Megszűnt a norvég PRT - folytatódik a katonai és fejlesztési jelenlét

Norvég kivonulás Faryabból

A hírek olvasgatás közben találtam magam azzal a hírrel – ami egyébként nyilvánvaló – hoyg Norvégia is megkezdte és már be is fejezte a kivonulást Faryab tartományból. Baghlan és Faryab az északi régió két határtartománya, két hot spot (Baghlan együtt Kunduzzal), ahol emlékzeteim szerint 2009 után a ISAF a fő erőket és erőforrásokat koncentrálta katonai értelemben. A prioritás Baghlan-Kunduz volt, a következő meg Faryab.

Ahogy jöttek ide 2010-től amerikai különleges erők, úgy mentek oda is. A norvégok egy kicsit profibban csináltak több mindent. Nem a pénz miatt, ez mindig egy szar érv, hanem azért mert odafigyeltek és terveztek előre, jó az is pénzbe kerül, mert embereket ezzel kell foglalkoztatni az elején:  Afghanistan: An Assessment of Conflict andActors in  Faryab Province to Establish aBasis for increased Norwegian Civilian Involvement  

Nálunk vajon lehetett volna ilyet? Aligha.

OK, szóval Norvégia átcsoportosította a OMLT-jét Mazarba és most szeptemberben bezárta a PRT-jét. 

Összhangban azzal, amit az ISAF és a NATO kitalálta, a norvégok a PRT evolúció keretében a PRT-jéküt Transition Support Group-vá alakították, majd most megszüntették. Az afganisztáni  jelenlét fenntartása érdekében új egységként a norvég különleges erők Kabulba kerültek telepítésre 2012 áprilisában, ahol a helyi beavatkozó egységet mentorálják (ezt az új-zélandiaktól és a ritektől veszik át szerintem). 2013 végéig lesz ez így. Érezzük a hosszú távú tervezést?

A norvég támogatás 2015-2017 között az afgán biztonsági erőknek 150 millió korona, azaz 26 millió dollár lesz (ok itt van szerepe a gazdasági különbségeknek). Civil, nemzetközifejlesztésre a norvég kormány ennek háromszorosát biztosítja évente 2013 és2017 között. Nálunk ez az elmúlt években tízezer dollár volt, jobb nem is beszélni róla.

Hogy mennyire az eddigi időszak lezárására készülnek a norvégok, legyen itt még két elemzés. Az egyik a „Evaluationof Norwegian Development Cooperation with Afghanistan 2001-2011”ami az eddgi erőfeszítéseket veszi számba. Hozzáteszem Faryab csak a források 20 százalékát kapta (nálunk 100 százalékot) illetve a PRT katonai része nem vett részt ezeknek a fejlesztési forrásoknak az elköltésében (ez is sajátos magyar dolog volt). Az eredmények kapcsán érdemes a végét elolvasni, a szerzők nem elégedettek a norvég eredményekkel, kellő kritika van az anyagban. Nem tudom, nálunk ez mikor fordulhatna elő, vagy elő fog-e fordulni.

A másik tanulmány „NorwegianNGOs in Post-Taliban Afghanistan: Review and Lessons Learned” már a jövőben nézést szolgálja a norvég NGO-k számára és persze a tapasztalatok feldolgozását.

Végül egy kimutatás a norvég segélyek felhasználásáról.  Ha valaki rákattint, láthatja, hogy ezt a rengeted pénzt, mennyire koncentráltam költötték el. Látszik, hogy volt valami iránya, volt valaki aki döntéseket hozott, vagy akik megírtak egy stratégiát és aztán követték is.