péntek, október 22, 2021

Kínai berepülések a tajvani légvédelmi azonosítási zónájába (Air Defence Identification Zone, ADIZ)

Október közepén nagy hajcihő volt abból, hogy Tajvan légvédelmi azonosítási zónájába (Air Defence Identification Zone, ADIZ) több alkalommal, rendszeresen, nagyszámú kínai harci repülőgép hatolt be. Volt ennek kapcsán minden a sajtóban, de főként háborús szellemidézés, már azt olvastam egy idő után, hogy öt év múlva jöhet az invázió is. A sajtó gyakran még arra sem volt képes, hogy különbséget tegyen Tajvan légtere és a légvédelmi azonosítási zónája között, utóbbi egy jóval nagyobb kiterjedésű légtér, ahova belépve a repülőeszközöknek, azonosítani kell(ene) magukat a tajvani légiirányítás számára. Ez sem szép, de nagyon más, mint berepülni Tajvan sziget fölé.

A Reuters most készített egy érthető infografikát az egészről, a képek innen lesznek. Az első ábrán mindjárt látjuk a különbséget a légtér és az ADIZ között, és a kínai behatolását jellegét. No para, ez jutott eszembe róla.

Az látszik belőle, hogy az kínai demonstráció nagy része Tajvantól messze, az ADIZ szélén került sor, csak néhány alkalommal repültek, akkor is csak felderítő repülőgépek az azonosítási zóna déli szélére.

Október 1 és 18 között 159 alkalommal sértették meg a kínai gépek a tajvani légvédelmi azonosítási zónát, de ha jól értem ebben igazából csak a kiugró számok voltak, ami szokatlant jelentettek. A legsúlyosabb ADIZ sértésekre október 1 és 4 között került sor, amikor tömegével repültek be kínai vadászgépek, vadászbombázók és bombázók.

Október negyedike a csúcs, akkor egyszerre 59 repülőgép lépett a tajvani ADIZ-ba de ezután napokig nem volt semmilyen berepülés. A Reuters készített egy másik táblázatot is, amely az elmúlt egy év berepüléseit mutatja be


Ebből egyrészt jól látszik az átlag (1-3 berepülés), másrészt a 4-6 havonta megismétlődő, kiugró mértékű berepülések.

Természetesen mindenki a miértekre kíváncsi. Miért pont most, miért pont ott, stb? Jó lenne ebben a magyar katonai repülési szakembert megkérdezni, aki tervezett már légműveleteket. A sajtóban és a szakértők részéről vissza köszönő válaszok általában az alábbi irányokba mutatnak:

-           a kínai légierő a saját képességeit teszteli. Nem képes ugyanis még arra, hogy hosszú időn keresztül magas műveleti tempót tartson fenn. Egy légiháborúhoz nem elég ugyanis az, hogy egy pl. egy repülőezred képes legyen egyszerre felszállni, hanem arra van szükség, hogy erre naponta háromszor legyen képes, akár heteken át, és ezt a logisztika és a műszakiak is képesek legyenek támogatni. Az repülőeszközök bírják a terhelést, legyen elég pótalkatrész, lőszer, rakéta, pilóta és karbantartó.

-          A mostani berepülések egyfajta válaszüzenet volt arra, hogy erősen sajtózott amerikai-brit-nemzetközi flotta napokkal vagy hetekkel korábban a térségben hajózott, demonstrálva, amit ilyenkor demonstrálni szokás. Most egy ellendemonstrációt láttunk arra nézve, hogy egy ilyen flotta csoportosítás mivel is találkozna kínai részről. Pávatánc mondhatnánk, teljesen bevett gyakorlatt.

-         A harmadik magyarázat ami tetszett, hogy a tajvani légvédelem működésének tesztelése folyt, egyfajta túlterheléses „támadás szimuláció”. Egyszerre 59 gépet még nem látott a tajvani légvédelem, így a teljes radarrendszerük, parancsnoki-irányítási rendszerük, légierejük maximummal pörgött, riadóztatva lehetett mindenki, amit a kínaiak szépen figyeltek, hallgattak elemeztek. Az a Reuters cikkben is benne van, hogy a tajvani légierőnek nincs légiutántöltő kapacitása, ezért az elfogók nem tudnak sokáig a levegőben maradni. Egy lassú Shaanxi Y8-as 8-10-12 órás járőrözését képtelenség végigkísérni, főleg ha az év minden második, harmadik napján jön. Ha meg többen jönnek… A napokba olvastam egy másik cikkben, hogy tajvani védelmi költségvetés 9 százaléka ment el légtérrendészeti feladatokra (repülés, készültség, de lehet konkrétan az üzemanyag) és egy ponton a tajvani légierő feladta, hogy minden kínai gépre felemeljen egy tajvani vadászt.

-         További magyarázatoknak ott vannak, amit a sajtó lehozott, ezeket könnyű felütni a neten, nem részletezem

szerda, október 20, 2021

A CIA kudarca Qala-i Dzsanginál

Ritkán látunk CIA ügynököt, nem? Összezavarodott CIA ügynököt meg még ritkábban. 20 éve megörökítettek egyet és egy ideje a youtube on is bárki megnézheti.



A tegnapelőtt posztolt CIA csoport, a Team Alpha kapcsán említettem, hogy két tagjuk Mike Spann és Dave Tyson voltak az elszenvedői a 2001-es afganisztáni harcok egyik legjobban dokumentált összetűzésének, a Qala-i Dzsangi nevű erdőben történt lázadásnak.

Spann és Tyson épp elfogott al-Káidásokat és külföldi tálibokat hallgattak ki zéró biztonsági óvintézkedések mellett, amikor az elvileg lefegyverzett és megkötözött rabok rájuk támadtak. Egy pisztoly és egy AK nem volt elég a tömeg ellen, Spann legyűrték, Tyson még időben el tudott szaladni, és ezt már az ott levő forgató csoportok is felvették. A videon 13:16-nál látszik a CIA ügynök, utána mindjárt belefut egy riporterbe, aki próbálja megtudni, hogy mi történt. Tyson sokkos állapotban, a pisztolyát hiába próbálja visszatenni a pisztolytáskába, szeretne erősítést hívni, de nincs nála telefon (igen, ezek még azok az idők). Végül a riporter műholdas telefonján felhívta a taskenti nagykövetséget és azok szóltak valakinek, és azok szóltak valakinek, vagy már az amerikai katonáknak Mazar-i Sharifban, hogy menjenek a közeli erődbe, mert baj van. Addig is amerikai bombázók megkezdték a lázadók állásait bombázni, bár ez így nem pontos, mert a koordináták esetlegesek voltak. Az afgán tolmácsok mondták, melyik épületek lehetnek a tálibok kezébe, Tyson megleadta a kb koordinátákat és a bombák nagyrészt odamentek. Talán nem világos, de ez egy nagy méretű, agyagból döngölt erőd, középen hatalmas udvarral. Az épület egyik részét (azaz a falakat és a rajta az épületeke), az erőd őrzői birtokolták, a másik felét meg a tálibok.  Innen kellett aztán majd visszafoglalni az várat.

kedd, október 19, 2021

A CIA Team Alpha tagjai Afganisztánban

 Most már mindent értek. Hónapokkal ezelőtt körbepörgött a neten egy fotó, amit egy CIA csoportot mutat Afganisztánból. A Team Alpha másodikként érkezett az országba 2011 szeptemberében vagy októberében de mire a Facebookon ezt megokoskodták, addigra az első lett 😊 Hogy honnan tudtam? Írtam erről a CIA műveletről egy tanulmányt, fent van a neten. De hogyan kerül fel egy fotó a résztvevők arcával? Ez nagyon necces. A múlt héten küldött egy kollégám egy linket egy új könyvről: Toby Harnden: First Casualty: The Untold Story of the CIA Mission to Avenge 9/11. Utánanézve ez a 9/11 20 éves évfordulójára jelent meg, és az ehhez kapcsolódó PR/reklám/publicity keretében több cikk, interjú született a könyvről, és ezekben illusztrációnak jelent meg többek között a fotó is.  


Meg persze az, hogy a Team Alpha tagjai – egy kivétellel – mind nyugdíjasok már és beszélhetnek. A csoport azért vált híressé, mert az első kudarcot (és az első CIA-s veszteséget) ők szenvedték el. Ez még nem tenné híressé őket, de a halál után gyorsan nyilvánosságra is hozták a hatóságok. Mást nem is nagyon tehettek, mert a nemzetközi sajtó ott volt a helyszínen. A könyv attól igazán eredeti, az egyik főszereplő Dave Tyson, 2020-ban ment nyugdíjba és így  már végre beszélhetett, ami ki is derül az egyik könyvrészletből.

