Látogatás a Steadfast Dart 2026 sajtónapjain Németországban

 Két nap intenzív hadgyakorlat nézésben és tanulásban volt részünk február 18-19-én, előbb Putlosban, a Balti-tenger partján; majd Bergen-ben a német „0 ponti lőtéren”. A két helyszínen a NATO gyorsreagálású erőjének, a Allied Reaction Force-nak az összekovácsolása és validálása zajlott, sőt még zajlik.

Az ARF a NATO tagországok erőfeszítéseinek evolúciója, ebben a formájában két év létezik, éves váltásokban. egy olyan 10-12ezer fős katonai szervezete, amely elvileg képes akár napokon belül megerősíteni a NATO bármelyik országát (azaz vannak állandóan magas készültségű elemei), multi domain (ennek még csak most alakul ki a magyar megfelelője, de azt akarja jelezni, hogy szárazföldi, légi, SOF, haditengerészeti, kiber és az űr „haderőnemek” is képviseltetve vannak, azaz minden területen meg tud mozdulni, be tud avatkozni).

Persze az emberek a valóságról nem értesülnek, csak a sajtónapok színházában bemutatott gördülő harcjárműveket látnak, meg szaladgáló katonákat, úgyhogy jönnek a hülye kommentek, hogy de majd a drónok elintézik őket, meg mit ér az a pár katona stb. stb. Tényleg szüretelni lehetne az ilyeneket, de hát ilyen az internet valósága.

A két nap alatt megnézett bemutatók – mint minden sajtónyilvános esemény – egy gyakorlat lebutított, felgyorsított, leegyszerűsített mozzanatai, azért, hogy legalább valamit meg lehessen mutatni, abból ami történik.

Mi történt a valóságban? Az ARF 2026-os váltása 13 nemzet 11000 katonájából áll (kb.) Ezeket össze kellett kovácsolni, szoktatni, hogy legalább valamennyire együtt tudjanak működni, hogy ha a szükség hozza. De hát minden hadgyakorlatnak ez az értelme.

Az ARF vezetését Olaszország adta, azon belül a szárazföldi erőket az olaszok, a haditengerészeti erőket és a SOF-ot a spanyolok, a haditengerészeten belül a partraszálló harccsoportot a törökök vezették, a többiről nem esett szó.

Nem derült ki, hogy a többi nemzet mit csinált, bár cseh SOF erőket láttunk a gyakorlaton.

Mit báboztak el nekünk és a politikusoknak?

Putlosban a képzeletbeli szcenárió a következő volt:

-          spanyol SOF búvárok kiúsznak, felderítenek

-          spanyol SOF levegőből biztosítja a képzelt partszakasz jobb és bal szárnyát

-         török partraszálló erők először RIB-ekkel jönnek, aztán a ZAHA kétéltű harcjárművek érkeznek

-          közben török AH-1 Cobrak biztosítják a levegőből a partraszállást

-          közben a tengeren az ARF az összevont haditengerészeti harccsoportja, fregatokkal, rombolókkal, az Anadolu dron hordozó és partraszálló hajóval és a Castilla spanyol partraszálló hajóval biztosítja a partaszállást, illetve e két utóbbi hajóról indulnak az spanyol és a török egységek.

Mindezt 20 perc alatt prezentálták nekünk és az összegyűlt német turistáknak a kerítés túloldalán. Nyilván egy ilyen folyamat nem 20 perc alatt zajlik le, és talán ellen erő is kellett volna. Igen, de ilyeneket csak a foteltábornokok várnak egy hadgyakorlat sajtónapján 😊

A másnapi, Bergenben tartott gyakorlaton egy másik színdarabot láttunk, nekem tökre hasonlított ahhoz, amit a 0 ponti lőtéren szoktunk látni a többnemzeti bemutatókon, ahol az a cél, hogy minden résztvevő országnak jusson valami szerep.

-          a tribün előtt álló házikókban megbújik az ellenség

-          A400-asról spanyol és cseh ejtőernyősök ugranak, de ez végül elmaradt a rossz idő miatt. Helyezze

-          a cseh SOF érkezik gépjárművön, biztosítja a széleket

-          a spanyol SOF ”belovagol” előre és megtisztítja a házat

-          olasz Manguszta helikopterek a magasból biztosítanak és lőnek valamire, de nem emlékszem mire, mert az elfogott ellenséget kiszabadítani igyekvő ellenerő nem volt a játékban,

-          Ezután horizonton túl megszólal a spanyol Pzh2000-esek, de ezeket csak videon játszották be, nem vettem fel.

-          Elhúznak képzeletben talán egy német Eurofighter, a gyakorlótéren pirotechnikai eszköz robban. Erről sincs kép.

-         Egy spanyol vagy olasz (már elfelejtettem) ATGM járműpáros felvonul és lőnek egyet egy SPIKE rakétával. Na ilyet nem láttam még, és két km-re eltalálnak valamit ami nagyot szikrázik. Ezt tényleg láttuk élőben, de nem tudtam lefotózni.

-          Jön egy olasz török harccsoport kerekes járműveken, török műszakiakkal hátul

-          Olaszok biztosítanak, török műszakiak átjárót nyitnak (az egyetlen lánctalpas, talán egy Bergpanzer, áthajt valami béna szögesdrót akadályon), ami után beözönlik egy török szakasz vagy század.

-          Közben olasz aknavetősök is megjelennek egy darab BvS10-esen, de nem csinálnak semmit.

-          A török erők előre nyomulnak, az ellenséget megsemmisítik, majd mindenki hazamegy.

-         Ja, felderítő drónok cirkálnak a gyakorlótér felett, majd valamilyen demonstrációra kerülne sor az egyikkel, de műszaki hiba miatt ez lefújják a rendezők.

-          A média és a hadseregek képviselői jól átfagyva, kávéért és teáért fáradnak, engem pedig megüt a guta és az aggodalom, hogy hol hagyhattam a mobilom (a buszon hagytam, meglett a végén)

Mit láttunk összességében? A szokásos parasztvakítást, ahol egy szakértő szem látja a hibákat, az értelmetlen mozzanatokat, az életszerűtlen szcenáriókat. Igen, a katonák is unni szokták.

Mi a valódi értelmes a Steadfast Dart 2026-nak? Hogy a politikai vezetők elmondhassák a politikai üzeneteket a saját választóiknak és az ellenségnek. A katonai vezetők lássák, hogy mi működik, mi nem ebben a multi domain ARF-ben, melyik résztvevő ország végezte el otthon a felkészülését és melyik nem. A gyakorlaton résztvevők szokják, gyakorolják az együttműködést, kipróbálják magukat és a szervezetüket, logisztikájukat nem-otthoni körülmények között és gyakoroljanak, gyakoroljanak és gyakoroljanak.

Utána még volt egy statikus bemutató, de arról talán majd külön írok.

F-16osok Ukrajnának

Megszületett a döntés végre az F-16osok kapcsán, több hónap lobbizás után az ukránoknak Ez a legjobb cikk, amit a nyugati F-16osok átadásáról olvastam. A döntés csak elvi, az USA jóváhagyta, hogy aki akar adhat. Akar valaki adni? Biztos, csak még nem tudjuk, hogy kik, és valószínűleg még így is lesz, amig le nem fut a pilóták és a műszakiak kiképzése (jövőre). Mennyi felesleges F-16os van? Az USA-nak "bármennyi", az europai országok közül norvég, dán, holland és belga gépeket cseréltek le, vagy épp cserélik le F-35ösökre. Durván olyan kétszáz gép, egyharmada már nem repül. Ezeket az 70es évek közepétől építették a négy ország együttműködésében, sok modernizáción átestek, de pl a radarjukhoz nem nyúltak érdemben. Nem véletlenül cserélik most le őket. Egy amerikai F-16 os pilóta szerint (azért írom, hogy ne velem vitatkozzanak az okosok) ezek a régi darabok radar teljesítményben sőt a hozzávaló levegő-levegő rakétákkal alulmaradnak technikai paraméterekben a Mig-31-el és Szu-35-el szemben.

A fenntartásuk, ha egyszer megkapják őket jelentősen megterheli az ukrán védelmi költségvetést. 2021-ben Ukrajna  $228.6 millio USDt költött a légierőn belül beszerzésre, (21%) és és $386.5 millio dollárt üzemeltetésre (36%)

Egy 70 gépes F-16 os flottával számolva, 250 repült órával, 10000 USD per repült órával számolva (itt most lekerekítettem a számokat) Ukrajnának 190 millió dollárba fájna egy nyugati technikára lecserélt légierő, ez a 190 millió pedig, mint fentebb látjuk, 2021-ben az üzemeltetési kiadások felét elvitte volna.

