Ezt a cikket 2010 márciusában írtam az Élet és Irodalomba, ma is nagyon érdekesnek találom (hehe). Van benne egy csomó érdekes részlet egy magyarokat ért öngyilkos merényletről, az akkor baghlani tálibokról, és a biztonsági helyzetről.
A Pul-i Khumriból Mazar-i Sharif felé vezető úton egyenletes
tempóban haladt a magyar PRT ezüstszínű páncélozott civil terepjárója valamikor
2009 szeptemberében. A frissen kiérkezett váltás egyik első önálló útját
hajtotta végre, amikor a szembejövő sávból egy kopott fehér Toyota Corolla
(Afganisztánban az autók 95 százaléka Toyota) gyorsított fel. A terepjáró
sofőrjének csak másodpercei maradtak, hogy eldöntse, egy öngyilkos merénylővel
vagy egy bizonytalan úrvezetővel van dolga. A következő pillanatban aztán
hatalmas robbanás rázta meg a bennülőket, a páncélozott autó orra felgyűrődött,
a szélvédő „bepókhálósodott”, a megerősített ajtók kiegyenesedtek. Az utólagos
vizsgálatok szerint mintegy 50
kiló robbanószerrel felpakolt merénylő a terepjáró bal
orrát találta el, majd a végighúzta a jármű bal oldalát is. Belül egy pillanat
alatt felforrósodott a levegő, az ajtó megnyíló résein a robbanás egy kisebb
lángja megpörkölte a magyar sofőr tarkóját, aki hihetetlen lélekjelenlétről
tanúbizonyságot téve, a pánik másodperceiben is megőrizte uralmát az autó
felett, és borulás helyett, sikerült az úttesten maradnia. A négy enyhén sokkos
katona azonnal kimászott alatt az autó egyetlen épen maradt ajtaján. Ez már
azért is kisebb bravúr, mert közel húsz kilós a lövedékálló mellényben, és
lábánál pihenő Kalasnyikovval az ember egyébként megmozdulni is alig bír egy
személyautóban.
Az öngyilkos merénylő autójából csak a hátsó tengely maradt
meg, a robbanásra felfigyelő afgán járókelők lassan szállingózni kezdtek a
helyszínre, a robbantást épp csak átélt magyar járőr a gépkarabély ravaszára
tett ujjakkal várta, amíg a magyar táborból megérkezett a segítség.
Nem tudjuk biztosan, csak valószínűsíthetjük, hogy a fent
leírt merényletért is az a Mir Mohamed molla volt felelős, akinek
letartóztatásáról a magyar sajtó is beszámolt az elmúlt hetekben.
Pakisztáni
félfordulat
Valami különös dolog vette kezdetét 2010 elején
Pakisztánban. Az iszlámabadi vezetés néhány hét alatt több magas rangú tálib
vezetőt tartóztatott le, néha egyedül, néha a CIA közreműködésével Az eddig is
nyílt titok volt a térségben, hogy pakisztáni titkosszolgálat, annak is
legfontosabb szervezete a hadsereghez tartozó Interservice Intelligence (ISI),
pontosan tudja, hogy melyik vezető mikor hol tartózkodik az országban. A
Tálibán legfelső vezetése az afgán-pakisztáni határon található Kvettában
rendezte be bázisát nem sokkal azután, hogy az amerikai csapatok megdöntötték
uralmukat. A Tálibán legfelső politikai irányító szervezete is a városról kapta
a nevét, innen a Kvettai Súra (tanács).
2010 februárjában az ember csak kapkodta a fejét. Beradar
mollát a Kvettai Súra kettesszámú vezetőjét, a mozgalmat 1994 óta vezető Omar
molla helyettesét egy közös ISI-CIA akció keretében sikerült letartóztatni
Karacsiban. Beradar nevéhez fűződik állítólag a Tálibán mozgalom újjászervezése
a 2001-es vereség után, a szervezet mindennapi ügyeinek irányítása, a harctéri
parancsnokok és kormányzók leváltása és kinevezése mind-mind az ő feladata.
Omár molla aktivitása, a fejére kitűzött 10 millió dolláros (más források
szerint 25 milliót) vérdíj miatt érthetően minimális, csak stratégiai
kérdésekkel foglalkozik, és csak ritkán veszi fel a kapcsolatot
vezetőtársaival.
A következő hír Pakisztánból két afgán árnyékkormányzó,
Kunduz és Baghlán tartományok tálib parancsnokainak letartóztatásáról szólt. Ők
éppen Kvettában voltak, hogy Beradar mollával találkozzanak, aki egy operatív
megbeszélésre rendelte őket súrához. Nem telt bele pár nap és egy másik súra
tag kezén kattant a bilincs. Egyes híradások szerint a 15 fős vezetői tanácsból
egyik pillanatról a másikra heten kerültek rács mögé került, ám az örvendetes
tények mögött mindenki csak találgatja, hogy erre miért pont most került sor.
Az optimista kommentátorok szerint Pakisztán végre elszánta
magát az együttműködésre és immár a nemzetközi koalíció felelős tagja lesz. Mi
sem lenne ennél szebb, ha mindeközben nem lenne nyilvánvaló, hogy az ország
stratégiai érdekei mit sem változtak az elmúlt évben. Indiával továbbra is
feszült a viszony, Delhi továbbra is óriási erőkkel próbálkozik pozíciókat
kiépíteni Afganisztánnal és veszélyeztetni az északi szomszédja érdekeit.
Sokan a tálib vezetők letartóztatását egy első pillanatra
teljesen más irányba mutat folyamattal kapcsolják össze. Eszerint az elmúlt
hetekben, hónapokban felerősödött az afgán kormányban (és az őt finanszírozó
nemzetköz közösségben) az a vágy, hogy valamiféle nemzeti megbékélés induljon
el a kormány és a Tálibán tagjai között. Nyolc év háborúskodás után számosan
vannak, akik arra a következtetésre jutottak, hogy ha nem tudod legyőzni az
ellenfeled, egyezz meg vele.
Titkos tárgyalások eddig is voltak, de 2010 januárjában
jelentős fordulat állt be, mert a nyugat jelentős pénzmaggal (500 millió
dollárral) is támogatná a fegyverletételre hajlandó ellenállókat. Eddig a
pontig van egyetértés a szakértők között, mert innentől két teljesen ellentétes
irányba haladnak tovább a magyarázatok. Az egyik csoport szerint Beradar molla
és társait azért kellett „behozni a hidegről”, hogy egy gyors amnesztia után ők
legyenek a tálib mozgalom bekélésre kész szárnyának a vezetői. A másik nézet
szerint a pakisztáni titkosszolgálat pont azért találta meg hirtelen ezeket a
vezetőket, mert azok túlságosan késznek mutatkoztak a tárgyalásokra, és letartóztatva,
pakisztáni börtönökben ülve már nem vehetnek részt a megegyezésben. Eszerint az
interpretáció szerint Omár molla, a mozgalom vezetője egyszerűen feldobta
helyettesét a hatóságoknak, mert az gyanította róla, hogy túlságosan önálló
lett, és Pakisztán megint kettős játékot játszik a nemzetközi közösséggel.
Baghlánban a helyzet változik
Észak-Afganisztán és benne Baghlán tartomány az elmúlt egy
évben kapott egyre nagyobb szerepet – persze nem a magyar médiában. Az ország
déli és keleti területein egyre jelentősebb ellenállást kifejtő fundamentalista
Tálibán 2008-ban hirdette meg, hogy megpróbálja revitalizálni jelenlétét az
ország északi, békésebb területein is. Nem mintha addig nem lettek volna jelen,
de ahhoz az aktivitáshoz képest, amit délen mutattak, északon csak alkalmi
lövöldözésekre, rajtaütésekre és egy-egy öngyilkos merénylőre futotta.
Ennek az új tálib stratégiának két fontosabb célpontja volt.
Az egyik a Tádzsikisztánnal határos Kunduz tartomány, a másik a vele délről
szomszédos Baghlán tartomány. Ez utóbbi vidék az, ahol Magyarország 2006
októbere óta egy Tartományi Helyreállítási Csoportot (angol rövidítése PRT)
működtet. Ez a 240 fős egység gyakorlatilag csepp a tengerben, egymaga
reprezentálja a nemzetközi katonai erőket a 800.000 lakosú tartományban.
Feladata nem valamiféle katonai rendfenntartás, hanem magyar civil
szervezetekkel és minisztériumokkal együttműködve részt venni a tartomány
működőképessé tételében. Ennek megfelelően főként infrastruktúra fejlesztést
(iskolák, rendelők, utak építése) és képzési programokat (oktatás, egészségügy,
rendőrség) folytat az egy magyar diplomatával kiegészített egység.
