Pápára C-17-vel - látogatás a Nehéz Légiszállító Ezrednél (Heavy Airlift Wing - HAW)

Ha egy stand up comedyben lépnék fel, azt mondanám, múlt héten két lakás megnézése között pénteken leugrottam Pápára. Repülővel.
A kaland annak volt köszönhető, hogy a Nehéz Szállító Ezred (HAW) harmadik évfordulóját ünnepelte. Ahogy próbáltam megérteni, hogy ezért miért kellet kétszer Bp-re repülni, arra kellett gondoljak, hogy ez kevésbé volt médiának szánva, mint inkább egy fontos prezentáció a részes országok képviselői felé.

(Talán nem egyértelmű, de nagyon sok médium volt jelen, szerintem majd egy tucat, akiket láttam: MTI, origo, NOL TV, Magyar Nemzet, honvedelem.hu. Ezeken túl érdemes az megnézni az Air Power blogot , ahol egyedül vannak olyan haditechnikai finomságok, amelyet földi érdeklődő alig ért.) És talán érdemes a HAW saját  weboldalát is megnézni.

A legtöbb ország nagykövete ott volt, de kevéssel olyan szoros az együttműködés, mint az amerikaiakkal.  Ez itt az amerikai nagykövet asszony, Eleni Tsakopoulos Kounalakis Siklósi Péterrel (HM államtitkárral a gépen).

Én a szokásos hibába estem. Sem újságíró, sem kormányzati tisztviselő nem vagyok, úgyhogy nekem a HAW-val kellett egyeztetnem, de nagyon rugalmasak voltak.
 
Reggel a Ferihegy 1-en gyülekeztünk a kisgépes terminálnál, egy pillanatra úgy tűnt Andy Vajna is csatlakozik hozzánk, de szerintem ő a saját gépével utazott. A  C-17-es ott parkolt a betonon. Felszálltunk és mindjárt tolatással indultunk. Lehet ez is a show része volt már, mert lássuk be, a repülőkre nem jellemző a tolatás.

Ilyenkor a tolatóradar feladatát a loadmaster (magyarul) látja el, aki kiáll az ajtóba és mondja, hogy mit lát.
 
A repülés nem tartott sokáig, valahol olvastam, hogy talán 25 percig. Ez itt két kép a pilótafülkéről még azt hiszem felszállás előtt:

A gép kialakítása ilyenkor utasszállító. Elől egy WC és konyhakonténer (bár most a konyhát nem használtuk), aztán az ülések, oldalt, szintén ülések. Ez VIP verzióban majdnem ugyanilyen, csak akkor több hely van a sorok között, és oldalt 3 emeletes priccsek is helyet kaphatnak.

Persze még így is marad hely a csomagoknak hátul:

A WC a konténer része. Van a C-17-esnek saját WC-je, de az nem ilyen sok emberre van tervezve.

Pápán a betonon várt minket az ezred vezetősége, Pápa város és a reptér vezetősége és kedves feleségeik. Ettől a családos jelenléttől végig nagyon pozitív értelemben furcsa, kellemes hangulata volt az összejövetelnek. Én kikerültem őket, hiszen nem vagyok se nagykövet, se kormányzati ember. Fotónak viszont jól nézett ki:

Ezután átbuszoztunk az előadóteremhez, ahol a felfrissülés után meghallgattuk Keith P. Boone ezredes prezentációját. Mondom, szerintem főleg a részes országoknak szólt, teljesen korrekten, az eddigi eredményekről, a jövőbeni kihívásokról és hogy miben lehet jó, vagy előnyös a HAW más programokhoz képest.
Nem akarom elmondani, hogy mi is ez a Nehéz Légiszállító Ezred, mert egy csomó mindent megírt a média az út után. Külön idézem csak a Air Base blogot idézném, mert szakmailag az a legjobb, amit idáig olvastam, még ha 2009-ben is íródott.mert szakmailag az a legjobb, amit idáig olvastam, még ha 2009-ben is íródott.

Egyik dolog, ami engem érdekelt ebben a történetben, hogy pontosan mi is a felépítése a HAW-nak és mi a viszony a sok rövidítés között, mint HAW, SAC, NAMP és egybek. Erre legyen itt a az tájékoztatón adott egyik dia.

A lényeg, hogy a HAW egy önálló szervezet, a parancsnok tevékenysége felett a SAC igazgató tanácsa (Steering Board, minden részes országból egy fő) gyakorol valamiféle ellenőrzést. A gépeket viszont a NATO egyik ügynöksége, a NAMP vásárolta meg, birtokolja, és üzemelteti. Az üzemeltetést ha jól értettem, kiszervezte a gyártó, Boeing felé, amely ezért Pápára telepített jó pár embert. Mindent a Boeing szakemberei végeznek a gépen, ők veszik kezükbe, amikor leszáll, és ők készítik fel a gépeket a következő repülésre. Egy feladatot adtak át idáig a légibázist működtető magyar katonáknak, a szippantos feladatokat. A jövőben újabb feladat kerül átádásra, de azt elfelejtettem. Ez a szippantós kocsi, a "SWAT" csak poén rajta:

De vissza az előadásra. Szinte mindenhol kiemelték, hogy a három géppel évi 3500 óra repülés van betervezve, ezt pedig a 12 ország az előzetesen egyeztetett igények szerint osztja fel. A legnagyobb vásárló az USA, a második Hollandia, Magyarország évi 50 órát igényel évente, de pl. 2011-ben néhány órával többet repült.