És ott vannak még fegyverek költségei. Egy AIM-120 AMRAAM 1.2 millió dollárba kerül, biztos kapnának valamekkora készletet a gépekhez, de ha a háború folytatódik, és légiharcok lesznek, akkor ezek a készletek hetek-hónapok alatt elfogyhatnak. 

források: https://crsreports.congress.gov/product/pdf/R/R47476

https://twitter.com/BrynnTannehill/status/1660261077026762753

https://www.politico.eu/article/f-16-jet-to-ukraine-will-take-time-pilot-training/ 

Az amerikai vadászgépek aránya a NATO europai országainak légierejében

Egy barátom cikkét lektoráltam és nála is visszatérő állítás volt, hogy az europai NATO tagországok alapvetően F-16ossal, vagy F-35össel repülnek és az amerikai dominancia kész, ahogy van. Tényleg, a hírekben nem nagyon hallani az Rafale-ről vagy a Eurofighterről, gyenge a sajtójuk, nem tolja őket egy nagyhatalom, sem az angol/amerikai média, amit „mindenki” követ.

Gyorsan hát rákerestem, hátha van valami kimutatás a neten. Múltkor mikor gyorsan átfutottam egy adatbázist, 500 Eurofightert/Typhoont számoltam, az nem kevés, azért.

Sokan abban a hitben vannak, hogy az olcsóság jegyében az országok többsége egy típust használ. Tévedés. Kis országok igen, nagy országok nem. Spanyolok, olaszok, németek, britek főleg Eurofightert használnak elfogó/vadász feladatokra és van ahol F-35-öst is. A briteknél a hírek többsége az F-35-ről szól de asszem hét század Typhoon-juk van, aminek a radarmodernizációjára most fognak font milliárdokat költeni.

Na de mit mondanak a számok?

Ez a 2020 novemberi cikk az europai NATO tagországok gépeit vette sorba, papíron 1781 darab van belőlük. Én az egyszerűség kedvéért az összes amerikai és orosz/szovjet típust amerikainak számoltam (mínusz 1 százalék horvát Míg-21-st), ez 48 százalékra jön ki. A Eurofighterekből 415 van, azaz majdnem az egyharmada.

Finnország és Svédország csatlakozásával változni fognak a számok. A finnek valami 6x F-35-öst fognak „hozni”, de durvább lesz, hogy a svédek több mint 100 Gripennel fognak belépni, azaz a Gripenek egy százalékos aránya (24 gép) jelentősen felugrik majd,

2020-ban 57 F-35ös volt az europai légierőkben, ezeknek a száma még bőven növekedni fog, nem csak a finnek miatt, hanem mert a holland, belga(?) norvég, dán, lengyel és a német beszerzések, de talán az olaszok is még folyamatban vannak. Jó, akkor a 2020-as évek második felében, már lehet meghaladja az 50 százalékot az amerikai típusok aránya (hiszen F-16osok jönnek K-Europába)

NATO csúcs Madridban

Írtam két cikket a NATO csúcs előtt, egy arról, hogy a NATO tagországoknak milyen haditechnikai tartalékaik vannak az ukrán haderő támogatására (Ipari méretű háború zajlik, amivel Ukrajna a Nyugat segítségével sem biztos, hogy képes lépést tartani), és egy másikat arról, hogy milyen viták vannak a NATO-n belül a keleti szárny megerősítéséről (Jelentősen növelheti katonai jelenlétét a NATO a keleti szárnyon)

Lassan szivárognak a NATO csúcs eredményei. Oké a törökök beadták a derekukat, kivesézzük majd. Stoltenberg bejelentette, hogy negyvenről - 300.000 főre emelik a készenléti erőket, ezt még sokan találgatják a NATO tagországokban is, hogy mi lehet, ki s kommunikációs vihar van, majd kiderül. Végül az USA növeli ÁLLANDÓ jelenlétét Europában, +  2 hadihajó + 2 század F-35 ös  és az V. hadtest parancsnokság Lengyelországba települ (szóval nem egy egész hadtest, csak az HQ). A hidegháború alatt ez vezetés-irányította az európai amerikai erőket, ellenünk kémkedett sikeresen a magyar katonai hírszerzés, a hidegháború után valamikor feloszlatták, mert nem volt rá szükség, 2020-ban meg megreaktiválták és egy részét Lengyelországba telepítették. Ha jól értem a hírt, akkor most az egész hadtest parancsnokság (600? 800? fő), nem csak a forward element, megy Fort Knoxból, Poznanba. 

Az orosz-ukrán háború harmadik napja, a lengyel Keleti Kutatások Központjának (OSW) értékelésével

Andrzej Wilk, Piotr Żochowski, Jadwiga Rogoża: Oroszország háborúja Ukrajna ellen - helyzetkép a harmadik nap után, Ośrodek Studiów Wschodnich - OSW (2021.02.27. 13 órai állapot)

https://www.osw.waw.pl/pl/publikacje/analizy/2022-02-27/wojna-rosji-przeciw-ukrainie-stan-po-trzech-dniach?fbclid=IwAR1iQsh0kW06mCuwxI2XRtXVzfdL5Pb1LlQ314V85dbroI4sKTIOfohVgOM

[a második napról szóló leírás és elemzés itt olvasható]

Mitrovits Miklós történész majdnem teljes fordítása az eredeti lengyel szövegből, a fordító jóváhagyásával, annak FB oldaláról. A szöveg két részből áll, első rész az események sorrendje, második rész a két lengyel kutató elemzése. 

„A hadművelet negyedik napjának elején az #Ukrajna északkeleti részén tevékenykedő orosz felderítő alegységek először közelítették meg Kijev határait. A várost nyugatról, északról és keletről körbeveszik. A fehérorosz területről tevékenykedő agresszor csapatai közvetlenül elérték Kijev északi és nyugati külvárosát, míg az Ukrajna jobb partján lévő csoportosulás a városközponttól 60-150 kilométeres távolságban alakult ki. Vasárnap a reggeli órákban orosz szabotázs- és felderítő csoportok végrehajtották az első elterelést Kijev jobb parti részén (Trojescsina). Az orosz erők folytatták előrenyomulásukat a Boriszpil nemzetközi repülőtér felé.

A Kijev térségében két napja tevékenykedő orosz különleges erők és a légideszantos erők egységeit a Fehéroroszországból bevonuló keleti katonai körzet alegységei erősítik. A Kijevtől északra (a Tyerek és a Deszna folyókon) a visszavonuló ukrán csapatok által az előző 24 órában lerombolt hidakat az agresszor műszaki egységei rögtönzött átkelőkkel helyettesítették. Az északkeleti irányban folytatott harcok során az orosz csapatok elkerülték és blokkolják az ott maradt ukrán helyőrségeket, élükön Csernyihivvel. Az ukrán erők visszavonulnak Kijev felé, azzal a feladattal, hogy megerősítsék védelmét. Az ukrán főváros bekerítésére irányuló művelethez az orosz erők aktív hadműveleteket kezdtek a Zsitomir régió északi részén, Korosztenynél csapást mérve.

A fennmaradó hadműveleti területeken a főbb városi központok felett pozíciós harcok folyna, ahol az ukránok keményen védekeznek. Az oroszok áttörték Harkiv védelmi gyűrűjét, és orosz felderítő csoportok könnyű páncélozott járműveken (valószínűleg SpecNaz GRU) behatoltak a városba, és rövid harcok után visszaverték őket. Folytatódnak a harcok Szumijért, Mariupolért (a várost minden irányból bekerítették), Mikolajivért és Odesszáért (az ukrán erők további tengeri partraszállásokat hárítanak). Miután az agresszor erők ellenőrzésük alá vonták a Kahovszkij-víztározó bal parti részét (az orosz erők megközelítették Enerhodart), a helyzet stabilizálódott a front ezen szakaszán.

A következő éjszaka Oroszország rakéta- és légicsapásokat, valamint tüzérségi lövéseket és elterelő támadásokat hajtott végre célpontok ellen Ukrajna egész területén. A megsemmisített célpontok között voltak üzemanyagraktárak Vaszilkovóban és egy gázvezeték Harkivban. Egy orosz rakéta egy kijevi radioaktív hulladéktároló kerítésére zuhant. Az elterelő és felderítő csoportok akcióira először került sor nagyobb léptékben a jobb parti Ukrajnában (a cserkaszi régióban). Emellett először vetettek be stratégiai bombázót fehérorosz területről (egy Tu-22M3-as bombázót, az egyik róla indított rakétát lelőtték). Egyes források szerint a fehérorosz fegyveres erők alegységei az orosz csoportok részeként közvetlenül részt vesznek az agresszióban.

Február 26-án Zelenszkij elnök bejelentette, hogy Ukrajna visszavert egy támadást a főváros ellen, és ezzel meghiúsította a puccsra irányuló terveket. Az ukrán fél szerint a főváros elfoglalására tett kísérletek ellenére az orosz hadsereg két napja nem jutott előbbre - a megszállók elleni harcok ugyanott folynak, mint a háború kezdetén. Denisz Smihal miniszterelnök bejelentette, hogy a védekezés a teljes frontvonalon folytatódik, az ukrán erők "megsemmisítik a megszállót a szárazföldön, a tengeren és a levegőben", és az ország csak "felemelkedik", hogy ellenálljon az ellenségnek.

Zelenszkij elutasította azt a javaslatot, hogy vegyen részt a minszki béketárgyalásokon, azzal érvelve, hogy Fehéroroszország már nem semleges állam, mivel területét átadta az orosz csapatoknak. Ehelyett felajánlotta a tárgyalások máshol történő lefolytatásának lehetőségét, Ukrajna fegyverletétele nélkül. A katonai optimizmushoz lelkesedés társult a Nyugat azon döntése miatt, hogy kizárja Oroszországot az SWiFT-rendszerből. Az elnök felszólította a külföldön élő ukránokat, hogy térjenek haza és védjék meg hazájukat. Egyúttal "Ukrajna barátaihoz" fordult segítségért a megszálló erők elleni harcban, bejelentve egy speciális nemzetközi hadosztály létrehozását a területvédelmi erőkön belül. Megismételte az oroszokhoz intézett felhívását, hogy gyakoroljanak nyomást a Kremlre a háború leállítása érdekében. Felszólította a fehéroroszokat is, akiket arra buzdított, hogy szálljanak szembe a minszki hatóságokkal, amelyek fehérorosz területről engedélyezték az Ukrajna elleni agressziót. Az ukrán védelmi minisztérium információs forródrótot indított, amelyen az elesett orosz katonák és hadifoglyok adatait osztják meg. Ez az ukrán tájékoztatási politika egy újabb eleme, amelynek célja az oroszországi közhangulat befolyásolása.

Az agresszió harmadik napján drámaian megnőtt az Ukrajna nyugati része és Lengyelország felé távozó civilek száma. A lengyel határőrség adatai szerint az ellenségeskedések kezdete óta összesen 156 000 ember lépett be Lengyelországba (ebből 77 300 szombaton). Ez azonban (a bevezetett könnyítések ellenére) meghaladja a határ kapacitását, több kilométeres dugók alakulnak ki, és több tucat órát vesz igénybe a határátkelés. A szlovákiai, magyarországi és romániai határátkelőkön is sorok állnak.

Az ország keleti részén a lakosság biztonsági helyzete egyre romlik, számos város és település tüzérségi tűz alatt áll, gyakoriak a légitámadások, és az emberek idejük nagy részét óvóhelyeken töltik. A közúti infrastruktúra egy részének pusztulása miatt egyre nagyobb gondot okoz az élelmiszer-beszerzés. Az ostromlott Harkivban és a környező városokban már most érezhetők az üzletek ellátásával és az üzemanyag elérhetőségével kapcsolatos problémák. Ugyanakkor látható a megmaradt lakosok mozgósítása. Az elmúlt napokban Ukrajna-szerte 37 000 önkéntes csatlakozott a Területi Védelmi Erőkhöz. A lakosság körében sok jel utal a szolidaritásra, és a hadsereg támogatására gyűjtő alapítványok rekordbevételt könyvelhettek el.

Az energiaügyi miniszter bejelentette, hogy az ukrán villamosenergia-hálózat nem fog visszatérni az orosz és a fehérorosz hálózattal való szinkronüzemhez, és azt tervezi, hogy felszólítja az EU-t, hogy gyorsítsa fel az ukrán hálózatnak az európai ENTSO-E hálózathoz való csatlakoztatásáról szóló döntést. Az Ukrajna által az elmúlt napokban végrehajtott elszigetelt rendszerüzem tesztje (beleértve az 50 Hz-es frekvencia fenntartását) sikeres volt.

Az OWS szakértőinek magyarázata

Az orosz csapatok három irányból is megalapozták a Kijev elleni támadást, de nem magától értetődő, hogy a várost meg fogják ostromolni. Feltételezhető, hogy - más ostromlott nagyvárosokhoz hasonlóan - a különleges egységek először Kijevbe fognak bevonulni (lehetséges, hogy a fehéroroszországi Gomel régióban összegyűjtött mintegy 150 helikopterrel fognak helyszíni műveleteket végrehajtani). A legvalószínűbb, hogy az agresszor délről megpróbálja majd lezárni az ukrán főváros körüli bekerítőgyűrűt, de lehetséges, hogy hagynak egy folyosót a lakosság esetleges evakuálására a városból.

A művelet eddigi szakaszában az orosz csapatok nem értek el látványos sikereket, következetesen követik a művelet fő céljait. A krími oldalról működő csoportosulás megteremtette a feltételeket a félsziget vízellátásának helyreállításához. A fehérorosz és északkeleti területekről tevékenykedő csoportosulások elérték a hadművelet fő célját, azaz Kijev közelébe jutottak. Az Oroszországból a főváros irányába tevékenykedő csoportosulás három nap alatt több mint 250 kilométert tett meg. Egyedül a Krím felől előrenyomuló csoportosulás, amely Mariupolt (300 km-re a kiindulási bázisától) elérte, büszkélkedhet gyorsabb támadási ütemmel, azonban az ukrán erőkkel való különösebb kapcsolat nélkül. A krími csoportosulásnak az a része, amely a kezdetektől fogva folyamatosan harcban állt, 150 kilométeren át ukrán területre hatolt be, és elérte Mikolajivet. A fentiekhez képest a szumi, harkivi és donbaszi térségben zajló hadműveletek viszonylag statikusnak tekinthetők, de Harkiv bekerítése után az orosz egységek Kremencsuk irányába folytatták a csapást, ahol 120 km mélyen, Poltava felé közeledve hatoltak be Ukrajnába.

Az ukrán szárazföldi erők még mindig nem törtek meg, azonban sok helyen a helyőrségek bekerítve harcolnak, ami a logisztikai támogatás kilátásba helyezésével jelentősen korlátozza az esélyeiket, és arra kényszeríti őket, hogy szabálytalan műveletekre térjenek át. A visszavonuló egységeknek azonban még mindig elegendő szabadságuk van ahhoz, hogy Kijev felé mozogjanak, és megerősítsék a főváros védelmét. A stratégiai léptékű szabálytalan akciókra való fokozatos áttérés szükségességét bizonyítja az ukrán hadvezetés döntése az átkelők (Kijev és Harkiv környékén) megsemmisítéséről, valamint a lakossághoz intézett felhívás, hogy tömeges ellenállást tanúsítson, többek között az úgynevezett felperzselt föld taktika alkalmazásával.

Függetlenül a fehérorosz katonáknak az ukrán hadsereggel folytatott harcokban való részvételéről szóló jelentések valóságtartalmától, Fehéroroszország harcoló fél, amely közvetlenül részt vesz a konfliktusban. A Kijev elleni fő hadműveleteket eddig a fehérorosz infrastruktúrára és nagyrészt a fehérorosz hadsereg logisztikai eszközeire támaszkodva hajtották végre. Ukrajnát Fehéroroszországból lövik és bombázzák, amint azt Lukasenko hivatalosan elismerte. Ez a helyzet csak megerősíti Minszk szubjektivitásának teljes elvesztését Moszkvával szemben.

Az ukrán hatóságoknál optimista és harcias hangulat uralkodik. Az ellenállás hősiességének és az orosz csapatok bűnös tetteinek hangsúlyozása segít a társadalom megszilárdításában és mozgósításában, valamint a lehető legszélesebb nemzetközi támogatás megszerzésében. Ehhez hozzájárul Kijev rendkívül ügyes információs politikája. A nyugati politikusok és társadalmak lelkiismeretére való hivatkozás fontos elemmé vált az orosz ellenféllel szembeni információs előny megszerzésében, valamint a külföldi politikai és anyagi támogatás megszerzésében.

A félelem jelen van a közhangulatban, de még mindig nincs defetizmus, inkább az agresszor gyűlölete és az áttörés reménye. A helyi győzelmek, visszaverések és az ellenségnek okozott veszteségek minden példáját kiemelik. A média ezt a narratívát erősíti, hogy a reményt és a harci szellemet életben tartsa. A televíziók továbbra is közösen sugároznak, bár egyre több technikai problémát és a régiókból való információszerzés problémáit is látni (a tévéstúdiókban bombariasztás hallható, a tudósítók az óvóhelyek közeléből sugároznak).”

Az orosz hadsereg logisztikájának határai egy Ukrajna vagy NATO tag elleni támadás idején

Fordította és kommentekkel ellátta: Végh Ferenc ny. vezérezredes, a Magya Honvédség vezérkari főnöke (1996-1999)

Feeding the beer: A closer look at Russian Army logistics and the fait accomply

Alex Vershinin

War on Rocks 2021. november 23.

Forrás: https://warontherocks.com/2021/11/feeding-the-bear-a-closer-look-at-russian-army-logistics/?fbclid=IwAR02pm4J4iyTwt9gK1Acthd09z6QRmA4pVzsJeI1x0v2miCligqt9U7yiy8

A medve etetése: Az orosz hadsereg logisztikájának és a megmásíthatatlan tényeknek az alapos vizsgálata

A cikk szerzője Alex Versinin alezredest 2002-ben avatták harckocsizó hadnaggyá. Koreában, Irakban és Afganisztánban 10 éves frontvonali tapasztalattal rendelkezik, ebből négy év harci bevetés. 2014 óta elemző és szimulációs tisztként teljesít szolgálatot a NATO és az Egyesült Államok hadseregének koncepciófejlesztési és kísérleti területein, beleértve az amerikai hadsereg fenntartásának harci laboratóriumát, ahol a kísérleti forgatókönyvek készítésének csoportját vezette. A cikk szerzője az orosz hadsereg logisztikai lehetőségeinek vizsgálatával próbál választ keresni arra a kérdésre, hogy indíthat e Oroszország nagy mélységű inváziót vagy csak korlátozott mélységű, logisztikailag támogatható műveletekbe kezdhet. 

Oroszország katonai felvonulása az ukrajnai határ mentén Kijevtől Washingtonig egyértelműen felkeltette a politikai döntéshozók figyelmét. Bill Burns, CIA igazgatója Moszkvába repült, hogy megpróbálja elérni a válság elkerülését, míg az amerikai hírszerzés tisztviselői figyelmeztették a NATO szövetségeseit, hogy nem zárható ki egy nagy orosz invázió, amely Ukrajna nagy részére is kiterjedhet.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió lehetősége súlyos következményekkel járna az európai biztonságra nézve. Talán még aggasztóbb lenne egy NATO-tag ellen irányuló orosz támadás. Lehet, hogy Moszkva alá akarja ásni a biztonságot például a balti államokban vagy Lengyelországban, de vajon az orosz kormány végrehajthat-e sikeresen nagyszabású inváziót ezekben az országokban? Mivel a közelmúltbeli hadijátékok erre utalnak, a válasz határozott igen – és ez elég könnyen megvalósítható. Az orosz hadsereg három napon belül képes lerohanni a balti államokat. A legtöbb ilyen hadijáték, mint például a RAND (kutatóintézet) balti tanulmánya, a kész tényként kezeli az orosz kormány támadását, amelynek célja a terület birtokba vétele – majd megtartása. Ez dilemmát jelent a NATO számára: indítson költséges ellentámadást, és kockáztasson súlyos veszteségeket, esetleges nukleáris válságot, vagy fogadja el kész tényként az orosz megszállást, ami aláásná a szövetség hitelességébe vetett hitet. Egyes elemzők azzal érvelnek, hogy ezek az orosz támadások nagyobb valószínűséggel korlátozottak, egy vagy két városra terjednek ki. Noha ezt a forgatókönyvet természetesen tanulmányozni kell, továbbra is fennáll az aggodalom a jelentősebb invázió megvalósíthatóságával kapcsolatban.

Míg az orosz hadseregnek határozottan megvan a harci ereje ezeknek a forgatókönyveknek a megvalósításához, vajon Oroszország rendelkezik-e megfelelő logisztikai struktúrával, hogy támogassa ezeket a műveleteket? A kezdeti offenzíva során –a harcok kimenetelétől függően – az orosz erők teljesíthetik a közelebbi célokat, de a logisztikai felépítése megköveteli a műveleti szüneteket. Ennek eredményeként egy kész tényként elfogadott nagy mélységű területfoglalás valószerűtlen. Az orosz hadseregnek megvan a harci ereje ahhoz, hogy megvalósítsa a forgatókönyvben elképzelt célokat, de nincsenek meg a logisztikai erői ahhoz, hogy ezt egyetlen lépésben, logisztikai szünet nélkül megtegye. Az Orosz Repülő Erők (nagy erőt képviselő harcászati bombázókkal és támadó repülőerővel) a támadóhelikopterek tűztámogatásával elérhetik a tüzérségi lőszerfogyasztás mérséklését. A NATO-tervezőknek olyan terveket kell kidolgozniuk, amelyek az orosz logisztikai kihívások gyengeségeinek kiaknázására összpontosítanak, ahelyett, hogy a harci erőviszonyok egyenlőtlenségét próbálnák kezelni. Ez a terv magában foglalja az orosz hadsereg mélységbe történő előretörését a NATO területére, az orosz utánpótlási vonalak maximális megnövelését, miközben megcélozza a logisztikai és szállítási infrastruktúra, például a teherszállító oszlopok, vasúti hidak és csővezetékek támadását. A határ menti harcok az oroszok számára kedvezőek, mivel a rövidebb utánpótlási távolság kompenzálja a logisztikai hiányosságaikat.

Vasutak és az orosz logisztikai képességek

Az orosz hadsereg logisztikai erőit nem tervezték a vasutaktól távoli nagyszabású szárazföldi offenzívákra. A harcoló egységeken belül az orosz ellátó és kiszolgáló erők mérete kisebb, mint nyugati társaiké. Csak a dandárok rendelkeznek egyenértékű logisztikai képességgel, de ez nem pontos összehasonlítás. Az orosz alakulatoknak mindössze háromnegyed annyi harcjárműve van, mint amerikai társaiknak, de csaknem háromszor annyi tüzérséggel rendelkeznek. Papíron (nem minden dandárnak van teljes számú zászlóalja) az orosz dandároknak dandáronként két tüzérosztálya, egy rakétaosztálya és két légvédelmi rakétaosztálya van, szemben az egyesült államokbeli dandáronként egy tüzérosztállyal és egy megerősítő légvédelmi rakétaüteggel. Az extra tüzérségi és légvédelmi osztályok eredményeként az orosz logisztikai igények sokkal nagyobbak, mint amerikai társaiké. Ezenkívül az orosz hadseregnek az összfegyvernemi hadseregeiken belül nincs elegendő számú ellátó dandárja – vagy anyagi-technikai támogató dandárja, ahogyan ők nevezik ezeket.

A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete által közzétett Military Balance tíz anyagi-technikai támogató dandárt ismertet, amelyek tizenegy összfegyvernemi hadsereget, egy harckocsi hadsereget és négy hadtestet támogatnak. Oroszország nyugati és déli parancsnoksága három-három hadsereggel és három anyagi-technikai támogató dandárral rendelkezik. Védelmi műveletekben egy orosz dandár közvetlenül a kirakóállomásoktól tud vételezni. (Én: az orosz dandár a hadosztálytól vételez) Az oroszok ütőkártyája a tíz vasúti dandár, amelyeknek nincs nyugati megfelelője. Szakterületük a vasútbiztonság, az építés és a javítás, míg a gördülőállományt polgári állami cégek biztosítják.

Az ok, hogy Oroszország egyedülálló a vasúti dandárok tekintetében az, hogy logisztikailag az orosz erők a vasúthoz kötődnek a gyártól a katonai körzet raktárakig, valamint az összfegyvernemi hadseregekhez, és ahol lehetséges hadosztály/dandár szintig. Egyetlen másik európai nemzet sem használ olyan mértékben vasutat, mint az orosz hadsereg. Ennek részben az az oka, hogy Oroszország hatalmas – több mint 6000 mérföld az egyik végétől a másikig. A baj az, hogy az orosz vasutak széles nyomtávúak. Csak a volt szovjet köztársaságok, - magában foglalva a balti államokat is - és Finnország alkalmazza még mindig az orosz szabványt. A balti fővárosok előtt több átrakóállomás is létezik, de még így is több napba telhet a vasútállomások elérése és a kirakás megkezdése. Az előretolt átrakóállomásokon folyó műveletek többet jelentenek, mint pusztán a rakomány átrakodása a vonatról a szállítójárművekre. Magában foglalja a rakomány átvételét és válogatását, meghatározott készletekre történő bontását és a tartalékok földön történő tárolását. A katonai rakomány veszélyessége miatt a terepet elő kell készíteni, hogy a rakomány biztonságos, széttagolt környezetben tárolható legyen. Ez a folyamat egy-három napig tarthat. A helyszínnek az ellenséges tüzérség hatótávolságán kívül kell lennie, és biztosítani kell a partizánoktól is. Egyetlen lövedék vagy egy rakéta becsapódása komoly robbanást eredményezhet, és aránytalanul befolyásolhatja egy egész hadosztály tevékenységét. Az eredményességhez hozzátartozik, hogy a kulcsfontosságú hidak, mint például az orosz-észt határon lévő Narva híd, nem pusztulnak el, és nem kell javítani őket.

Lengyelországnak csak egy széles nyomtávú vasútvonala van, amely a Krakkó régiótól Ukrajnáig tart, és nem használhatják az orosz erők anélkül, hogy előbb elfoglalnák Ukrajnát. Fehéroroszországból Varsóba nincsenek széles nyomtávú vonalak. A határokon áthaladó vasúti forgalom a határnál általában leáll, amíg vagonokat átállítják keskeny nyomtávúra, (átállítható vasúti kocsikat használnak), a mozdonyok nem állíthatók át. Háborús időkben nagyon valószínűtlen, hogy az orosz hadsereg elegendő nyugati mozdonyt szerezne be a hadsereg támogatásához, és ez arra kényszerítené őket, hogy tehergépjárművekre támaszkodjanak. Ez azt jelenti, hogy az orosz hadsereg vasúti szállítási képessége véget érhet a volt Szovjetunió határainál. Ha az orosz hadsereget az orosz nyomtávú vasúthálózaton túl próbálják ellátni, az arra kényszerítené őket, hogy leginkább a tehergépjárművekre hagyatkozzanak, amíg a vasúti csapatok át nem állítják a vasutat vagy újat építenek. (ezzel az állítással lehet vitázni!!)

Oroszország tehergépjármű-logisztikai támogatását, amely kulcsfontosságú lenne Kelet-Európa inváziójában, korlátozza a teherautók száma és a műveletek kiterjedése. Egyszerű matematika segítségével kiszámítható, hogy a teherautók milyen távolságig tudnak működni. Feltéve, hogy a meglévő úthálózat 45 mérföld/órás (kb. 72km/ó) sebességet képes biztosítani, egyetlen teherautó naponta három utat tud megtenni akár 45 mérföldes (70-80km-es) hatótávolságig: egy óra a berakodás, egy óra az utazás a támogatott egységig, egy óra a kirakodás és egy másik óra, hogy visszatérjen a bázisra. A ciklus háromszori megismétlése összesen 12 órát vesz igénybe. A nap hátralévő részét a járműkarbantartás, az étkezés, a tankolás, a fegyverkarbantartás és az alvás tölti ki. Növelve a távolságot 90 mérföldre (145km), a teherautó naponta két utat tehet meg. 180 mérföldnél (290km) ugyanaz a teherautó napi egy utat tesz meg. Ezek a feltételezések nem működnek rossz terepen, vagy ahol korlátozott/sérült az infrastruktúra. Ha egy hadseregnek éppen elég tehergépjárműve van ahhoz, hogy 45 mérföldes (72km-es) távolságon el tudja látni magát, akkor 90 mérföldnél (144km-nél) az áteresztőképesség 33 százalékkal alacsonyabb lesz. 180 mérföldnél (290km) ez már 66 százalékkal csökken. Minél nagyobb a távolság a készletlerakóktól, annál kevesebb anyagot képesek eljuttatni a hadsereg raktáraihoz egyetlen nap alatt. Az orosz hadseregnek nincs elég tehergépjárműve ahhoz, hogy kielégítse logisztikai igényeit a tábori raktároktól 90 mérföldnél (145km-re) nagyobb távolságra. A 180 mérföldes (290km-es) hatótávolság eléréséhez az orosz hadseregnek meg kell dupláznia a tehergépjárműinek számát. 400 általános tehergépkocsi szükséges mindegyik anyagi-technikai támogató dandár számára. Az orosz logisztikai követelmények és a szállítási erőforrások megismeréséhez hasznos kiindulópont lehet az orosz összfegyvernemi hadsereg. Mindegyiküknek más az összetétele, de állománytábla szerint minden hadsereghez egy anyagi-technikai támogató dandár tartozik. Minden anyagi-technikai támogató dandárban két szállítózászlóalj van, összesen 150 általános tehergépjárművel, 50 pótkocsival és 260 speciális tehergépjárművel. Az orosz hadsereg nagymértékben alkalmaz ágyú- és rakétatüzérségi tüzet, és a rakétái igen terjedelmes méretűek. Bár minden hadsereg más és más összetételű, egy hadseregben általában 56-90 sorozatvető található. Az egyes indítók feltöltése egy tehergépjármű teljes platóját elfoglalja. Ha az összfegyvernemi hadsereg sorozatvető tüzérsége egyetlen sortüzet lőne ki, akkor 56-90 teherautóra lenne szükség a rakéta lőszer utánpótlásához. Ez körülbelül a fele az anyagi-technikai támogató dandár tehergépjármű mennyiségének csak, hogy egy rakétasort feltöltsenek. Van továbbá hat-kilenc csöves tüzérosztály, kilenc légvédelmi tüzérosztály, 12 gépesített és felderítő zászlóalj, három-öt harckocsi zászlóalj, aknavető, páncéltörő rakéta és kézi lőfegyverek lőszerei is számottevőek – nem is beszélve az élelmiszer-, műszaki, egészségügyi felszerelésekről, és így tovább. Ezeket a szükségleteket nehezebb megbecsülni, de a lehetséges utánpótlási igények jelentősek. Az orosz hadseregnek sok tehergépjárműre van szüksége csak a lőszer és a szilárd rakomány utánpótlása miatt.

Az üzemanyag- és vízellátás érdekében minden anyagi-technikai támogató dandárnak van egy harcászati csővezeték zászlóalja. Ezek kisebb áteresztőképességűek, mint nyugati megfelelőik, de az új működési terület elfoglalása után három-négy napon belül üzembe helyezhetők. Addig is üzemanyag szállító gépkocsik szükségesek az üzemanyag utánpótlás biztosításához. Lehet vitatkozni, hogy az orosz hadseregnek megfelelő-e a működési hatótávolsága ahhoz, hogy elérje céljait az eredeti üzemanyagkészletével, különösen azokkal a tartalék üzemanyag-hordókkal, amelyekkel kiegészül és szállítását meg kell oldani. Ez nem teljesen helyes megközelítés. A harckocsik és a páncélozott járművek elégetik az üzemanyagot, amikor harcban manővereznek, vagy csak üresjáratban állnak. Ez az oka annak, hogy az amerikai hadsereg az „ellátó napokat” használja az üzemanyag-fogyasztás tervezésére, nem pedig a hatótávolságot. Ha egy orosz hadsereg hadművelete 36-72 óráig tart, amint a RAND tanulmány becsüli, akkor az orosz hadseregnek legalább egyszer fel kell tankolnia, mielőtt a harcászati üzemanyag csővezetékeket beüzemelnék a műveletek támogatására. (az orosz hadsereg közelebbi feladatának mélysége 150km, 3nap, további feladata 300km, +3 nap. A harc szüneteiben és a harci nap végén történik a feltöltés. A logisztikai lépcsők a zászlóaljtól, hadseregig megfelelő készletekkel rendelkeznek. A szerző itt keveri csapatszintű logisztikai biztosítást a hadszíntéri logisztikával).

