsébet írt egy remek gyorselemzést a mostani kampányról. Az a durva, és nyugaton (itthon) sokan nem is gondolják, hogy olyan kampány folyik, mit nyugaton. Igen Roadshow, Facebook, videospotok, választási plakátok, televíziós vita, weboldal stb. Hozzáteszem az irániak nem tőlünk hanem egyenesen az USA-tól tanulnak ilyen dolgokban.
Az, hogy mennyi energiát fektetnek a kampányba a jelöltek, hogy programokkal vitáznak (még ha néma populisták is - mondom én Magyarországról, hehe) mutatja, hogy az iráni választáok nem olyanok mint a arab világ vagy más diktatúrák előre lejátszott, tétnélküli referndumai. Ez nem sima diktatúra, a rendszernek komoly legitimitást ad, hogy elmegy 30-40 millió ember szavazni, 50-60 százalékos részvételi arányokat produkálva (nem 99 százalékosakat). Ezek a választások bizonyos mértékben arra is lehetőséget adnak, hogy bár az ország stratégia céljait nem tudja befolysolni a lakosság, (azt továbbra is néhány tucat, száz, nem válaszott ember dönti el), de az arányokra, a hangsúlyokra igenis lehet hatással a nép hangja.
Leegyszerűsítve itt is reformerek és konzervatívok szállnak harcba, de ennél persze bonyolultabbak a dolgok. A rendszer alapjait egyik jelölt sem akarja megváltoztatni, csak a hangsúlyokat. A 2005-ben hatalomra került és most újraválasztásáért küzdő Mahmud Ahmadinezsád pl igen konzervatív, populista és egyszerű ember. Néhány elemző szerint méltó párja volt ifj. George Bushnak.
Ma sem értik hogyan nyerte meg a választásokat, mert ismeretlen volt korábban az országban (Teherán polgármestere volt, ami ott nem jelent országos ismertséget). Az elmúlt négy évben elsősorban Izrael szapulásával, az iráni atomfejlesztések hangzatos védelmével és az iráni lakosság morális tartásával volt elfoglalva. Az amúgy is gyenge iráni gazdaság - rossz/populista döntései miatt még rosszabb helyzetbe került. Ezzel próbálják most megfogni az kihívói.
A verseny annyira kiélezett, hogy egy hír szerint Ahmadinezsád vallási mentora kiadott egy olyan fatwát, amely szerint megengedett a választási csalás a győzelem érdekében.
Nem tudom elhiggyem-e. Egyrészt a fatwa titkos, csak onnan tudunk róla, hogy valaki látta és megküldte több helyre (és erről beszámolt), de onnan egyelőre nincs visszaigazolása ennek. Aztán ez elég példátlan bevatkozás lenne a politikába még iráni viszonylatban is. Szóval nem tudom.
A válaszátok pénteken lesznek, még visszatérek addig.
szerda, január 30, 2008
Parlamenti választások Iránban
Nem akarok sokat írni még erről, mert nagyon az elején vagyunk, de elkezdődtek szállíngózni az első hírek az iráni parlamenti választásokról. Ott persze nincs a törvényhozásnak olyan szerepe, mint egy nyugati demokráciában (bármit is mondjon erről az alkotmány), de fontos szereplője és terepe a politikai küzdelmeknek.
Minden alkalommal belinkelem ezt a korábbi posztot, ami szerintem alap, hogy lássuk, hogy is áll Irán gazdaságilag, társadalmilag a 21. század elején, és hogy kik irányítják a politikát.
A választások március 14-én lesznek, már megkezdődött a jelöltek regisztrálása és diszkvalifikálása. Első körben a Belügy Min. által működtetett honlapon lehet jelentkezni, erre azért kapjuk fel itthon a fejünket, mert ez jól jellemzi mit tudhat még Irán ha neten kell regisztrálnia magát egy képviselőnek (nálunk mi lehet a helyzet?)
Az iráni választások állandó velejárója a tömeges kizárás, amivel a rendszer így próbálja távol tartani a megbízhatatlan vagy túlzottan reformernek tartott jelentkezőket (képzeljük el micsoda adatbázist kell ehhez fenntartani). Bár a hivatalos szervek még nem adtak számot, különböző iráni politikai szervezetek szerint kb 3000 jelöltet utasított vissza a BM a 7168 jelentkezőből.
Mi a tétje a választásnak? Innen nézve annyira nem sok. Az országnak van egy konzervatív és populista nézeteket valló, tapasztalatlan államfője. Mellette van, egy részben támogatóiból álló konzervatív parlament. Ez elvileg szavatolná a jó együttműködést (korábban minden állásra volt példa lásd: konz-reformer/államfő-parlament), ám Ahmadinedzsád populista intézkedései talán több bajt mint eredményt hoztak az embereknek. A választási ígéretek elmaradása pedig a konzervatív tábor gyengülését hozhatja magával (kevesebben szavaznak a jelöltjeikre, mert az általuk támogatott államfő nem tartja be az választási ígéreteit).
Ahmadinedzsád megválasztása 2005-ben nem volt véletlen, és mikor ilyet olvasok egy kicsit mindíg büszke vagyok magamra. Innen Magyarországról nehéz valami értelemeset hozzátenni Iránhoz. Két évvel ezelőtt azt írtam az Egyenlítő folyóiratba, hogy a konzervatívok felkészültek a hatalom visszavételére a reformerektől, nem csak ad hoc módon elcsalták a választást maguk számára. Erre mit olvasok most?
