Nem csak a titkosszolgálatok jelentik a megoldást

Múlt héten, vagy azelőtt, még a brüsszeli terrortámadás utáni napokban írtam a 24.hu nak is egy cikket a fenti címmel. Azért írtam, mert az előtte való két napban a riporterek mást sem tudtak kérdezni, hogy akkor a titkosszolgálatok hibáztak? Hol hibáztak? Mit kell másként csinálniuk majd?

Ez a megközelítés szerintem nagyon leegyszerűsítő, nem csak mert egy szervezet feladata a terrorizmus elleni harc, hanem azért mert a terrorizmus elleni harcról folyó gondolkodást is veszélyesen leegyszerűsíti (arról nem is beszélve, hogy munkájuknál fogva, nem lehet túl sokat tudni a szolgálatok tevékenységéről, amiatt az egész egy kicsit hályogkovácsolás is).

Szokás szerint néhány idézet a cikkből, aztán a link a teljes anyagra.

Emlékszem, 2013-ban volt szerencsém egy beszélgetésen részt venni FBI ügynökökkel Texasban, akik többek között arról beszéltek, hogy milyen hétköznapi eszközökkel próbálják megelőzni a terroristák, de akár az iskolai lövöldözések elkövetőit. Semmi forradalmi nem volt abban, amit mondtak, inkább az volt a meglepő, hogy ezt sokáig nem csinálták.

Azt mesélték az FBI ügynökök, hogy a saját felelősségi területükön rendszeresen látogatni kezdték a fegyverboltokat (ezekből Texasban rengeteg van), de a szokásos „körbeszaglászáson” túl időt szántak arra, hogy valamiféle normális kapcsolat is kialakuljon. Ott hagyták a névjegykártyájukat (ezt külön kiemelték, talán nem szokás FBI ügynököknél, annak idején mi sem kaptunk) a szokásos szöveggel, hogy ha bármi gyanúsat észlel…

Meglepetésükre a nyitottabb hozzáállás eredményeként sokkal több telefont kaptak később, ami elmondásuk szerint egy konkrét esetben egy lövöldözés megakadályozásához is vezetett. FBI ügynökökkel, a munkájuk miatt és a róluk kialakult kép miatt, senki sem szeret barátkozni, de a korrektebb hozzáállás, a rendszeres tájékozódás több információt és több nyitottságot biztosított számukra.

A teljes cikk itt olvasható.