A második világháború Bornholmon

Lassan  túl vagyunk egy kis családi nyaraláson a dániai Bornholm szigetén. megnézve néhány helyi múzeumot és romot és persze az internetet kutatva írtam ezt a kis bejegyzést a másik utazós blogunkra.

----

Nem maradt sok történelmi emlék a II. világháborúból Bornholmon, viszont úgy tűnik rendkívül érdekes és különleges minitörténelme van a helynek. Bőven megmutatkozik benne a sziget különállása Dániától, amely akár a nyelvben, akár más példákban (nem tudom írtunk e ilyet másikat?) tetten érhető.

Dániát 1940. április 9-én rohanta le Németország, de Bornholmra csak egy nappal később jött el a megszállás. A németeknek alapvetően logisztikai szempontból volt szüksége a szigetre, hiszen a Balti tenger nagyrészt beltenger volt számukra. Ennek megfelelően a kikötők haditengerészeti kiszolgáló tevékenysége és az itt felépített radarállomások jelentették a fő aktivitást.

Terveztek még négy hatalmas üteget a sziget déli csücskére, de csak kettő alapzata készült el. Az ide tervezett ágyuk hatótávolsága 100 km lett volna (igen, annyi), amivel Rügent, a legközelebbi német szigetet lehetett volna védeni. Két ágyú is elkészült, de inkább Jütlandon építették be őket.
Ez itt a cső:

Forrás: A helyi múzeumban, Rönnében fényképeztem le falról
Ez az egyik torony alapzata, ezen forgott volna torony

 Forrás: saját fotó
A német erők létszáma a háború vége felé 12000 fő körül volt, ami szerintem elég nagy egy ilyen kis szigeten. Ettől függetlenül működött a helyi ellenállás is, elsősorban embereket csempésztek Svédországba, politikai menekülteket, zsidókat, lelőtt szövetséges pilótákat. Talán szabotázs akciókat is csináltak.

A nagy balhé a háború végén jött el. Egyrészt a németeknek felértékelődött a sziget a keleti front előrehaladtával. Az emberek özönlöttek a balti és kelet-porosz térségből, a Wilhelm Gustloff szomorú története sokaknak biztos megvan. Azon a hajón egymagán 9000-10000 menekült, főként civil süllyedt el. 1945 januárja és a fegyverletétel között az evakuációra indított Hannibal művelet során  a wikipedia szerint 350000 katonát és 800-900 ezer civilt menekítettek ki.

Na ebben játszott szerepet Bornholm, amely még akkor is német kézen maradt, amikor a frontvonal már túlhaladt rajta, és egy idő után ez volt a legközelebb a fenti területekhez, ahova ki lehetett pakolni a civileket és lehet fordulni vissza. Beteszek ide egy térképet annak, akinek nem világos hol van Bornholn a Balti-tengerben.

 

Forrás: innen
A németek mindenáron az amerikai/brit szövetségeseknek akarták megadni magukat. Öt nappal az általános fegyverletétel előtt, május 4-én Montgomery tábornoknak megadta magát a német hadsereg Hollandiában, Dániában és Németország észak-nyugati  részén  a következő naptól. Ennek végrehajtása érdekében másnap repülővel megérkezett Richard Dewing tábornok egy 300 fős különítménnyel, akiknek megadhatták magukat az ottani német erők. Az országban kitört az ünneplés, igen ám, de Bornholmon a sziget védelmével megbízott Gerhard von Kamptz tengerészkapitány (kb ezredesi rang) nem tudta kinek megadni magát.

A dán ellenállás kétségbeesetten próbált kapcsolatba lépni a dán külügyminiszterrel, de annak egész nap fontos megbeszélései voltak, otthon meg meghagyta, hogy ne zavarják. Így a dán kormány csak másnap reggel értesült a bornholmi helyzetről.

Ebből a térképből látszik, hogy a szovjet-nyugati határhoz képest, hol helyezkedik el Bornholm  

Forrás: Olaf Olsen (szerk.): Danmarkshistorie, Vol 13. (1925-1950). Copenhagen & Politikens Forlag, 290. o.

A szovjetek május ötödikén berepültek a sziget fölé, de a német légvédelem tüze nyitott rájuk, ebből kiderült, hogy a németek csak egyoldalúan értelmezik a tűzszünetet. Válaszul erre a szovjetek a háború utolsó napján május hetedikén bombatámadást intéztek a sziget két nagyvárosa, Rönne és Nexö ellen, és ismét megadásra szólították fel von Kamptz-ot, aki viszont tartotta magát a kapott parancshoz. A fegyverletétel napján, nyolcadikán újabb bombatámadás érte a két várost, ismét hiába.  Megkockáztatom talán ő volt egyedüliként Európában, aki nem adta meg magát?

Végül kilencedikén néhány száz szovjet tengerészgyalogos partra szállt torpedórombolókról és ekkor befejeződött az ellenállás. következő nap további 9000 szovjet katona érkezett. Von Kamptz hadifogságba került, 1954-ben szabadult szovjet fogságból majdnem száz évig élve 1998-ban halt meg.

Miért nem jöttek a britek? Szinte minden forrás megemlíti, hogy Eisenhower problémásnak találta a helyzetet, hogy egy sziget, ami szovjet szférába került (az szovjet vonalak mögött) de az országot, amelyhez tartozott a nyugati szövetségesek szabadították fel. Valószínűleg óvatosságból született az a döntés, hogy nem küldenek nyugati katonákat már következő nap Bornholmra, hanem hagyják, hogy a helyzet "magától alakuljon". A dán kormány rendkívül óvatosan és idegesen közelített a kérdéshez, mert nem ismerte a szovjetek céljait. A szovjet megszállás után nem hangzott el semmi Moszkvából, hogy meddig tervezik a maradást a katonák.

Mi értelme volt a makacs kitartásnak? A dán wikipedia szerint 2,2  millió német tudott elmenekülni az szovjet invázió elől azáltal, hogy Bornholm megtartása révén az alatta levő balti vizeken folytatódhatott az evakuáció. OK, tudom a számok nem jönnek ki, de talán ekkor már mindenki menekült nyugatra, és nem csak baltikumi és kelet-porosz területekről volt szó. Minden nap számított, de tényleg.(Most jut eszembe, van egy megrázó önéletrajzi könyv, ami megörökíti ezt az időszakot is: Aki pislog az fél a haláltól, ajánlom)

Egy év szovjet megszállás következett, de ezt majd a Bornholm a hidegháború alatt címmel írom meg. Azt hiszem ebben is különleges a sziget, hogy ez volt az egyetlen nyugati terület, amit megszállt a SzU (finnek más tészta).

A lényeg, hogy a bornholmiak nagyon pipák voltak dán polgártársaikra. Nekik a öt év német megszállás egy év orosszal folytatódott, ráadásul a két napos orosz bombázások is többek voltak a figyelmeztető jellegnél. Nexőben a 900 házból 400 megsemmisült, 300 megrongálódott. Ráadásul először a svédek jöttek segíteni és építtek fel 300 házat ajándékként.

Állítólag ma is előfordul, hogy felszabadulás napját, május negyedikét, ami nemzeti ünnep, itt Bornholmon nem ünneplik, nem teszik ki a gyertyákat az ablakba, nem tartanak megemlékezést.