Egyelőre úgy tűnik Baghlán egyik fele elfogadja a magyarok
terveit és programjait és nem ellenzi a katonák jelenlétét sem. Van azonban a
tartománynak egy olyan része, ahol korábban is volt ellenállás a katonák és
általában az afgán kormány jelenléte ellen. Ez a vidéken az elmúlt két évben
komoly előrelépést tettek a helyi felkelők, hogy saját irányításuk alá
helyezzék a dolgok menetét.
A növekvő aktivitásnak számos jele volt, sajnálatos módon a
magyar honvédség számára is. 2008-ban nyarán, gyors egymásutánban, a
Helyreállítási Csoport két tűzszerésze is életét vesztette munkája közben,
öngyilkos merénylő támadta meg a tartományi főváros rendőrparancsnokságát
miközben épp egy magasrangú nemzetközi katonai delegáció látogatta. Egy másik
öngyilkos merénylő Helyreállítási Csoport egyik járőrének vezette neki az
autóját, ez alkalommal szerencsére nem voltak áldozatok. A felkelők az afgán kormány
képviselőit is célba vették. A 2009-ben megtartott parlamenti választásokon
Baghlán azzal vonult be a nemzetközi hírekbe, hogy itt a tálibok lerohanták az
egyik járást, ellehetetlenítve a szavazást. Az akció kapcsán tőrbe csalták és
meggyilkolták a helyi rendőrfőnököt. Hónapokkal korábban egy másik járás
kormányzójával végeztek, máskor egy egész rendőrőrsöt rohantak le.
Árnyékormányzók
Camp Pannónia, a magyar katonai tábor egy kisebb hegyvonulat
tövében fekszik. A bázisról majd minden nap elindul egy konvoj, hogy a néha
tengelyig érő porban, meredek utakon felkaptasson a tábor fölötti hegytetőre,
némi vizet vagy élelmiszert vigyen a csúcsot „őrző” afgán rendőröknek. A
kilátás gyönyörű, egyik irányban a pompásan rálátás nyílik a táborra és a mögötte
elterülő álmos, a tartomány fővárosának számító Pul-i Khumrira. A másik irányba
fordulva egy messzibe nyúló, parcellák szabdalta zöld mezőgazdasági vidékre lát
az ember, amelyet itt-ott átszel egy-egy út. Ez az a vidék, ahova sem magyar,
sem afgán katona nem jár, csak ha harcolni megy. Ez az a vidék, ahol a Tálibán
az úr, és amelyet valószínűleg a baghláni árnyékkormányzó ellenőrzött
elfogásáig.
A Kvettai Súra által 2009-ben kinevezett Mir Mohamed molla
Baghlán északi részéből származik, ötvenes évei elején jár, állítólag nem egy
karizmatikus vezető. Hozzá kell tegyük, hogy mindezek az információk csak
valószínűsíthetőek. A szerző helyszínen készített interjúi és térséget ismerő
újságírókkal és katonákkal folytatott beszélgetéseiből ennyire lehet következtetni.
Mint említettem Mir Mohamedet Pakisztánban fogták el, amikor éppen eligazításra
tartott. Az eset érdekessége, hogy nem volt egyedül, útitársa az a Szalam molla
volt, aki a szomszédos Kunduz tartomány árnyékkormányzója (az, hogy együtt
utaztak vagy túlzott magabiztosságra vagy meglepő könnyelműségre vall).
A nemzetközi sajtó természetszerűleg Szalam molla
elfogásának tulajdonított nagyobb jelentőséget, hiszen a kunduzi tálib
parancsnok egész Észak-Afganisztánban komoly hírnévnek örvend. A 30-as évei közepén
járó molla évek óta irányítja és szervezi az ellenállást a helyi kormányzat és
a német Bundeswehr erői ellen. Jelentős, majd ezerfőnyi tálibot képes
mozgósítani igény esetén, egyes járások teljes egészében az ellenőrzése alatt
vannak, és idáig sikerrel kerülte el az elfogására indított akciókat.
Miből áll egy árnyékkormányzó tevékenysége? A legfontosabb a
katonai akciók szervezése. Ehhez a Kvettai Súrától kap iránymutatást, pénzt és
fegyvert. Emellett közvetítő szerepet is játszik a Kvettában székelő vezetés és
helyi ellenállók között. Gondoskodik a Pakisztánból érkező logisztikai
utánpótlásról, fogadja és segíti az ide érkező öngyilkos merénylő egységeket
(az öngyilkos merénylő ugyanis bármilyen furcsa, általában nem egyedül
„dolgozik”). Az eredményeket pedig produkálni kell, mert a rendszeren belül
mindenki felelősséggel tartozik a munkájáért. Nem ismeretlenek az olyan esetek,
amikor leváltottak tálib parancsnokokat, mert nem voltak elég aktívak. Helyi
pletykák szerint egyébként ezt történt Mir Mohamed elődjével is.
Az árnyékkormányzók feladata emellett az ellenőrzött
terülteken az „árnyékközigazgatás” kiépítése. Itt elsősorban az adóztatásra és
az igazságszolgáltatásra kell gondolni. Ez utóbbi gyakran nagyon fontos
szempont, hiszen helyi kormányzat korrupciója és tehetetlensége frusztrálja
leginkább a lakosságot. A rendőrré vagy kormányzóvá lett korábbi hadurak
erőszakos túlkapásai, részlehajlásai, illegális földfoglalásai biztos forrását
jelentik a tálib önkénteseknek megjelenésének. A tálib igazságszolgáltatás
többnyire gyors, és a mindenki által ismert szokásjog alapján ítélkező bírók
nem megvesztegethetőek.
Mir Mohamed feladata a rivális felkelőkkel való
együttműködés biztosítása is. Baghlán tartományban ugyanis a tálibok mellett
jelen van egy Hizb-i Iszlami nevű ellenálló csoport is. Ez a szervezet még a
szovjet megszállás előtt jött létre Afganisztánban, a 1980-as években a
legerősebb mudzsahed párt volt. Vezetőjét Gulbuddin Hekmatyart még Ronald
Reagen amerikai elnök is fogadta annak idején. A Hizb-i Iszlami 2001 után
sajátos pályát futott be. A párt hivatalosan regisztrálva van és így több tucat
képviselője is van a parlamentben. Hekmatyar illegalitásban él és szövetséget
kötött Omár mollával. Helyi szinten, mint például Baghlánban az állami közigazgatásban
jó pozíciókkal rendelkeznek, miközben a fegyveres ellenállás egyik részét is ők
alkotják. Egy helyi Hizb-i Iszlami csoportról készült dokumentum film szerint
fényes nappal is szabadon közlekedhetnek Baghlánban, miközben pokolgépeket
készítenek vagy rajtaütést hajtanak végre a kormányerők ellen.
Az afgán kormánynak és a magyar Tartományi Helyreállítási
Csoportnak tehát legalább két ellensége van, a Tálibán és a Hizb-i Iszlami. A
két szervezet felosztotta egymás között a tartomány egy részét, és bár
általában együtt működnek, az is előfordult már, hogy hatalmi rivalizálásba
kezdtek és egymás ellen harcoltak.
A magyar szerepvállalás jövője
A nemzetközi közösség nem nézi tétlenül a helyi ellenállók
térnyerését. A magyar PRT mellé 2009-ben egy kb. 600 fős afgán zászlóalj és egy
őt támogató magyar-amerikai tanácsadó egység (30-30 fő) is érkezett. Idán újabb
200 amerikai katona várható abból a 30000-ből, amelyet Barack Obama ígért
Afganisztánnak. Bár ez erősítés nem tűnik jelentősnek, ez azért van, mert a
problémák gyökere a Kunduz tartományban található. Hogy lássuk a különbséget,
oda 2500 amerikai fog érkezni a már ott levő 850 német és 800 afgán katona
mellé.
Az amerikai elnök 2011 júniusától meg akarja kezdeni a
100.000 fős amerikai kontingens kivonását, bár azt nem mondta, hogy ez
hónapokig vagy évekig fog tartani.
Magyarország mozgástere igen szűk. Nincs több pénz a
fejlesztésekre, és a harcoló alakulatok létszámát sem tudjuk hosszú távon
növelni. Csak abban bízhatunk, hogy az eddigi erőfeszítések elegendőek lesznek,
és a megnövekedett amerikai jelenlét a tartományban és a régióban képes lesz
ellensúlyozni az afgán felkelők növekvő bátorságát.
Mir Mohamed molla elfogása miatt sincs ok optimizmusra. A
felkelő csoportok nélküle is aktívak maradnak, hamarosan pedig megérkezhet az
új árnyékkormányzó is.