vasárnap, március 21, 2021

Nyolc fő a magyar részvétel az afganisztáni NATO misszióban

 

Ismerősök kérdezték múltkor, hogy az létezik-e, hogy kivontuk az erőinket Afganisztánból. Mondtam, arról biztos tudtunk volna, lett volna hír. 2015 óta konstans 80-100 fő volt a létszám, hogy tavaly még olvastam a HM hírekben, hogy a nyugat-afganisztáni Herátba is kiment talán egy szakasznyi katona egy egyszeri váltásra. 

Múlt héten aztán láttam egy hírt, az új váltásunk kiérkezéséről (Honvédségi Airbus-val, tudom valójában csak ez érdekes sokaknak :)), rákattintottam, és tényleg csak nyolc embert láttam a képben. Ezt többféle képpen lehet értékelni, egyfelől, ha  komolyan vettük az USA és a tálibok megállapodását a május elsejei kivonulásról, arról ez volt az egyetlen felelős lépés, mert az utolsó pillanatban nem lehet felszámolni a jelenlétet. Ugyanakkor az Eltökélt Támogatás misszió többi tagja nem így gondolkodott, hiszen akkor összeomlott volna a misszió. Persze lehet más országok is csökkentették a létszámot, sőt lehetnek országok, akik ugyanígy csináltak, ehhez nem ismerem a többi ország létszámtrendjeit. És természetesen releváns érv (lehet) részünkről az is, hogy novembertől indul a KFOR parancsoki beosztás, ahova extra létszámot kell biztosítani. Ha az USA nem vonul ki május elsejével, és a megkapom a COVID oltásaimat, még teszek egy utolsó kísérletet ennek a nyolc embernek a meglátogatására. Végül is ott voltam a PRT indulásakor is 2006-ban, megnézném a végét is (persze csalok, mert az afgán szerepvállalásunk nem ott kezdődött)

szombat, március 13, 2021

A kínai haditengerészet Luyang III rombolója, a Type 052C és D verziók különbsége

 A dániai képeim nézegetésekor beletelt egy kis időbe, míg rájöttem mi a különbség a Type 052 C és D verziói között. A neten keresve persze elsőre teljes a zűrzavar, mert a képszerkesztőknek és bloggereknek nincsenek ilyen skrupulusaik. Ami feltűnt, hogy az én "hajómnak" kör alakú indítócellái voltak a HHQ-9es légvédelmi rakéták számára, a hajó közepén két keresztbe állított négyes indítótubus fogadta be a hajó elleni célokra telepített YJ-62  rakétákat, és hogy a taton csak egy hangárajtó volt, nem kettő. Közelről ezek így néztek ki. A cikkekben említett második, a  fedélzet hátulján levő  HHQ-9 SAM indító fel sem tűntek, mivel a hangár mögött vannak.

És akkor a Type 052C és a D verziók összehasonlítása, persze csak külsőre. A leglátványosabb része a kérdésnek, amihez nem kell felülről látni a hajót az a 360 fokot lefedő, négy radar elem burkolata. A C verziónál ez köríves, a D verziónál síkban helyezkedik el. Persze ez csak a legvégén tűnt fel nekem, először az indító cellák eltérő alakja lepett meg. A C verziónál a kör alakú , a D verziónál téglalap alakúak. Emellett a hajó elleni YJ-62 indító eltűntek a hajó középfedélzetéről, és a tat, azaz inkább a hangár formája is átalakításra került gondolom a hátsó indítótubusok kialakítása miatt. A D verzióban átalakításainak (és a kínai  rakétatechnológia fejlesztésének) köszönhetően, Kína így más képes volt egységesíteni a különböző funkciójú rakétáit, úgy hogy azok mindegyik ugyanabba a cellába férjen bele. A YJ-62 hajó elleni rakétákat az YJ-18 és YJ-83 rakétákkal váltották fel.

A képek forrása itt és itt.
A korábbi, nagyobb méretű AShM rakéták elhagyása révén, az indító cellák száma is megnőtt egy keveset. 56 (6x6 elől, 2x4 YJ-62 középen és mögött 2x6 HHQ-9es megint) helyett 64 (elől és hátul is 32 cella lett kialakítva vegyesen). HHQ-9 légvédelmi rakéta mellett megjelent HHQ-16 közepes hatótávolságú SAM és a hangár tetejére még extrába felkerült egy rövid hatótávú rakétaindító is. (a orrban levő hajóágyút is 100 mm-esről 130 mm-esre cserélték ki. Azt hiszen összességében mondhatjuk hogy erősebb fegyverzetű lett a D verzió.

Itt van néhány fotó a TYPE 052C verzióról, Dániából, a PLAN DDG 152 hajóról.













hétfő, március 01, 2021

Iráni rakétatámadás az al-Asad bázis ellen

 Eszméletlen jó dokumentumfilmet készített a 60 Minutes nevű (világhírű) tévéadás az al Asad elleni iráni támadásról. Elképesztő, mert nyilatkozik benne mindenki, akinek lényegében köze volt, átélte a támadást beleértve a legfelső amerikai katonai parancsnokot is, aki elrendelte korábban Kászem Szulejmani kilövését. Elmondása szerint hírszerzési információjuk volt arról, hogy Szulejmaniék újabb támadásokra készülnek napokon vagy heteken belül.


A dróntámadás után arról is volt információjuk, hogy Irán megkezdte az előkészületeket egy ballisztikus rakétákkal való válaszcsapásra. Mint elhangzik, követték amint Teherán 27 rakétát kezdett el feltölteni és azt is tudták, hogy az al-Asad bázist célozzák meg velük. Mivel a bázisnak nem volt ballisztikus rakétaelhárító rendszere, ezért a bázisról mintegy 50 repülőeszközt és 1000 katonát evakuáltak, amilyen gyorsan csak tudtak. Csak annyi katona maradt ott, amennyi feltétlen szükséges volt a bázis további működtetéséhez.

A bunkerek alapvetően csak kisebb rakéták ellen voltak jók kivéve párat, amelyet még Szaddam Huszein idején építettek, de oda nem fért be mindenki. A terv része a volt, hogy a katonák egy része kimegy a sivatagba relatív távol mindentől és ott próbálják túlélni a támadást. Az amerikaiak arról is tudtak, hogy Irán műholdképeket vásárolt a bázisról az elérhető kereskedelmi szolgáltatókról, ezért először megvárták, amíg Teherán letöltötte az utolsó fotókat is, és csak azután kezdték átmozgatni az emberek és a gépeket.

Irán végül 16 rakétát indított al-Asadra ebből 11 csapódott be. 80 másodperc volt az útja a rakétáknak. A becsapódások idején drón volt a levegőben a bázis felett, úgyhogy bár nem hangzik el, de valószínűleg az indítást is folyamatosan követték (ezekkel a képekkel indul a video).

A többi rakéta, vagy egy részüket - bár ez nincs benne ebben az anyagban - az Harir bázisra lőtték ki Iraki Kurdisztánban, ahol az magyar katonák is vannak.

Bár senki sem találtak el, a rakéták becsapódása keltette behatások mintegy 100 katonának okozott sokkot, agyrázkódást vagy egyéb károsodást.

Annak idején azt írtam vagy nyilatkoztam a támadás után, hogy innen még nyugodtan eszkalálódhatott volna tovább a konfliktus, de akkor az amerikai vezetés, Trump hagyta megállni a konfliktust és a következő hetekben megint nyugvópontra jutottak a kapcsolatok. Persze ez nem tartott sokáig, az iraki milíciák idővel újra kezdték a piszkálást, támadásokat, amelyek végül 2020 októberében az ideiglenes „tűzszünethez” vezettek, amelyet a Biden adminisztráció beiktatásáig már csak kétszer szegett meg az egyik milícia. A rakétatámadások ezt követően kezdődtek újra, amelyre az második válasz talán egy hete volt, az első az új adminisztráció létéről. De ezt megírtam már a múltkori cikkben.

szombat, február 20, 2021

Karabahi drónhadviselés és tapasztalatok a Bundeswehrnek

 Ez eddig a legjobb táblázat, amelyet a drónok alkalmazásáról találtam a karabahi háborúban. Minden benne van az infografikában, ami lényeges az egyes alkalmazott típusokról, kékkel az azeri/török, sárgával a örmény/orosz típusok, sebesség, működési magasság, hatótáv, csillagszerűek a loitering lőszerek, az x tengelyen pedig, hogy mennyi ideig tudnak levegőben maradni, ez a Bayraktart TB2-nél akár 30 óra. 

Mindez egy német nyelvű anyagban: Krieg um Berg-Karabach 2020: Implikationen für Streitkräftestruktur und Fähigkeiten der Bundeswehr

Mint a címből is kitűnik, az arbeitspaper fő célja a Bundeswehr számára fontos tanulságok megfogalmazása a karabahi háború kapcsán. A szerző figyelme itt számos területre kiterjed. A legnyilvánvalóbb, hogy a hadseregnek lépnie kell a drón védelem terén. 2012-ben megszüntettték az AA képességet, és jelenleg mindössze egyszámjegyű MANTIS rendszerrel rendelkezik csak, amely viszont nem mobil. A légierő alá jelenleg egy szervezet van alárendelve, amely viszont Stinger rakétákat használ (Ozelot rendszer), amelyek ugyan mobilak, de alkalmatlanok a drónok ellen.