Ahmadinejad’s 2005 election, one of his chief lieutenants observed after the victory, was no “accident.” It was the result of “two years of complicated, multifaceted planning” by a coalition that included Revolutionary Guards commanders, a handful of clergy, some leaders of the Basiji (unhappy that the government had not yet given them jobs in the coveted civil service), and friends and allies of Ahmadinejad from his days as mayor of Tehran. This coalition was helped to victory by Ayatollah Khamenei.
Hogy jön ez ismét a választásokhoz? Úgy hogy Ahmadinedzsád nem igazán tudott kijönni saját táborával, többször a a legfelső vezetőnek, Khameneinek kellett helyre tennie, volt hogy a két fél közötti vitában a parlamentnek adott igazat. Most pedig nem mindegy, hogy kinek az emberei jutnak be a törvényhozásba illetve annak milyen lesz a viszonya a még egy évig pozícióban levő elnökkel. A két fél viszonya nagyban segítheti vagy hátráltathatja a Ahmadinedzsád belpolitikai terveit, ígéretei végrehajtását és végső soron újraválasztását.
Lezárásként a fenti idézet forrása egy hosszabb publicisztika, amelyben friss információkat találunk az elnök 2005-ös megválasztásának körülményeiről, populista ígéreteiről, a politikai háttéralkukról és arról a furcsa folyamatról, amely során Ahmadinedzsád lassan kikoptat maga körül mindenkit, elveszti saját támogatóit és még saját táborán belűl is egyre többen kritizálják. Abbas Milani: Pious Populist Understanding the rise of Iran's president, Boston Review, 2007 november/december.
Minden alkalommal belinkelem ezt a korábbi posztot, ami szerintem alap, hogy lássuk, hogy is áll Irán gazdaságilag, társadalmilag a 21. század elején, és hogy kik irányítják a politikát.
A választások március 14-én lesznek, már megkezdődött a jelöltek regisztrálása és diszkvalifikálása. Első körben a Belügy Min. által működtetett honlapon lehet jelentkezni, erre azért kapjuk fel itthon a fejünket, mert ez jól jellemzi mit tudhat még Irán ha neten kell regisztrálnia magát egy képviselőnek (nálunk mi lehet a helyzet?)
Az iráni választások állandó velejárója a tömeges kizárás, amivel a rendszer így próbálja távol tartani a megbízhatatlan vagy túlzottan reformernek tartott jelentkezőket (képzeljük el micsoda adatbázist kell ehhez fenntartani). Bár a hivatalos szervek még nem adtak számot, különböző iráni politikai szervezetek szerint kb 3000 jelöltet utasított vissza a BM a 7168 jelentkezőből.
Mi a tétje a választásnak? Innen nézve annyira nem sok. Az országnak van egy konzervatív és populista nézeteket valló, tapasztalatlan államfője. Mellette van, egy részben támogatóiból álló konzervatív parlament. Ez elvileg szavatolná a jó együttműködést (korábban minden állásra volt példa lásd: konz-reformer/államfő-parlament), ám Ahmadinedzsád populista intézkedései talán több bajt mint eredményt hoztak az embereknek. A választási ígéretek elmaradása pedig a konzervatív tábor gyengülését hozhatja magával (kevesebben szavaznak a jelöltjeikre, mert az általuk támogatott államfő nem tartja be az választási ígéreteit).
Ahmadinedzsád megválasztása 2005-ben nem volt véletlen, és mikor ilyet olvasok egy kicsit mindíg büszke vagyok magamra. Innen Magyarországról nehéz valami értelemeset hozzátenni Iránhoz. Két évvel ezelőtt azt írtam az Egyenlítő folyóiratba, hogy a konzervatívok felkészültek a hatalom visszavételére a reformerektől, nem csak ad hoc módon elcsalták a választást maguk számára. Erre mit olvasok most?
Ahmadinejad’s 2005 election, one of his chief lieutenants observed after the victory, was no “accident.” It was the result of “two years of complicated, multifaceted planning” by a coalition that included Revolutionary Guards commanders, a handful of clergy, some leaders of the Basiji (unhappy that the government had not yet given them jobs in the coveted civil service), and friends and allies of Ahmadinejad from his days as mayor of Tehran. This coalition was helped to victory by Ayatollah Khamenei.
Hogy jön ez ismét a választásokhoz? Úgy hogy Ahmadinedzsád nem igazán tudott kijönni saját táborával, többször a a legfelső vezetőnek, Khameneinek kellett helyre tennie, volt hogy a két fél közötti vitában a parlamentnek adott igazat. Most pedig nem mindegy, hogy kinek az emberei jutnak be a törvényhozásba illetve annak milyen lesz a viszonya a még egy évig pozícióban levő elnökkel. A két fél viszonya nagyban segítheti vagy hátráltathatja a Ahmadinedzsád belpolitikai terveit, ígéretei végrehajtását és végső soron újraválasztását.
Lezárásként a fenti idézet forrása egy hosszabb publicisztika, amelyben friss információkat találunk az elnök 2005-ös megválasztásának körülményeiről, populista ígéreteiről, a politikai háttéralkukról és arról a furcsa folyamatról, amely során Ahmadinedzsád lassan kikoptat maga körül mindenkit, elveszti saját támogatóit és még saját táborán belűl is egyre többen kritizálják. Abbas Milani: Pious Populist Understanding the rise of Iran's president, Boston Review, 2007 november/december.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)