A németek a II világháborúban az Atlanti Fal részeként a
legelképesztőbb helyekre építettek ütegeket. Az egyik civilzációtól legtávolabbi
ilyen darab Észak Norvégia egyik legészakkibb csücskén, a Sværholtklubben
sziklájára épült közvetlenül a Barents tenger partján. 150 német katona, 50
szovjet hadifogoly a civilizációtól távol, egy kis (50 fős) halászfalú szomszédságában
élt 1942 és 1945 között.
Rengeteg erőforrást pazaroltak el a németek Norvégiában azt
követően, hogy a szövetségesek 1941-ben két sikeres rajtaütést hajtottak végre
a Lofoten szigetek német helyőrségein. Ebben a régióban nem hogy a betonhoz
való alapanyagokban, de még a fában is hiányt szenvedtek, így gyakran a helyi
kövekből, sziklákból kellett építkezni kezdetleges módon.
A Sværholt félsziget végén levő 100-120 méter magas
sziklakiszögellésre épített üteg érdemi szerepet nem játszott a második
világháborúban. A Heeres-Küsten-Batterie 1/971 hat 145 milliteres ágyúval
rendelkezett, a tenger felől aknazárral védték. Sok hasonló elzárt helyőrséggel
együtt, több százezer német katona állomásozott az országban. A németek katonák
és a norvég lakosság aránya 1:8hoz volt.
Norvég régészek éveken át tárták fel Sværholtklubben sziklájára épített garrizont. Mivel a németek ezt a helyet is sietve hagyták el az általános visszavonulás közepette, rengeteg mindent hagytak maguk után. A 2014 és 2019 között folytatott ásatások során a régészek feltárták a teljes bázist.
A fotók a tanulmány szerzőinek felvételei. További részletek a feltárt ütegről és bázisról itt: https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/15740773.2022.2111539
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése