Baghlani helyzet 2010-ben: öngyilkos merénylő, árnyékkormányzó, PRT

Ezt a cikket 2010 márciusában írtam az Élet és Irodalomba,  ma is nagyon érdekesnek találom (hehe). Van benne egy csomó érdekes részlet egy magyarokat ért öngyilkos merényletről, az akkor baghlani tálibokról, és a biztonsági helyzetről.

Az újraközlésnek aktualitást adhatna, hogy a cikkben említett baghlani tálib árnyékkormányzót szabadon engedték Pakisztánban, 2012 novemberében

A Pul-i Khumriból Mazar-i Sharif felé vezető úton egyenletes tempóban haladt a magyar PRT ezüstszínű páncélozott civil terepjárója valamikor 2009 szeptemberében. A frissen kiérkezett váltás egyik első önálló útját hajtotta végre, amikor a szembejövő sávból egy kopott fehér Toyota Corolla (Afganisztánban az autók 95 százaléka Toyota) gyorsított fel. A terepjáró sofőrjének csak másodpercei maradtak, hogy eldöntse, egy öngyilkos merénylővel vagy egy bizonytalan úrvezetővel van dolga. A következő pillanatban aztán hatalmas robbanás rázta meg a bennülőket, a páncélozott autó orra felgyűrődött, a szélvédő „bepókhálósodott”, a megerősített ajtók kiegyenesedtek. Az utólagos vizsgálatok szerint mintegy 50 kiló robbanószerrel felpakolt merénylő a terepjáró bal orrát találta el, majd a végighúzta a jármű bal oldalát is. Belül egy pillanat alatt felforrósodott a levegő, az ajtó megnyíló résein a robbanás egy kisebb lángja megpörkölte a magyar sofőr tarkóját, aki hihetetlen lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve, a pánik másodperceiben is megőrizte uralmát az autó felett, és borulás helyett, sikerült az úttesten maradnia. A négy enyhén sokkos katona azonnal kimászott alatt az autó egyetlen épen maradt ajtaján. Ez már azért is kisebb bravúr, mert közel húsz kilós a lövedékálló mellényben, és lábánál pihenő Kalasnyikovval az ember egyébként megmozdulni is alig bír egy személyautóban.

Az öngyilkos merénylő autójából csak a hátsó tengely maradt meg, a robbanásra felfigyelő afgán járókelők lassan szállingózni kezdtek a helyszínre, a robbantást épp csak átélt magyar járőr a gépkarabély ravaszára tett ujjakkal várta, amíg a magyar táborból megérkezett a segítség.

Nem tudjuk biztosan, csak valószínűsíthetjük, hogy a fent leírt merényletért is az a Mir Mohamed molla volt felelős, akinek letartóztatásáról a magyar sajtó is beszámolt az elmúlt hetekben.

 Pakisztáni félfordulat

Valami különös dolog vette kezdetét 2010 elején Pakisztánban. Az iszlámabadi vezetés néhány hét alatt több magas rangú tálib vezetőt tartóztatott le, néha egyedül, néha a CIA közreműködésével Az eddig is nyílt titok volt a térségben, hogy pakisztáni titkosszolgálat, annak is legfontosabb szervezete a hadsereghez tartozó Interservice Intelligence (ISI), pontosan tudja, hogy melyik vezető mikor hol tartózkodik az országban. A Tálibán legfelső vezetése az afgán-pakisztáni határon található Kvettában rendezte be bázisát nem sokkal azután, hogy az amerikai csapatok megdöntötték uralmukat. A Tálibán legfelső politikai irányító szervezete is a városról kapta a nevét, innen a Kvettai Súra (tanács).

2010 februárjában az ember csak kapkodta a fejét. Beradar mollát a Kvettai Súra kettesszámú vezetőjét, a mozgalmat 1994 óta vezető Omar molla helyettesét egy közös ISI-CIA akció keretében sikerült letartóztatni Karacsiban. Beradar nevéhez fűződik állítólag a Tálibán mozgalom újjászervezése a 2001-es vereség után, a szervezet mindennapi ügyeinek irányítása, a harctéri parancsnokok és kormányzók leváltása és kinevezése mind-mind az ő feladata. Omár molla aktivitása, a fejére kitűzött 10 millió dolláros (más források szerint 25 milliót) vérdíj miatt érthetően minimális, csak stratégiai kérdésekkel foglalkozik, és csak ritkán veszi fel a kapcsolatot vezetőtársaival.

A következő hír Pakisztánból két afgán árnyékkormányzó, Kunduz és Baghlán tartományok tálib parancsnokainak letartóztatásáról szólt. Ők éppen Kvettában voltak, hogy Beradar mollával találkozzanak, aki egy operatív megbeszélésre rendelte őket súrához. Nem telt bele pár nap és egy másik súra tag kezén kattant a bilincs. Egyes híradások szerint a 15 fős vezetői tanácsból egyik pillanatról a másikra heten kerültek rács mögé került, ám az örvendetes tények mögött mindenki csak találgatja, hogy erre miért pont most került sor.

Az optimista kommentátorok szerint Pakisztán végre elszánta magát az együttműködésre és immár a nemzetközi koalíció felelős tagja lesz. Mi sem lenne ennél szebb, ha mindeközben nem lenne nyilvánvaló, hogy az ország stratégiai érdekei mit sem változtak az elmúlt évben. Indiával továbbra is feszült a viszony, Delhi továbbra is óriási erőkkel próbálkozik pozíciókat kiépíteni Afganisztánnal és veszélyeztetni az északi szomszédja érdekeit.

Sokan a tálib vezetők letartóztatását egy első pillanatra teljesen más irányba mutat folyamattal kapcsolják össze. Eszerint az elmúlt hetekben, hónapokban felerősödött az afgán kormányban (és az őt finanszírozó nemzetköz közösségben) az a vágy, hogy valamiféle nemzeti megbékélés induljon el a kormány és a Tálibán tagjai között. Nyolc év háborúskodás után számosan vannak, akik arra a következtetésre jutottak, hogy ha nem tudod legyőzni az ellenfeled, egyezz meg vele.

Titkos tárgyalások eddig is voltak, de 2010 januárjában jelentős fordulat állt be, mert a nyugat jelentős pénzmaggal (500 millió dollárral) is támogatná a fegyverletételre hajlandó ellenállókat. Eddig a pontig van egyetértés a szakértők között, mert innentől két teljesen ellentétes irányba haladnak tovább a magyarázatok. Az egyik csoport szerint Beradar molla és társait azért kellett „behozni a hidegről”, hogy egy gyors amnesztia után ők legyenek a tálib mozgalom bekélésre kész szárnyának a vezetői. A másik nézet szerint a pakisztáni titkosszolgálat pont azért találta meg hirtelen ezeket a vezetőket, mert azok túlságosan késznek mutatkoztak a tárgyalásokra, és letartóztatva, pakisztáni börtönökben ülve már nem vehetnek részt a megegyezésben. Eszerint az interpretáció szerint Omár molla, a mozgalom vezetője egyszerűen feldobta helyettesét a hatóságoknak, mert az gyanította róla, hogy túlságosan önálló lett, és Pakisztán megint kettős játékot játszik a nemzetközi közösséggel.

Baghlánban a helyzet változik

Észak-Afganisztán és benne Baghlán tartomány az elmúlt egy évben kapott egyre nagyobb szerepet – persze nem a magyar médiában. Az ország déli és keleti területein egyre jelentősebb ellenállást kifejtő fundamentalista Tálibán 2008-ban hirdette meg, hogy megpróbálja revitalizálni jelenlétét az ország északi, békésebb területein is. Nem mintha addig nem lettek volna jelen, de ahhoz az aktivitáshoz képest, amit délen mutattak, északon csak alkalmi lövöldözésekre, rajtaütésekre és egy-egy öngyilkos merénylőre futotta. 

Ennek az új tálib stratégiának két fontosabb célpontja volt. Az egyik a Tádzsikisztánnal határos Kunduz tartomány, a másik a vele délről szomszédos Baghlán tartomány. Ez utóbbi vidék az, ahol Magyarország 2006 októbere óta egy Tartományi Helyreállítási Csoportot (angol rövidítése PRT) működtet. Ez a 240 fős egység gyakorlatilag csepp a tengerben, egymaga reprezentálja a nemzetközi katonai erőket a 800.000 lakosú tartományban. Feladata nem valamiféle katonai rendfenntartás, hanem magyar civil szervezetekkel és minisztériumokkal együttműködve részt venni a tartomány működőképessé tételében. Ennek megfelelően főként infrastruktúra fejlesztést (iskolák, rendelők, utak építése) és képzési programokat (oktatás, egészségügy, rendőrség) folytat az egy magyar diplomatával kiegészített egység.

Egyelőre úgy tűnik Baghlán egyik fele elfogadja a magyarok terveit és programjait és nem ellenzi a katonák jelenlétét sem. Van azonban a tartománynak egy olyan része, ahol korábban is volt ellenállás a katonák és általában az afgán kormány jelenléte ellen. Ez a vidéken az elmúlt két évben komoly előrelépést tettek a helyi felkelők, hogy saját irányításuk alá helyezzék a dolgok menetét.

A növekvő aktivitásnak számos jele volt, sajnálatos módon a magyar honvédség számára is. 2008-ban nyarán, gyors egymásutánban, a Helyreállítási Csoport két tűzszerésze is életét vesztette munkája közben, öngyilkos merénylő támadta meg a tartományi főváros rendőrparancsnokságát miközben épp egy magasrangú nemzetközi katonai delegáció látogatta. Egy másik öngyilkos merénylő Helyreállítási Csoport egyik járőrének vezette neki az autóját, ez alkalommal szerencsére nem voltak áldozatok. A felkelők az afgán kormány képviselőit is célba vették. A 2009-ben megtartott parlamenti választásokon Baghlán azzal vonult be a nemzetközi hírekbe, hogy itt a tálibok lerohanták az egyik járást, ellehetetlenítve a szavazást. Az akció kapcsán tőrbe csalták és meggyilkolták a helyi rendőrfőnököt. Hónapokkal korábban egy másik járás kormányzójával végeztek, máskor egy egész rendőrőrsöt rohantak le.

Árnyékormányzók

Camp Pannónia, a magyar katonai tábor egy kisebb hegyvonulat tövében fekszik. A bázisról majd minden nap elindul egy konvoj, hogy a néha tengelyig érő porban, meredek utakon felkaptasson a tábor fölötti hegytetőre, némi vizet vagy élelmiszert vigyen a csúcsot „őrző” afgán rendőröknek. A kilátás gyönyörű, egyik irányban a pompásan rálátás nyílik a táborra és a mögötte elterülő álmos, a tartomány fővárosának számító Pul-i Khumrira. A másik irányba fordulva egy messzibe nyúló, parcellák szabdalta zöld mezőgazdasági vidékre lát az ember, amelyet itt-ott átszel egy-egy út. Ez az a vidék, ahova sem magyar, sem afgán katona nem jár, csak ha harcolni megy. Ez az a vidék, ahol a Tálibán az úr, és amelyet valószínűleg a baghláni árnyékkormányzó ellenőrzött elfogásáig.

A Kvettai Súra által 2009-ben kinevezett Mir Mohamed molla Baghlán északi részéből származik, ötvenes évei elején jár, állítólag nem egy karizmatikus vezető. Hozzá kell tegyük, hogy mindezek az információk csak valószínűsíthetőek. A szerző helyszínen készített interjúi és térséget ismerő újságírókkal és katonákkal folytatott beszélgetéseiből ennyire lehet következtetni. Mint említettem Mir Mohamedet Pakisztánban fogták el, amikor éppen eligazításra tartott. Az eset érdekessége, hogy nem volt egyedül, útitársa az a Szalam molla volt, aki a szomszédos Kunduz tartomány árnyékkormányzója (az, hogy együtt utaztak vagy túlzott magabiztosságra vagy meglepő könnyelműségre vall).

A nemzetközi sajtó természetszerűleg Szalam molla elfogásának tulajdonított nagyobb jelentőséget, hiszen a kunduzi tálib parancsnok egész Észak-Afganisztánban komoly hírnévnek örvend. A 30-as évei közepén járó molla évek óta irányítja és szervezi az ellenállást a helyi kormányzat és a német Bundeswehr erői ellen. Jelentős, majd ezerfőnyi tálibot képes mozgósítani igény esetén, egyes járások teljes egészében az ellenőrzése alatt vannak, és idáig sikerrel kerülte el az elfogására indított akciókat.

Miből áll egy árnyékkormányzó tevékenysége? A legfontosabb a katonai akciók szervezése. Ehhez a Kvettai Súrától kap iránymutatást, pénzt és fegyvert. Emellett közvetítő szerepet is játszik a Kvettában székelő vezetés és helyi ellenállók között. Gondoskodik a Pakisztánból érkező logisztikai utánpótlásról, fogadja és segíti az ide érkező öngyilkos merénylő egységeket (az öngyilkos merénylő ugyanis bármilyen furcsa, általában nem egyedül „dolgozik”). Az eredményeket pedig produkálni kell, mert a rendszeren belül mindenki felelősséggel tartozik a munkájáért. Nem ismeretlenek az olyan esetek, amikor leváltottak tálib parancsnokokat, mert nem voltak elég aktívak. Helyi pletykák szerint egyébként ezt történt Mir Mohamed elődjével is.

Az árnyékkormányzók feladata emellett az ellenőrzött terülteken az „árnyékközigazgatás” kiépítése. Itt elsősorban az adóztatásra és az igazságszolgáltatásra kell gondolni. Ez utóbbi gyakran nagyon fontos szempont, hiszen helyi kormányzat korrupciója és tehetetlensége frusztrálja leginkább a lakosságot. A rendőrré vagy kormányzóvá lett korábbi hadurak erőszakos túlkapásai, részlehajlásai, illegális földfoglalásai biztos forrását jelentik a tálib önkénteseknek megjelenésének. A tálib igazságszolgáltatás többnyire gyors, és a mindenki által ismert szokásjog alapján ítélkező bírók nem megvesztegethetőek. 

Mir Mohamed feladata a rivális felkelőkkel való együttműködés biztosítása is. Baghlán tartományban ugyanis a tálibok mellett jelen van egy Hizb-i Iszlami nevű ellenálló csoport is. Ez a szervezet még a szovjet megszállás előtt jött létre Afganisztánban, a 1980-as években a legerősebb mudzsahed párt volt. Vezetőjét Gulbuddin Hekmatyart még Ronald Reagen amerikai elnök is fogadta annak idején. A Hizb-i Iszlami 2001 után sajátos pályát futott be. A párt hivatalosan regisztrálva van és így több tucat képviselője is van a parlamentben. Hekmatyar illegalitásban él és szövetséget kötött Omár mollával. Helyi szinten, mint például Baghlánban az állami közigazgatásban jó pozíciókkal rendelkeznek, miközben a fegyveres ellenállás egyik részét is ők alkotják. Egy helyi Hizb-i Iszlami csoportról készült dokumentum film szerint fényes nappal is szabadon közlekedhetnek Baghlánban, miközben pokolgépeket készítenek vagy rajtaütést hajtanak végre a kormányerők ellen. 

Az afgán kormánynak és a magyar Tartományi Helyreállítási Csoportnak tehát legalább két ellensége van, a Tálibán és a Hizb-i Iszlami. A két szervezet felosztotta egymás között a tartomány egy részét, és bár általában együtt működnek, az is előfordult már, hogy hatalmi rivalizálásba kezdtek és egymás ellen harcoltak. 

A magyar szerepvállalás jövője

A nemzetközi közösség nem nézi tétlenül a helyi ellenállók térnyerését. A magyar PRT mellé 2009-ben egy kb. 600 fős afgán zászlóalj és egy őt támogató magyar-amerikai tanácsadó egység (30-30 fő) is érkezett. Idán újabb 200 amerikai katona várható abból a 30000-ből, amelyet Barack Obama ígért Afganisztánnak. Bár ez erősítés nem tűnik jelentősnek, ez azért van, mert a problémák gyökere a Kunduz tartományban található. Hogy lássuk a különbséget, oda 2500 amerikai fog érkezni a már ott levő 850 német és 800 afgán katona mellé.

Az amerikai elnök 2011 júniusától meg akarja kezdeni a 100.000 fős amerikai kontingens kivonását, bár azt nem mondta, hogy ez hónapokig vagy évekig fog tartani.

Magyarország mozgástere igen szűk. Nincs több pénz a fejlesztésekre, és a harcoló alakulatok létszámát sem tudjuk hosszú távon növelni. Csak abban bízhatunk, hogy az eddigi erőfeszítések elegendőek lesznek, és a megnövekedett amerikai jelenlét a tartományban és a régióban képes lesz ellensúlyozni az afgán felkelők növekvő bátorságát.

Mir Mohamed molla elfogása miatt sincs ok optimizmusra. A felkelő csoportok nélküle is aktívak maradnak, hamarosan pedig megérkezhet az új árnyékkormányzó is.