Hogy pontosan kiket látunk a fényképen, abban van egy kis zavar: A  szerző szerint az alábbi személyekből állt az Alpha csoport: M. Spann, D. Tyson, Justin Sapp, J.R. Seeger, Alex Hernandez, Scott Spellmeyer, and Andy (gondolom ő van kitakarva, még aktív). Igen, ám de ez csak hét ember, a fotón meg nyolcat látunk :)

Tyson személye egyébként már rég azonosításra került, tudtunk róla alapokat, de az csak most derült ki, hogy 1, a taskenti nagykövetségen dolgozott fedésben és valszeg onnan csatlakozott a csoporthoz, és 2, nyelvész (üzbég) és akadémiai háttérrel csak öt évvel korábban csatlakozott a CIA-hez. A fotón is látszik, hogy az övé nem az a klasszikus hírszerzői karrier, hogy mint Michael Spanné, vagy a csoportot vezető J.R. Seegeré. Mondjuk a Team Jawbreaker történetéből tudjuk, hogy ott sem mindenki elit harcos volt (sőt gyanítom egyik sem), mert ott is mindenhez kellett érteni, legfőképpen az emberekhez.


hétfő, szeptember 06, 2021

A világ első légihídja - Evakuálás Kabulból 1928-29-ben

 A kabul evakulásá kapcsán találtam ezt a cikket, amely egy majdnem 100 évvek korábbi kabuli evakuálásról mesélt, állítólag ez volt a világ első légihídja 1928-ban (Escape From Kabul in a Flock of Flying Elephants). Akkor is volt egy kisebb forradalom, akkor is az ország konzervatív csoportjai űzték el az afgán valóságtól elrugaszkodott uralkodott, aki túl sok nyugati, vagy nyugatos dolgot akart meghonosítani az országban. Mindig ez van, ha egy afgán vezető/elit gyorsabban halad a népénél. Ekkor is, szovjetek/afgán kommunisták is, ameriakaiaknál is. Akár van külső támogató, akár nincs.

Szóval 1928-ban a brit "nagykövetség" aggódott, mivel a nagykövet korábban RAF pilóta volt, és ismerte a brit légirendészet eredményeit a Közel-Keleten de főleg az indiai szubkontinensen, mindjárt azzal a kéréssel fordult a feletteseihez, hogy legyenek felkészülve egy evakuációra. Itt meg kell állnom egy pillanatra, mert sosem érdekelt a II vh előtti brit légierő, de azt olvastam, hogy a I vh alatt a RAFnak durván 380 század volt (kb fele harcoló, fele kiképző), ez 1920-ra – itt megkapaszkodtam, tekintve, a brit birodalom méretét – 16 századra csökkent: 8 indiai szubkontinensen, 7 a Közel-Keleten, egy otthon.


Szóval az indiai vezetés gyorsan át is rendelt egy századnyi bombázót (10 gép) a Közel-Keletről a várható feladatra. Talán mert a szubkontinensen nem voltak bombázó századok? Lövésem sincs. A bombázók jöttek, de körülményesen, hat leszállással. Mondjuk a kor viszonyai között ez is rendkívüli sebesség volt, mint ahogy manapság az amerikaiak képesek a kabuli repülőtérre visszatérni egy pillanat alatt 45 percenként gépeket indítani valamelyik légibázisukra tankerekkel.

 

Az afgán légierő eközben próbálta támadni az felkelőket. Itt megint meg kell álljak. A korabeli afgán légierő sem érdekelt soha, annyira emlékeztem, hogy a független Afganisztán (amit a posztban szereplő uralkodó kiáltott ki) első vadászgépét a Szovjetuniótól kapta annak jószándéka jegyéül. Annyira még emlékeztem a doktorimból, hogy ebben az időszakban, 20-as évek, azért elég feszkós voltak a szovjet-afgán kapcsolatok, mert Moszkva épp mai szóval államépítésben volt a szomszédos Közép-Ázsiában („sztánok), ami rengeteg erőszakkal járt, ami ellen sokan felkeltek, akikből néhányan Afganisztánba menekültek. Az szovjetek által elűzött buharai emír, a háremével együtt Kabulban élt, vagy inkább háziőrizetben volt. A mellékszál mellékszála, hogy ebben az időben mindenféle európai szerzetek is megfordultak Afganisztánban, pl magyarok, akiket ’17-ig közép-ázsiai menekült táborokban tartottak, majd a káoszban kiszabadulva, néhányan délnek vették az irányt.

 

Hogy jutottunk ide? Úgy hogy a cikk szerint a afgán légierő brit gépeket repült és orosz pilótáik voltak, akik a fehérek oldalán harcoltak korábban a szu polgárháborúban.

 

A közel-keleti bombázó/transzport gépek végül megérkeztek és Pesavárból megindult a légihíd december 23-n. Miközben Kabulban és környékén folyt a trónfosztás majd 600 embert, férfiakat, őket gyereket menekítettek ki, veszteség nélkül! Nem csak a brit követséget de számos más „nyugati” állampolgárt, diplomatát, nagykövetet menekítettek ki. Konkrét veszély nem fenyegette őket, a trónfosztók sem akarták bántani őket, csak óvatosságból csinálták meg a légihidat.

 

A cikk persze ennél részletesebb, vannak benne kényszerleszállt pilóták kalandjai, T.E. Lawrence is felbukkan mint rep. szerelő, kiderül, hogy  milyen rossz fagyban repülni nyitott pilótafülkében, de ezeket már meghagyom annak, aki az eredetire kíváncsi vagy google translate-vel olvas

hétfő, július 19, 2021

Tálib kontroll Afganisztánban 2021 május után

 Ez is nagyon jó anyag, térképpel a tálibok előrenyomulásáról. (Bár sokaknak feleslegesen részletes lesz, mert a járások szintjén elemzi a kérdést). - Baghlan tartomány, ahol a PRT volt. 10 járási központ (15 ből) került tálib kézre 2021 májusa óta, ebből kettőt visszafoglaltak, A Ott is tálib uralom van, ahol nincsenek pastuk, csak a Kabul-Mazar főútvonal mentén fekvő járások maradtak kormánykézen, beleértve a Salang hágó bejáratát "őrző' Andarab völgyet. - A tálibok mintegy 200 új járási központot foglaltak el május óta, ezzel összesen 229 járási központot. Itt megállhatunk egy pillanatra, mert ezek szerint nem is voltak korábban olyan sok helyen. A valóságban azonban már eddig a járásokat uralták, csak nem mentek be ezekbe a faluszerű településekre, mert ott volt rendőri, katonai jelenlét. Természetesen nehéz nyilvántartani, hogy a vidéken ki az úr, ezért számoljunk a járási központok birtoklásával. Így most mindenestre az ország több mint fele világosan a kezükön van. 



- Hogyan uralkodik a Tálibán az új területeken? Hol így, hol úgy. Amit mondtam korábban, szinte teljesen a helyi tálib parancsnoktól függ, hogy a katonákat hazaküldik, vagy börtönbe vetik, vagy megölik. Az is, hogy a helyi iskolában a lányok folytatják e a tanulmányaikat vagy sem. - A tálib offenzíva egyik célja az volt, elfoglalják a határátkelőket. Durva, de csak 10 nemzetközi határátkelője van ennek a hatalmas orzságnak. Ebből 3 van kormánykézen (valójában 4 mert Hairatánt közben visszafoglalták). 2021-ben napi 4 millió USD bevételt hoztak a határátkelők (korrupció nélkül még többet hoznának), lehet saccolni, hogy akkor most mennyi megy a tálibokhoz. (a 3 legforgalmasabból kettő, tálib kézen van a cikk szerint) - Talán ezzel kellett volna kezdeni, a tálibok elsősorban Észak-Afganisztánon söröpörtek végig, olyan járásokban teremtve meg az  uralmukat, amelyet 2001 előtt sokáig nem tudtak elfoglalni, sőt olyan helyeket is bevettek, amelyet 2001 előtt egyáltalán nem tudtak bevenni. Hogy lehet ez? - Sokat foglalkozik a hazarák helyzetével, megemlítve a korábbi együttműködés példáit is, de mégis csak arra jutva, hogy az ő jövőjük a legkérdésesebb az etnikai és vallási ellentétek miatt. Jelenleg a Hazaradzsat vezető utak mindegyikét a tálibok ellenőrzik, így ott még súlyos gondok (vagy harcok) lehetnek.

https://www.afghanistan-analysts.org/en/reports/war-and-peace/menace-negotiation-attack-the-taleban-take-more-district-centres-across-afghanistan/?fbclid=IwAR1MB69kLKLsgB7WFOoo6gOLOVVyzzJIW6o0_xZGjRKWQcVzyl-88qlKICw

szerda, július 07, 2021

Maróth Gáspár interjú a haderőfejelsztés stratégiai összefüggéseiről

 Megjelent egy interjú Maróth Gáspárral a Hyper&Hyper magazinban, ez egy print kiadvány, nem sok kapcsolódása van alapból a mi világunkhoz, de az előző szám a biztonságpolitikára fókuszált, így lett benne egy ilyen interjú is. Most ez a cikk felkerült a netre (jó, volt benne részem), mert az interjú is jó, és a grafika is forrásértékű. Új bejelentésekért nem érdemes olvasni, Maróth itt elsősorban a háttérben meghúzodó stratégiáról beszél, és konkrét célok kitűzéséről. Én még csak úgy 15-20 éve hallgatom/követem a bürokrácia működését, de ilyet ritkán hallok. Már mint amikor a bürokrácia számonkérhető, konkrét, és teljesítendő célokat fogalmaz meg maga számára. Maróth azt mondja: "A védelmi iparnak az évtized végére érdemben hozzá kell járulnia a hazai gazdaság teljesítőképességéhez, diverzifikációjához, a magas hozzáadott értéket biztosító tevékenységek arányának növeléséhez, az innovációs mutatók javulásához. Százmilliárd forintos árbevételű, a térségben meghatározó szereplővé kell válnia." És én ezért respektálom. Még egy gondolat volt érdekes nekem. A hadiipar fejlesztését hajlamosak vagyunk csak magyar döntések sorozataként értékelni. Viszont ezek a vegyes vállalatok azt is mutatják, hogy a milliárdokkal gurigázó multik is látnak fantáziát, lehetőséget a dologban, ami engem egy  kissé megnyugtat (persze amúgy is nygodt vagyok). A hab tortán a cikk infografikái, amiből én most a leghasznosabbat emelem ki, mert - lehet tévedek - még nem láttam ilyet itthon. Mindenki böngészheti, végre egy hiteles összefoglalás a mibő mennyi témában.




péntek, június 04, 2021

Önkéntes tartalékosok Fort Polkban: hogyan kommunikáljunk erről?

Csordás Imre megírta posztját és vihart kavart militarista/katonás körökben, Facebook csoportokban. Csordás úr többet között tartalékos, és egyik azoknak a tartalékosoknak, akik részt vesznek az Egyesült Államokbeli Fort Polkban az Ohioi Nemzeti Gárdával közös gyakorlaton. A magyar tartalékos század részvétele történelmi szenzáció, mivel ilyen még nem volt.  

Mit csinált Csordás úr, írt egy rövid posztot az érkezés élményeiről, az első órákról Lousiana államban, a kulturális sokkról, az időjárásról, a kezdetei kihívásokról, néhány fényképpel (lásd az alábbi posztot). Az úr Fb odalán, és ahol megosztották, reakciók többsége a támogatásról, gratulációról, izgatottságról szól. Csordás úr posztját majd 20-as osztották meg, 50 lájkot kapott, és 200-n lájkolták. A korábbi posztjainak „teljesítménye”, egy két baráti komment volt.

A kommentek egy kisebb része kritikus volt, arra hívva fel Csordás úgy figyelmét vagy úgy általában, hogy micsoda veszélyes dolgot művel, ki vagy ki nem mondva, hogy veszélyezteti a gyakorlat, a század biztonságát és/vagy szembe megy a Magyar Honvédség nyilvánossági álláspontjával (A Magyar Honvédség parancsnokának 185/2020. (HK 5.) MH PK intézkedése).

Nem vagyok jogász, de ennek az intézkedésnek van egy olyan pontja, hogy a korlátozások a „"honvédségi területen készített" képekre videokra vonatkoznak. Jelentheti ez azt, hogy Csordás úr nem hibázott, mert a képek nyilvánvalóan "honvédségi területen készített" tartalmak voltak? Értelmezésem szerint igen. Úgyhogy én gratulálok neki és remélem még sokat fog posztolni és nagy népszerűséget jelent majd a magyar tartalékos rendszernek.

vasárnap, március 21, 2021

Nyolc fő a magyar részvétel az afganisztáni NATO misszióban

 

Ismerősök kérdezték múltkor, hogy az létezik-e, hogy kivontuk az erőinket Afganisztánból. Mondtam, arról biztos tudtunk volna, lett volna hír. 2015 óta konstans 80-100 fő volt a létszám, hogy tavaly még olvastam a HM hírekben, hogy a nyugat-afganisztáni Herátba is kiment talán egy szakasznyi katona egy egyszeri váltásra. 

Múlt héten aztán láttam egy hírt, az új váltásunk kiérkezéséről (Honvédségi Airbus-val, tudom valójában csak ez érdekes sokaknak :)), rákattintottam, és tényleg csak nyolc embert láttam a képben. Ezt többféle képpen lehet értékelni, egyfelől, ha  komolyan vettük az USA és a tálibok megállapodását a május elsejei kivonulásról, arról ez volt az egyetlen felelős lépés, mert az utolsó pillanatban nem lehet felszámolni a jelenlétet. Ugyanakkor az Eltökélt Támogatás misszió többi tagja nem így gondolkodott, hiszen akkor összeomlott volna a misszió. Persze lehet más országok is csökkentették a létszámot, sőt lehetnek országok, akik ugyanígy csináltak, ehhez nem ismerem a többi ország létszámtrendjeit. És természetesen releváns érv (lehet) részünkről az is, hogy novembertől indul a KFOR parancsoki beosztás, ahova extra létszámot kell biztosítani. Ha az USA nem vonul ki május elsejével, és a megkapom a COVID oltásaimat, még teszek egy utolsó kísérletet ennek a nyolc embernek a meglátogatására. Végül is ott voltam a PRT indulásakor is 2006-ban, megnézném a végét is (persze csalok, mert az afgán szerepvállalásunk nem ott kezdődött)

szombat, március 13, 2021

A kínai haditengerészet Luyang III rombolója, a Type 052C és D verziók különbsége

 A dániai képeim nézegetésekor beletelt egy kis időbe, míg rájöttem mi a különbség a Type 052 C és D verziói között. A neten keresve persze elsőre teljes a zűrzavar, mert a képszerkesztőknek és bloggereknek nincsenek ilyen skrupulusaik. Ami feltűnt, hogy az én "hajómnak" kör alakú indítócellái voltak a HHQ-9es légvédelmi rakéták számára, a hajó közepén két keresztbe állított négyes indítótubus fogadta be a hajó elleni célokra telepített YJ-62  rakétákat, és hogy a taton csak egy hangárajtó volt, nem kettő. Közelről ezek így néztek ki. A cikkekben említett második, a  fedélzet hátulján levő  HHQ-9 SAM indító fel sem tűntek, mivel a hangár mögött vannak.

És akkor a Type 052C és a D verziók összehasonlítása, persze csak külsőre. A leglátványosabb része a kérdésnek, amihez nem kell felülről látni a hajót az a 360 fokot lefedő, négy radar elem burkolata. A C verziónál ez köríves, a D verziónál síkban helyezkedik el. Persze ez csak a legvégén tűnt fel nekem, először az indító cellák eltérő alakja lepett meg. A C verziónál a kör alakú , a D verziónál téglalap alakúak. Emellett a hajó elleni YJ-62 indító eltűntek a hajó középfedélzetéről, és a tat, azaz inkább a hangár formája is átalakításra került gondolom a hátsó indítótubusok kialakítása miatt. A D verzióban átalakításainak (és a kínai  rakétatechnológia fejlesztésének) köszönhetően, Kína így más képes volt egységesíteni a különböző funkciójú rakétáit, úgy hogy azok mindegyik ugyanabba a cellába férjen bele. A YJ-62 hajó elleni rakétákat az YJ-18 és YJ-83 rakétákkal váltották fel.

A képek forrása itt és itt.
A korábbi, nagyobb méretű AShM rakéták elhagyása révén, az indító cellák száma is megnőtt egy keveset. 56 (6x6 elől, 2x4 YJ-62 középen és mögött 2x6 HHQ-9es megint) helyett 64 (elől és hátul is 32 cella lett kialakítva vegyesen). HHQ-9 légvédelmi rakéta mellett megjelent HHQ-16 közepes hatótávolságú SAM és a hangár tetejére még extrába felkerült egy rövid hatótávú rakétaindító is. (a orrban levő hajóágyút is 100 mm-esről 130 mm-esre cserélték ki. Azt hiszen összességében mondhatjuk hogy erősebb fegyverzetű lett a D verzió.

Itt van néhány fotó a TYPE 052C verzióról, Dániából, a PLAN DDG 152 hajóról.













hétfő, március 01, 2021

Iráni rakétatámadás az al-Asad bázis ellen

 Eszméletlen jó dokumentumfilmet készített a 60 Minutes nevű (világhírű) tévéadás az al Asad elleni iráni támadásról. Elképesztő, mert nyilatkozik benne mindenki, akinek lényegében köze volt, átélte a támadást beleértve a legfelső amerikai katonai parancsnokot is, aki elrendelte korábban Kászem Szulejmani kilövését. Elmondása szerint hírszerzési információjuk volt arról, hogy Szulejmaniék újabb támadásokra készülnek napokon vagy heteken belül.


A dróntámadás után arról is volt információjuk, hogy Irán megkezdte az előkészületeket egy ballisztikus rakétákkal való válaszcsapásra. Mint elhangzik, követték amint Teherán 27 rakétát kezdett el feltölteni és azt is tudták, hogy az al-Asad bázist célozzák meg velük. Mivel a bázisnak nem volt ballisztikus rakétaelhárító rendszere, ezért a bázisról mintegy 50 repülőeszközt és 1000 katonát evakuáltak, amilyen gyorsan csak tudtak. Csak annyi katona maradt ott, amennyi feltétlen szükséges volt a bázis további működtetéséhez.

A bunkerek alapvetően csak kisebb rakéták ellen voltak jók kivéve párat, amelyet még Szaddam Huszein idején építettek, de oda nem fért be mindenki. A terv része a volt, hogy a katonák egy része kimegy a sivatagba relatív távol mindentől és ott próbálják túlélni a támadást. Az amerikaiak arról is tudtak, hogy Irán műholdképeket vásárolt a bázisról az elérhető kereskedelmi szolgáltatókról, ezért először megvárták, amíg Teherán letöltötte az utolsó fotókat is, és csak azután kezdték átmozgatni az emberek és a gépeket.