A logisztikai biztosítás fenntartása nehéz feladat

Forgatókönyv a Baltikumban

A balti országok komoly logisztikai kihívások elé állítják a nagyszabású orosz műveletek megvalósítását. A kis léptékű műveletek kis erőkkel is megvalósíthatók logisztikai kihívás nélkül, de nagy léptékben sokkal nagyobb kihívást jelentenek. A kész helyzet elé állítás stratégiája megköveteli, hogy az orosz erők lerohanják a balti államokat, és kevesebb, mint 96 órán belül felszámoljanak minden ellenállást – még mielőtt a NATO nagyon magas készenlétű erői megerősíthetik a védőket. Ez az erő nem állít meg egy orosz támadást, de szárazföldi háborúra kötelezi a NATO-t, megcáfolva a kész helyzet elé állítás célját. A logisztikai biztosítás a fő buktató a művelet tényleges megvalósulásának időszámvetésében. A vasút széles nyomtávú és használható, de az idő túl rövid ahhoz, hogy az elfoglalt kirakó állomásokat újra üzembe helyezzék. A Németország felett kilőtt tucatnyi NATO szárnyas rakéta tönkreteheti a kulcsfontosságú vasúti hidakat Narvában, Pszkovban és Velikie Lugiban, és amíg meg nem javítják ezeket a hidakat, napokra leállhat a Baltikumba irányuló vasúti forgalom. Az orosz Nyugati Parancsnokság logisztikai tervezőinek azzal kell számolni, hogy a balti államok úgy dönthetnek, hogy a fővárosaikra is kiterjesztik a harcot. Történelmileg a városi harcok hatalmas mennyiségű lőszert fogyasztanak, és hónapokig tart a művelet befejezése. A két legkiemelkedőbb példa, a csecsen háborúk grozniji csatái és a 2016-os moszuli csata során a védők négy-tízszeresét kötötték le négy hónapig. Groznijban az oroszok napi 4000 lövedéket lőttek ki – ez napi 50 tehergépjárművet követel. (Na és?)

Az orosz tervezőknek még balti forgatókönyv esetén is számolniuk kell azzal a kockázattal, hogy a négy hadosztályt felsorakoztató Lengyelország azonnali ellencsapást indít, és megpróbálja visszaállítani az eredeti helyzetet. Az orosz hadsereg nagy erőket kötne le Tallinn és Riga ostrománál, miközben kivédi a délről érkező lengyel ellencsapást. A lőszerfogyasztás hatalmas lenne. A 2008-as orosz-grúz háború során egyes orosz erők 12 óra alatt egy teljes javadalmazás lőszert használtak el. Ugyanezt az arányt feltételezve az oroszoknak 12-24 óránként jelentős mennyiségű lőszert kellene felhasználniuk. (zászlóalj szinten egy javadalmazás van az eszközökben, egy javadalmazás gépjárműveken, az ezrednél, dandárnál további 5 javadalmazás van, hadosztálynál 7 javadalmazás= ezt ki kell szállítani, a többi lőszer hadsereg raktárakban, kirakó állomásokon, gyárakban van.)

Itt van a dilemma. A balti térségben a helyi erők túlsúlya a NATO-csapatok érkezése előtt nem ad időt Oroszországnak a kirakóállomások kialakítására, így tehergépjárművek használatára kényszerülnek. 130 mérföld távolságnál (208km) csak egy utat tudnak megtenni naponta, ami tehergépjármű hiányt generál. Az orosz tervezők kevesebb harcoló erőt vethetnek be, és fennáll annak a veszélye, hogy nem győzik le a védőket. (az orosz tervezők támadásnál minimum 3x-os erőfölénnyel terveznek) Alternatív megoldásként két-három napos logisztikai szünetet tarthatnak, ezzel időt adnának a balti államoknak a mozgósításra, a NATO nagyon magas készenlétű harccsoportjainak pedig az érkezésre. Eközben a helyi partizánoktól, a NATO légicsapásaitól szenvednének veszteséget, karbantartási munkákkal, meghibásodásokkal és a rajtaütésekkel is számolniuk kell, ahogy az a legutóbbi hegyi-karabahi háborúban is tapasztalható volt. Akárhogy is, a megmásíthatatlan tény elé állítás stratégiája kudarcot vall, és a konfliktus elhúzódó háborúvá fajul, amelyet Oroszország valószínűleg elveszít. Az orosz logisztika csak akkor lenne képes támogatni egy nagyszabású műveletet, ha a NATO-erők döntő csatát vívnának a peremvonalban. Az anyagi készletek túlnyomó része ebben az esetben az orosz raktárak közelében lenne. Az orosz légierő tűztámogatással enyhíthetné a logisztikai feszültséget. Ami bizonytalan, az az, hogy az orosz légierő meddig nyújt hatékony légi támogatást a NATO légierővel szemben, tekintettel arra, hogy a NATO képes a kalinyingrádi és szentpétervári orosz légvédelem hatékony hatótávolságán túlról is indítani a levegő-levegő nagy hatótávolságú rakétákat. Hasonló a helyzet a tengeren is. A légierő, a dízel-tengeralattjárók és a parti hajóelhárító rakéták kombinációja valószínűleg megakadályozza a Balti-tengeren mindkét fél számára a felszíni flották alkalmazását. (ez a bekezdés nehezen értelmezhető, álom, álom édes álom)

Az orosz hadseregnek elegendő harci ereje van a balti államok elfoglalására, de ez a művelet nem lesz gyors lefolyású, hacsak az orosz kormány nem csökkenti le az elfoglalni kívánt terület mértékét. A logisztikai erők csak egy fokozatosan megvalósuló műveletet támogathatnak, ami nem bontja meg a NATO egységét, hanem időt ad a NATO-nak a mozgósításra és a terület elfoglalására. Még ha a NATO úgy is dönt, hogy nem veszi birtokba azonnal a területet, tagállamai valószínűleg megbénító gazdasági szankciókat vetnének be Oroszország behódolásáig. Másrészt, például egy teljes jogú tagállam meghódításával, elérhetik a NATO-egység megbontásának célját, de ezt az orosz hadsereg logisztikailag nem tudja támogatni. A téves számítások nagy kockázatával jár, ha azt feltételezzük, hogy mind a harminc tagállamnak deklarálnia kell a NATO 5. cikkelyét. Papíron ez igaz, de a gyakorlatban, ha csak az Egyesült Államok (a harci erő biztosítása érdekében), Németország és Lengyelország (a biztonság érdekében) tartaná be az 5. cikket, Oroszország akkor is súlyos konfliktusba kerülne, amely a nukleáris küszöbön túl is eszkalálódhatna.

A lengyel forgatókönyv

Az orosz hadsereg logisztikai kihívásai a lengyel forgatókönyv szerint eltérőek az előzőtől. Kevesebb az időkényszer, de nagyobb nehézségek vannak a távolságok és a széles nyomtávú vasutak hiánya miatt, amelyek a fehérorosz határnál érnek véget. Lengyelországhoz legközelebbi vasútállomás a fehéroroszországi Grodnóban és Bresztben van. Az első 130 mérföldre (208km), a második 177 mérföldre (263km) található Varsótól. Egy 90 mérföldes (144km) képességű hadsereg számára ez egy hosszú utánpótlási vonal.

Kalinyingrád is számba jöhet egy másik lehetőségként, de ez nem praktikus, mivel az érintett  NATO-tagállamok tengerparttal rendelkeznek. A NATO légierejének, haditengerészeti erőinek és a lengyel szárazföldi hajóelhárító rakétáinak kombinált alkalmazása valószínűtlenné teszi a tengeri utánpótlást. A Military Balance szerint van ott egy orosz hadtest jelentős raktárakkal, de nincsenek támogató logisztikai egységek, amelyek biztosítanák az utánpótlást. A harcoló erőket a logisztikai csapatoknak kellene ezekkel a készletekkel ellátni körülbelül 45 mérföldes (72km-es) hatótávolságban. Az ottani helyőrség hosszú ideig ki tud tartani elszigetelten, de nem hajthat végre szárazföldi támadó hadműveleteket. Az orosz hadsereg el tudja érni Varsót, de nem tudja azt elfoglalni logisztikai szünet nélkül, meg kell állnia, hogy átkonfigurálja/javítsa a vasútvonalat, és harcászati csővezetékeket és arcvonalbeli raktárakat (arcvonalban raktárakat ?) építsen. Ahelyett, hogy a balti forgatókönyvhöz hasonlóan néhány napos szünetet tartana, a lengyel forgatókönyvben a szünet akár néhány hétig is eltarthat. Ez lélegzetet ad a NATO-nak a harci erő kiépítéséhez.

A logisztika megítélése az ukrán konfliktus értékeléséhez is hasznos, mivel az orosz erők ismét tömegesen vonulnak fel a határon. Az orosz szándékok komolyságának értelmezésének legjobb módja a logisztikai erők felépítésének és az utánpótlás raktárak elhelyezésének a nyomon követése, nem pedig a határra telepített zászlóalj harccsoportok számbavétele. A logisztikai felkészülés mérete és mértéke pontosan megmutatja, hogy az orosz hadsereg milyen messzire és mélyre tervez elmenni.

