Látogatás a Steadfast Dart 2026 sajtónapjain Németországban

 Két nap intenzív hadgyakorlat nézésben és tanulásban volt részünk február 18-19-én, előbb Putlosban, a Balti-tenger partján; majd Bergen-ben a német „0 ponti lőtéren”. A két helyszínen a NATO gyorsreagálású erőjének, a Allied Reaction Force-nak az összekovácsolása és validálása zajlott, sőt még zajlik.

Az ARF a NATO tagországok erőfeszítéseinek evolúciója, ebben a formájában két év létezik, éves váltásokban. egy olyan 10-12ezer fős katonai szervezete, amely elvileg képes akár napokon belül megerősíteni a NATO bármelyik országát (azaz vannak állandóan magas készültségű elemei), multi domain (ennek még csak most alakul ki a magyar megfelelője, de azt akarja jelezni, hogy szárazföldi, légi, SOF, haditengerészeti, kiber és az űr „haderőnemek” is képviseltetve vannak, azaz minden területen meg tud mozdulni, be tud avatkozni).

Persze az emberek a valóságról nem értesülnek, csak a sajtónapok színházában bemutatott gördülő harcjárműveket látnak, meg szaladgáló katonákat, úgyhogy jönnek a hülye kommentek, hogy de majd a drónok elintézik őket, meg mit ér az a pár katona stb. stb. Tényleg szüretelni lehetne az ilyeneket, de hát ilyen az internet valósága.

A két nap alatt megnézett bemutatók – mint minden sajtónyilvános esemény – egy gyakorlat lebutított, felgyorsított, leegyszerűsített mozzanatai, azért, hogy legalább valamit meg lehessen mutatni, abból ami történik.

Mi történt a valóságban? Az ARF 2026-os váltása 13 nemzet 11000 katonájából áll (kb.) Ezeket össze kellett kovácsolni, szoktatni, hogy legalább valamennyire együtt tudjanak működni, hogy ha a szükség hozza. De hát minden hadgyakorlatnak ez az értelme.

Az ARF vezetését Olaszország adta, azon belül a szárazföldi erőket az olaszok, a haditengerészeti erőket és a SOF-ot a spanyolok, a haditengerészeten belül a partraszálló harccsoportot a törökök vezették, a többiről nem esett szó.

Nem derült ki, hogy a többi nemzet mit csinált, bár cseh SOF erőket láttunk a gyakorlaton.

Mit báboztak el nekünk és a politikusoknak?

Putlosban a képzeletbeli szcenárió a következő volt:

-          spanyol SOF búvárok kiúsznak, felderítenek

-          spanyol SOF levegőből biztosítja a képzelt partszakasz jobb és bal szárnyát

-         török partraszálló erők először RIB-ekkel jönnek, aztán a ZAHA kétéltű harcjárművek érkeznek

-          közben török AH-1 Cobrak biztosítják a levegőből a partraszállást

-          közben a tengeren az ARF az összevont haditengerészeti harccsoportja, fregatokkal, rombolókkal, az Anadolu dron hordozó és partraszálló hajóval és a Castilla spanyol partraszálló hajóval biztosítja a partaszállást, illetve e két utóbbi hajóról indulnak az spanyol és a török egységek.

Mindezt 20 perc alatt prezentálták nekünk és az összegyűlt német turistáknak a kerítés túloldalán. Nyilván egy ilyen folyamat nem 20 perc alatt zajlik le, és talán ellen erő is kellett volna. Igen, de ilyeneket csak a foteltábornokok várnak egy hadgyakorlat sajtónapján 😊

A másnapi, Bergenben tartott gyakorlaton egy másik színdarabot láttunk, nekem tökre hasonlított ahhoz, amit a 0 ponti lőtéren szoktunk látni a többnemzeti bemutatókon, ahol az a cél, hogy minden résztvevő országnak jusson valami szerep.

-          a tribün előtt álló házikókban megbújik az ellenség

-          A400-asról spanyol és cseh ejtőernyősök ugranak, de ez végül elmaradt a rossz idő miatt. Helyezze

-          a cseh SOF érkezik gépjárművön, biztosítja a széleket

-          a spanyol SOF ”belovagol” előre és megtisztítja a házat

-          olasz Manguszta helikopterek a magasból biztosítanak és lőnek valamire, de nem emlékszem mire, mert az elfogott ellenséget kiszabadítani igyekvő ellenerő nem volt a játékban,

-          Ezután horizonton túl megszólal a spanyol Pzh2000-esek, de ezeket csak videon játszották be, nem vettem fel.

-          Elhúznak képzeletben talán egy német Eurofighter, a gyakorlótéren pirotechnikai eszköz robban. Erről sincs kép.

-         Egy spanyol vagy olasz (már elfelejtettem) ATGM járműpáros felvonul és lőnek egyet egy SPIKE rakétával. Na ilyet nem láttam még, és két km-re eltalálnak valamit ami nagyot szikrázik. Ezt tényleg láttuk élőben, de nem tudtam lefotózni.

-          Jön egy olasz török harccsoport kerekes járműveken, török műszakiakkal hátul

-          Olaszok biztosítanak, török műszakiak átjárót nyitnak (az egyetlen lánctalpas, talán egy Bergpanzer, áthajt valami béna szögesdrót akadályon), ami után beözönlik egy török szakasz vagy század.

-          Közben olasz aknavetősök is megjelennek egy darab BvS10-esen, de nem csinálnak semmit.

-          A török erők előre nyomulnak, az ellenséget megsemmisítik, majd mindenki hazamegy.

-         Ja, felderítő drónok cirkálnak a gyakorlótér felett, majd valamilyen demonstrációra kerülne sor az egyikkel, de műszaki hiba miatt ez lefújják a rendezők.

-          A média és a hadseregek képviselői jól átfagyva, kávéért és teáért fáradnak, engem pedig megüt a guta és az aggodalom, hogy hol hagyhattam a mobilom (a buszon hagytam, meglett a végén)

Mit láttunk összességében? A szokásos parasztvakítást, ahol egy szakértő szem látja a hibákat, az értelmetlen mozzanatokat, az életszerűtlen szcenáriókat. Igen, a katonák is unni szokták.

Mi a valódi értelmes a Steadfast Dart 2026-nak? Hogy a politikai vezetők elmondhassák a politikai üzeneteket a saját választóiknak és az ellenségnek. A katonai vezetők lássák, hogy mi működik, mi nem ebben a multi domain ARF-ben, melyik résztvevő ország végezte el otthon a felkészülését és melyik nem. A gyakorlaton résztvevők szokják, gyakorolják az együttműködést, kipróbálják magukat és a szervezetüket, logisztikájukat nem-otthoni körülmények között és gyakoroljanak, gyakoroljanak és gyakoroljanak.

Utána még volt egy statikus bemutató, de arról talán majd külön írok.

Kit lőne először vissza Grönlandon? A világ legkisebb elitalakulata

 Donald Trump és az amerikai kormányzat újabb Grönlandot érintő kijelentései után a Euronewsnek tegnap volt egy érdekes cikke Danish soldiers would shoot back if invaded, government confirms címmel. A dán katonáknak nem kell felsőbb parancsra várniuk, ha támadás érné őket, ezt szűrte le a dán politikai elit az 1940-es német invázió tapasztalatként, amikor a dán katonák nem harcoltak, mert a káoszban nem tudták elérni a paracsnokaikat. Így aztán 1952 óta a dán katonáknak nem kell felső megerősítésre várniuk, ha támadás érné őket. Ez fontos részlet volt 1994-ben a Bøllebank műveletnél, ahol a II. világháború után először kerültek dán katonák tűzharcba. De erről majd máskor.

Visszatérve a mostani Euronews cikkhez, eltartott pár percig, amíg rájöttem, hogy mi hiányzik a cikkből: hogy kik lőnének vissza ha jönnének az ameriakiak? És pont ez amiről az elmúlt egy évben annyit olvasgattam. Ez a Sledge Patrol, ami a második világháború idején jött létre és abszurd ütközetek egyik legabszurdabb csatáját vívta a németekkel. Már régóta akartam róla írni és most Donald Trump kínál rá aktualitást.

A Slædepatruljen Sirius (Sirius Dog Sled Patrol) egy 12 fős dán elitalakulat. Mondhatjuk, talán a világ legkisebb elitalakulata. A feladatuk, hogy Grönland északi, főleg északkeleti részén járőrözzenek, olyan 1 millió négyzetkilométeren. 12-en, ismétlem.

A párosával közlekedő járőrök feladata, hogy Dánia szuverenitását biztosítjá a fizikai jelenlétükkel. A Wikipedia szerint 3-4 évente a sziget keleti tengerpartjának minden szegletét érintik (Grönland nyugati oldala lakott, a keleti oldalon nagyrészt lakatlan, legalábbis a déli szakasz kivételével), a szolgálat két év, a katonák az idejük nagy részét a szánjaikon töltik és hajtják a kutyákat a hóban a végtelen semmiben.

A National Geographic-nek van egy 2012-es riportja a járőrről, magas újságírás, a történet és a fotók Jesperről és Rasmussen az egyik páros pár napján keresztül.

Forrás: https://web.archive.org/web/20120104165509/http://ngm.nationalgeographic.com/2012/01/sled-dogs/hoffmann-photography

A II. világháborús dán-német harcokról majd írok egy másik posztot, mert az tényleg filmre kívánkozik. Ezt a posztot inkább egy idézettel zárom a cikkből(gépi fordítással):

A kutyaszán a káosz és a készségek találkozási pontján létezik. Hogy a csapat mozgásban maradjon, Jesper és Rasmus folyamatosan kommunikáltak kutyáikkal – fütyültek, szidalmazták, bíztatták, dicsérték őket. Átkeltek a Hochstetter Forland nevű félszigeten, sziklák felett ugráltak, dombokat másztak meg és csúsztak le, a kutyák és az emberek fagyos lehelete ködöt képezett, amely csendesen lógott utánuk. Cápauszonyos hegyek emelkedtek ki a fagyott tengerből. A partoknál lebegő jéghegyek fehérített csatahajóknak tűntek.

A szánkózás normális sebessége kevesebb, mint öt mérföld óránként. Amikor Jesper balesetet szenvedett, alig több mint a fele volt meg a napi 21 mérföldes célnak, amely egy másfél hónapos, 690 mérföldes expedíció része volt a Sirius-bázistól északra, a három tervezett utazás közül a legrövidebb.

A kutyaszános nap folyamatos és kimerítő munka; Jespernek alig volt ideje a lüktető lábára gondolni. Ebédszünet nem volt lehetőség. A férfiak kortyoltak egy kis vizet, a kutyák nyalták a havat. Ha a csapat nem működik összhangban, a Sirius szán olyan lehet, mint egy 13 elmével rendelkező test. A kutyák, amelyek párokat alkotva egy hosszú kötélre vannak kötve, néha makacssá válnak és lefekszenek. Vannak verekedések, féltékenységek, szerelmi viszonyok – Jesper és Rasmus csapatában két nőstény is volt. A kutyák az egyik pillanatban még gyönyörűen együttműködnek, a következőben pedig már egymásnak ugató, repülő szőrcsomókká válnak, és a hó fényes vércseppekkel tarkul."

USAF 56. harcitéri kutató-mentő század gyakorlat Hajmáskéren

 Az avianoi légibázisról idetelepült (Pápára) egységet néztük meg július 17-én az amerikai nagykövetségnek köszönhetőn. A 56-osokkal együtt jött a 57. század is, akik ha jól értem a személyzetet biztosítják a mentések során (56osok lőnek és vezetnek, 57-esek a gépen utazva szedik ki/fel az "utasokat")

A hajmáskéri lőtéren mikor ott voltunk a különböző megközelítéseket gyakorolták párban, éleslövészettel egybekötve nappali és éjszakai körülmények között. Mentés nem volt, de az 50 cal gépágyú cseréjét gyakorolták (vagy nem gyakorlás volt) a vaksötétben.

 

Marc C Powe, amerikai katonai hírszerzés, Csád és egyebek

 Ez van ha az ember mindig csak c a Facebookra posztol. Kerestem egy régi sztorit, én nem két perc volt mire megtaláltam. 

Egyszer írtam egy amerikai katonai hírszerzőről, akiről rendes módon csak a nekrológjában derültek ki dolgok 🙂 

Marc B. Powe-nak hívták 2020-ban halt meg. Beszélte az orosz, francia, arab, vietnámi és német nyelveket, ami a hidegháború konfliktusait tekintve – mondhatjuk – a legfontosabb nyelvek voltak, de mindenképpen nyelvzseni volt. 

30 évig szolgált a katonai hírszerzésnél, kétszer szolgált Vietnámban és ő nyitotta újra az 1980-as években a bagdadi nagykövetség attaséhivatalát (ebből is kitűnik, hogy jó lehetett, mert az ilyen kényes munkát általában nem bízzák akárkire). A nekrológja említ még pár érdekes esetet a moszkvai időszakból vagy 1990-ből Kuvaitból. "Leghíresebb" azonban a csádi "melója" volt, az ő feladata volt annak a líbiaiak által hátrahagyott, vagy inkább tőklük elfoglalt, akkor még újnak számító Mi-25ös helikopter kihozatala, amelyet a sivatag mélyén egy bázison hagytak. 

Az akció "közismert", C-5 Galaxyk elvittek két CH-47es Chinook ot Csád fővárosába, onnan lenyomtak egy több mint 1000 km-es utat a líbiai határig, ahol pár óra(?) alatt szétszedtek és felfüggesztették az ominózus helit, vissza a fővárosba és haza. Ez az 160th SOAR egyik híres akciója volt. De valakinek le is kellett előtte egyeztetni ezt a csádiakkal és a franciákkal (a mindkét hadsereg/légierő részt vett az akcióban) és ez a meló jutott Powe-nak. 

Magát a kihozatalt több helyen feldolgozták már a neten, én is a SOAR-ról szóló egyik könyvben találkoztam vele. Aztán megtaláltam ezt a videot (The Hind Heist - The Secret US Operation to Steal the Soviet's Top Helicopter - YouTube) ahol az eredeti fotók között a sok katona között van egy civil ruhás ember is. Ez tett kiváncsivá, hogy az ki lehetett? Powe. Arra már nem emlékszem, hogy jutottam egy a nekrológjáig (Marc Powe Obituary (1939 - 2020) - Dallas, TX - Dallas Morning News (dallasnews.com)), de nyilvánosan ez a legtöbb, ami található az életéről. Csak pár dolgot emelek ki, de érdemes végig olvasni, mert elképesztő élettörténete van.

1992-ben, 53 évesen ment nyugdíjba, utána az UNICEF „biztonsági főnöke” (field security manager) lett, és így végig járta Afrika valamennyi országát, 2001 után visszatért a Pentagonba és még pár évet dolgozott Irakon. Ami a legaranyosabb a nekrologjában az a vége. Élete utolsó éveit egy öregek otthonában töltötte, ahol az ápolók legnagyobb megdöbbenésére, minden lehetséges módon megszökött az intézményből. Ajtók, ablakok, lakatok nem maradtak soha zárva előtte, lakótársai és azok családtagjai úgy emlegették, mint az idősebb Jason Bourne 😊

Vigna di Valle, az olasz légierő múzeuma, gépek a II világháborúból és környékéről

 A múzeuman járva rájöttem, hogy játszottam játékokban II. világháború olasz gépekkel. A formatervezéshez értettek akkor is, de nem tudtak elég erős motorokat építeni.

Vigna di Valle, olasz légierő múzeum, a jet korszak

 A nyári családi nyaralás is hozott katonai emlékeket. Az olsz légierő múzeuma a közelben volt, szerény belépő, érdekes könyvek, hatalmas kiállítótér. A II. világháborús olasz légierővel eddig csak a Panzer General 2. ben találkoztak. Nem voltak a legjobbak, de az olaszok maguknak építették, ami az olasz ipari bázisról és az önálló kutatás fejlesztésről tanuskodik, a háborút meg nem ezért vesztették el.