Irán végül 16 rakétát indított al-Asadra ebből 11 csapódott be. 80 másodperc volt az útja a rakétáknak. A becsapódások idején drón volt a levegőben a bázis felett, úgyhogy bár nem hangzik el, de valószínűleg az indítást is folyamatosan követték (ezekkel a képekkel indul a video).

A többi rakéta, vagy egy részüket - bár ez nincs benne ebben az anyagban - az Harir bázisra lőtték ki Iraki Kurdisztánban, ahol az magyar katonák is vannak.

Bár senki sem találtak el, a rakéták becsapódása keltette behatások mintegy 100 katonának okozott sokkot, agyrázkódást vagy egyéb károsodást.

Annak idején azt írtam vagy nyilatkoztam a támadás után, hogy innen még nyugodtan eszkalálódhatott volna tovább a konfliktus, de akkor az amerikai vezetés, Trump hagyta megállni a konfliktust és a következő hetekben megint nyugvópontra jutottak a kapcsolatok. Persze ez nem tartott sokáig, az iraki milíciák idővel újra kezdték a piszkálást, támadásokat, amelyek végül 2020 októberében az ideiglenes „tűzszünethez” vezettek, amelyet a Biden adminisztráció beiktatásáig már csak kétszer szegett meg az egyik milícia. A rakétatámadások ezt követően kezdődtek újra, amelyre az második válasz talán egy hete volt, az első az új adminisztráció létéről. De ezt megírtam már a múltkori cikkben.

szombat, február 20, 2021

Karabahi drónhadviselés és tapasztalatok a Bundeswehrnek

 Ez eddig a legjobb táblázat, amelyet a drónok alkalmazásáról találtam a karabahi háborúban. Minden benne van az infografikában, ami lényeges az egyes alkalmazott típusokról, kékkel az azeri/török, sárgával a örmény/orosz típusok, sebesség, működési magasság, hatótáv, csillagszerűek a loitering lőszerek, az x tengelyen pedig, hogy mennyi ideig tudnak levegőben maradni, ez a Bayraktart TB2-nél akár 30 óra. 

Mindez egy német nyelvű anyagban: Krieg um Berg-Karabach 2020: Implikationen für Streitkräftestruktur und Fähigkeiten der Bundeswehr

Mint a címből is kitűnik, az arbeitspaper fő célja a Bundeswehr számára fontos tanulságok megfogalmazása a karabahi háború kapcsán. A szerző figyelme itt számos területre kiterjed. A legnyilvánvalóbb, hogy a hadseregnek lépnie kell a drón védelem terén. 2012-ben megszüntettték az AA képességet, és jelenleg mindössze egyszámjegyű MANTIS rendszerrel rendelkezik csak, amely viszont nem mobil. A légierő alá jelenleg egy szervezet van alárendelve, amely viszont Stinger rakétákat használ (Ozelot rendszer), amelyek ugyan mobilak, de alkalmatlanok a drónok ellen.

Újra kell gondolni az elektronikai hadviselését a Bundeswehrnek, akár decentralizálni az meglevő zászlóaljak egyikét és századszintű mobil csoportokká szervezve át, hozzárendelni az egyes hadosztályokhoz, hogy ott zavaró és felderítő feladatokat lásson el a drónok felbukkanása esetén.

Na jó, nem foglalom össze az egészet. Érdekes mindenesetre



hétfő, február 15, 2021

Interjú a KFOR-ról Kajári Ferenccel

 

Kajári Ferenc leendő KFOR parancsokkal a Magyar Nemzet/László Dávid is készített egy interjút, jól sikerült. Vannak benne izgalmas félmondatok, amelyek felvetik a háttérmunkát. „Néhány évvel ezelőtt Magyarország jelezte az ambícióját, hogy egy évre átvenné a feladatot. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kellett a fontosabb résztvevők, köztük természetesen az olaszok hozzájárulása – amit meg is kaptunk.” Hát igen, néhány év volt tényleg, de vajon még kellett a NATO és az olaszok meggyőzéséhez? Jól kis diplomácia lehetett a háttérben, amíg ebbe belementek. Ki győzte meg őket? Ki tárgyalta le? Izgalmas volt, remélem majd egyszer is megírja/elmondja valaki.

„Pontos számot még nem tudok mondani, de körülbelül hatszáz főre bővül a magyar állomány.” Legjobb emlékeim szerint ennyi katona egy misszióban még soha nem volt 1990 óta. A csúcs Afganisztán volt 2010-2012 között, amikor valahol 550 fő körül tetőzött (ott is csak egy vagy két váltásig vállaltuk ezt a létszámot, és ott párhuzamosan több misszió és parancsnok alatt futottak).

Ez most tényleg nagy tesztje lesz a Magyar Honvédségnek a NATO partnereink előtt, hogy ennyi saját katonával meg még másik 2000-el jól fogjuk e venni az akadályokat. De nem csak azért lesz teszt, hogy kifelé mi fog lejönni (abból civilek alig fogunk látni dolgokat, ha nincs balhé), sokkal lényegesebb lesz, hogy a külföldi katonák, NATO vezető szervek, esetleg politikusok milyennek fogják értékelni a magyar katonák teljesítményét.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/magyar-parancsnok-a-kfor-elen-koszovoban-a-helyzet-stabil-de-torekeny-9375674/

csütörtök, február 11, 2021

Europai részvétel a Barkhane műveletben, a Task Force Takuba

 Tegnap elkalandoztam a franciák Maliban folyó műveletei felé. Különösen ez a Task Force Takuba érdekes, mert itt a franciák mellett észtek már vannak és csehek és svédek jönnek (és gondolom még vannak tárgyalás más európai országokkal. A TF Takuba feladata advise, assist and accompany (azaz kb. tanácsadás, támogatás és [műveletbe] kísérés). Ez így első hallásra olyan, mint az OMLT volt Afganisztánban (Operational Mentoring and Liason Teams). Ilyet a magyarok is csináltak, a különleges műveletiek mellett ők láttak még sok harcot – már amikor harcolni ment Baghlanban az oda települt afgán zászlóalj. Az ottani OMLT kezdetben magyar-amerikai volt, de idővel az amcsik száma csökkent.

A FT Takubát úgy említik, hogy különleges műveleti erőkkel végzik a küldő országok. Nem néztem utána, hogy a biztos-e de legyen úgy. Mindenesetre ez egy potenciális lehetőség lenne Magyarországnak, a Magyar Honvédségnek is, remélem vizsgálják. Rövid távon biztos nem, mert valamelyik interjúban olvastam, hogy 2021-ben Irak jön, de a tervezést időben el kell kezdeni 😊

Amit nehéz átlátni – ezért az alábbi gondolatmenet hibás lehet – hogy hol lesz a helye a TF Takubának abban a kavalkádban, amelyet a már jelenlevő különböző formációk jelentenek.

-       Operation Barkhane, ez a francia művelet, kb 5100 fő, harcolnak a terroristák ellen (Iszlám Állam, Maghrebi al-Káida+ennek kiterjesztett helyi változata a JNML ellen

-       EUTM Mali, ez az EU kiképző missziója a Malii hadsereg számára, jót még nem hallottam róla, hatékonysága szerény

-       MINUSMA, az ENSZ misszió kb. 12000 fővel. Nem látom még, hogy a feladatuk miben különbözik a Op Barkhane-tól, mert elég sok áldozatuk van, ez a leghalálosabb ENSZ misszió jelenleg. De talán nem a terroristákra utaznak?

-       G5 Sahel Force. Ez, ahogy elnézem több mint egy közös katonai erő, de engem most ez érdekelne. 5000 fő papíron, hét zászlóalj jelenleg, amelyet öt szomszédos, és terrorizmustól érintett ország össze. Mauritánia, Niger, Csád, Burkina Faso és Mali. A MINUSMA támogatja logisztikával, az EU fizeti (2017 óta 115 millió euroval), a G5 meg harcol.

-       Van még a Mali hadsereg, ki ne felejtsem, valamit ők is csinálnak, amikor nem puccsolnak

-       Ja és van még az EUCAP Mali is, egy másik EU-s misszió, amely a hely belbiztonsági erők kiképzését és a civil adminisztráció északra történő visszatelepítését támogatja. Most ránéztem, 2021-2023 ra a költségvetése 89 millió euro, majdnem annyi, mint amennyivel a G5-t támogatta az EU 2017-2021 között.

Szóval idejönne meg a Task Force Takuba, de hova is. Ha jól értelmezem az olvasmányaim, a TF Takuba az Op Barkhane része lesz, de a feladata attól annyiban független, hogy nem a franciákkal üldözi a terroristákat, hanem a malii hadsereg egységeit (zászlóaljait) mentorálva, velük harcolva. Akik persze a Op Barkhane francia erőivel és a G5 erőivel KÖZÖSEN üldözik a terroristákat.

Mondják erre az egészre, hogy valójában itt a franciák különböző kiszervezési kísérleteinek vagyunk a tanúi, a G5-t a franciát „hozták össze” és az EU fizeti (micsoda biznisz-e a franciáknak, nem?) a Takuba pedig az EU tagországokat hozza be a franciák háborújába.

Azt gondolom ez durva leegyszerűsítés és félrevezető, mert abból indul ki, mintha a franciák akarnának Maliban háborúzni és nem lenne jobb dolguk. Malinak mindegy? A szomszédos államoknak (G5) mindegy? Az EU tagországoknak mindegy (migráció, terrorizmus)? Nem tudom mi a francia narratíva, de lehet az is, hogy miért mi harcoljunk egyedül Maliban, nekünk is vannak érdekeink, DE MÁSOKNAK is. Kicsit lehetne tehermegosztás?

Nem vagyok az intervenciók híve (főleg az aminek nincs nemzetközi jogi alapja) de lehet beavatkozás és beavatkozás között is különbség.

Egyébként mindez onnan kezdődött, amit az alábbi gifben látunk. Valahogy rátaláltam erre tegnap, és meglepődtem, hogy a harci cselekmények nem is északon vannak, hanem keleten, az ún. Liptako régióban (Burkina, Mali és Niger hármashatára). És azért lett érdekes, mert TF Takuba kapcsán is épp azt említették a források, hogy ebbe a régióba kerül bevetésre majd a harcsoport.

https://julesduhamel.files.wordpress.com/2021/02/operation-barkhane-animated-1.gif

kedd, február 09, 2021

Liu Hua-csing (Huaqing) és a kurrens kínai haditengerészeti stratégia eredete

Tegnap leadtam az elemzésem a kínai haditengerészetről. Mint mindig, az írás része a lektorok bevonása is, nekem is hárman olvasták el és látták el kommentekkel a szöveget, mielőtt leadtam. Tegnap, az utolsó pillanatban hívta fel a figyelmem Eszterhaj Viktor (aki frissen csatlakozott az intézethet), a kínai geopolitikai egyik szakértője, hogy (többek között) ha haditengerészet fejlesztésének stratégiája kapcsán érdemes lenne megemlíteni Liu Hua-csing szerepét is.

Nyilván még az életemben nem hallottam róla, úgyhogy gyors beleolvasás következett, aminek a révén így még kerekebbé vált az anyag.

Aki bármi kínait fejleményt tanulmányoz, annak szerintem átjön, hogy nagyon látványos a stratégiai gondolkodás, a tervszerű építkezés Kínában (persze ott sem tévedhetetlenek az emberek). A kínai haditengerészet egészen az 1980-as évekig mellékszereplő volt, feladata a partok védelmének biztosítására korlátozódott.

Liu admirális, aki nem is volt admirális, mert élete első felét/harmadát a szárazföldi erőknél töltötte el (1916-ban született, 14 évesen lépett be a kommunista seregbe, és csak 1952-ben került át a haditengerészethez, akkor is csak először az egyik haditengerészeti akadémia politikai tisztjének helyetteseként) arról vált nevezetessé, hogy ő fektette le azokat a stratégiai kereteket, amelyek újraértelmezték a flotta szerepét a jövőben. 1982 és 1987 között volt a haditengerészet parancsnoka, és ebben az időben fektette le azokat a szempontokat, amelynek gyakorlatilag előírányozta azt, hogy milyen képességeket, milyen lépésekben kell „kitolni” a védelmet Kína partjaitól lehetőleg minél messzebbre. 

Első lépésben az első szigetláncig, második lépésben a második szigetláncig, harmadik lépésben globális haditengerészeti erővé kell válnia. Ezt a stratégiát (persze több minden van benne, a kiképzéstől kezdve a mennyiségi és minőségi változáson át a nukleáris elrettentésen keresztül) hívják Two Ocean Strategynek vagy Offshore Active Defence nek is, ha jól látom. (itt meg a kínai haditengerészeti stragéták gondolatai)

Tök egyszerű, nem, szinte adja magát ha ránézünk a térképre, mégis másnak nem jutott eszébe. Plusz Liu valamire ráérezhetett, mert már az 1980as években papírra vetette időhatárokat is belevéve.

A cikkek szerint a második fokozatott a 2020-ra, a harmadikat 2050-re képzelte el. Persze sok minden belejátszott, abba hogy ez összej9tt, mert nem láthatta előre Liu sem azt a gazdasági konjunktúrát, ami megteremtette Kína gazdasági erejét, nem láthatta előre a SZU összeomlását, nem láthatta előre, hogy az USA kiszervezi a termelőiparágait ilyen mértékbe, pont Kínába és azt sem láthatta, hogy az USA biztosan világelső marad még évtizedekig. Ráérzett.

Liu élete nem ért véget 1987-ben, az 1989-es tienanmen téri események idején az erőszakos fellépést híve volt, majd – miután a gyengekezűnek ítélt Csao Ce-jang pártfőtitkárt gyorsan leváltották - az új vezető, Csiang Cö-min katonai tanácsadójává nevezte ki Teng Hsziao-ping, az egész kínai reform atyja, aki ebben az időben már nagyrészt visszavonulva mozgatta a dolgokat. Liu 1992 és 1997 között az ország legszűkebb 7-11 fős irányító testületébe, a Politbüro Állandó Bizottságába is bekerült, ami azt hiszem egyrészt mutatja a súlyát, másrészt meg rávilágít arra, hogy amit kitalált az 1980-as években, azt felülről tudta tovább támogatni, segíteni, iránytani a 1990-es években. Bár – hozzáteszem – a haditengerészet robbanásszerű fejlődése csak a 2010-es években kezdődött el, amikor ő már 15 éve halott volt (1998-ban halt meg).

A szakirodalom szerint Liu fogalmazta meg a saját repülőgéphordozó fejlesztés szükségességét. Ez manapság teljes sebeséggel halad, miközben sokan megkérdőjelezik az értelmét, mondván hova minek, az amerikai hordozó kötelékekkel szemben úgy is esélytelenek. Ezért csengett számomra érthetőnek az a nézet, miszerint a saját hordozó kötelékek érett alkalmazásának ideje majd csak 2040-2050-ben volt eljönni, amikor az ambíciók már egy globális erejű és képességű kínai haditengerészetet vizionálnak.

Nyilván, a helyi szomszédok megfélemlítésére, velük szemben az erőkifejtésre feleslegesek a hordozók, de ha valóban két évtizedre előre tekintünk, akkor ez egy teljesen vállalható és tervezhető időkeret. Addigra már a LIANING és a SHADONG már kiképző hajóként sem fognak funkcionálni és talán egy új feltörekvő hatalom fogja megvenni őket tanulmányozás céljából 😊

szombat, február 06, 2021

Német II. világháborús erőd Dániában, Frederikshavnban




 Ma öt éves hasonlóan esős idő volt Dániában, Frederickshavn-ban. A város a Skaggerak szoros keleti oldalán fekszik, így amikor a németek elfoglalták a II. világháborúban, egyből megerősítették két erőddel, partmenti ütegekkel, hogy megerősítsék a szoros védelmét és védjék a norvég-német utánpótlást. A dániai part menti védelem egyre erősödött, ahogy haladtunk előre az időben, és ahogy a németek egyre inkább szívtak és egyre inkább tartottak egy partraszállástól.

Ez itt a Bangbo erőd, a város déli oldalán. A német megszállás alatt összesen 34 nehéz és könnyű tüzérségi eszköz építettek be, betonbunkerekbe. A fő tűzerőt két 15cm üteg és 10.5 légvédelmi ágyúk jelentették. A II vh után a dánok még két évtizedig üzemeltették, de aztán úgy tűnik nem ítélték elég komolyan egy szovjet partraszállás lehetőségét, és a bázist felszámolták. Ha jól értettem, 2005 óta látogatható megint, és azóta pofozgatják a dánok az ütegeket is.

Így esős időben kellően deprimáló volt a hely az ázott szagú nedves bunkerekben járkálni.












csütörtök, február 04, 2021

Kínai légtérsértések Japán felett

 A japán védelmi minisztérium rendszeresen közzé teszi  milyen gyakran kell megemelnie a készültséget légtérsértések miatt. A dokumemban még az is benne van, hogy hol történnek a sértések. Évi 500-600 légtérsértés Kína felől igen masszív, minden napra jut majdnem kettő. De persze mielőtt még lándzsát törnék Peking felett eszembe jut, hogy görög-török eset, amikor 2018 vagy 2019-ben a feszkó növekedésével kijöttek egy görögök egy brutális számmal valami 1600 vagy 16000 egy év alatt. Igen, az sok, de ha ránézünk a térképre, hogy látjuk, hogy görög szigetek közvetlenül a török tengerparttal szemben sorakoznak, akkor még jóindulat mellett is (ami nincs ebben a viszonyrendszerben) össze lehetne szedni pár ezer légtérsértést azzal, hogy egy mp. alatt áthúz egy török gép egy görög szikla felett. Kína és Japánnak is vannak ilyen közel fekvő pontjai, szóval elképzelhető, hogy nem Okinawa vagy Tokio fölé próbálának beröpöködni a kínai gépek. https://www.mod.go.jp/js/Press/press2020/press_pdf/p20200710_02.pdf



szerda, január 27, 2021

Kajári Ferenc dandártábornok lesz a KFOR parancsoka 2021 novemberétől

(Itt a Honvédelmi Minisztérium Facebook bejegyzése)

Nekem ez az év híre. Mondhatnám szenzáció. Magyarország NATO szerepvállalásában biztos mérföldkő lesz. Előbb utóbb gondolom ennél hivatalosabban bejelentik, hogy a KFOR missziónak magyar parancsnoka lesz ebben az évben (persze a honvédségben bármi megtörténhet, láttam már olyat, hogy missziót vezető parancsnokot az indulás előtt egy két hónappal cseréltek, talán ezért várnak még vele?). A 2021 novemberétől kezdődő beosztásra Kajári Ferenc dandártábornokot, a KNBSZ felderítő csoportfőnökségének csoportfőnöke van kijelölve. A poszt 2010 decemberében jelent meg, azóta nem rázott meg senki :) Régóta hallani  erről a lehetőségről, hogy Magyarország megszerezze ezt a nagy presztizsú beosztást. A KFOR mára a NATO legnagyobb katonai missziója, az elmúlt években M.o. folyamatosan növelte a katonai hozzájárulás mértékét, miközben mások csökkentettek vagy kivonultak. 2020 nyari adatok szerint a magyar hozzájárulás majd 400 fő volt, a harmadik legnagyobb kontingens az amerikai (660) és az olasz mögött (540). A KFOR parancsnokot egy ideje az olaszok adták folyamatosan, tőlük fogjuk egy évre átvenni. Nyilvánvalóan óriási elismerés lesz ez a magyar honvédségnek és presztizs az országnak. Ha az ameriakaik és az olaszok (legalább ez a két ország) nem bíznának abba, hogy képesek leszünk felnőni a feladathoz, és (nagyobb problémák) nélkül megcsinálni a KFOR parancsoki beosztást, akkor el sem jutottunk volna idáig. A koszovoi misszió nem túl látványos, nincsen erőszak (szerencsére), jól bejáratott, a kezdetektől, 1999 óta vagyunk jelen, sok tapasztalat összegyűlt, így minden adott, hogy sikeres legyen az egy év.

E-11 lezuhanás Afganisztán felett

Egy éve január 3án lőtte ki egy amerikai drón Kaszem Szulejamani iráni tábornokot és barátját Abu Muhandis-t az iraki síita milíciák „vezetőjét” (egyszerűsítek). Ez már ki volt tárgyalva sokszor.

A likvidálást követőn napokban, hetekben mindenféle hírek megjelentek arra nézve, hogy után milyen válaszcsapást (csapásokat) fog végrehajtani. A valódi mellett (rakétatámadás az al-Asad és Harir bázisok ellen) volt rengeted kamu/összesesküvés elmélet is.

El is felejtettem volna ezeket, ha ne látom tegnap azt a jelentést, amely egy amerikai E-11-es kommunikációs átjátszó repülőgép lezuhanásának körülményeiről készült. Ez a légierőhöz tartozó gép egy éve, január 18-a körül zuhant le Kelet-Afganisztánban. Akkor az iráni média, annak affiliációi, hasznos idiótái, összeesküvés hívők, USA utálók stb. lehozták, hogy ez volt az egyik iráni válasz, vagy hogy a tálibok lőtték le a gépet iráni megbízásból.

Talán el is felejtettem volna a sztorit, hogyha nem lett volna kiszínezve egy bizonyos „Mike ajatollah” CIA vezető részvételével, aki állítólag a gépen volt és aki a Szulejmani elleni likvidálás irányítója volt. Így lett volna teljes és célzott az iráni bosszú.

Mike ajatollah állítólag a CIA Irán elleni részlegének vezetője, áttért muszlim, láncdohányos, munkamániás és még lehet, hogy létezik, mert létezéséről először a New York Times számol be először.

A sztorit az is izgalmassá tette, hogy kevesen tudták pontosan mire is szolgált ez a gép, annyira ritka volt (konkrétan az egyetlen a légierőben), ahogy most olvasgattam a sajtót, általában csak hírszerző/felderítő gépnek aposztrofálták. Pedig csak: allowing different battlefield communication systems to share data (Tab CC-21). The BACN has the capability to relay voice, video, imagery and data between warfighters in the air and on the ground, 24 hours a day and seven days a week (Tab CC-22) (a jelentésből)

Most egy évvel nyilvános a jelentés, mire jutottak a vizsgálatok. A gép elvesztéséhez pilóta hiba vezetett, ami valszeg túlzott önbizalmából (overconfidence) vezethető le. A kéthajtóműves gép bal hajótműve sérülést szenvedett repülés közben, leállt. Ennél a gépnél azonban nehéz lehet megállapítani a pilótafülkéből, hogy melyik hajtóműről van szó, a főpilóta ezt elmulasztotta és a működő jobb hajtóművet is leállította, mert azt hitte az sérült meg. És nem is próbálta meg a továbbiakban újraindítani. Ebben a szituban először vissza akart térni a gép Kabulba, majd később módosított, hogy egy közelebbi kitérő reptérre menjen. Eközben annyi időt vesztett a sikló repülőgép, hogy nem érte ezt a repteret sem, hanem attól néhány kilométerre kényszerleszállt és megsemmisült.

Drámai lehetett az a 12 perc, amíg a pilóták megpróbáltak rájönni a hibára, értelmezni a rengeteg jelzést, átlapozni a checklisteket. Mivel az elején menthetőnek tűnt a dolog, gondolom csak az utolsó pillanatokban érhette el őket a pánik. A fő/oktató pilóta majd 5000 repül órával rendelkezett, ebből 1000 órával az E-11-esen. A másodpilótának ez volt a harmadik kvalifikációs repülése ezen a típuson. Neki összesen 1300 repült órája volt, ebből – ha jól értem – T-6-os kiképző gépen 7xx óra mint kiképző pilóta, és 124 óra B-1 bombázón (részlet kérdés, csak azon gondolkodom, hogy milyen pilóta karrier rajzolódik ki ebből)

kedd, január 26, 2021

Magyar kémkamera a Stasi használatában

 Tavaly kb. ilyenkor Berlinben voltunk, még nem tudtuk mi vár ránk az év hátralevő részében (COVID). Elmentünk a kémmúzeumba, nagyon érdekes volt, de a szíven leginkább persze akkor dobbant meg, amikor valami magyar vonatkozással találkoztam. A képen a TV11-22 /SIT elnevezésű, nagy fényérzékenységű kamerát lehet látni, amely a magyar ipar remeke volt. Formatervezésre nem költöttek, igaz ezt csak a Stasi használta meg gondolom a szocialista tábor társszervei. Sajnos nem derült ki a szövegből, hogy ki gyártotta itthon, csak az hogy 140.000 kelet német márkába került (30.000 rubel) és hogy a SO-3.5.2 nevű pinhole objective (lyuk objektív?), sötét szobában is lehetett vele felvételt készíteni. Azért így már lehetett meglepetést okozni.


kedd, január 19, 2021

Nirmal ('Nims') Purja gurka a brit hadseregben és az SBS-ben

Tegnap olvasgattam a legutóbbi hegymászó szenzációról Földes Andrásnál, azaz, hogy a K2-es csúcsot megmászták télen, amire még nem volt példa. Sőt volt, aki – ha jól értem – még palack nélkül ment fel, ami meg más szinte emberfeletti. Részletkérdés.

A csoport érdekessége az volt, hogy mindegyik nepáli volt, többségük sherpa, egy meg gurka. Nyilván engem ez az ember érdekelt. De visszatérve még annyit, hogy a sztoriban nyilván az volt a szép, hogy a sherpák, mint az évtizedek óta folyó expedíciók hordárai ezeknek a mászásoknak a láthatatlan hősei. A mostani mászásban/rekordban, az is benne volt, hogy ezt most mi nepáliak csináltuk meg. És tényleg.

Szóval az egyetlen gurka származású mászó Nirmal ('Nims') Purja, akik mielőtt hegymászó lett a gurka ezredben szolgált a briteknél, majd a Special Boat Service-nél. Írt egy önéletrajzot nemrég (Beyond Possible One Soldier, Fourteen Peaks – My Life in the Death Zone), gyorsan elolvastam az első felét, hogy mit ír a katonai múltjáról.

Bár nyilván az ilyen könyveknek megvan az a veszélye, hogy a szerző egy kicsit túlhypolja magát és a saját eredményeit, Nirmal Purja tényleg sok olyat tett a maga a szintjén, amit előtte mások nem, és ezek szinte minden esetben a fizikai és mentális határok feszegetéséből adódtak (azaz az eredmények magukért beszélnek).

Ahhoz képest, hogy micsoda eredményeket ért el a hegymászásban, az az érdekes benne, hogy sose készült hegymászónak. Bár megjegyzi, hogy többször találkozott azzal a kulturális félreértéssel, hogy azt gondolták róla, hogy azért mert nepáli, biztos született hegymászó.

Fizikai állóképessége rendkívüli, azt írja gyerekként több olyan iskolai versenyen elindult és megnyert „atlétikai” számokban (főleg futás), ahol nála idősebb korosztályokkal versenyzett. Kickkoxolt is, csak az országos bajnok tudta megverni, de az is idősebb volt nála.

Két idősebb bátyja és apja is gurkha katona volt (közte és második bátyja  között 18 év volt), így természetesen ő is az akart lenni, de az első évben, 18 évesen nem válogatták be. A kiválasztás három fordulóból áll a végén, mindenféle gyakorlatokkal, matek és angol teszttel és nagy futással hegynek felfelé egy 30 kilós kosárra a fejeden, időre.

Másodjára sikerült a felvétel, 2003 januárjától Nagy-Britanniában van gurka ezrednél. Kiképzés, kiképzés hátán, utász lesz (Queen’s Gurkha Engineers) és – nekem meglepő módon – az első bevetésre csak 2007-ben megy Afganisztánba. Ez ugye legalább négy év otthon. A tengerészgyalogosok mellett elsősorban aknaszedés, robbantás és más támogatószerepkörök. Nem sok részletet ír, két oldal az egész. Itt lát először ajtórugdosó SAS és SBS katonákat, és nyilván arra gondol ő is az akar lenni.

2008-ban jelentkezik az SBS-be. Nyilván mindenki hülyének nézi, nem tud úszni (vagy legalábbis mininálisan, nepáliként), még soha nem vettek fel gurkát az SBS-be (az SAS-be jelentkeztek), de úgy van vele, ez annyi kihívás, amiért önmagában érdemes megpróbálni. Sok anekdóta a felkészülés megpróbáltatásairól. Bizonyos szempontból mondhatnám azt is, hogy Nirma egy egyszerű ember akit leköt(ött), ha a hét minden napján hajnaltól éjszakáig edzhette a testét. Szórakozás, alkohol, kultúra nem érdekelte.

Az SBS kiválasztás fél éves folyamat. Vicces ahogy leírja, hogy egy ilyen emberpróbáló gyakorlatsorozaton senki sem szeret kitűnni, a cél láthatalanná válni, hogy ne tedd ki magad a kiképzők célpontjának, verbális támadásainak, provokálásának. Neki, mint az egyetlen nem fehér embernek, ez lehetetlen volt, így extra erőfeszítés volt elengedni a basztatásokat. Az utolsó napon egy apró formai hibáért, még egy súlyosabb követ is kapott a hátizsákjába, de így is első lett futáson az aznapi újoncok között.

2009-től 10 évet tölt el az SBS kötelékében, és amint az várható, nem is mond semmit a könyvben ezekről az évekről 😊 Kb. annyit, hogy mennyire megtisztelő volt a világ egyik legjobb különleges műveleti operátoraival dolgozni, mennyire felnézett rájuk és próbálta elérni az ő szintjüket. Meg hogy egyszer egy műveletben megsebesült, mikor egy mesterlövész rálőtt, de az a LMG-jének az tusát találta el, majd a lövedék keresztül ment az arcán. Az egész SBS nem több két oldalnál.

Innentől jönnek a hegymászós részek, ami önmagában azért vicces, mert nepáli létére 2012-ben, 27-28 évesen mászott először hegyet, de már ott is a sebessége volt páratlan. A 6000-es hegyet úgy mászta meg 23 óra alatt, hogy az alaptáborból egyenesen a második táborba ment, kihagyva a közte levő tábort és lerövidítve az akklimatizációt.

 Innentől kezdve, még mindig csak 42-44 oldalon járok, a hegymászásról szól könyv. 2014-ben mászta meg az első 8000-s csúcsát egy másik operátorral, persze inkognitóban. Már itt kiderült, hogy tényleg valami különleges kondíciója van a magashegyi mászáshoz.

Itt mindjárt abbahagyom, mert a hegymászás már nem ide tartozik, de még egy „vicces” rész van. 2015-ben mássza meg először a Mount Everestet, rossz időben, szezon végén, előtte majdnem meghal mert túltolja a szóló mászást. Fent a csúcson megvárta a napfelkeltét, a serpáját visszaküldte, így egyedül jött lefelé, mikor belebotlott egy hátrahagyott, félig eszméletlen hegymászóba. Valahogy levonszolta a legfelső táborig. Élete első mászásán már is embert menteni, ez felkeltette a sajtó figyelmét, de amikor lement, jelezte (már amikor magához tért), hogy bocs nem tud nyilatkozni, mert mert egy olyan brit katona, aki nem nyilatkozhat.

2016-tól pedig már jönnek a világrekordok, amelyek – legalábbis az elején – annak voltak köszönhetőek, hogy mint katona korlátozott időre volt csak elengedve, így szeretett volna minnél több mászást beletenni a Himalájába.

 

 

 

csütörtök, január 07, 2021

Az iraki hadsereg 100 éves. Van mit ünnepelni?

Kevésbé világpolitikai jelentőségű, mint ami a Capitoliumban történt, de engem sokkal jobban érdekel, a tegnapi ünnepség Bagdadban, ahol a hadsereg 100-ik évfordulóját ünnepelték. Díszszemle volt, a linket berakom a ide, de néhány fotót kinagyítottam.


Magyar szívnek mi lenne más kedves, mint az egykor lerokkant magyar T-72-es harckocsikat viszont látni. Kinagyíthattam volna a M1 Abrams-eket vagy a T-90-eseket, de az kit érdekel 😊 Szerintem a „mieinket” ma úgy használják Irakban, ahogy mi a Leo A4-eseket az A7-esek előtt. Tanulás, kiképzés, koptatás.




A haditechnika a másfélórás utolsó fél órájában van, sikerült összerakni néhány működőképes F-16-ost, és több tucat helikopter is elhúz. Az iraki haderőben látványosan keveredik az amerikai és az orosz technika. Mintha Avenger légvédelmi rakétarendszert látnék és később olyan orosz Mi-25 és Mi-28-asokat, amelyek ellen (részben) kifejlesztették. Ebben azonban semmi furcsa sincs, ez a kettőség az iraki hadi kultúra része, Szaddám Husszein idején is sem törekedtek a csak szovjet technikára, hanem hadrendben állítottak minden jót, amit megkaptak.

Itt UH-1esek és Mi-17-esek egymás mögött


Itt meg az Avenger?




Persze a sok kütyü mögött érdekesebb és szomorúbb, hogy mit is ünneplünk. Lehet kellene egy tanulmányt írnom az iraki hadseregről? 100 éve, 1921-ben hozták létre a britek az iraki hadsereget, alig 3000 fővel. Igazából csak díszelegni, mert 1932-ig, Irak valódi függetlenségének elnyeréséig, London az ország igazgatásában nem a hadseregre támaszkodott, hanem az ún. Iraqi Levies nevű formációra. Mi volt ez? Főként a helyi kisebbségekből, azaz nem a mainstream szunnita és siíta törzsekből és elitből, hanem mocsári arabokból, kurdok és főleg asszír keresztényekből toborzott katonai rendfenntartó alakulta volt, talán 4000-8000 fővel.

Az brit mandátum alatt megnyilvánuló felkeléseket ezzel, a brit tisztek által vezetett egységgel intézték el, nem véletlen, hogy az iraki elit nem szerette a kisebbségeit. Amikor 1932-ben függetlenné vált az ország, a brit jelentlét „csak” két légibázisban és tanácsadókban (és gazdasági befolyásban) testesült meg, az iraki hadsereg egyik első dolga volt az iraki keresztények megbüntetése. Legalábbis egy részüknek. Ez volt az ún. simelei mészárlás Észak-Kurdisztánban, kb. 3000 halott, ami manapság „kevés”, de abban az időben sok volt. El is menekültek az asszírok Szíriába (hogy aztán onnan majd a nyugatra menjenek az Aszad rezsim és az Iszlám Állam alatt).

Szóval ezért nehéz az iraki keresztényeknek ünnepelni az iraki hadsereg napját. A kurdok sincsenek könnyű helyzetben, az ő felkeléseiket (legalább ötöt) is az iraki hadsereg vert le. Sajnálatos módon az iraki hadsereget az első 100 évében többször vetették be a saját lakosság ellen, mint egy külső veszély ellen. Tudom a nemzeti intézmények léte nehéz, nem ők tehetnek róla hogy ez így alakult.

Jó, kik ellen harcolt az iraki hadsereg? Izrael, Irán, Kuvait, USA, britek, és a nemzetközi koalíció (de az is főleg USA). A mérleg vegyes, tényleg kellene írni egy tanulmányt erről a 100 évről.

Sajnos az utóbbi lassan 20 évben is vegyes az eredmény. Az amcsik feloszlatták aztán a semmiből újjáépítették a haderőt. A fő feladat az iraki felkelés leverése és a terrorizmus volt. Aztán után a dolog  2010 után mégis csak átcsúszott a szunniták puszta elnyomásába, zaklatásába, meg is lett az eredménye (Iszlám Állam). Aztán szétfutott az iraki hadsereg, nagyon kellemetlen, jól látatta a belülről rothadó állapotot (ennyit arról, hogy csak a technikát csodáljuk ezerrel és helikopterek és repülőgépek alapját, tólóerejét, fegyverzetét csodáljuk).

2014 után újjászervezték magukat (némi nyugati/amerikai rásegítéssel), majd 2017-ben visszafoglalták Moszult és a többi területet. Megdicsőültek. Áldozatból hősök lettek. 2021-ben kicsit erodálódik a megítélésük, de az 2019/2020-as dél-iraki tüntetésekből nagyrészt kivonták magukat, nem váltak megint a kormányzati erőszak eszközévé, ami mindenképpen nagy eredmény.  

szerda, december 30, 2020

A CIA Afganisztánban 2001 szeptember és novembere között

Írtam egy hosszú tanulmányt az CIA afganisztáni tevékenységéről kb. 2001 novemberéig (persze csak arról, ami már megismerhető). Az apropót a Horse soldiers/12 Strong (magyarul "12 katona") film egyik jelenete adta, amiben felbukkan egy CIA-s karakter, és akiről azt gondoltam, megpróbálom kinyomozni a személyazonosságát (sikerült, ha nem akarod végig olvasni mind a 20 oldalt).

A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után kb egy héten belül a CIA beküldte az első csoportját és három millió dollárt kp-ben Afganisztánba. A csoport vezetője egy épp nyugdíjazott középvezető volt, aki műveleti tisztként a megelőző 15-20 évet a régióval töltötte. ­­­­Utánuk érkezett Észak-Afganisztánba a következő CIA csoport, akik felvillannak a filmbe.

Sok tanulsága van a 2001-es bevetésnek, az egyik ami most eszembe jut, hogy bár az amerikai különleges műveleti katonák nagyon rugalmasak és adaptívak, de néha a CIA még ebben is lehagyja őket. Az első ODA egység csak majdnem egy hónappal jutott be a hírszerzők után, mert ennyi időbe tartott kiépíteni a MEDEVAC képességet. Márpedig enélkül még SOF katona se vághat neki

Most újraolvastam a tanulmányom és még mindig nagyon érdekesnek találom. Lehet posztolgatnom kellene belőle rendszeresen 😊. Itt van egy:

„Schroen csoportja a Jawbreaker elnevezést kapta, utalva egy apró szakmai rivalizálásra a CIA két részlege között.30 A csoport tagjai megérkezésüket követően megkezdték az információk gyűjtését Kabulról és a főváros környéki frontvonalakról, a tálibok állásairól, vezetési rendszeréről és a velük szembenálló erők helyzetéről, felkészültségéről. Schroen a nála lévő 3 millió dollárból megkezdte a tálib ellenes hadurak támogatását. Mohamed Fahim tábornok – Ahmed Sah Maszúd utóda – 1,7 millió dollárt kapott az első találkozásukkor, amelyből 750 ezret arra szántak, hogy a tábornok milíciája felkészüljön a harcokra. 250 ezret a helyi lakosság támogatására szántak humanitárius segélyként. 250 ezret Fahim egy tábornoka kapott (erről részletesen később), míg 450 ezer dollárt Fahim hírszerzési főnöke kapott saját műveleteinek támogatására, valamint a bizonytalankodó tálib vezetők megvásárlására.31 A csoportot nem kísérte katonai erő vagy különleges műveleti csoport, mivel az afganisztáni katonai műveletekért felelős Központi Parancsnokság (CENTCOM) ekkor még nem tudta biztosítani a saját szabályzói értelmében a kötelező MEDEVAC képességet. Az első különleges műveleti egység, az ODA-555 csak október 17-én csatlakozott a hírszerző tisztekhez.32”

 

 

A tanulmány  221-242 oldalakon van

https://www.hamvasintezet.hu/wp-content/uploads/2020/12/HAMVAS_2020_2.pdf

szombat, december 26, 2020

Gidrán lett a magyar Eyder Yalcin: a várható beszerzés néhány sajátossága

 Ritkán tévedek ekkorát. Nem csak hogy totál ellentétesen és rosszul sejtettem meg a török harcjármű beszerzés jövőjét (de legalább kérdőjeleket tettem a címbe :) ), de még az időzítés is tökéletes volt. Kb. mindjárt másnap megjelent a hír arról, hogy 300 darabot fogunk  rendelni az Eyder Yalcin. Ami furcsa volt a Portfolio cikkében, hogy kicsit kaotikusan valami olyasmi jött át belőle, hogy ez valami német-török-magyar együttműködés eredménye lesz. Ebben persze a német-török együttműködés volt ami furcsán hangzott, de hát megint csak felülbecsültem a német politikai/gazdasági elit pragmatizmusát :)

Az alábbiak a Killermetal blogposztjának összefoglása, amelynek szerzője részt vehetett azon a háttérbeszélgetésen, amelyet a Portfolio cikk után szervezett a Maróth Gáspár vezette ügynökség néhány kiváltságos újságírónak és bloggernek. A visszaköszönő információk között van néhány tényleg nagyon érdekes is a Honvédség általános modernizációjával kapcsolatban, mindjárt pl ez:

 - Nem a BTR-80-asokat váltja, nem a gépesített lövészszázadok járműveit válják le velük. Ergo oda még lesz egy beszerzés :) Valami nagy tétel, mert a BTRerekből emlékeim szerint több mint 100 van.

- Támogató harcjármű lesz. A szerzőnek a tüzérséget emlegették lehetőségként, amitől ő elsőként a D-20as tarackok esetleges vontatására asszociált. Szerintem nem. Meg kell nézni melyek a Magyar Honvédség harci támogató és harci kiszolgáló támogató alakulatai (a tüzérség is ezek közé tartozik mondjuk) és azokhoz mind kerülhetnek egyfajta általános járműként.

- A fotók egy része exkluzív, egyenesen a beszerzési ügynökségtől jött (elég részletgazdagok)

- Legalább az egyik járművön volt egy "SEDA-V típusú akusztikus lövésdetektor", idézem: "A berendezés a mikrofonok segítségével képes a lövés helyét meghatározni, természetesen riasztja a személyzetet, és egy képernyőn megjeleníti a veszélyforrást" (volt erről hír korábban csak úgy magában, ment róla a találgatás akkor).

- A háttér egy kicsit érthetőbbé teszi/magyarázza azt az elsőnek nehezen hihető verziót (lásd Portfolio), hogy nem a török járművet fogják licenszben gyártani, hanem - én itt nem kaptam először levegőt - azt alapnak használva, a Rheinmetallal KÖZÖSEN fogja a magyar fél tovább fejleszteni, gyártani és exportálni esetleg. Konkrétan elhangzik a blogposztban az alábbi mondat:

 "Az ár/érték arányát úgy ítélték meg [a Rheinmetallnál], hogy azt nem tudják überelni."- ezt emésszük meg.

- A jövő magyar változatába, azaz a Gidránba - és hangsúlyosan az export felé kacsintva - "az európai fegyverrendszereket, szenzorokat akarják integrálni. A Rheinmetall saját távirányítású fegyverállványát szándékoznak majd a későbbiekben nálunk gyártani, annak minden részegységével egyetemben."

Ezt akkor  úgy értem, hogy a HM és a RM megnézte a E. Yalcint, a műszaki tartalmat jónak találták, megvették olyan jogokkal, hogy bárhol megfúrhatják a páncélt, bármilyen fegyvert, szenzort, rádiót tornyot rákisérletezhetnek, így a Rheinmetal  és valamelyik magyar (állami?) cég a jövőben majd nekiáll ennek. A végeredmény egy török alapon magyar-német kooprodukció lesz, ami a védelmi ügynökség (és az RM?) szerint exportban is sikeres lehet a ár/érték arány miatt. Legyen így.

péntek, december 18, 2020

Átalakuló erőviszonyok Sinjarban a PKK/YPG, a PMU, a KDP és a bagdadi kormány között

 

Vannak a szíriai kurdok, akiket nagyon szeretünk, mert megvédték a világot az Iszlám Államtól Szíriában és Irak egy szögletében, Szindzsárban. Ebben az isten háta mögötti városban az iraki kurdok őrizték a világot, de amikor jött az Iszlám Állam, ők inkább visszavonultak. Ennek mészárlás, erőszak, rabszolgaság lett a vége a jezidi férfiak, nők, és gyerekek körében. Sokakat a mai napig nem találnak.

A felszabadulás után a jezidiek - akik addig magukat kurdoknak tartották csak más vallással - nem kértek többet az iraki kurd peshmergákból, viszont elfogadták a szíriai kurd YPG támogatását, így ma nekik van a legnagyobb helyi milíciájuk Iraknak ezek szögletében. Mellettük az síita milíciák képviselik Irakot. Ironikus ez, mert a két szereplőt nyugaton két ellentétes oldalon tartjuk számon: a baloldali, forradalmi YPG a jó, a amerikaellenes, Irán barát PMU a rossz. Az egyik idáig amerikai katonákkal harcolt együtt, utóbbi amerikai katonákat támadott, a vezetőjüket, pedig az USA likvidálta az év elején (Szulejmani/Muhandis kilövés). De Szindzsárban a két szervezet barát, a PMU sok támogatást a YPG motiválta jezidi erőknek.

 Az alábbi elemzés nem ilyen megengedő mint én. YPG helyett végig PKK-t ír, utalva arra, ami a szakirodalom egy részének (és Törökországnak) az álláspontja, mondván, hogy a YPG nem önálló szervezet, hanem valójában a PKK szíriai "leányvállalata", amelynek a vezetése furcsa mód tele van törökországi kurdokkal.

 Maga ez elemzés egyébként kiválóan foglalja össze a bagdadi, erbili, és ankarai érdekeket annak kapcsán, hogy mostantól elvileg a központi kormányzat és KRG jelenléte nőni fog, és a PMU és a YOG/jezidi filiálék befolyása meg csökkenni

https://jamestown.org/program/the-iraqi-and-kurdish-regional-governments-sinjar-agreement-consequences-for-u-s-turkish-and-iranian-influence-and-rebel-rivalries/?mc_cid=5675c4fe40&mc_eid=056f889926