Ez van ha az ember mindig csak c a Facebookra posztol. Kerestem egy régi sztorit, én nem két perc volt mire megtaláltam.
Egyszer írtam egy amerikai katonai hírszerzőről, akiről rendes módon csak a nekrológjában derültek ki dolgok 🙂
Marc B. Powe-nak hívták 2020-ban halt meg. Beszélte az orosz, francia, arab, vietnámi és német nyelveket, ami a hidegháború konfliktusait tekintve – mondhatjuk – a legfontosabb nyelvek voltak, de mindenképpen nyelvzseni volt.
30 évig szolgált a katonai hírszerzésnél, kétszer szolgált Vietnámban és ő nyitotta újra az 1980-as években a bagdadi nagykövetség attaséhivatalát (ebből is kitűnik, hogy jó lehetett, mert az ilyen kényes munkát általában nem bízzák akárkire). A nekrológja említ még pár érdekes esetet a moszkvai időszakból vagy 1990-ből Kuvaitból. "Leghíresebb" azonban a csádi "melója" volt, az ő feladata volt annak a líbiaiak által hátrahagyott, vagy inkább tőklük elfoglalt, akkor még újnak számító Mi-25ös helikopter kihozatala, amelyet a sivatag mélyén egy bázison hagytak.
Az akció "közismert", C-5 Galaxyk elvittek két CH-47es Chinook ot Csád fővárosába, onnan lenyomtak egy több mint 1000 km-es utat a líbiai határig, ahol pár óra(?) alatt szétszedtek és felfüggesztették az ominózus helit, vissza a fővárosba és haza. Ez az 160th SOAR egyik híres akciója volt. De valakinek le is kellett előtte egyeztetni ezt a csádiakkal és a franciákkal (a mindkét hadsereg/légierő részt vett az akcióban) és ez a meló jutott Powe-nak.
Magát a kihozatalt több helyen feldolgozták már a neten, én is a SOAR-ról szóló egyik könyvben találkoztam vele. Aztán megtaláltam ezt a videot (The Hind Heist - The Secret US Operation to Steal the Soviet's Top Helicopter - YouTube) ahol az eredeti fotók között a sok katona között van egy civil ruhás ember is. Ez tett kiváncsivá, hogy az ki lehetett? Powe. Arra már nem emlékszem, hogy jutottam egy a nekrológjáig (Marc Powe Obituary (1939 - 2020) - Dallas, TX - Dallas Morning News (dallasnews.com)), de nyilvánosan ez a legtöbb, ami található az életéről. Csak pár dolgot emelek ki, de érdemes végig olvasni, mert elképesztő élettörténete van.
1992-ben, 53 évesen ment nyugdíjba, utána az UNICEF „biztonsági főnöke” (field security manager) lett, és így végig járta Afrika valamennyi országát, 2001 után visszatért a Pentagonba és még pár évet dolgozott Irakon. Ami a legaranyosabb a nekrologjában az a vége. Élete utolsó éveit egy öregek otthonában töltötte, ahol az ápolók legnagyobb megdöbbenésére, minden lehetséges módon megszökött az intézményből. Ajtók, ablakok, lakatok nem maradtak soha zárva előtte, lakótársai és azok családtagjai úgy emlegették, mint az idősebb Jason Bourne 😊
