hétfő, szeptember 06, 2021

A világ első légihídja - Evakuálás Kabulból 1928-29-ben

 A kabul evakulásá kapcsán találtam ezt a cikket, amely egy majdnem 100 évvek korábbi kabuli evakuálásról mesélt, állítólag ez volt a világ első légihídja 1928-ban (Escape From Kabul in a Flock of Flying Elephants). Akkor is volt egy kisebb forradalom, akkor is az ország konzervatív csoportjai űzték el az afgán valóságtól elrugaszkodott uralkodott, aki túl sok nyugati, vagy nyugatos dolgot akart meghonosítani az országban. Mindig ez van, ha egy afgán vezető/elit gyorsabban halad a népénél. Ekkor is, szovjetek/afgán kommunisták is, ameriakaiaknál is. Akár van külső támogató, akár nincs.

Szóval 1928-ban a brit "nagykövetség" aggódott, mivel a nagykövet korábban RAF pilóta volt, és ismerte a brit légirendészet eredményeit a Közel-Keleten de főleg az indiai szubkontinensen, mindjárt azzal a kéréssel fordult a feletteseihez, hogy legyenek felkészülve egy evakuációra. Itt meg kell állnom egy pillanatra, mert sosem érdekelt a II vh előtti brit légierő, de azt olvastam, hogy a I vh alatt a RAFnak durván 380 század volt (kb fele harcoló, fele kiképző), ez 1920-ra – itt megkapaszkodtam, tekintve, a brit birodalom méretét – 16 századra csökkent: 8 indiai szubkontinensen, 7 a Közel-Keleten, egy otthon.


Szóval az indiai vezetés gyorsan át is rendelt egy századnyi bombázót (10 gép) a Közel-Keletről a várható feladatra. Talán mert a szubkontinensen nem voltak bombázó századok? Lövésem sincs. A bombázók jöttek, de körülményesen, hat leszállással. Mondjuk a kor viszonyai között ez is rendkívüli sebesség volt, mint ahogy manapság az amerikaiak képesek a kabuli repülőtérre visszatérni egy pillanat alatt 45 percenként gépeket indítani valamelyik légibázisukra tankerekkel.

 

Az afgán légierő eközben próbálta támadni az felkelőket. Itt megint meg kell álljak. A korabeli afgán légierő sem érdekelt soha, annyira emlékeztem, hogy a független Afganisztán (amit a posztban szereplő uralkodó kiáltott ki) első vadászgépét a Szovjetuniótól kapta annak jószándéka jegyéül. Annyira még emlékeztem a doktorimból, hogy ebben az időszakban, 20-as évek, azért elég feszkós voltak a szovjet-afgán kapcsolatok, mert Moszkva épp mai szóval államépítésben volt a szomszédos Közép-Ázsiában („sztánok), ami rengeteg erőszakkal járt, ami ellen sokan felkeltek, akikből néhányan Afganisztánba menekültek. Az szovjetek által elűzött buharai emír, a háremével együtt Kabulban élt, vagy inkább háziőrizetben volt. A mellékszál mellékszála, hogy ebben az időben mindenféle európai szerzetek is megfordultak Afganisztánban, pl magyarok, akiket ’17-ig közép-ázsiai menekült táborokban tartottak, majd a káoszban kiszabadulva, néhányan délnek vették az irányt.

 

Hogy jutottunk ide? Úgy hogy a cikk szerint a afgán légierő brit gépeket repült és orosz pilótáik voltak, akik a fehérek oldalán harcoltak korábban a szu polgárháborúban.

 

A közel-keleti bombázó/transzport gépek végül megérkeztek és Pesavárból megindult a légihíd december 23-n. Miközben Kabulban és környékén folyt a trónfosztás majd 600 embert, férfiakat, őket gyereket menekítettek ki, veszteség nélkül! Nem csak a brit követséget de számos más „nyugati” állampolgárt, diplomatát, nagykövetet menekítettek ki. Konkrét veszély nem fenyegette őket, a trónfosztók sem akarták bántani őket, csak óvatosságból csinálták meg a légihidat.

 

A cikk persze ennél részletesebb, vannak benne kényszerleszállt pilóták kalandjai, T.E. Lawrence is felbukkan mint rep. szerelő, kiderül, hogy  milyen rossz fagyban repülni nyitott pilótafülkében, de ezeket már meghagyom annak, aki az eredetire kíváncsi vagy google translate-vel olvas

Nincsenek megjegyzések: