A tálibokkal való megegyezés felé

Áttörés íze van annak a hírnek, hogy a tálibok, az amerikaiak, az afgán kormány és a katariak megegyeztek abban, hogy egy amolyan képviselői iroda jöhet létre Dohában, Katar fővárosában. A háttérben folyó tárgyalások már lassan egy éve, sőt még régebb óta folynak. Nyáron ezt írtam az Élet és Irodalomban:

(Titkos tárgyalások folyamatban) A rendezési kísérlet egyik eleme a tálibokkal folytatandó párbeszéd, majd megegyezés. Az utóbbi években erre több kísérlet is történt, ám ezek vagy nem vezettek eredményre, vagy épp a nyilvánosság vetett véget nekik. Mai ismereteink szerint a tálibok keresték meg Berlint 2009 végén, hogy legyen a közvetítő. A két fél között kilenc találkozóra került sor a bizalomépítés kedvéért (illetve, hogy kiderüljön, nem szélhámosokkal tárgyalnak a diplomaták) a Közel-Keleten, mire eljutottak oda, hogy az amerikai felet is bevonják a megbeszélésekbe. Ez először 2010 novemberében történt meg egy álmos kis bajor faluban, ahol a három érdekelt fél mellett, tálib kérésre, Katar képviselői is jelen voltak. Ez a tárgyalás tizenegy órán keresztül tartott, és természetesen nem született megegyezés semmiben. Nem is ez volt a cél, hanem ismét a bizalomerősítés, egymás megismerése, a feltételrendszer lefektetése, a megtárgyalandó kérdések összeállítása. Azóta két találkozóra került sor: a katari fővárosban, Dohában és Berlinben. Ez utóbbi kapcsán szivárogott ki (Der Spiegel), hogy Omar molla egykori munkatársa, a harmincas évei közepén járó Tajjeb Agha lehet a tálibok képviselője. Valószínűsíthető az is, hogy ezeknek a megbeszéléseknek az eredményeként került sor arra, hogy az Egyesült Államok kérésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa kettéválasztotta azt a szankciós listát, amely együtt tartalmazta a tálib- és al-Kaida-vezetők névsorát. Az ezzel foglalkozó bizottság elnöke pont a német ENSZ-nagykövet. Talán az sem véletlen, hogy a BT 2011. június 17-én döntött a szankció alá helyezett al-Kaida- és tálib-vezetők külön kezeléséről, pont azon a napon, amikor a médiában először szellőztették meg a titkos tárgyalásokat.

Ősszel jött a mélyrepülés, számos merénylet és likvidálás mindkét oldalról, a tálibok öngyilkos merénylője végzett Burnahuddin Rabbani veterán politikussal, aki a megeegyezést szolgáló tanácsot vezett. Az elmúlt évben Észak-Afganisztánban - ez minket jobban érint - számos magas rangú tűdzsik politikust likvidáltak a tálibok, Sayedkhili tábornokot Kunduz, korábban Baghlan rendőfőnökét, Daud Daud tábornokot, akit a magyar paracsnokok az egyik legjobb vezetői képességű embernek tartották. Mohamed Omar kudnuzi kormányzót, december 25én Talokánban a parlamenti képviselőt.

Persze az ISAF a maga részéről hasonlóan lépett fel, de főleg a kis és középveeztőkre koncentrálva, naponta több tucat bevetést hajtottanak végre amerikai és afgán különleges erők (2800-t 2011-ben?). Baghlan tartomány az egyik legintezívebb harcok színtere volt (inforgrafika itt), sokat is javult a helyzet

Szóval a kölcsönös írtás mellett most valahogy formalizálódnak a tárgyalási lehetőségek is.

Részletek még alig vannak, de közben Hekmatyar képviselői is találkoztak Karzai képviselőivel.

Végül még egy gondolat innen. A bejelentéssel kapcsolatban felmerült egy kérdés. Hogy kik is azoka tálibok, akik bejelentették a lépést? Omár molla, a legfőbb politikai vezető nem szólalt még meg, úgy hogy kérdés, hogy a politikai iroda kit fog reprezentálni. A tétek óriásiak, a tálibok részéről is, tárgyalni ugyanis egyszerre lehet bölcsesség/előrelátás vagy a hyengedés jele.