Orosz stratégiai tartalékok

Oroszország megerősítheti Nyugati Összhaderőnemi Stratégiai Parancsnokságát (Nyugati Katonai Körzet) az ország más részeiről, hogy növelje logisztikai erejét, de nem sokkal. Ahogy Michael Kofman rámutatott, a NATO képes horizontálisan eszkalálni a konfliktust azáltal, hogy veszélyben tartja a legtöbb orosz hadszínteret. Az orosz vezérkar nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a fenyegetést. Ennek eredményeként az orosz Központi Parancsnokság és a Keleti Parancsnokság egyes részei az egyetlen olyan összhaderőnemi parancsnokság, amely nem néz szembe külső fenyegetéssel, és képes megerősíteni a Nyugati Parancsnokságot. Az általuk biztosított támogató erőket azonban felemésztik az eszkalációval járó további harcoló erők. Az orosz hadseregben nincs extra tehergépjármű mennyiség, amelyek ne lennének lekötve a harcoló erők támogatásához.

Az orosz hadsereg egyik erőssége egy balti- vagy lengyelországi háborúban az lenne, hogy képes tartalékosokat és polgári teherautókat mozgósítani. Oroszország még mindig hatalmas mobilizációs kapacitással rendelkezik nemzetgazdaságában, ami a második világháború és a hidegháború öröksége. A civilek mozgósítása a háború megvívására azonban jelentős gazdasági és politikai költségekkel jár. Az otthoni politikai stabilitás fenntartásához az orosz népnek őszintén el kellene hinnie, hogy a hazájukat védik. Nem fogják eltűrni, hogy férjek, fiak és apák Putyin szeszélyére induljanak háborúba. Az orosz kormány utoljára az első csecsen háború (1994–1996) idején támaszkodott erősen a hadkötelesekre és tartalékosokra. Két hónapon belül nagy háborúellenes mozgalom indult el, amelynek élén a katonaanyák álltak.

Oroszország és a megmásíthatatlan tények

Az orosz hadsereg arra kényszerül majd, hogy logisztikai szünet nélkül szárazföldi offenzívát hajtson végre több mint 90 mérföldes (144km) távolságban a volt Szovjetunió határain túl. A NATO számára ez azt jelenti, hogy kevésbé aggódhat a balti államok vagy Lengyelország elleni jelentős orosz invázió miatt, és nagyobb hangsúlyt fektethet az orosz logisztikai hiányosságok kiaknázására azáltal, hogy távolabb vonja az orosz erőket utánpótlási raktáraiktól, és általánosságban megcélozza az orosz logisztikai infrastruktúra és logisztikai erők támadható pontjait. Ez azt is jelenti, hogy Oroszország nagyobb valószínűséggel fog korlátozott mélységű támadást indítani (elfoglalni az ellenséges terület kis részeit), amely logisztikailag fenntartható, 90 mérföldes (144km-es) hatótávolságon belül, nem pedig egy jelentősebb inváziót, az ellenfelet kész tények elé állító, nagyszabású műveleteket kiváltó, stratégiát kockáztatni.

Orosz szemszögből nem úgy tűnik, hogy az ellenfelet kész tények elé állító, nagyszabású, nagy mélységű műveleteket vagy a villámháborút szem előtt tartva építik logisztikai erőiket Lengyelországban. Ehelyett az orosz kormány ideális hadsereget épített fel az „aktív védelem” stratégiájához. Az orosz kormány olyan fegyveres erőket épített ki, amelyek kiválóan alkalmasak a hazai földön vagy határai közelében harcolni, és nagy mélységű tűzcsapásokat alkalmazni. Azonban nem képesek tartós szárazföldi offenzívára messze az orosz vasutaktól jelentősebb logisztikai leállás vagy a tartalékok tömeges mozgósítása nélkül.

Oroszország szándékait jelenleg egyre nehezebb megfejteni. A haderő struktúrája az ukrán határon lehet egy invázióra való felkészülés, vagy a kényszerdiplomácia újabb eszköze. Mindazonáltal, ha átgondoljuk Oroszország katonai logisztikai képességeit, a NATO betekintést nyerhet abba, hogy mit tervezhet Moszkva a következő lépésben – és mit tehet a nyugati szövetség saját érdekei védelmében.

A FAIT ACCOMLY JELENTÉSE: megelőző jellegű, az ellenfelet kész tények elé állító, további nagyszabású műveleteket kiváltó stratégia.

Beteljesedett eltervezett megvalósult műveletek.

Fait accomply kész helyzet elé állítás stratégiája/taktikája. Megmásíthatatlan, befejezett tény. Tényleges eredmény, tényleges tények, tényleges megvalósulás.

 

 

Interjú a KFOR-ról Kajári Ferenccel

 

Kajári Ferenc leendő KFOR parancsokkal a Magyar Nemzet/László Dávid is készített egy interjút, jól sikerült. Vannak benne izgalmas félmondatok, amelyek felvetik a háttérmunkát. „Néhány évvel ezelőtt Magyarország jelezte az ambícióját, hogy egy évre átvenné a feladatot. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kellett a fontosabb résztvevők, köztük természetesen az olaszok hozzájárulása – amit meg is kaptunk.” Hát igen, néhány év volt tényleg, de vajon még kellett a NATO és az olaszok meggyőzéséhez? Jól kis diplomácia lehetett a háttérben, amíg ebbe belementek. Ki győzte meg őket? Ki tárgyalta le? Izgalmas volt, remélem majd egyszer is megírja/elmondja valaki.

„Pontos számot még nem tudok mondani, de körülbelül hatszáz főre bővül a magyar állomány.” Legjobb emlékeim szerint ennyi katona egy misszióban még soha nem volt 1990 óta. A csúcs Afganisztán volt 2010-2012 között, amikor valahol 550 fő körül tetőzött (ott is csak egy vagy két váltásig vállaltuk ezt a létszámot, és ott párhuzamosan több misszió és parancsnok alatt futottak).

Ez most tényleg nagy tesztje lesz a Magyar Honvédségnek a NATO partnereink előtt, hogy ennyi saját katonával meg még másik 2000-el jól fogjuk e venni az akadályokat. De nem csak azért lesz teszt, hogy kifelé mi fog lejönni (abból civilek alig fogunk látni dolgokat, ha nincs balhé), sokkal lényegesebb lesz, hogy a külföldi katonák, NATO vezető szervek, esetleg politikusok milyennek fogják értékelni a magyar katonák teljesítményét.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/magyar-parancsnok-a-kfor-elen-koszovoban-a-helyzet-stabil-de-torekeny-9375674/

Kajári Ferenc dandártábornok lesz a KFOR parancsoka 2021 novemberétől

(Itt a Honvédelmi Minisztérium Facebook bejegyzése)

Nekem ez az év híre. Mondhatnám szenzáció. Magyarország NATO szerepvállalásában biztos mérföldkő lesz. Előbb utóbb gondolom ennél hivatalosabban bejelentik, hogy a KFOR missziónak magyar parancsnoka lesz ebben az évben (persze a honvédségben bármi megtörténhet, láttam már olyat, hogy missziót vezető parancsnokot az indulás előtt egy két hónappal cseréltek, talán ezért várnak még vele?). A 2021 novemberétől kezdődő beosztásra Kajári Ferenc dandártábornokot, a KNBSZ felderítő csoportfőnökségének csoportfőnöke van kijelölve. A poszt 2010 decemberében jelent meg, azóta nem rázott meg senki :) Régóta hallani  erről a lehetőségről, hogy Magyarország megszerezze ezt a nagy presztizsú beosztást. A KFOR mára a NATO legnagyobb katonai missziója, az elmúlt években M.o. folyamatosan növelte a katonai hozzájárulás mértékét, miközben mások csökkentettek vagy kivonultak. 2020 nyari adatok szerint a magyar hozzájárulás majd 400 fő volt, a harmadik legnagyobb kontingens az amerikai (660) és az olasz mögött (540). A KFOR parancsnokot egy ideje az olaszok adták folyamatosan, tőlük fogjuk egy évre átvenni. Nyilvánvalóan óriási elismerés lesz ez a magyar honvédségnek és presztizs az országnak. Ha az ameriakaik és az olaszok (legalább ez a két ország) nem bíznának abba, hogy képesek leszünk felnőni a feladathoz, és (nagyobb problémák) nélkül megcsinálni a KFOR parancsoki beosztást, akkor el sem jutottunk volna idáig. A koszovoi misszió nem túl látványos, nincsen erőszak (szerencsére), jól bejáratott, a kezdetektől, 1999 óta vagyunk jelen, sok tapasztalat összegyűlt, így minden adott, hogy sikeres legyen az egy év.

Megérkezés a Camp Marmalba, Mazar-i Sharifba

 Múlt hétenvolt egy hír arról, hogy a Honvédség visszaadta az amerikai hadseregnek az utolsó négy MaxxPro MRAP járművet Mazar-i Sharifban. Ez a hír is egy újabb bizonyítéka lett feledékenységemnek, mert kiderült, hogy ott voltam annál a történelmi pillanatnál, amikor ezek a járművek a megérkeztek az afganisztáni magyar kontingenshez és megtették az első útjukat Mazar-i Sharifból Pul-i Khumriba. Lehet, hogy túlzok, de a PRT parancsnok is az oszlopban volt, s úgy emlékszem ezért (is) jött át PeK-ből MeS-be (ahogy a szleng használja).

Hogy én mit kerestem az oszlopban az is egy érdekes történet, leegyszerűsítve az egyik kutatóutamon vettem éppen részt, részletesen majd máskor. Azt meg kell jegyezzem így utólag 15 évnyi hasonló utakkal a hátam mögött, hogy az a másfél hét az egyik legjobb, legérdekesebb utam volt.

Két fotót rakok ki. Az egyik az érkezésünk pillanata az Air Bucharest charter járattal. Nem emlékszem, hogy érvként hallottam volna a katonai szállítógépek beszerzésekor, hogy ezek kiváltása is a cél. 

Ezen a fotón egy nagy üres placcot látunk. Erről azt mondták nekem 2011-ben a katonák, hogy „itt valami készül”, „biztos nem megy haza a NATO egy ideig, mert ez a területet most alakították ki”. „Péter itt olyan bővítések történtek, történnek, hogy a németek évtizedekig itt lesznek”. Ilyen a kutatómunka, meghallgattam a megfigyelést, és olvastam tovább a híreket. Nem tudom végül mit tettek oda a németek ezekre a hatalmas üres placcokra, de úgy tippelem ma (már megint?) üresen áll az a tér. 2011-ben már eldöntötte a USA (NATO), hogy megemeli az akkor létszámot 40.000 fővel, amiből Észak-Afganisztánba kb 5000-8000 fő jutott (a többség délre ment). Azt is eldöntötte már a USA (NATO) hogy 2013-ra viszont kivonják ezeket a csapatokat, 2014-re meg még többet. Ezt sem tudtuk ott a bázis hideg zuzalékán állva. 2014-re persze minden világossá vált, ma pedig még annyian sincsenek Camp Marmalban, mint akkor. Nem tudom mennyire lehet üres most a tábor, de nagyon üresnek gondolom.

Holnap posztolok rendes, Maxxpro-s képeket is.

Dán szerepvállalás az iraki NATO műveletben

Dánia lakossága fele Magyarországnak, a a szárazföldi ereje (hadserege) kb ugyanakkora papíron, vagy a légiereje nagyobb, és van haditengerészete is. A védelmi költségvetése, 4 milliárd euro felett, nekünk 2 milliárd felett kb. Igaz nekik évtizedek óta, nekünk meg egy vagy két éve? És akkor még a két ország stratégiai kultúrájáról (mennyire szívesen mennek háborúba, műveletekbe? hol látják a helyüket a NATO és EU műveletekben? milyen szerepet látnak maguknak a nemzetközi rendszerben?) nem is beszéltem.

Csak azért írom, mert a dán parlament döntése alapján az ország fogja vinni az irak NATO kiképző missziót,ha jól értem másfél évig. 285 katona, plusz három szállítóhelikopter (azok egy évre). Egy ekkora ország részére ez egy hatalmas elismerés politikai és katonai értelemben a NATO-ban és a USA tól közvetlenül is. (emellett még ők is ott vannak Afganisztánban és balti NATO műveletben).

A dán katonák idáig az al-Asad bázison voltak, ahol az utóbbi két évbebn az egyik helyi szunnita milíciát képezték illetve az iraki hadsereg 8. dandrának a katonáit. Amíg aktív harcok folytak az Iszlám Állam, az egyik helyi milíciát "partnerálták" a szíriai-irakik határ menti harcokban (Qaim város környékén és valszeg Anbar tartományban). Ez utóbbi feladatot a dán különleges műveleti erők vitték (Jaeger Corps), előbbi reguláris dán alakulatok. Miért írom ezt? Magyarországnak jelenleg 200 katonája van Irakban (papíron), ennek csak egy kis része végez valódi kiképző tevékenységet

A jelenlegi misszió a célját nagyérszt elérte hónapok, ha nem évek óta megy a gondolkodás, hogy mi legyen a kurdisztáni kiképző misszióval. A amerikai misszió szóvivője szerint: Now, he said, “We have transitioned from training to mentoring and the next step of this will be with NATO Mission Iraq.” Azaz valami készül. Egyéb jelek is utalnak rá, hogy a jelenlegi struktúra át fog alakulni és az NATO missziója lesz a fő csapásirány. Lehet csak átsapkázás lesz, lehet a kiképzőhelyek is bezárnak is itt ott. Lehet, hogy nálunk is lesz bejelentés majd? Még egy pár év, és a Magyar Honvédség gyatyába lesz rázva. Kiváncsi leszek, hogy ki fog e lépni a hadsereg ezekből az biztonságos de alacsony presztízsű/kihívást jelentő kiképző és őrző-védő feladatokból és ellépünk-e valamilyen ambíciózusabb, önbizalom növelő és nemzetközi elismertséget jelentő feladatok felé.

https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/06/iraq-terrorism-isis-nato.html?fbclid=IwAR2Cp1um587WmzedMCi8VuuVPM6_hwRYLjLiu9X4RaxrF1iZd6z2TarEZoA#ixzz6PjHeNRm4

Defender Europe 2020

2020-ban az elmúlt évtizedek legnagyobb amerikai hadgyakorlata lesz Europában (lásd az ábrát). A Defender Europe 2020 néven futó gyakorlat sorozat már elkezdődött, lehet múlt héten azért láttam Berlinben a Strykeret pőrecskocsikon.

A gyakorlat részeként 20.000 amerikai katonát dobnak át Europába, és a többségüket vagy egészüket itt letárolt haditechnikára ültetik fel, majd onnan menetet hajtanak végre a Baltikumig, egy részük pedig Észtországban rakodik majd ki.

Hol vannak ezek az eszközök letárolva? Belgium, Németország és Hollandia. Már Ez a 20.000 kb. egy hadosztálynyi erőt fog jelenteni, egy-egy európai helyszínen egy-egy nehézdandárnyi felszerelés van letárolva. De emlékeim szerint Europában csak két nehézdandár cucca van itt (de lehet csak egy), szóval felszerelés is fog jönni.

A sajtóanyagokból ki derül, hogy elvileg lesz nagy ejtőernyős ugrás, ahol az 82. légideszant dandár egyik zászlóalja (vagy annak egy része) kerül majd bevetésre úgy, hogy az USA-ban felemelik őket, valahol Europában meg ledobják őket. A 82-esek biztosítják azt a képességet (Immediate Response Force), hogy mindig legyen készenlétben egy zászlóalj harccsoportjuk, amely 18 órán belül indítható. Őket küldték most Kuvaitba is az iráni eszkaláció idején (gyakorlatnak jó volt, szerintem már haza is mentek).

Ha jól látom, ezek a gyakorlatok elkerülik Közép-Europát, ide úgy tűnik nem csorognak idén jelentős amerikai erők.

Összegezve, ez egy nagy logisztikai gyakorlat, nem NATO, hanem amerikai gyakorlat. Nem Oroszország megtámadását gyakorolják, hanem a Baltikum megvédését. Ugyanarra a logikára és tapasztalatra van felfűzve a gyakorlat, amely a Pentagon kutatóintézetének, a RAND-nek a 2015-ös elemzése a lefolytatott hadijátékok és szimulációk alapján. Tallin és/vagy Riga alá 60 óra alatt odaérnek az orosz erők, a NATO nem képes megvédeni a tagországait.

Ha a védelmet és az elrettentést hitelesen akarjuk fenntartani, akkor a NATO akkori (2014) felépítésén, haderő szerkezetén, mozgósítási tervein módosítani kell. Ennek sok LEGO kocka eleme megtörtént azóta. A Defender-Europe 2020 is egy LEGO kocka, amivel azt modellezik, hogy amíg a négy országban telepítette Többnemzeti Zászlóalj Harccsoportok halogató harcokat vívnak, addig megindul a felmentő sereg az USA-ból és lesz X órája odaérni az invázió kezdetétől. De ne felejtsük, ez csak egy LEGO kocka a felkészülésben, a többit, korábban vagy a jövőben fogják gyakorolni.