Afarföld - Danakilföld - Wilfried Thesiger

A sajnálatos halálesetek kapcsán ismét felbukkant a TEK neve, Szíjjártó Péter arról beszélt, hogy ez három fős csoport áll bevetésre készen. Ebből azt vettem le, hogy akkor nem valami fegyveres akcióegységről van szó, mert azok ilyen kevesen nem lehetnek. Ez a jó hír.

na mindegy, nem ezért írok, hanem azért , mert amikor ránéztem a térképre volt bennem egy halvány érzés, hogy ez terület nekem olyan ismerős.

Be is teszek ide egy az indexen talált blogbejegyzést: Afarok és az emberrablás címmel. Ide meg egy másikat ugyanonnan, amely a terület történeti jelentőségét mutatja be.

És itt van Magyar Zoli hozzászólása, beszámolója a témához. Zoli, akit micsoda véletlen van szerencsém személyesen is ismerni (egyszer majdnem megfagyott a Pirenesuokban nagy magányos túráinak egyikén) itt is jár számos afrikai útjai közül. Úgy láttam a TV2 is megtalálta.

Ez a legteljesebb beszámoló, az Origón, végre valaki írt az aktív politikai szervetekről is, és megszólaltatták Szélinger Balázst, aki egy közeli egyetemen tanít.

Asszem Balázst is ismerem, mintha találkoztunk volna Szegeden annak idején. Ott van egy nagyon jó történész doktori iskola, ahol Közel-Kelettel, Afrikával foglalkoznak sok levéltári kutatással J Nagy László vezetésével.

Ha jól emlékszem Balázs volt az, aki doktorija mellett egy középiskolában tanított. Itt a doktori disszertációja (Magyarország és Etiópia). Ha tényleg nem keverem, akkor vele beszélgetve volt az, hogy mekkora csalódás volt számára, hogy Magyarországon ezzel a témával nem lehetett tovább foglalkozni kutatóként, egyetemi oktatóként. Ha nem tévedek és ő az, akkor ez egy jó hír, hogy kint taníthat Etiópiában, talán az álmát valósította meg.

Jó, de nem ezekért kezdtem el írni, hanem azért, hogy megemlítsem Wilfried Thesiger nevét. De most már olyan hosszúra nyúlt ez a poszt, hogy majd inkább írok róla máskor. Most csak annyit, hogy Thesiger 20 évesen egyedül egy hónapig járta ezt a területet, 1930-ban. Akkoriban a danakilok földje még inkább elzárt volt, még kevlésbé uralta valaki. Ebben az is szerepet játszott - állítólag - hogy a danakilok között szokás volt a behatolókat kiherélni. Egyes források Thesigert úgy emlegetik, mint az első fehér embert, aki nem csak bement, ha nem ki is jött. Jó ez mnden bizonnyal túlzás, de előtte nem sokan járták be ezt a vidéket. Thesiger ugyanis 3 évvel később visszatért, hoy megkeresse (ott volt az) az Awash folyó forrását. Újabb kalandok.

Mindezeket megírta "The Danakil Diary" c. könyvében. Bár ő ezt a legnehezebb útjaként aposzrofálta néha, szerintem túlzás. Ha valaki elolvassa az Arabian Sand c. könyvét, amikor éveket tevegelt az Empty Quarter néven futó nagy arábiai sivatagban (a hely kb hatszor nagyobb mint Magyarország), akkor lehet összehasonlítási alapja. Az a könyv az egyik legszebb leírása a tiszta arab beduin szokásoknak, értékeknek és normáknak. Thesiger ugyanis ezt az időd kb 4-5 helyi bedu-val töltötte el.