Újra kell gondolni az elektronikai hadviselését a Bundeswehrnek, akár decentralizálni az meglevő zászlóaljak egyikét és századszintű mobil csoportokká szervezve át, hozzárendelni az egyes hadosztályokhoz, hogy ott zavaró és felderítő feladatokat lásson el a drónok felbukkanása esetén.

Na jó, nem foglalom össze az egészet. Érdekes mindenesetre



hétfő, február 15, 2021

Interjú a KFOR-ról Kajári Ferenccel

 

Kajári Ferenc leendő KFOR parancsokkal a Magyar Nemzet/László Dávid is készített egy interjút, jól sikerült. Vannak benne izgalmas félmondatok, amelyek felvetik a háttérmunkát. „Néhány évvel ezelőtt Magyarország jelezte az ambícióját, hogy egy évre átvenné a feladatot. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kellett a fontosabb résztvevők, köztük természetesen az olaszok hozzájárulása – amit meg is kaptunk.” Hát igen, néhány év volt tényleg, de vajon még kellett a NATO és az olaszok meggyőzéséhez? Jól kis diplomácia lehetett a háttérben, amíg ebbe belementek. Ki győzte meg őket? Ki tárgyalta le? Izgalmas volt, remélem majd egyszer is megírja/elmondja valaki.

„Pontos számot még nem tudok mondani, de körülbelül hatszáz főre bővül a magyar állomány.” Legjobb emlékeim szerint ennyi katona egy misszióban még soha nem volt 1990 óta. A csúcs Afganisztán volt 2010-2012 között, amikor valahol 550 fő körül tetőzött (ott is csak egy vagy két váltásig vállaltuk ezt a létszámot, és ott párhuzamosan több misszió és parancsnok alatt futottak).

Ez most tényleg nagy tesztje lesz a Magyar Honvédségnek a NATO partnereink előtt, hogy ennyi saját katonával meg még másik 2000-el jól fogjuk e venni az akadályokat. De nem csak azért lesz teszt, hogy kifelé mi fog lejönni (abból civilek alig fogunk látni dolgokat, ha nincs balhé), sokkal lényegesebb lesz, hogy a külföldi katonák, NATO vezető szervek, esetleg politikusok milyennek fogják értékelni a magyar katonák teljesítményét.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/magyar-parancsnok-a-kfor-elen-koszovoban-a-helyzet-stabil-de-torekeny-9375674/

csütörtök, február 11, 2021

Europai részvétel a Barkhane műveletben, a Task Force Takuba

 Tegnap elkalandoztam a franciák Maliban folyó műveletei felé. Különösen ez a Task Force Takuba érdekes, mert itt a franciák mellett észtek már vannak és csehek és svédek jönnek (és gondolom még vannak tárgyalás más európai országokkal. A TF Takuba feladata advise, assist and accompany (azaz kb. tanácsadás, támogatás és [műveletbe] kísérés). Ez így első hallásra olyan, mint az OMLT volt Afganisztánban (Operational Mentoring and Liason Teams). Ilyet a magyarok is csináltak, a különleges műveletiek mellett ők láttak még sok harcot – már amikor harcolni ment Baghlanban az oda települt afgán zászlóalj. Az ottani OMLT kezdetben magyar-amerikai volt, de idővel az amcsik száma csökkent.

A FT Takubát úgy említik, hogy különleges műveleti erőkkel végzik a küldő országok. Nem néztem utána, hogy a biztos-e de legyen úgy. Mindenesetre ez egy potenciális lehetőség lenne Magyarországnak, a Magyar Honvédségnek is, remélem vizsgálják. Rövid távon biztos nem, mert valamelyik interjúban olvastam, hogy 2021-ben Irak jön, de a tervezést időben el kell kezdeni 😊

Amit nehéz átlátni – ezért az alábbi gondolatmenet hibás lehet – hogy hol lesz a helye a TF Takubának abban a kavalkádban, amelyet a már jelenlevő különböző formációk jelentenek.

-       Operation Barkhane, ez a francia művelet, kb 5100 fő, harcolnak a terroristák ellen (Iszlám Állam, Maghrebi al-Káida+ennek kiterjesztett helyi változata a JNML ellen

-       EUTM Mali, ez az EU kiképző missziója a Malii hadsereg számára, jót még nem hallottam róla, hatékonysága szerény

-       MINUSMA, az ENSZ misszió kb. 12000 fővel. Nem látom még, hogy a feladatuk miben különbözik a Op Barkhane-tól, mert elég sok áldozatuk van, ez a leghalálosabb ENSZ misszió jelenleg. De talán nem a terroristákra utaznak?

-       G5 Sahel Force. Ez, ahogy elnézem több mint egy közös katonai erő, de engem most ez érdekelne. 5000 fő papíron, hét zászlóalj jelenleg, amelyet öt szomszédos, és terrorizmustól érintett ország össze. Mauritánia, Niger, Csád, Burkina Faso és Mali. A MINUSMA támogatja logisztikával, az EU fizeti (2017 óta 115 millió euroval), a G5 meg harcol.

-       Van még a Mali hadsereg, ki ne felejtsem, valamit ők is csinálnak, amikor nem puccsolnak

-       Ja és van még az EUCAP Mali is, egy másik EU-s misszió, amely a hely belbiztonsági erők kiképzését és a civil adminisztráció északra történő visszatelepítését támogatja. Most ránéztem, 2021-2023 ra a költségvetése 89 millió euro, majdnem annyi, mint amennyivel a G5-t támogatta az EU 2017-2021 között.

Szóval idejönne meg a Task Force Takuba, de hova is. Ha jól értelmezem az olvasmányaim, a TF Takuba az Op Barkhane része lesz, de a feladata attól annyiban független, hogy nem a franciákkal üldözi a terroristákat, hanem a malii hadsereg egységeit (zászlóaljait) mentorálva, velük harcolva. Akik persze a Op Barkhane francia erőivel és a G5 erőivel KÖZÖSEN üldözik a terroristákat.

Mondják erre az egészre, hogy valójában itt a franciák különböző kiszervezési kísérleteinek vagyunk a tanúi, a G5-t a franciát „hozták össze” és az EU fizeti (micsoda biznisz-e a franciáknak, nem?) a Takuba pedig az EU tagországokat hozza be a franciák háborújába.

Azt gondolom ez durva leegyszerűsítés és félrevezető, mert abból indul ki, mintha a franciák akarnának Maliban háborúzni és nem lenne jobb dolguk. Malinak mindegy? A szomszédos államoknak (G5) mindegy? Az EU tagországoknak mindegy (migráció, terrorizmus)? Nem tudom mi a francia narratíva, de lehet az is, hogy miért mi harcoljunk egyedül Maliban, nekünk is vannak érdekeink, DE MÁSOKNAK is. Kicsit lehetne tehermegosztás?

Nem vagyok az intervenciók híve (főleg az aminek nincs nemzetközi jogi alapja) de lehet beavatkozás és beavatkozás között is különbség.

Egyébként mindez onnan kezdődött, amit az alábbi gifben látunk. Valahogy rátaláltam erre tegnap, és meglepődtem, hogy a harci cselekmények nem is északon vannak, hanem keleten, az ún. Liptako régióban (Burkina, Mali és Niger hármashatára). És azért lett érdekes, mert TF Takuba kapcsán is épp azt említették a források, hogy ebbe a régióba kerül bevetésre majd a harcsoport.

https://julesduhamel.files.wordpress.com/2021/02/operation-barkhane-animated-1.gif

kedd, február 09, 2021

Liu Hua-csing (Huaqing) és a kurrens kínai haditengerészeti stratégia eredete

Tegnap leadtam az elemzésem a kínai haditengerészetről. Mint mindig, az írás része a lektorok bevonása is, nekem is hárman olvasták el és látták el kommentekkel a szöveget, mielőtt leadtam. Tegnap, az utolsó pillanatban hívta fel a figyelmem Eszterhaj Viktor (aki frissen csatlakozott az intézethet), a kínai geopolitikai egyik szakértője, hogy (többek között) ha haditengerészet fejlesztésének stratégiája kapcsán érdemes lenne megemlíteni Liu Hua-csing szerepét is.

Nyilván még az életemben nem hallottam róla, úgyhogy gyors beleolvasás következett, aminek a révén így még kerekebbé vált az anyag.

Aki bármi kínait fejleményt tanulmányoz, annak szerintem átjön, hogy nagyon látványos a stratégiai gondolkodás, a tervszerű építkezés Kínában (persze ott sem tévedhetetlenek az emberek). A kínai haditengerészet egészen az 1980-as évekig mellékszereplő volt, feladata a partok védelmének biztosítására korlátozódott.

Liu admirális, aki nem is volt admirális, mert élete első felét/harmadát a szárazföldi erőknél töltötte el (1916-ban született, 14 évesen lépett be a kommunista seregbe, és csak 1952-ben került át a haditengerészethez, akkor is csak először az egyik haditengerészeti akadémia politikai tisztjének helyetteseként) arról vált nevezetessé, hogy ő fektette le azokat a stratégiai kereteket, amelyek újraértelmezték a flotta szerepét a jövőben. 1982 és 1987 között volt a haditengerészet parancsnoka, és ebben az időben fektette le azokat a szempontokat, amelynek gyakorlatilag előírányozta azt, hogy milyen képességeket, milyen lépésekben kell „kitolni” a védelmet Kína partjaitól lehetőleg minél messzebbre. 

Első lépésben az első szigetláncig, második lépésben a második szigetláncig, harmadik lépésben globális haditengerészeti erővé kell válnia. Ezt a stratégiát (persze több minden van benne, a kiképzéstől kezdve a mennyiségi és minőségi változáson át a nukleáris elrettentésen keresztül) hívják Two Ocean Strategynek vagy Offshore Active Defence nek is, ha jól látom. (itt meg a kínai haditengerészeti stragéták gondolatai)

Tök egyszerű, nem, szinte adja magát ha ránézünk a térképre, mégis másnak nem jutott eszébe. Plusz Liu valamire ráérezhetett, mert már az 1980as években papírra vetette időhatárokat is belevéve.

A cikkek szerint a második fokozatott a 2020-ra, a harmadikat 2050-re képzelte el. Persze sok minden belejátszott, abba hogy ez összej9tt, mert nem láthatta előre Liu sem azt a gazdasági konjunktúrát, ami megteremtette Kína gazdasági erejét, nem láthatta előre a SZU összeomlását, nem láthatta előre, hogy az USA kiszervezi a termelőiparágait ilyen mértékbe, pont Kínába és azt sem láthatta, hogy az USA biztosan világelső marad még évtizedekig. Ráérzett.

Liu élete nem ért véget 1987-ben, az 1989-es tienanmen téri események idején az erőszakos fellépést híve volt, majd – miután a gyengekezűnek ítélt Csao Ce-jang pártfőtitkárt gyorsan leváltották - az új vezető, Csiang Cö-min katonai tanácsadójává nevezte ki Teng Hsziao-ping, az egész kínai reform atyja, aki ebben az időben már nagyrészt visszavonulva mozgatta a dolgokat. Liu 1992 és 1997 között az ország legszűkebb 7-11 fős irányító testületébe, a Politbüro Állandó Bizottságába is bekerült, ami azt hiszem egyrészt mutatja a súlyát, másrészt meg rávilágít arra, hogy amit kitalált az 1980-as években, azt felülről tudta tovább támogatni, segíteni, iránytani a 1990-es években. Bár – hozzáteszem – a haditengerészet robbanásszerű fejlődése csak a 2010-es években kezdődött el, amikor ő már 15 éve halott volt (1998-ban halt meg).

A szakirodalom szerint Liu fogalmazta meg a saját repülőgéphordozó fejlesztés szükségességét. Ez manapság teljes sebeséggel halad, miközben sokan megkérdőjelezik az értelmét, mondván hova minek, az amerikai hordozó kötelékekkel szemben úgy is esélytelenek. Ezért csengett számomra érthetőnek az a nézet, miszerint a saját hordozó kötelékek érett alkalmazásának ideje majd csak 2040-2050-ben volt eljönni, amikor az ambíciók már egy globális erejű és képességű kínai haditengerészetet vizionálnak.

Nyilván, a helyi szomszédok megfélemlítésére, velük szemben az erőkifejtésre feleslegesek a hordozók, de ha valóban két évtizedre előre tekintünk, akkor ez egy teljesen vállalható és tervezhető időkeret. Addigra már a LIANING és a SHADONG már kiképző hajóként sem fognak funkcionálni és talán egy új feltörekvő hatalom fogja megvenni őket tanulmányozás céljából 😊

szombat, február 06, 2021

Német II. világháborús erőd Dániában, Frederikshavnban




 Ma öt éves hasonlóan esős idő volt Dániában, Frederickshavn-ban. A város a Skaggerak szoros keleti oldalán fekszik, így amikor a németek elfoglalták a II. világháborúban, egyből megerősítették két erőddel, partmenti ütegekkel, hogy megerősítsék a szoros védelmét és védjék a norvég-német utánpótlást. A dániai part menti védelem egyre erősödött, ahogy haladtunk előre az időben, és ahogy a németek egyre inkább szívtak és egyre inkább tartottak egy partraszállástól.

Ez itt a Bangbo erőd, a város déli oldalán. A német megszállás alatt összesen 34 nehéz és könnyű tüzérségi eszköz építettek be, betonbunkerekbe. A fő tűzerőt két 15cm üteg és 10.5 légvédelmi ágyúk jelentették. A II vh után a dánok még két évtizedig üzemeltették, de aztán úgy tűnik nem ítélték elég komolyan egy szovjet partraszállás lehetőségét, és a bázist felszámolták. Ha jól értettem, 2005 óta látogatható megint, és azóta pofozgatják a dánok az ütegeket is.

Így esős időben kellően deprimáló volt a hely az ázott szagú nedves bunkerekben járkálni.












csütörtök, február 04, 2021

Kínai légtérsértések Japán felett

 A japán védelmi minisztérium rendszeresen közzé teszi  milyen gyakran kell megemelnie a készültséget légtérsértések miatt. A dokumemban még az is benne van, hogy hol történnek a sértések. Évi 500-600 légtérsértés Kína felől igen masszív, minden napra jut majdnem kettő. De persze mielőtt még lándzsát törnék Peking felett eszembe jut, hogy görög-török eset, amikor 2018 vagy 2019-ben a feszkó növekedésével kijöttek egy görögök egy brutális számmal valami 1600 vagy 16000 egy év alatt. Igen, az sok, de ha ránézünk a térképre, hogy látjuk, hogy görög szigetek közvetlenül a török tengerparttal szemben sorakoznak, akkor még jóindulat mellett is (ami nincs ebben a viszonyrendszerben) össze lehetne szedni pár ezer légtérsértést azzal, hogy egy mp. alatt áthúz egy török gép egy görög szikla felett. Kína és Japánnak is vannak ilyen közel fekvő pontjai, szóval elképzelhető, hogy nem Okinawa vagy Tokio fölé próbálának beröpöködni a kínai gépek. https://www.mod.go.jp/js/Press/press2020/press_pdf/p20200710_02.pdf



szerda, január 27, 2021

Kajári Ferenc dandártábornok lesz a KFOR parancsoka 2021 novemberétől

(Itt a Honvédelmi Minisztérium Facebook bejegyzése)

Nekem ez az év híre. Mondhatnám szenzáció. Magyarország NATO szerepvállalásában biztos mérföldkő lesz. Előbb utóbb gondolom ennél hivatalosabban bejelentik, hogy a KFOR missziónak magyar parancsnoka lesz ebben az évben (persze a honvédségben bármi megtörténhet, láttam már olyat, hogy missziót vezető parancsnokot az indulás előtt egy két hónappal cseréltek, talán ezért várnak még vele?). A 2021 novemberétől kezdődő beosztásra Kajári Ferenc dandártábornokot, a KNBSZ felderítő csoportfőnökségének csoportfőnöke van kijelölve. A poszt 2010 decemberében jelent meg, azóta nem rázott meg senki :) Régóta hallani  erről a lehetőségről, hogy Magyarország megszerezze ezt a nagy presztizsú beosztást. A KFOR mára a NATO legnagyobb katonai missziója, az elmúlt években M.o. folyamatosan növelte a katonai hozzájárulás mértékét, miközben mások csökkentettek vagy kivonultak. 2020 nyari adatok szerint a magyar hozzájárulás majd 400 fő volt, a harmadik legnagyobb kontingens az amerikai (660) és az olasz mögött (540). A KFOR parancsnokot egy ideje az olaszok adták folyamatosan, tőlük fogjuk egy évre átvenni. Nyilvánvalóan óriási elismerés lesz ez a magyar honvédségnek és presztizs az országnak. Ha az ameriakaik és az olaszok (legalább ez a két ország) nem bíznának abba, hogy képesek leszünk felnőni a feladathoz, és (nagyobb problémák) nélkül megcsinálni a KFOR parancsoki beosztást, akkor el sem jutottunk volna idáig. A koszovoi misszió nem túl látványos, nincsen erőszak (szerencsére), jól bejáratott, a kezdetektől, 1999 óta vagyunk jelen, sok tapasztalat összegyűlt, így minden adott, hogy sikeres legyen az egy év.

E-11 lezuhanás Afganisztán felett

Egy éve január 3án lőtte ki egy amerikai drón Kaszem Szulejamani iráni tábornokot és barátját Abu Muhandis-t az iraki síita milíciák „vezetőjét” (egyszerűsítek). Ez már ki volt tárgyalva sokszor.

A likvidálást követőn napokban, hetekben mindenféle hírek megjelentek arra nézve, hogy után milyen válaszcsapást (csapásokat) fog végrehajtani. A valódi mellett (rakétatámadás az al-Asad és Harir bázisok ellen) volt rengeted kamu/összesesküvés elmélet is.

El is felejtettem volna ezeket, ha ne látom tegnap azt a jelentést, amely egy amerikai E-11-es kommunikációs átjátszó repülőgép lezuhanásának körülményeiről készült. Ez a légierőhöz tartozó gép egy éve, január 18-a körül zuhant le Kelet-Afganisztánban. Akkor az iráni média, annak affiliációi, hasznos idiótái, összeesküvés hívők, USA utálók stb. lehozták, hogy ez volt az egyik iráni válasz, vagy hogy a tálibok lőtték le a gépet iráni megbízásból.

Talán el is felejtettem volna a sztorit, hogyha nem lett volna kiszínezve egy bizonyos „Mike ajatollah” CIA vezető részvételével, aki állítólag a gépen volt és aki a Szulejmani elleni likvidálás irányítója volt. Így lett volna teljes és célzott az iráni bosszú.

Mike ajatollah állítólag a CIA Irán elleni részlegének vezetője, áttért muszlim, láncdohányos, munkamániás és még lehet, hogy létezik, mert létezéséről először a New York Times számol be először.

A sztorit az is izgalmassá tette, hogy kevesen tudták pontosan mire is szolgált ez a gép, annyira ritka volt (konkrétan az egyetlen a légierőben), ahogy most olvasgattam a sajtót, általában csak hírszerző/felderítő gépnek aposztrofálták. Pedig csak: allowing different battlefield communication systems to share data (Tab CC-21). The BACN has the capability to relay voice, video, imagery and data between warfighters in the air and on the ground, 24 hours a day and seven days a week (Tab CC-22) (a jelentésből)

Most egy évvel nyilvános a jelentés, mire jutottak a vizsgálatok. A gép elvesztéséhez pilóta hiba vezetett, ami valszeg túlzott önbizalmából (overconfidence) vezethető le. A kéthajtóműves gép bal hajótműve sérülést szenvedett repülés közben, leállt. Ennél a gépnél azonban nehéz lehet megállapítani a pilótafülkéből, hogy melyik hajtóműről van szó, a főpilóta ezt elmulasztotta és a működő jobb hajtóművet is leállította, mert azt hitte az sérült meg. És nem is próbálta meg a továbbiakban újraindítani. Ebben a szituban először vissza akart térni a gép Kabulba, majd később módosított, hogy egy közelebbi kitérő reptérre menjen. Eközben annyi időt vesztett a sikló repülőgép, hogy nem érte ezt a repteret sem, hanem attól néhány kilométerre kényszerleszállt és megsemmisült.

Drámai lehetett az a 12 perc, amíg a pilóták megpróbáltak rájönni a hibára, értelmezni a rengeteg jelzést, átlapozni a checklisteket. Mivel az elején menthetőnek tűnt a dolog, gondolom csak az utolsó pillanatokban érhette el őket a pánik. A fő/oktató pilóta majd 5000 repül órával rendelkezett, ebből 1000 órával az E-11-esen. A másodpilótának ez volt a harmadik kvalifikációs repülése ezen a típuson. Neki összesen 1300 repült órája volt, ebből – ha jól értem – T-6-os kiképző gépen 7xx óra mint kiképző pilóta, és 124 óra B-1 bombázón (részlet kérdés, csak azon gondolkodom, hogy milyen pilóta karrier rajzolódik ki ebből)

kedd, január 26, 2021

Magyar kémkamera a Stasi használatában

 Tavaly kb. ilyenkor Berlinben voltunk, még nem tudtuk mi vár ránk az év hátralevő részében (COVID). Elmentünk a kémmúzeumba, nagyon érdekes volt, de a szíven leginkább persze akkor dobbant meg, amikor valami magyar vonatkozással találkoztam. A képen a TV11-22 /SIT elnevezésű, nagy fényérzékenységű kamerát lehet látni, amely a magyar ipar remeke volt. Formatervezésre nem költöttek, igaz ezt csak a Stasi használta meg gondolom a szocialista tábor társszervei. Sajnos nem derült ki a szövegből, hogy ki gyártotta itthon, csak az hogy 140.000 kelet német márkába került (30.000 rubel) és hogy a SO-3.5.2 nevű pinhole objective (lyuk objektív?), sötét szobában is lehetett vele felvételt készíteni. Azért így már lehetett meglepetést okozni.


kedd, január 19, 2021

Nirmal ('Nims') Purja gurka a brit hadseregben és az SBS-ben

Tegnap olvasgattam a legutóbbi hegymászó szenzációról Földes Andrásnál, azaz, hogy a K2-es csúcsot megmászták télen, amire még nem volt példa. Sőt volt, aki – ha jól értem – még palack nélkül ment fel, ami meg más szinte emberfeletti. Részletkérdés.

A csoport érdekessége az volt, hogy mindegyik nepáli volt, többségük sherpa, egy meg gurka. Nyilván engem ez az ember érdekelt. De visszatérve még annyit, hogy a sztoriban nyilván az volt a szép, hogy a sherpák, mint az évtizedek óta folyó expedíciók hordárai ezeknek a mászásoknak a láthatatlan hősei. A mostani mászásban/rekordban, az is benne volt, hogy ezt most mi nepáliak csináltuk meg. És tényleg.

Szóval az egyetlen gurka származású mászó Nirmal ('Nims') Purja, akik mielőtt hegymászó lett a gurka ezredben szolgált a briteknél, majd a Special Boat Service-nél. Írt egy önéletrajzot nemrég (Beyond Possible One Soldier, Fourteen Peaks – My Life in the Death Zone), gyorsan elolvastam az első felét, hogy mit ír a katonai múltjáról.

Bár nyilván az ilyen könyveknek megvan az a veszélye, hogy a szerző egy kicsit túlhypolja magát és a saját eredményeit, Nirmal Purja tényleg sok olyat tett a maga a szintjén, amit előtte mások nem, és ezek szinte minden esetben a fizikai és mentális határok feszegetéséből adódtak (azaz az eredmények magukért beszélnek).

Ahhoz képest, hogy micsoda eredményeket ért el a hegymászásban, az az érdekes benne, hogy sose készült hegymászónak. Bár megjegyzi, hogy többször találkozott azzal a kulturális félreértéssel, hogy azt gondolták róla, hogy azért mert nepáli, biztos született hegymászó.

Fizikai állóképessége rendkívüli, azt írja gyerekként több olyan iskolai versenyen elindult és megnyert „atlétikai” számokban (főleg futás), ahol nála idősebb korosztályokkal versenyzett. Kickkoxolt is, csak az országos bajnok tudta megverni, de az is idősebb volt nála.

Két idősebb bátyja és apja is gurkha katona volt (közte és második bátyja  között 18 év volt), így természetesen ő is az akart lenni, de az első évben, 18 évesen nem válogatták be. A kiválasztás három fordulóból áll a végén, mindenféle gyakorlatokkal, matek és angol teszttel és nagy futással hegynek felfelé egy 30 kilós kosárra a fejeden, időre.

Másodjára sikerült a felvétel, 2003 januárjától Nagy-Britanniában van gurka ezrednél. Kiképzés, kiképzés hátán, utász lesz (Queen’s Gurkha Engineers) és – nekem meglepő módon – az első bevetésre csak 2007-ben megy Afganisztánba. Ez ugye legalább négy év otthon. A tengerészgyalogosok mellett elsősorban aknaszedés, robbantás és más támogatószerepkörök. Nem sok részletet ír, két oldal az egész. Itt lát először ajtórugdosó SAS és SBS katonákat, és nyilván arra gondol ő is az akar lenni.

2008-ban jelentkezik az SBS-be. Nyilván mindenki hülyének nézi, nem tud úszni (vagy legalábbis mininálisan, nepáliként), még soha nem vettek fel gurkát az SBS-be (az SAS-be jelentkeztek), de úgy van vele, ez annyi kihívás, amiért önmagában érdemes megpróbálni. Sok anekdóta a felkészülés megpróbáltatásairól. Bizonyos szempontból mondhatnám azt is, hogy Nirma egy egyszerű ember akit leköt(ött), ha a hét minden napján hajnaltól éjszakáig edzhette a testét. Szórakozás, alkohol, kultúra nem érdekelte.

Az SBS kiválasztás fél éves folyamat. Vicces ahogy leírja, hogy egy ilyen emberpróbáló gyakorlatsorozaton senki sem szeret kitűnni, a cél láthatalanná válni, hogy ne tedd ki magad a kiképzők célpontjának, verbális támadásainak, provokálásának. Neki, mint az egyetlen nem fehér embernek, ez lehetetlen volt, így extra erőfeszítés volt elengedni a basztatásokat. Az utolsó napon egy apró formai hibáért, még egy súlyosabb követ is kapott a hátizsákjába, de így is első lett futáson az aznapi újoncok között.

2009-től 10 évet tölt el az SBS kötelékében, és amint az várható, nem is mond semmit a könyvben ezekről az évekről 😊 Kb. annyit, hogy mennyire megtisztelő volt a világ egyik legjobb különleges műveleti operátoraival dolgozni, mennyire felnézett rájuk és próbálta elérni az ő szintjüket. Meg hogy egyszer egy műveletben megsebesült, mikor egy mesterlövész rálőtt, de az a LMG-jének az tusát találta el, majd a lövedék keresztül ment az arcán. Az egész SBS nem több két oldalnál.

Innentől jönnek a hegymászós részek, ami önmagában azért vicces, mert nepáli létére 2012-ben, 27-28 évesen mászott először hegyet, de már ott is a sebessége volt páratlan. A 6000-es hegyet úgy mászta meg 23 óra alatt, hogy az alaptáborból egyenesen a második táborba ment, kihagyva a közte levő tábort és lerövidítve az akklimatizációt.

 Innentől kezdve, még mindig csak 42-44 oldalon járok, a hegymászásról szól könyv. 2014-ben mászta meg az első 8000-s csúcsát egy másik operátorral, persze inkognitóban. Már itt kiderült, hogy tényleg valami különleges kondíciója van a magashegyi mászáshoz.

Itt mindjárt abbahagyom, mert a hegymászás már nem ide tartozik, de még egy „vicces” rész van. 2015-ben mássza meg először a Mount Everestet, rossz időben, szezon végén, előtte majdnem meghal mert túltolja a szóló mászást. Fent a csúcson megvárta a napfelkeltét, a serpáját visszaküldte, így egyedül jött lefelé, mikor belebotlott egy hátrahagyott, félig eszméletlen hegymászóba. Valahogy levonszolta a legfelső táborig. Élete első mászásán már is embert menteni, ez felkeltette a sajtó figyelmét, de amikor lement, jelezte (már amikor magához tért), hogy bocs nem tud nyilatkozni, mert mert egy olyan brit katona, aki nem nyilatkozhat.

2016-tól pedig már jönnek a világrekordok, amelyek – legalábbis az elején – annak voltak köszönhetőek, hogy mint katona korlátozott időre volt csak elengedve, így szeretett volna minnél több mászást beletenni a Himalájába.

 

 

 

csütörtök, január 07, 2021

Az iraki hadsereg 100 éves. Van mit ünnepelni?

Kevésbé világpolitikai jelentőségű, mint ami a Capitoliumban történt, de engem sokkal jobban érdekel, a tegnapi ünnepség Bagdadban, ahol a hadsereg 100-ik évfordulóját ünnepelték. Díszszemle volt, a linket berakom a ide, de néhány fotót kinagyítottam.


Magyar szívnek mi lenne más kedves, mint az egykor lerokkant magyar T-72-es harckocsikat viszont látni. Kinagyíthattam volna a M1 Abrams-eket vagy a T-90-eseket, de az kit érdekel 😊 Szerintem a „mieinket” ma úgy használják Irakban, ahogy mi a Leo A4-eseket az A7-esek előtt. Tanulás, kiképzés, koptatás.




A haditechnika a másfélórás utolsó fél órájában van, sikerült összerakni néhány működőképes F-16-ost, és több tucat helikopter is elhúz. Az iraki haderőben látványosan keveredik az amerikai és az orosz technika. Mintha Avenger légvédelmi rakétarendszert látnék és később olyan orosz Mi-25 és Mi-28-asokat, amelyek ellen (részben) kifejlesztették. Ebben azonban semmi furcsa sincs, ez a kettőség az iraki hadi kultúra része, Szaddám Husszein idején is sem törekedtek a csak szovjet technikára, hanem hadrendben állítottak minden jót, amit megkaptak.

Itt UH-1esek és Mi-17-esek egymás mögött


Itt meg az Avenger?




Persze a sok kütyü mögött érdekesebb és szomorúbb, hogy mit is ünneplünk. Lehet kellene egy tanulmányt írnom az iraki hadseregről? 100 éve, 1921-ben hozták létre a britek az iraki hadsereget, alig 3000 fővel. Igazából csak díszelegni, mert 1932-ig, Irak valódi függetlenségének elnyeréséig, London az ország igazgatásában nem a hadseregre támaszkodott, hanem az ún. Iraqi Levies nevű formációra. Mi volt ez? Főként a helyi kisebbségekből, azaz nem a mainstream szunnita és siíta törzsekből és elitből, hanem mocsári arabokból, kurdok és főleg asszír keresztényekből toborzott katonai rendfenntartó alakulta volt, talán 4000-8000 fővel.

Az brit mandátum alatt megnyilvánuló felkeléseket ezzel, a brit tisztek által vezetett egységgel intézték el, nem véletlen, hogy az iraki elit nem szerette a kisebbségeit. Amikor 1932-ben függetlenné vált az ország, a brit jelentlét „csak” két légibázisban és tanácsadókban (és gazdasági befolyásban) testesült meg, az iraki hadsereg egyik első dolga volt az iraki keresztények megbüntetése. Legalábbis egy részüknek. Ez volt az ún. simelei mészárlás Észak-Kurdisztánban, kb. 3000 halott, ami manapság „kevés”, de abban az időben sok volt. El is menekültek az asszírok Szíriába (hogy aztán onnan majd a nyugatra menjenek az Aszad rezsim és az Iszlám Állam alatt).

Szóval ezért nehéz az iraki keresztényeknek ünnepelni az iraki hadsereg napját. A kurdok sincsenek könnyű helyzetben, az ő felkeléseiket (legalább ötöt) is az iraki hadsereg vert le. Sajnálatos módon az iraki hadsereget az első 100 évében többször vetették be a saját lakosság ellen, mint egy külső veszély ellen. Tudom a nemzeti intézmények léte nehéz, nem ők tehetnek róla hogy ez így alakult.

Jó, kik ellen harcolt az iraki hadsereg? Izrael, Irán, Kuvait, USA, britek, és a nemzetközi koalíció (de az is főleg USA). A mérleg vegyes, tényleg kellene írni egy tanulmányt erről a 100 évről.

Sajnos az utóbbi lassan 20 évben is vegyes az eredmény. Az amcsik feloszlatták aztán a semmiből újjáépítették a haderőt. A fő feladat az iraki felkelés leverése és a terrorizmus volt. Aztán után a dolog  2010 után mégis csak átcsúszott a szunniták puszta elnyomásába, zaklatásába, meg is lett az eredménye (Iszlám Állam). Aztán szétfutott az iraki hadsereg, nagyon kellemetlen, jól látatta a belülről rothadó állapotot (ennyit arról, hogy csak a technikát csodáljuk ezerrel és helikopterek és repülőgépek alapját, tólóerejét, fegyverzetét csodáljuk).

2014 után újjászervezték magukat (némi nyugati/amerikai rásegítéssel), majd 2017-ben visszafoglalták Moszult és a többi területet. Megdicsőültek. Áldozatból hősök lettek. 2021-ben kicsit erodálódik a megítélésük, de az 2019/2020-as dél-iraki tüntetésekből nagyrészt kivonták magukat, nem váltak megint a kormányzati erőszak eszközévé, ami mindenképpen nagy eredmény.  

szerda, december 30, 2020

A CIA Afganisztánban 2001 szeptember és novembere között

Írtam egy hosszú tanulmányt az CIA afganisztáni tevékenységéről kb. 2001 novemberéig (persze csak arról, ami már megismerhető). Az apropót a Horse soldiers/12 Strong (magyarul "12 katona") film egyik jelenete adta, amiben felbukkan egy CIA-s karakter, és akiről azt gondoltam, megpróbálom kinyomozni a személyazonosságát (sikerült, ha nem akarod végig olvasni mind a 20 oldalt).

A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után kb egy héten belül a CIA beküldte az első csoportját és három millió dollárt kp-ben Afganisztánba. A csoport vezetője egy épp nyugdíjazott középvezető volt, aki műveleti tisztként a megelőző 15-20 évet a régióval töltötte. ­­­­Utánuk érkezett Észak-Afganisztánba a következő CIA csoport, akik felvillannak a filmbe.

Sok tanulsága van a 2001-es bevetésnek, az egyik ami most eszembe jut, hogy bár az amerikai különleges műveleti katonák nagyon rugalmasak és adaptívak, de néha a CIA még ebben is lehagyja őket. Az első ODA egység csak majdnem egy hónappal jutott be a hírszerzők után, mert ennyi időbe tartott kiépíteni a MEDEVAC képességet. Márpedig enélkül még SOF katona se vághat neki

Most újraolvastam a tanulmányom és még mindig nagyon érdekesnek találom. Lehet posztolgatnom kellene belőle rendszeresen 😊. Itt van egy:

„Schroen csoportja a Jawbreaker elnevezést kapta, utalva egy apró szakmai rivalizálásra a CIA két részlege között.30 A csoport tagjai megérkezésüket követően megkezdték az információk gyűjtését Kabulról és a főváros környéki frontvonalakról, a tálibok állásairól, vezetési rendszeréről és a velük szembenálló erők helyzetéről, felkészültségéről. Schroen a nála lévő 3 millió dollárból megkezdte a tálib ellenes hadurak támogatását. Mohamed Fahim tábornok – Ahmed Sah Maszúd utóda – 1,7 millió dollárt kapott az első találkozásukkor, amelyből 750 ezret arra szántak, hogy a tábornok milíciája felkészüljön a harcokra. 250 ezret a helyi lakosság támogatására szántak humanitárius segélyként. 250 ezret Fahim egy tábornoka kapott (erről részletesen később), míg 450 ezer dollárt Fahim hírszerzési főnöke kapott saját műveleteinek támogatására, valamint a bizonytalankodó tálib vezetők megvásárlására.31 A csoportot nem kísérte katonai erő vagy különleges műveleti csoport, mivel az afganisztáni katonai műveletekért felelős Központi Parancsnokság (CENTCOM) ekkor még nem tudta biztosítani a saját szabályzói értelmében a kötelező MEDEVAC képességet. Az első különleges műveleti egység, az ODA-555 csak október 17-én csatlakozott a hírszerző tisztekhez.32”

 

 

A tanulmány  221-242 oldalakon van

https://www.hamvasintezet.hu/wp-content/uploads/2020/12/HAMVAS_2020_2.pdf

szombat, december 26, 2020

Gidrán lett a magyar Eyder Yalcin: a várható beszerzés néhány sajátossága

 Ritkán tévedek ekkorát. Nem csak hogy totál ellentétesen és rosszul sejtettem meg a török harcjármű beszerzés jövőjét (de legalább kérdőjeleket tettem a címbe :) ), de még az időzítés is tökéletes volt. Kb. mindjárt másnap megjelent a hír arról, hogy 300 darabot fogunk  rendelni az Eyder Yalcin. Ami furcsa volt a Portfolio cikkében, hogy kicsit kaotikusan valami olyasmi jött át belőle, hogy ez valami német-török-magyar együttműködés eredménye lesz. Ebben persze a német-török együttműködés volt ami furcsán hangzott, de hát megint csak felülbecsültem a német politikai/gazdasági elit pragmatizmusát :)

Az alábbiak a Killermetal blogposztjának összefoglása, amelynek szerzője részt vehetett azon a háttérbeszélgetésen, amelyet a Portfolio cikk után szervezett a Maróth Gáspár vezette ügynökség néhány kiváltságos újságírónak és bloggernek. A visszaköszönő információk között van néhány tényleg nagyon érdekes is a Honvédség általános modernizációjával kapcsolatban, mindjárt pl ez:

 - Nem a BTR-80-asokat váltja, nem a gépesített lövészszázadok járműveit válják le velük. Ergo oda még lesz egy beszerzés :) Valami nagy tétel, mert a BTRerekből emlékeim szerint több mint 100 van.

- Támogató harcjármű lesz. A szerzőnek a tüzérséget emlegették lehetőségként, amitől ő elsőként a D-20as tarackok esetleges vontatására asszociált. Szerintem nem. Meg kell nézni melyek a Magyar Honvédség harci támogató és harci kiszolgáló támogató alakulatai (a tüzérség is ezek közé tartozik mondjuk) és azokhoz mind kerülhetnek egyfajta általános járműként.

- A fotók egy része exkluzív, egyenesen a beszerzési ügynökségtől jött (elég részletgazdagok)

- Legalább az egyik járművön volt egy "SEDA-V típusú akusztikus lövésdetektor", idézem: "A berendezés a mikrofonok segítségével képes a lövés helyét meghatározni, természetesen riasztja a személyzetet, és egy képernyőn megjeleníti a veszélyforrást" (volt erről hír korábban csak úgy magában, ment róla a találgatás akkor).

- A háttér egy kicsit érthetőbbé teszi/magyarázza azt az elsőnek nehezen hihető verziót (lásd Portfolio), hogy nem a török járművet fogják licenszben gyártani, hanem - én itt nem kaptam először levegőt - azt alapnak használva, a Rheinmetallal KÖZÖSEN fogja a magyar fél tovább fejleszteni, gyártani és exportálni esetleg. Konkrétan elhangzik a blogposztban az alábbi mondat:

 "Az ár/érték arányát úgy ítélték meg [a Rheinmetallnál], hogy azt nem tudják überelni."- ezt emésszük meg.

- A jövő magyar változatába, azaz a Gidránba - és hangsúlyosan az export felé kacsintva - "az európai fegyverrendszereket, szenzorokat akarják integrálni. A Rheinmetall saját távirányítású fegyverállványát szándékoznak majd a későbbiekben nálunk gyártani, annak minden részegységével egyetemben."

Ezt akkor  úgy értem, hogy a HM és a RM megnézte a E. Yalcint, a műszaki tartalmat jónak találták, megvették olyan jogokkal, hogy bárhol megfúrhatják a páncélt, bármilyen fegyvert, szenzort, rádiót tornyot rákisérletezhetnek, így a Rheinmetal  és valamelyik magyar (állami?) cég a jövőben majd nekiáll ennek. A végeredmény egy török alapon magyar-német kooprodukció lesz, ami a védelmi ügynökség (és az RM?) szerint exportban is sikeres lehet a ár/érték arány miatt. Legyen így.

péntek, december 18, 2020

Átalakuló erőviszonyok Sinjarban a PKK/YPG, a PMU, a KDP és a bagdadi kormány között

 

Vannak a szíriai kurdok, akiket nagyon szeretünk, mert megvédték a világot az Iszlám Államtól Szíriában és Irak egy szögletében, Szindzsárban. Ebben az isten háta mögötti városban az iraki kurdok őrizték a világot, de amikor jött az Iszlám Állam, ők inkább visszavonultak. Ennek mészárlás, erőszak, rabszolgaság lett a vége a jezidi férfiak, nők, és gyerekek körében. Sokakat a mai napig nem találnak.

A felszabadulás után a jezidiek - akik addig magukat kurdoknak tartották csak más vallással - nem kértek többet az iraki kurd peshmergákból, viszont elfogadták a szíriai kurd YPG támogatását, így ma nekik van a legnagyobb helyi milíciájuk Iraknak ezek szögletében. Mellettük az síita milíciák képviselik Irakot. Ironikus ez, mert a két szereplőt nyugaton két ellentétes oldalon tartjuk számon: a baloldali, forradalmi YPG a jó, a amerikaellenes, Irán barát PMU a rossz. Az egyik idáig amerikai katonákkal harcolt együtt, utóbbi amerikai katonákat támadott, a vezetőjüket, pedig az USA likvidálta az év elején (Szulejmani/Muhandis kilövés). De Szindzsárban a két szervezet barát, a PMU sok támogatást a YPG motiválta jezidi erőknek.

 Az alábbi elemzés nem ilyen megengedő mint én. YPG helyett végig PKK-t ír, utalva arra, ami a szakirodalom egy részének (és Törökországnak) az álláspontja, mondván, hogy a YPG nem önálló szervezet, hanem valójában a PKK szíriai "leányvállalata", amelynek a vezetése furcsa mód tele van törökországi kurdokkal.

 Maga ez elemzés egyébként kiválóan foglalja össze a bagdadi, erbili, és ankarai érdekeket annak kapcsán, hogy mostantól elvileg a központi kormányzat és KRG jelenléte nőni fog, és a PMU és a YOG/jezidi filiálék befolyása meg csökkenni

https://jamestown.org/program/the-iraqi-and-kurdish-regional-governments-sinjar-agreement-consequences-for-u-s-turkish-and-iranian-influence-and-rebel-rivalries/?mc_cid=5675c4fe40&mc_eid=056f889926

Nem lesz török beszerzés? Nem jön a Yörük és az Eldar Yelcin?

 Már második forrásból hallottam, hogy ez a nagy volumenű török harcjármű beszerzés kútba esik, vagy csak kis mennyiségben lesz. Nem akarom összefoglalni a történetet, de elég furcsa volt az egész. Most már látjuk, hogy hogyan néz ki, amikor a Magyar Honvédség megrendel valamit. Ha nem is tudunk sok részletet, az általános, hogy van hivatalos bejelentés, beszámol róla a HM sajtó. Sor nélkül vehetjük a példákat legyen az német, amerikai vagy izrael (NASAMS, Leopard, izraeli radarok).

A török beszerzésről nem tudni semmit, a legtöbb dolog egy török ellenzéki aktivista által kiszivárogtatott hír volt, ami itthon már "török sajtó" ként jelent meg. A szállítás a hírek szerint 2020 vége lett volna, de maholnap vége az évnek. Az egyetlen ütös rész, amiért vakon hiszünk ebben, hogy a 2019-es budaőrsi haditechnikai nap volt, amikor mindenki megdöbbenésére ki volt állítva egy a Magyar Honvédség logoival felcimkézett Yörük és egy Eldar Yelcin.

Nem volt viszont közös szerződés aláírás, Maróth Gáspár nem járt Törökországban, magyar katonai gépeket nem spottoltak arra (vagy csak nem tudok róla?), és hát a mai napig nem előzte meg semmilyen szerződéskötés a szállítást megelőzően. Szóval adok némi valószínűséget annak, hogy tényleg kútba esett török vásárlás, ami viszont megnyitja az útat annak, hogy akkor mi lehet helyette?

Még nem hallottam erről semmi, szóval ezt aztán tényleg csak én saját übertalálgatásom. De az elmúlt hónapok hírei után azért megnéztem a Rheinmetall honlapját, hogy van e bármi járművük, ami képességben hasonló lenne a Yörükhöz és a Eldar Yelcinhez. Nahát, mit tesz isten, van ilyen, úgy hívják Rheinmetal AMPV. Persze ez önmagában nem jelent semmit, a kaposvári Rheinmetall kutatási fejlesztése nyolc kerekűt fejleszt, talán hibrid hajtásra.


És hát 

Hibrid meghajtást hozhat a Rheinmetall Kaposvárra?

 A napokban volt hír, hogy Maróth Gáspár és az ITM megállapodott a Rheinmetallal. Hogy pontosan miről és mennyiről, azt nem tudjuk :), de már annak is örülünk, hogy ennyit tudunk. Amit hozzátettek a hírhez, az az, hogy közös magyar-német vállalat lesz, kutatás-fejlesztés lesz éveken át (ezért az ITM benne), majd gyártani is fognak valamit. Amit nem tudunk, hogy mit. Nyolc kerekű lesz és még nincs ilyen, ergo sem a Boxer harcjármű, sem a Mission Master nevű kis vezető nélküli teherautó jármű nincs a a pakliban. Ezt már csak a pletykák teszik hozzá.

Kiváncsiskodásomban megnéztem a Rheinmetall AG tavalyi évi befektetőknek készült éves jelentését, ahol van pár szó arról, hogy mi a RM kutatási fókusza. Abból indultam ki, hogy azt fejlesztenék itthon, amiben egyébként a megtérülést látják az ipari versenyben.

Azt írják itt (fényképet rakok, mert kimásolni nem lehet)


Sajnos műszaki ismereteim nagyon hiányosak, de ETU ebben az esetben talán elektromos meghajtást, amit a meglevő mellé építve hibrid meghajtás lenne elérhetőe. A szöveget alaposan átnézve semmilyen utalást nem találtam az elektromos meghajtás katonai alkalmazására, szóval ez csak egy erős találgatás. De tekintve, hogy egy ekkora konszern nem kezd bele csak úgy új kutatásokba, illetve a kutatások minden esetben a várható haszon érdekében történnek, így valószínűsítem, hogy ha kutatás lesz, akkor ilyen témában.

Jaa és ott lesz a ZalaZone mellett, amelyet erre találtak  ki, hogy elektromobilitást teszteljenek!



hétfő, december 14, 2020

Global Firepower Index egy szar, ne használd!

Van ez a Global Firepower Index nevű weboldal (nem oszom meg a linkjét). Ne higgyetek neki. Ne használjátok.

Amikor az ember adatokat, információt keres arról, hogy egy adott ország hadsereg milyen erőt képvisel, könnyen belefut ebbe az oldalba, kidobja a google. Sajnos néha kollégáknál is látom, hogy valaki nem tud ellenállni a kísértésnek, laikusoknál, szakdolgozat íróknál meg igen gyakori.

Nincs módszertana annak, vagy legalábbis nem hozzák a tudtunkra hogy hogyan számolják ki, hogy ki az első vagy második. Az adatoknak nincs forrása.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy tegelőtt rákerestem a szíriai hadseeg tankjainak számára és sietve, bűnös módon elfogadtam az itt megadott számokat. 4000 feletti számot adott meg, lehetett hiteles is, annál csak kevesebb lehetett a harckocsik száma. De arról eszembe jutott, hogy ez az oldal egy fos.

A mai poszt kedvéért megnéztem, mit ír a magyar haderőről. Tudtátok, hogy harminc tankunk van, több mint 900 armored vehicles (ez lehet bármi ami páncélozott, APC és IFV is - ha lenne) és 300 db vontatott tüzérségi eszköz.. Én 2019-ig 12+kb180+12ről tudtam.

Vajon mennyire megbízható lehet a többi adat?

A Global Firepower Index adatai alapján a Magyar Honvédség az 54. a világsorrendben. Mindezt azután néztem meg, hogy Szíria az 55-ik volt a listán.

Szíria egy olyan ország, amelyet bukott államként szoktak leírni, ahol az ország egy részét egy másik hatalom tartja ellenőrzése alatt, egy másik részét meg felkelők és terroristák, és ahol a szíriai hadsereg felett iráni és orosz tanácsadók bábáskodnak. A szíriai hadsereg egyetlen valamire való alakulata a 4. hadosztály, amely kvázi elnöki/rezsim testőrségként is működik, amely személyi állományát és fegyverzetét is tekintve amolyan elitalakulat.

csütörtök, december 10, 2020

Sok vagy kevés nagykövetsége van Magyarországnak?

Sok vagy kevés nagykövetsége van Magyarországnak. 2010, de inkább 2014 óta számos nagykövetséget nyitott Budapest a világban a "Keleti" és "Déli Nyitás". Fülöp szigetek, Ecuador, Angola, ami így hirtelen eszembe jut az "egzotikus" országok között. Lehet ezeknek a nagykövetségeknek a jogosságát vitatni magyar szemmel, de azért sokat segít ha tisztában vagyunk az europai gyakorlattal (elsősorban ezzel, mert mégis csak itt élünk), és V4-es+szomszéd országok gyakorlatával. Én mindig a cseheket szeretem nézni, mert méretben és GDP-ben (de külgazdaságban nem) hasonlóak vagyunk, kicsit lemaradva.

Ez a táblázat a 2019-es állapotokat mutatja és az EU Institute for Security Studies 2020-as évkönyvének 39 oldaláról származik. AZ EU ISS az EU biztonságpolitikai kutatóintézete.

A táblázat azt mutatja, hogy Magyarországnak 65 nagykövetsége van. hmm ez egy kicsit kevés, én 100 fölöttire emlékszem a hivatalos magyar kommunikációból. Utána kellene nézni az eltérés okának, de addig is én úgy tippelem, hogy ennek az lehet az oka, hogy Magyarországnak is számos főkonzulátusa, és konzulástusa van a világ számos országának viszont a táblázat talán csak nagykövetségeket számolja. Szomszédainkkal összevetve az látszik, hogy ez nem sok. A cseheknek és a lengyeleknek is több van, Romániában kiemelkedően sok van (érdekes), Szlovákiának és Ausztriának kevesebb.

A táblázat azt is megmutatja (nekem), hogy teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy egy országnak sok vagy kevés nagykövetségre van szüksége. Olyan országok, amelyek nagyobb GDP-vel rendelkeznek, a világgazdaságban sokkal jobban vannak integrálva, sok több saját multijuk van, ezeknek a multijaiknak és kis- és középvállalkozásaiknak sokkal nagyobb a jelenlétük a világban, sokkal többet segélyeznek, sokkal aktivabbak a nemzetközi szervezetekben, sokkal több turistát küldenek a világba (próbálom az okokat összeszedni, ami okot adhat a nagykövetségek fenntartására az állam általános reprezentációán túl), szóval vannak olyan országok amelyek mindezekben meghaladják Magyarországot - vagy a cseheket -  mégis kisebb számú hálózatot működtetnek. Dánia, Finnország, Portugália, hogy csak a látható országokat soroljam a listáról


https://www.iss.europa.eu/sites/default/files/EUISSFiles/YES_2020.pdf

péntek, december 04, 2020

Hivatalos adatok az azeri veszteségekről a karabahi háborúban

Baku a háború folyamán végig titkolta a saját áldozatok számát, mondván, hogy majd a háború végén fogja nyilvánosságra hozni. V. Putyin említett egyszer egy számot egyik beszédében 2500-2500 főre becsülve az áldozatok számát a két oldalon, ami én magam szerint elfogadhatónak tartottam, tekintve, hogy az oroszoknak jó információik lehetnek, másrészt hogy nem volt érdekük az adatokkal való manipuláció. 

Tegnap Azerbajdzsán nyilvánosságra hozta a saját veszteségekről szóló adatokat (köszi Ilyas Gyuri), amiből az derült ki, hogy 2,783 katona halálát, 1245 katona sebesülését és több 100 katona eltűnését ismerték el. Ez konzisztens az orosz források által közölt adatokkal a halálos áldozatok számának tekintetében. Ami meglepő az sebesültek alacsony száma, amely egyfelől gyökeres eltérést mutat ahhoz a történelmi gyakorlathoz képest, hogy a támadó oldalon mindig magasabb a sebesültek száma a hallottakéhoz képest olyan 1:3hoz. 

Hogy miért? Nyilván nem sok mindhez tudjuk kötni a drónháború sajátosságain kívül, amelynek részeként az azeriek kerülték a frontális támadásokat most a jól kiépített örmény vonalak ellen és végül úgy győztek, hogy a drónfölényt kihasználva, a karabahi front déli részén valahogy - de nem frontálisan - sikerült áttörni az örmény vonalakat és onnantól szinte lendületből tudtak haladni részben észak (Hadrut), részben az keletre az iráni határ mentén, hogy aztán onnan forduljanak északra Lacsin és Susha felé. Igazából nem olvastam semmit konkrétat arról, hogy hogyan érték el az áttörést anno délen (még akár frontális támadás is lehetett), és asszem ez egy olyan kérdés (marad/lesz), ami további elemzéseket, kutatásokat fog igényelni. 

Hogyan nyitották meg ott az örmény állásokat? 

hétfő, november 30, 2020

Bayraktar dronok nyugati részegységekkel

 Kotricz János találta ezt a kiváló ábrát nekem a török Bayraktar TB2-es UAV-ról, amiből kiderül, hogy mennyi minden külföldi a török hadiipar eme kiváló darabjából. A drón révén Törökország feliratkozott azon országok elit klubjába, amelyek képesek felfegyverzett drónokat gyártani és azt alkalmazni. USA, Izrael, Kína, kihagytam valakit.

Az eredeti forrás itt, de ők valami görög oldalról lophatták el.

Ez az ábra azt a látszatot is keltheti, hogy ez nem is annyira török, hanem inkább egy „lego” munka eredménye. Nem akarom ezt sem leszólni, hiszen bölcsész vagyok, nekem még ez sem menne. Nem ismerek fel mindent az ábrán, de a Garminról (GPS) már hallottam, csak úgy minta Wescamről (elektrooptika, lézzer) és a kanadai Rotax-ról (hajtómű, az ábra hibás). 

Hozzá kell tennem, hogy a Bayraktar rendszer legérzékenyebb részét (persze lehet vitatkozni, hogy melyik az), a fegyverei, azok biztosan exportkorlátozás alá estek volna, ott a törökök maguk fejlesztették a MAM C és a MAM L típusokat.

Szóval amikor megnéztem az ábrát, meglepődtem, hogy milyen sok a külföldi tartalom.

A karabahi háború miatt Kanada export tilalmat léptetett életbe Törökországgal szemben, ezért lett hír a Wescam mind a Rotax hajtómű szállítása megszűnt/felfüggesztették. Ezek nélkül azt gondolhatnánk hogy bajban lesznek a török drónok. Úgy tűnik, hogy nem. A hajtóművet sikerült már lecserélni egy helyi gyártásúra. Az optika pótlásáról egyelőre nem találtam hírt, de talán ezt is át fogják hidalni egyszer.

Egy kanadai elemzés szerint Ankarának nagy szüksége van a Wescam részegységeire. Az elmúlt években dinamikiusan nőttek az előadások, 2019-ben kb 140-150 millió dollárért adott el a kanadai cég Törökországnak az MX-15D ből (megtanultam, ez az a verzió, amely lézeres célravezetésre is képes). Amikor 2019-ben októberében Törökország bevonult Szíriába a kurdok ellen, Kanada akkor is szankiókat jelentett be a Bayraktar ellen (ugyanezért), de akkor Erdogannak sikerül kidumálnia a szankciók felfüggesztését. Személyesen lobbizott ezért. Mondanám, hogy ez durva, de közben eszembe jut, hogy asszem a vejéé a cég, szóval családi érdekeltség nyomás is volt.

Kanada példája jól szemlélteti mindazt, amivel a 2020-as második felétől Magyarország is szembesülni fog, ha a jelenlegi kormányzati tervek megvalósulnak és nem csak alkatrészeket, hanem teljes rendszereket is gyártani fognak Magyarországon. 

Amikor arra gondolunk, hogy mi mindenért érhette meg a Rheinmetallnak idehozni a Lynx gyártását, az egyik dolog ami eszembe jut potenciális előnyként, hogy ha problémás országnak adna el ilyen IFV-ket, akkor a fegyverembargo kérdése nem Berlinben, hanem Budapesten fog felvetődni az aktuális kormánynak. És hát lássuk be, kis országként mindig realistaként kell viselkednünk, úgyhogy a kérdés csak az lesz majd, kinek az érdekei lesznek nagyobb hatással az akkori magyar kormányra.   

  

szombat, november 21, 2020

Holland Apache helikopter modernizáció költségei

Olvastam egy hírt arról, hogy Hollandia mind a 28 Apache helikopterét modernizálni fogja az elkövetkező években, oké,nem nagy ügy. Aztán elolvastam, hogy D modellről átépítik E modellre, amelynek a keretében általam sok felfoghatatlan dolgokot modernizálnak rajta, de amit megértettem az lenyűgözött. Az E modellben az A. pilóták képesek lesznek tandemben repülni drónokkal, azokat a helikopterből irányítani, átvenni a kép/video anyagot, szenzoraikat irányítani stb.
Oké, erről már olvastam mint tervekről, de azért az lemaradt hogy már a gyakorlatban is így van. A Eurocopterek is tudnak majd ilyet? Mindjárt igazolva látnám az ilyen nagy számú beszerzésüket (már csak drónok kellenek hozzá).
Ezzel a modernizációval persze a hollandok azt is kijelolték ismét, hogy hol képzelik el a jövőjüket a NATO-ban: szorosan az USA mellett (itt a szoros jelzőn van a hangsúly), ez a modernizáció olyan interoperabilitást kölcsönöz nekik az amerikai erőkkel és eszközökkel, amely mindkét félnek kívánatos.
A modernizáció költsége egy milliárd dollár, erről nem tudtam eldönteni sok vagy kevés. Némi keresés után megtaláltam az 1995-ös megrendelés összegét, az csak 750 mill USD volt. Nyilván van némi devalváció az elmúlt 25 évben, de a két összeg jól alátámasztja azt az állítást (ezért is kerestem meg), hogy a beszerzési költség csak a kisebbik tétel, szemben az üzemeltetés és a modernizáció költségeihet viszonyítva, ami ebben az esetben a gép szinte újbóli kifizetése.
A gépeket 1997-től szállították le, egyből bevetésre is küldték őket előbb a Balkánra, majd Afganisztánba. Nem spóroltak a költségeken.
Most 24 évesek a gépek, gondolom, akkor még másik 15-20 év biztos bennük lesz, és amilyenek a hollandok még egyszer a végén ki is fogjkák számolni, hogy mibe kerültek a gépek a beszerzési költségeken túl.

vasárnap, november 15, 2020

Abu Muhammad al-Masri halála Teheránban

 Amerikai sajtóinformációk szerint izraeli ügynökök állítólag likvidálták Abu Muhammad al-Masri-t, aki az al-Káida kettes számú vezetője volt, és akit Ayman al-Zawahiri utódjának gondoltak a titkosszolgálatok. A hírben az a különleges, hogy az izraeli ügynökök mindezt Iránban hajtották végre, ami már önmagában is nagy teljesítmény, Teheránban, fényes nappal (asszem). Meghalt a lánya is, aki bin Láden fiának volt a felesége. Bin Láden fiát, Hamza bin Ládent 2019 augusztusában ölték meg az amerikaiak.

Ha mindez így van, annak még van egy furcsasága, hogy az izraeliek ilyen nagy szívességet tettek az amerikaiaknak. A hírszerzési együttműködés intenzív, de hogy kinyírom neked az ellenséget egy ilyen magas kockázatú helyszínen, ahhoz szerintem valami nagy kérésnek kellett a háttérbe lennie. Az ellentételezésről valszeg nem értesülünk.

Azoknak akik kevésbé követik a közel-keleti eseményeket, talán az is magyarázatra szorul, hogy mi keresett Irán esküdt ellensége Teheránban. Ez elsőre kevéssé érthető, hiszen az al-Káida elvileg dzsihadizmus nevében ellenfélnek tekintette a síita Iránt.

Erre nekem két magyarázatom van. Az egyik az államérdek. Irán legfontosabb és legveszélyesebb ellensége az USA, ergo, ha az AQ fenyegetést jelent az USA-ra hajlandó vagyok elgondolkodni bizonyos lépéseken. Teherán tudtommal nem támogatta aktívan bin Ládenéket, fegyverrel, pénzzel, stb. Amit biztosan tudunk. hogy 2001 után az AQ vezetés egy része Afganisztánból Iránba menekült át jobb híján, ott házi őrizetben éltek egy évtizedet legalább. Masri is csak 2015-ben "szabadult", de azóta sem hagyhatta el Iránt.

A másik ok, hogy az AQ nem az Iszlám Állam. Bin Láden retorikájában sosem érvelt, a siíták elleni háborúba, ez kifejezetten az iraki AQ-t, al Zarkawi újítása volt, aki hamarosan össze is veszett bin Ládennel, részben éppen ezen a kérdésen. De egyszerűbb, ha megnézzük az AQ terrortámadásait, síiták, keresztények, buddhisták, melegek stb. nem voltak a célpontjai, hanem az USA, az USA, és aztán Európa és a nyugat általában. (Persze ismerem, az 1998-as fatvját a zsidók és keresztesek ellen, de mondom a cselekedetek...)

Ja, és visszatérve a Masri halálához, állítólag Zawahiri, a AQ öreg vezetője is meghalt pár hónapja, végelgyengülésben (vagy COVID, vagy valami betegségében). Az AQ szervezet jelentősége szerény, de azért foglalkozni kell vele.

 

A CNN még kiegészíti Masri halálát néhány új információval. Egyrészt azon a napon ölték meg, amikor a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségeket támadás érte 1998-ban. Ezekért részben őt tartották felelősnek. Másrészt a halála és New York Times bejelentése között ugye eltelt több mint két hónap. Az irániak hallgattak, mint a sír, de egy emírségi twitterező, majd egy afgán hírcsatorna írt Masri és lányának haláláról, úgy hogy valszeg az NYT-nak azért tartott ennyi ideig, hogy elég forrásból megerősítesse a művelet és Masri halálának hírét.

Harmadrészt – ez foglalkoztatta nagyrészt azokat akik kommenteltek – Masri szabad mozgásában a kulcsot egy 2017-es túszcsere jelentette. Ekkor (ez nincs benne a cikkben, máshol van) egy Jemenben foglyul ejtett diplomatáért cserébe 4 AQ tagot kiengedtek a szíriai Idlibbe (kettő nevét nem ismerjük, a másik kettőjét igen, de már végeztek velük amerikai drónok), Masrit és Saif al Adelt pedig „kiengedték” a házi őrizetből, Iránt nem hagyhatták el, de szabadon mozoghattak. Ezeket a részletekről írásos dokuk vannak, egy szíriai dzsihadisták közötti vita részleteként derültek ki. 

Végül a bin Láden likvidálásakor begyűjtött videofelvételekből tudjuk, hogy Hamza bin Láden, a Masri lánya 2005-ben házasodtak össze Teheránban (esküvői video). Mirjam a CNN szerint 27 éves volt most, azaz 2005-ben 12 lehetett. Hamza bin Laden 1989-es, ezek szerint 17 éves volt.

Hogyan került Hamza Iránba, ő is, és Osama feleségei is Iránba menekültek 2001 után. Ez azért elé durva. Bin Laden legfiatalabb fia (és OBL feleségei), végül 2010/2011 után kerültek Pakisztánba egy másik túszcsere kapcsán. Ott is egy iráni diplomata volt a csere alap.

Ez kb azt jelenti, hogy Mirjam 12 és 17 éves kora között volt Hamza felesége, gyerekükről nem szólnak hírek, nem tudom milyen házasság lehetett. Hamzat végül Afganisztánban ölték.

Az Al-Káida vezetéséből már csak Saif al-Adel van, ő a No.3 és ha Masri és Zawahiri is halott, akkor ő lenne a vezető, iráni háziőrizetben. Most már gondolom nagyon vigyáznak rá Teheránban. 

MaxxPro-k magyar kézben

 Elég csípősek voltak azok a januári reggelek, de így utólag visszagondolva, hó nem volt, szóval nem a volt olyan nagyon hideg. És úgy emlékszem a MaxxPro-kon volt fűtés is. Kimentünk a parkolóba, ott sorakoztak a járművek, impozáns látványt nyújtva, ahogy felsorakoztak. Mi is megkaptunk a helyünket, bemásztunk, becsatoltuk magunkat repeszállóban, ami nem volt egyszerű, de mentségünkre legyen mondva, a legtöbb utasnak új volt az élmény :)

Így kezdődött 2011-ben egy új korszak, ami aztán 2020 októberéig tartott.