Elvileg lehetőség van némi eltérésre, hiszen van 335 óra "undecided" kategória, és állítólag lehetőség van arra, hogy minden ország a saját mennyiségét "eladja", ha nincs rá szüksége. A bevetések 80 százaléka Afganisztánba megy továbbra is, volt egy két érdekesebb repülés Afrikába, és volt Pakisztánba és Haitire humanitárius szállítás. Azt nem tudom, mi van akkor, ha pl a NATO akar humanitárius szállítást, de egyik részes NATO tagország sem akarja felajánlani a saját keretét erre? Olyankor lehet a NATO külön fizet? Valószínű.

Most belenézek a jegyzeteimbe. Szóval:
-  2011-ben 3016 órát repültek, tehát még nem érték el a 3500 óra/ évet. A full operational capabilityt (nem tudom miben különbözik attól, amiben most vannak) várhatóan idén év végén fogják elérni. A reptéren több szervezet működik együtt: HAW, Magyar Honvédség (mint a pápai légibázis), Boeing és a NAMP.
- Az utolsó 2000 repült óra alatt (ennyi volt 2012-ben idáig?) a három gép 93,5 százalékos hadrafoghatósággal repült, azt mondták ez nagyon magas. A gépek szinte folyamatosan repképes állapotban voltak.
- Jelenleg az összes hajózó személyzet képes landolásra (ez így hülyén hangzik), a gépparancsnokok legalább fele képesített légiutántöltésre, és két hajózószemélyzet képesített single ship airdrop-ra, gondolom ez az amikor reptében kidobják a csomagot. Amit nem tudok, hogy hány személyzet van összesen, mert biztos nem három.
- 2010 novemberében repült az első nem amerikai személyzet a C-17-sel (2009-ben indult  a program, szóval egy évig csak amerikaiak repültek)
- Vannak full nation hajózó személyzetek.
- Műveletek 80 százaléka ISAF számára.
- A program 30 évre van tervezve, de a gépek élettartama tovább is tarthat, de az 30-amivel terveztek.

A legérdekesebb rész a végén volt, a kihívások címszó alatt. Ilyenek, hogy:
- work on demand curve, hogy ki tudják repülni a tervezett évi 3500 órát
- diplomatic clerances: Elvileg Magyarország dolga a C-17-esek célországaiba vizumot és engedélyeket intézni. De mi van akkor, ha nincs ott követség, akkor segítség kell, de ki, hogyan, melyik ország követsége. (Magyarországnak pl a szub-szaharai Afrikában kettő darab nagykövetsége van, mondjuk oda nem gyakran repül egyelőre a HAW)
- egy csomó családi dolog. Rengeteg külföldi érkezett Pápára családostul. A feleségeknek és gyerekeknek angol nyelvű ellátását, iskolát, munkahelyet találni. Itt szerintem komoly drámák voltak.

Alapos és érdekes előadás volt, utána jött a torta vágás az évforduló alkalmából. Így nézett ki a torta amíg egyben volt.

Innen a társaság fontosabbik része elment a Eszterházy kastélyba ebédelni, mi pedig a helyi menzán tompítottuk éhségünket. Utána átgurultunk megnézni azt a hangárt, aminek az egyik felében a Boeing raktára működik, a másik felében meg bázis magyar része. Itt lehetett látni a szippantós kocsit, egy szétszerelt állapotban levő Mi-24-est. Erről azt mondták a magyar katonák, hogy saját örömükre, szabadidejükben és pénzükből rakosgatják össze, hogy statikus bemutatók méltó darabja legyen. Rotor meg ilyenek, azok lesznek benne, szóval mutatni fog ha egyszer elkészül.

A hangár legfőbb érdekessége azonban a két éjjellátó képességgel bíró Mi-17N egyike (a 703-as), amely itt áll a hangárban állandó készültségben, hogy a hatósugarán belül Nyugat-Magyarországon kutatás mentést lásson el. Nekem nagyon érdekes volt, hogy a háromfős személyzet mellett még hárman vannak a gépen, akik ha kell ejtőernyővel is ki tudnak ugrani a sérülthöz (ebből az egyik fő az orvos, róla valahol már olvastam).

Ezekről a szállítóhelikopterekről, az éjszakai látásképességről  Zord Gábor írt sokat, jó fényképekkel megtűzdelve.

Gábor is írt természetesen a blogján a mostani útról, azt sugallja finoman, hogy ezek a újonnan beszerzett C-17-sek még mindig nincsenek a legmodernebb technikával felszerelve, legalábbis ami a védelmet illeti. Lenne ezek szerint még hova fejlődni.
 
A program pozitívuma - amiről nem írtam semmit - hogy a nagy pénzügyi csökkentések időszakban az okos védelem, smart defence egyik zászlóshajója lehet ez  a program. Amikor képességeket úgy lehetne megőrizni, hogy összefognak az érdekelt felek. Mint a NATO-ban, mind az EU-ban (ott Pooling and Sharing néven fut) ez a most a fő csapás. 

Csak a konkrétumok soványak, mert mostanság inkább csak beszéltek róla. Csak ott volt igazából előremozdulás, ahol a kényszer is belépett. Nem volt elég szállítógép, létrejött a HAW. Nem volt a Balti országoknak légiereje, létrejött a Baltic Air Policing. A legfrisebb Alliance Ground Surveillance (AGS) lesz drónokkal. Javukra szól, hogy itt nem látok először olyan égető igényt (persze tudom, igény van, erre is mindenre, de nem égető igény).