A svájci nyaralásra készülve láttam Zord Gábor cikkét egy
korábbi Aero Magazinban a helyi légierő egyik bázisánál (Meiringen azt hiszem). Némi keresés után láttam, hogy a mi
szállásunkhoz közel a Payerne-i légibázis van, újabb keresés után a google nem
csak a légibázis saját repülési terveit adta ki hetekre lebontva, de prima
spotter guideot is találtam, hogy hogyan hova mikor érdemes menni fotózni a
légibázisnál (persze gyakorló spottereknek ez biztos nem újdonság, de nekem az
volt).
Nyugalommal indultam neki az útnak, 9 től délig kaptam
kimenőt a családtól, F-18-asokat akartam fotózni, más nem érdekelt, nem is
figyeltem rájuk. Vittem olvasnivaló, mert gondoltam semmi nem fog jönni.
Tétován autóztam körül a légibázist, volt egy kis múzeum is,
de az csak délután nyitott ki. A bázis elé már nem mertem elmenni, inkább átmentem
a reptér másik oldalára, hátha onnan is látni valamit. Nem láttam semmit, egy
építkezésbe futott be a betonút, épp visszafordultam a kocsival, amikor láttam,
hogy bent a reptéren sárga villogóval viharzik egy katonai színű jármű a reptér
általam ismert vége felé. Gondoltam lesz valami, én is visszamentem a pálya végéhez.
Lövésem sem volt, hogy itt fel vagy leszállnak-e a gépek, kocsit leparkoltam,
és bámulni kezdtem.
Semmi hanghatás, szürke foltok a távolban. Egyedül néhány
lámpa(?) fényét látta, sőt kicsit furcsán sok volt. Összeraktam a
fényképezőgépet, belenéztem, és abban a pillanatban már láttam is, hogy itt
valami masszív dolog készülődik és másodpercekkel később már el is ámultam.
Ez a Swiss Air Force PC-7 TEAM nevű csoportosulás volt, hét
darab PC-7-es repülővel, szoros formációban. Most, hogy utána olvasok a
hivatalos weboldalukon, látom, hogy mindegyik pilóta főállásban a légierő
F-18-as pilótája, és csak mellékállásban (side job) foglalkoznak ezzel a
csoporttal. Itt egy infografika, hogy ki melyik gépben ül(t).
Gyorsan lőttem a képeket egymás után, amíg el nem szálltak.
Utána elégedetten ültem vissza a kocsiba és olvastam két órán át. Annyit láttam
a hivatalos reptéri tervekből, hogy 12-ig tart a délelőtti repülés és valamikor
délután kezdődik a délelőtti turnus. Gondoltam, ha felszálltak, le is szállnak
majd, azt még megvárom. Nagyon halkak voltak, csak azt vettem észre, amikor
visszatérve tettek egy iskolakört a reptér felett és az első gépek felettem
húztak el. Így még a leszállás távoli pillanataiból is csináltam néhány képet. Vissza
indulásom előtt még egy Super Puma is felszállt a reptérről, úgyhogy azt is
lefotóztam.
Kb. ez volt az, amit először megláttam.
Mire elgondolkodtam, hogy vajon ez mi lehet, már jöttek is, de még ekkor sem fogtam fel, hogy mit fogok látni. Három gép? Öt gép? Ilyeneket gondoltam.
Itt kezdtem ámulni, hogy itt többről van szó, itt valamit elkaptam
Itt II vh-s filmek jutottak eszembe, amikor jön a légitámadás. Én ennyi gépet élőben, még ilyen szoros kötelékben (máshogy sem) nem láttam. Tudom, fejlődnöm kell.
És amíg így ámultam már ott is voltak a fejem felett. Mindig leírom, mindig meglep, hogy milyen gyorsak is a valóságban a repülőgépek (tudom, ezért sokan ki fognak röhögni), az ember próbálja őket keresni a keresővel és nagyon nehéz.
És aztán már fordultak ki a hátam mögött, remek rálátás volt a tájra, nem voltak fák sehol a közelben.
Aztán dél körül visszatértek, de mint írtam erről nagyrészt lemaradtam.
És végül néhány külső fotó a reptér melletti múzeumról.
Oldalról
Járatlan szemként nekem érdekes volt, hogy a repülőgépek bunkerei nem csak reptéren belül voltak, hanem a reptéren kívül is. Azon az oldalon, amelyen én autóztam, legalább kettő vagy három ilyen volt. Helyüket csak az árulta el, hogy egy nagy reptéri kapuba futott be a bekötőút és hogy oldalról nézve a lankás domboldalban volt egy ilyen bevágás.
Önmagam megnyugtatására, most végiggondolva, sehol sem láttam fényképezni tilos táblát. Remélem jól emlékszem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése