A múltkori kabuli szülészet ellene elkövetett terrortámadási kapcsán a kommentek között felmerült a hazarák és a tálibok kérdésének viszonya. Miről van szó. A hazarák egy etnikai és vallási kisebbség Afganisztánon belül (annyira nincsenek kevesen azért, 10-20 százalék, 4-5 millió fő), akiket a mainstream narratíva szerint a tálibok különösen elnyomnak, mert az iszlám 12es síita ágát követik. A tálbiok főként a pastu etnikumhoz tartoznak és szunniták. E narratíva szernt a tálibok egyébként mindenkit elnyomnak, aki nem pastu (hazarák, tádzsikok, üzbégek stb.) mert valójában a pastu etnikum dominanciáját akarják (újra) bevezetni. A hazarákat súlyos inzultusok, egyes vélemények szerint genocídium érte 1994 és 2001 között, a nemzetközi média sokat foglalkozott velük, hiszen ők a mindenféle kisebbségi lét mellett az afgán társadalmi hierarchia legalján vannak. Az elmúlt években Kabulban kiemelten őket érte a legtöbb támadás, gyakran a mecseteiket és vallási ünnepeiket. Bár, ezeket a támadásokat főként nem a tálibok, hanem az Iszlám Állam követi el. Az ő sorsuk is kérdéses az USA kivonulása után, mert ők is attól tartanak, hogy ha tálibok kivonulnak nekik annyi lesz. Van egy másik narratíva is, a jövőt és a tálibokat illetően, eszerint a fundamentalista szervezet sokat változott az elmúlt 20 évben, mérsékeltebbé vált (CSAK a korábbi önmagához képest, de demokratákat vizionáljunk) céljait tekintve. Az alábbi elemzés arról szól, hogy a tálibok kinevezték az első hazara járási árnyékkormányzójukat, illetve összeszed példákat a 2001 utáni és a 2001 előtti időkből is, amikor a tálibok és a hazara vezetők/közösségek együttműködtek, vagy legalább a kapcsolatuk szabályozott volt. A mostani eset is azt mutatja, hogy 1. a tálibok már nem olyanok mint régen vagy 2. a tálibok okos PR akciót csináltak. Szerintem az előbbi.
Aki járt már Afganisztánban és egy került interakcióba a helyiekkel és elég törikönyvet olvasott, annak átjött, hogy az afgánok eszméletlenül pragmatikusak, mert annak kell lenniük és ez az együttélésben is megvan (más dolgok is vannak, ami árnyalják ezt, pl a bizalom zéró szintje egymás és a társadalom iránt, de ezt mi is ismerjük. Na ott még rosszabb a helyzet). Ez csak szerintem egy példa arra, hogy a tálibok változtak. Akkor is, ha végül nem sikerül az amerikai kivonulás és folytatódik a háború. A tálib vezetés már most is jelentős nem pastu területeket ural (tádzsik, üzbég, hazara stb), ahol meg kell oldania a kormányzást, ahol kormányoznia kell. Természetesen Északon ez nem megy egy olyan békésen mindig, mint ahogy Dél- és Kelet-Afganisztánban ahol pastu területek felett "uralkodnak (És még egy fontos dolog befolyásolja a tálibok és a többi etnikai csoport helyi viszonyát. A szervezet nem egy hierarchikusan szervezett katonai/felkelő szervezet, amelynek a Pakisztánban a bujkáló vezetője ha mond valamit, azt az utolsó helyi parancsnok is követni fogja. Ez egyrészt megint csak idegen az afgán társadalomtól egészében, másrészt nagy mozgásteret ad a helyi vezetőknek. Simán lehet, hogy egy helyi tálib parancsnok erőszakot alkalmaz, egy másik tárgyalni fog. Éppen emiatt (is) kell egy nagy kérdőjelet tenni a tálib-amerikai megállapodás mögé. Lehet, hogy Katarban megegyeztek a vezetők a jövőről, de vajon a ilyen-olyan völgyekben 20-30 embert irányító helyi parancsnok követni fogja azt? Miben is függ ő a felső vezetésről? (az is helytől függ egyébként)? Miből áll a tálib vezetés legitimitása a helyi parancsnokok között?
Afganisztánban (és más hasonló
adottságú konfliktusokban) nagyrészt helyi szinten dől el sok minden, és a
"helyi" szint pár falut, egy völgyet, egy törzset jelent csak. Nagyon
tanulságos az elemzésben említett hazara tálib parancsnok életrajza, hogyan
sodródik végül a tálibok oldalára. Mint szintén sokszor, egy ember, aki keresi
a helyét a helyi erő rendszerben és máshol nem tartanak rá igényt csak a
táliboknál. Lehetett volna rendőrfőnök vagy milícia parancsnok is, csak a hálózata
mögött ezt nem tudta lehetővé tenni.
Itt egy rövid idézet az elemzésből, a végéről, annak akinek nincs kedve megnyitni.
Nevertheless, before Mehdi, there were a few local Hazara commanders who chose to collaborate with the Taleban, such as Sedaqat in Khedir district, Turan Amanullah in Kejran and Ettemadi in Gizab (all Daykundi province). But rather than formally joining the Taleban, they used to float back and forth between them and the government, basically constituting what has been called an “irresponsible” or “illegal armed group” combining political aims (mainly local control) and criminal activity while taking support from wherever it is offered, not unlike Mehdi before he formally joined the Taleban. (7) The BBC’s Dawood Azami also pointed to another type of incident of possible Taleban-Hazara collusion in 2010 in which a former Hazara member of the ANSF named Taleb Hossain (which sounds like a nom de guerre) had committed an insider attack on British soldiers in Helmand and then fled and joined the Taleban. This also seems to be a rare exception.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése